Szokatlan nap volt. McGalagonynak egyik pillanatról a másikról gyomorgörcse támadt. Ezért Pitont kellett behívnia az órára.

A tanár furcsán festett az Átváltoztatástan teremben. Sehol egy üst, palack, lombik vagy fojtogató illat. Sok üres pad, sok bamba kölyök és hatalmas unalom.

Piton csak állt és nézte a tanulókat.

Harry az első padsorban ült. A konyhából elcsempészett kenyérvágó késsel padját fabrikálta. A fiú abban mesterkedett, hogy levágja annak négy sarkát.

- Mit művelsz Potter? – érdeklődött Piton.

- Lovag leszek – vicsorogta Harry és tovább fűrészelt.

Hermione egy hatalmas könyvet olvasott. A térdére fektetve olvasta, nehogy valaki meglássa a hatalmas piros betűkkel írt címét: Teóriák a szerelemről.

Nem messze tőle Ginny Weasley ült. Kezét dudorodó hasán nyugtatta. Azt állította, hogy valamiféle Hering betegsége van, de mindenki tudta, hogy valójában terhes. Egyesek szerint nagyon jól áll neki a kis pocak. Draco Malfoy is így gondolta, de róla később…

Ginny feje egy koppanással a padra hanyatlott.

- Nahát Weasley, hallod ezt? – kérdezte Piton.

- Mit tanár úr? – nézett föl Ginny.

- Valaki egy hatalmas teremből szalad le a hosszú lépcsőn.

- Hol?

- Ott – mutatott a lány homlokára a tanár. Egyik kezével a tanári asztalon kopogott, a másikat lefelé fordított tenyérrel, minden kopogásnál egy fokkal lejjebb eresztette maga mellett; – Így csökken az IQ – d Weasley.

- Ha nem vigyáz tanár úr, magammal rántom azon a lépcsőn, és akkor nézhet mint Rozi a moziban. – mondta Ginny és összefonta maga előtt a karjait.

Piton szemgolyói a plafont kémlelték, s bár úgy tűnt, mintha az égiekhez imádkozna, a mondandója Ginnynek szólt.

- Hülye – mondta legalább öt ly betűvel.

Miközben Ginny ezen csak pislogott, Draco Malfoy egy emlékkönyvet vett elő. Lakat őrizte a féltve őrzött lapokat. A titok fogóba (csak hogy romantikusan nevezzek egy rozsdás lakatot) a Secret szó volt bele vésve.

Draco kinyitotta a könyvecskét. Az első oldal tetejére az volt írva, hogy Love és alatta rajongóinak neve sorakozott.

„Bárcsak Ginevra Molly Weasleyt is fölírhatnám” – gondolta és folytatta. „Na persze, majd ha Potter sírköve előtt találkozunk egyszer. Akkor aztán…„

Ginny, bátyának pisszegésére figyelt föl. A fiú amúgy a discmant hallgató Pansy Parkinson mellett ült, persze mint mindenki a teremben, külön padban.

- Ginny! Ezt Harrynek kéne oda adnia, de ő most el van foglalva! – mondta és egy vörös rózsát nyújtott húgának. Harry padjának recsegését még mindig lehetett hallani.

Ginny mosolyogva átvette a virágot, magához ölelte, majd óvatosan a táskájába tette. A rózsa pont eltakarta a lány titkait; A Cosmopolitanjét és a lekváros kenyerét.

Hermione egy rövidet fölvihogott. Draco, aki előtte ült, mélyen elpirult, ugyanis azt hitte, hogy a lány rajta nevet, amiért egy nyuszit rajzolt az emlékkönyve hátuljába. De tévedett. A lány a könyvön mulatott jól.

- Patkány írtóra lenne szükség – dünnyögte Piton.

Neville fölállt, megigazította az öltönyét és szemüvegét, majd mondandójába kezdett. Beszéd közben olyan egyenes háttal állt, mint a fontos emberek.

- Tanár úr, szerintem el kéne kezdenünk tanulni. Mert ha nem, elronthatjuk az életünket. Nem kicsit…

- Nagyon – mondták a többiek unottan.

Piton őrült hangon reagált.

- Igazán? Milyen vicces fiúk és lányok járnak a Griffendélbe!

A mondatától kijózanodott és csak magában tombolt tovább. Csak állt és sajnáltatta magát gondolatban. Tele volt a töke a helyzettel. El sem tudta képzelni, hogy mit kezdjen a szerinte nevetségesnek vélt Átváltoztatástanon. Ráadásul meg…

- Weasley, te mi a francokat keresel itt????

Piton kérdése jogos volt.

- Valójában a Gyengélkedőre vagyok küldve, de gondoltam be ülök ide… - de nem tudta befejezni. Piton elkezdte rugdosni a tanári asztalt.

- A- fene- egye- meg – mondta és minden szónál rúgott egyet.

- Ezt te érted el? – kérdezte Ron Ginnytől, aki a többiekkel már hozzá szokott az ő kettősükhöz.

A tanár úr hirtelen pálcát rántott és Harry padjára hang nélkül küldött egy átkot. A faragás végre abba maradt és a pad sarkai vissza tértek a helyükre.

- Na, ez egy hasznos bűbáj! – mondta elégedetten a tanár.

- Piton tanár úr! Ahelyett, hogy személyes bosszúját intézi Potterhez, inkább üssük el valahogyan az időt – ajánlotta Malfoy.

- Akkor nem is miattam ilyen ideges? – nézett maga elé csodálkozva Ginny.

- Azt hiszem tudom mi a problemo – mondta Hermione és lapozott a könyvében. – A tanár úrnak jól jönne egy kis…

- Nem! – mondta a tanár és a fejét rázta. – Eszetlen banda, hát nem értitek? Az a bajom, hogy ide rángattak közétek a hakapeszi makik és én ezt nem bírom el viselni.

- Miért, mit csinált mielőtt behívták? – kérdezte Seamus.

- Semmit – jött a válasz.

- És abban mi a jó, hogy nem csinál semmit? – kérdezte Ginny.

- Neked tudnod kéne – mondta fásultan a tanár. Hátra fordult és fölugrott a padra. – Ráadásul, én… én…

És a tanár szipogásba kezdett. Csak Ginny ült megdermedten, meg persze Harry, aki még mindig nem tudott beletörődni, hogy az asztala nem kerek. A többiek fölálltak és oda mentek vigasztalni a tanárt. Dean még papírzsepis dobozt is vitt neki. A tanár ki vett egy kendőt és kifújta az orrát. Neville férfiasan megpaskolta a tanár hátát és várták a tanár magyarázatát.

- Sohasem voltam jó Átváltoztatástanból – sírta a tanár és egy fújás után folytatta. – Én egy balek voltam mindig is!

Ronék persze elkezdték, hogy: „Dehogyis” és „Ne légy szigorú magaddal!” meg „Ez biztos nem így van!”

Piton csak még jobban fölzokogott.

- De így van! – mondta és hagyta, hogy Hermione átölelje.

Ginny még mindig maga elé meredt.

- Ez csak egy rossz álom lehet. Zokogó Piton. Most mi lesz velem?

Kinyílt az ajtó és bejött rajta McGalagony. A diákok mind szétrebbentek. Piton szégyenlősen fölmérte a professzornőt, majd haptákba vágta magát és szigorú mézes – mázas mosolyával köszöntötte a tanárnőt.

- Üdv Minevra.

- Perselus – biccentett a nő és nem törődve a magas sarkújára tekeredett wc papírral, az őt megillető helyre ment: a tanári asztalhoz.

Piton sebesen elhagyta a termet, Dean nem találta meg a zsepis dobozát, Hermione óra végére kiolvasta a könyvet, Harrytől elvették a kenyérvágó kést, Ron Pansyval hallgatott zenét, Seamus szerelmes lett McGalagonyba, Draco emlékkönyvére sosem derült fény és Ginny nagy nehezen magához tért.

Így ér véget a paródikus jellemű írásom.

Oh, és rátok bízom mi történhetett a zsepis dobozzal.

Do Ctvidanije! :)