- Harry! Veled akarok menni! – toporz�kolt Ginny.
- Nem �rted, hogy nem lehet?! T�ls�gosan nagy vesz�lyben lenn�l! – �rvelt f�radtan Harry. Mi�ta Dumbledore hal�la ut�n egy h�nappal vissza�rkezett a Black-k�ri�ba, ami �jra a Rend f�hadisz�ll�sa lett, az�ta Ginny �lland�an azzal nyaggatta, hogy vigy�k magukkal.
Harry bel�tta, hogy nem tud Ginny n�lk�l �lni, �s az m�g rosszabb, ha �gy tesznek, mintha nem lenne k�zt�k semmi. �pp ez�rt kib�k�lt a l�nnyal, de az �tra nem viheti mag�val.
- Harry! Nem vagyok m�r kis pisis! Azt meg�rtem, hogy nem mondod el, hogy minek kell elmennetek, de nem hagyhatsz itt!
- De igen! – emelte fel a hangj�t a f�rfi.
- Harry! – mondta halkan, �s le�lt vele szemben. – Nem �gy akartam, hogy megtudd!
- Mit?! – kapta fel a fej�t.
- Nem maradhatok itt!
- Ginny! Ezerszer mondt…
- Harry! Nem err�l van sz�! Itt sokkal nagyobb vesz�lyben lenn�k, mint veled!
- Nem, Ginny! A sz�leid vigy�znak r�d!
- De �gy m�g �k sem tudnak!
- Mi�rt?!
- Harry! �n…
- Ny�gd m�r ki!
- Sajn�lom! Nagyon nagy hib�t csin�ltunk!
- Mi?! Mit csin�ltunk mi?
- Gyereket, Harry! �n terhes vagyok! – mondta halkan Ginny, majd a szeme sark�b�l figyelte Harryt, amint �pp az ablakhoz l�p.
- Harry! Nem �r�lsz neki? – k�rdezte f�lszegen.
- Nem, Ginny! Ami azt illeti, egy�ltal�n nem �r�l�k neki! – mondta szomor� hanggal. �rezni lehetett, hogy hangja tele van csal�dotts�ggal.
- Mi?! – k�rdezte k�nnyes szemmel a l�ny.
- �n nem akartam gyereket, Ginny!
- De h�t, Harry…
- Nem, Ginny! Ha �n felv�llaln�m ezt a gyereket, akkor ti m�g nagyobb vesz�lybe ker�ln�tek!
- Harry Potter! Hogy lehetsz ilyen gy�va?! – kelt ki mag�b�l Ginny. Teljesen m�sra sz�m�tott Harryt�l, azt hitte, szereti.
- Ginny! Nem vagyok gy�va, de �n nem akarok gyereket! Ennyi! Csak j�t�k volt�l nekem! – mondta f�jdalmas hangon a f�rfi m�g mindig az ablakn�l �llva, h�ttal Ginnynek.
- Mi?! Harry! Nem teheted ezt velem! �n szeretlek!
- De �n nem! �s nekem nem kell a gyereked! – mondta halkan.
- Harry! Ez nem te vagy! – mondta d�bbenten a l�ny, m�r nem is pr�b�lta meg visszafojtani az �rz�seit �s k�nnyeit.
- De. Pontosan ez vagyok �n! Egy �rz�ketlen tusk�, aki nem gondol m�s �rz�seire! Ginny, jobb lesz, ha mi nem is tal�lkozunk soha t�bbet! – sz�lt Harry, �s kicsordult szem�b�l egy k�nnycsepp.
Neki is pont annyira f�jt ezeket kimondania, mint Ginnynek hallgatnia. De ezt kellett tennie.
- H�t, j�! Akkor menj! �n nem tartalak fel!
- Nem, Ginny! Nem �rtesz! R�m itt sz�ks�g van, neked kell elmenned!
- Mi?! Elk�ldesz az otthonomb�l.
- Ginny, ez az �n h�zam! – mondta, �s igaza is volt. Hi�ba lakott mindenki a Grimmauld t�ren, az att�l m�g a Harry h�za volt.
- �s m�gis hova menjek?!
- Mit tudom �n! Franciaorsz�gban lakik valami rokonotok, nem?! Menj oda hozz�!
- Harry, de h�t ez a te gyereked is!
- Nem! Nekem nincs gyerekem, �s nem is lesz!
- Harry! – s�padt el Ginny.
- Menj m�r Ginny! Nem b�rlak m�r l�tni!
- Rendben van, Harry Potter! Elmegyek! �r�kre! De ne is keress, soha t�bb�! �n meghaltam a sz�modra! �s a gyerekedet is felejtsd el! – m�g n�h�ny m�sodpercig zokogva n�zte a neki h�ttal �ll� f�rfit, ut�na kirohant a szob�b�l, �sszecsomagolt, majd lement a konyh�ba. Ott azt mondta, hogy Harry r�vette, hogy menjen el a francia rokonokhoz, am�g a h�bor� tart. A sz�l�k is avvel nyaggatt�k a l�nyt m�r egy ideje, hogy ott sokkal nagyobb biztons�gban lenne.
Mikor bejelentette, hogy elmegy, apj�val egy�tt r�gt�n elhoppan�ltak Franciaorsz�gba.
A terhess�g�r�l senkinek nem sz�lt, kiv�ve Hermion�nak.
Harry m�g mindig az ablak el�tt �llt �s s�rt. Egyszer csak azt �rezte, hogy valaki megfogja h�tulr�l, �s mag�val h�zza. Le�ltette egy sz�kre, azt�n a n� is le�lt vele szembe. Pont oda, ahol n�h�ny perce m�g Ginny �lt.
- Elmondta? – k�rdezte csendesen Hermione.
- Te tudt�l r�la? – kapta fel a fej�t a fi�.
- Persze, hogy tudtam r�la! Egy szob�ban alszom Ginnyvel… nem eml�kszel? – pr�b�lt mosolyogni a l�ny.
Harry erre csak m�g rosszabbul �rezte mag�t. Persze, hogy eml�kezett. Nem lehetett elfelejteni azokat az �jszak�kat, amikor � �s Hermione szob�t cser�ltek. Persze a legnagyobb titokban, nehogy valaki megtudja. Harry Ginnyvel, Ron Hermion�val t�lt�tte az �jszak�kat.
- Hermione! �n sz�rny� ember vagyok! �s, amit tettem, az m�g sz�rny�bb! – bukott ki Harryb�l, majd �jabb k�nnycseppek csorogtak le az arc�n.
- Harry! Nyugodj meg! – vigasztalta a l�ny. – Igaz. Nem �pp a legjobb m�dj�n, de v�g�l is siker�lt r�venned Ginnyt, hogy ne j�jj�n vel�nk.
- Hermione! Nem �rted?! Sohasem l�thatom �ket viszont!
- Ugyan, Harry! Ginny most m�g nem �rti, de ha majd v�ge a h�bor�nak, mindent megtud! – �rvelt a l�ny.
- Nem, Hermione! Te nem �rezted, Ginny komolyan is gondolta! Nem fog visszaj�nni, m�g akkor sem, ha v�ge a h�bor�nak. Elvesztettem �ket!
- Harry!
- Nem, Hermione! Megtettem! Ez az �n d�nt�sem! Belehaltam volna abba, hogyha valamelyik�knek is baja esne!
- Tudom, Harry! Nyugodj meg! Gyere, fek�dj le! Azt�n majd holnap jobb lesz!
Harry levettette mag�t az �gyra, majd behunyta a szem�t, �s elaludt.

***

Ginny verejt�kezve �bredt fel az �gy�ban. Felkelt, hogy kimenjen egy poh�r v�z�rt, de valamibe belebotlott �s elesett.
- Sophie! Ezerszer megmondtam, hogy ne hagyd szanasz�t a j�t�kaidat! – sziszegte a n� a s�t�tben.
A n� kiment a konyh�ba, hogy igyon, de mikor ki�rt, ott m�r �lt valaki.
- Giselle n�ni! Ne haragudj! Fel�bresztettelek?
- Nem, kedvesem! Csak nem tudok aludni – mosolyogta.
- H�t az meg hogy lehet?! Mi�ta �n itt vagyok m�g sosem volt olyan, hogy az �n h�talv� n�nik�m ne aludna reggel kilencig, pedig m�r hat �ve itt vagyok! – Ginny is mosolygott.
- Nem tudom, mi lehet velem! – s�hajtott az id�s asszony.
- K�rsz valamit?! Egy�ltal�n h�ny �ra? – �llt fel Ginny.
- Nem tudom, de azt mond meg nekem, te mi�rt nem alszol? Sophie j�l van?
- Igen. Alszik. Nem is miatta vagyok �bren, hanem mert rosszat �lmodtam.
- Jaj, kincsem! Mes�ld el, jobban �rzed magad ut�na, meg azt is mondj�k, hogyha nem mondod el, akkor megt�rt�nik! – biztatta a l�nyt az id�s h�lgy.
- Jaj, Giselle n�ni! Ha azt el tudn�m ker�lni! De ez m�r megt�rt�nt! Megint ugyanaz! Mikor Sophie apja letagadta a l�ny�t.
- Ginny! Annyira sajn�lom! De mi�rt nem m�sz vissza?! Hisz m�r v�ge a h�bor�nak! Biztos nagyon hi�nyzol neki!
- Nem, n�nik�m! Megfogadtam, hogy sosem megyek vissza Angli�ba! �s te is meg�g�rted, hogy sosem mondod el senkinek, hogy itt van vel�nk Sophie!
- Te tudod, kicsim! De a l�nynak sz�ks�ge lenne az apj�ra!
- Majd keresek valamilyen f�rfit Franciaorsz�gban! De most megyek, visszafekszem, holnap f�raszt� napom lesz! J� �jt, n�nik�m! – k�sz�nt el, majd visszament a szob�j�ba.
Giselle viszont el�vett egy nagy bor�t�kot �s egy lapot.
A bor�t�kot megc�mezte: Hermione Granger-Wasley, Grimmauld t�r 12., London, UK.