Ginnyn �s Sophie-n k�v�l senki nem volt a liftben. Szerencs�j�kre. A n� ugyanannyira meg volt d�bbenve att�l, hogy itt tal�lkozott Harryvel, mint amennyire a f�rfi, hogy � itt van. L�that�lag egyik�k sem sz�m�tott a m�sikra.
R�ad�sul Harry, �let�ben el�sz�r tal�lkozott a l�ny�val.
Ginny nem tudta, hogy mit tegyen. Nem akart visszamenni Lyonba. Sz�ks�ge volt egy kis id�re, �s Sophie is annyira v�rta m�r, hogy s�elhessen. M�sr�szt Harryvel sem akart m�g egyszer tal�lkozni, mert azt biztos, nem �szn� meg egy �rtetlen tekintettel.
De, ha elmenne, akkor az azt jelenten�, hogy � menek�l Harry el�l. Pedig ez nem �gy van, � nem csin�lt semmit. Harrynek k�ne elmennie.
Ginny �szre sem vette, hogy m�r a szob�juk ajtaja el�tt �llnak, csak mikor Sophie sz�lt hozz�.
- Anya! A kulcsot! Siess m�r! Be fogok pisilni! – s�rgette a kisl�ny.
- J�! M�ris! – felelete, majd kinyitotta az ajt�t.
A szoba, illetve a lakoszt�ly hatalmas volt. Mikor bel�ptek, egy hatalmas nappali szer�s�g volt el�tt�k, amib�l h�rom ajt� ny�lt. Egyik minden bizonnyal a f�rd� volt, a m�sik kett� lehetett a k�t h�l�szoba.
Sophie elrohanta f�rd�szoba fel�, majd n�h�ny perc m�lva visszaj�tt. Az anyja m�g mindig ugyanazon a ponton �llt, ahol hagyta.
- Anya! Gyere! Menj�nk ki a h�ra! – t�relmetlenkedett.
- Figyelj, kicsim! Mi lenne, ha j�tszan�nk valamit? – k�rdezte Ginny, akinek esz�be jutott valami, hogy elker�lje Harryt.
- T�nyleg?! De kint a havon, ugye? – k�v�ncsiskodott.
- ���… ez egy olyan j�t�k lenne, amit az eg�sz h�t alatt, folyamatosan j�tszan�nk.
- J��… otthon mi�rt nem j�tszunk ilyen sok�ig?
- Sz�val ez a j�t�k olyan lenne, hogy megv�ltoztatjuk a k�ls�nket, �s nem mondjuk el senkinek, j�?!
- H��! Anya! Lehet lila a hajam? �s a szemem r�zsasz�n? Az a k�t kedvenc sz�nem – mosolygott Sophie, l�that�an tetszett neki ez az �j j�t�k.
- Nem. Nem lehet, kicsim! – nevette az anyja, �s leguggolt mell�. – Tudod, el�g sokan felfigyeln�nek r�nk, ha r�zsasz�n szemmel menn�nk ki! Nekem mondjuk, sz�ke lenne a hajam, �s neked is! A szemedet meghagyjuk, mert azt annyira szeretem! De az �n szem sz�nemet te v�laszthatod ki! Rendicsek?
- Aha! Legyen k�k! Mint az �g!
- J�, v�rj! El�bb �tv�ltoztatlak t�ged! – mondta, azt�n el�vette a p�lc�j�t �s le�rt egy k�rt a l�nya feje k�r�l, mire a haja sz�k�re v�ltozott.
- H�! Ez sokkal jobb! Ilyen van Claire-nek is, tudod, aki a szomsz�dban lakik. Mikor Giselle n�ni ott hagy n�la, akkor mindig megengedi, hogy j�tsszak a haj�val. Anya! Nem maradhatna ilyen? – k�rdezte vid�man.
- Nem, Sophie! �n a fekete hajadat szeretem! �s most �n j�v�k! – Ginny elv�gezte ugyanazt a mozdulatsort a saj�t feje k�r�l, melynek k�vetkezt�ben az � haja is vil�gos sz�ke lett, �s a szeme a mogyor�barn�b�l �gsz�nk�k. Oda�llt a t�k�r el�, hogy megcsod�lja �jdons�lt �nmag�t. De nem volt el�gedett. A szepl�k nem illettek az arc�ra, ez�rt ezeket is elt�ntette, azt�n l�ny�hoz fordult.
- Na, milyen vagyok? – k�rdezte.
- Nagyon sz�p, anya! Nekem �gy jobban tetszel! – mondta, majd meg�lelte.
A nagy �tv�ltoz�s ut�n kicsomagoltak, majd �gy d�nt�ttek, megn�zik a kinti dolgokat. Giselle n�ni m�g egy s�oktat�t is b�relt nekik, mivel m�g egyik�k sem volt s�elni.
Lementek, �s szerencs�j�kre a recepci�n�l m�r m�s �lt, ez�rt nem kellett elmagyar�zniuk a k�ls� v�ltoz�sok okait.
Mikor Ginny idej�tt, Franciaorsz�gba, mindenki �gy ismerte meg, mint Virginia Stephenson, Amerik�b�l.
Ez most pont j�l j�tt neki, mert ha Harry m�gis �rdekl�dne ut�na, var�zslattal sem tal�ln� meg. Az �j nev�t meg m�g Hermione sem tudja.
Mikor odah�vt�k hozz� a s�oktat�jukat, Ginnynek leesett az �lla.

***

- Hermione! Besz�lhetn�nk? – mondta Harry s�padt arccal, majd arr�bb h�zta a l�nyt, hogy senki ne hallja �ket.
- Mi a baj, Harry? Mi�ta Juliette-tel kij�ttetek a hotelb�l, annyira s�padt vagy – �llap�totta meg a l�ny.
- Igen, tudom. Nekem az�ta van egy bajom, csak nem mondhattam Ron �s Juliette el�tt.
- Mi van? Ny�gd m�r ki! Az�rt vagyunk itt, hogy kicsit kiengedd a g�zt!
- Hermione! Itt vannak! – ny�gte ki Harry.
- Kik vannak itt? Biztosan k�pzel�dsz!
- Nem, Hermione! L�ttam �ket, m�g besz�ltem is!
- De h�t kivel? Harry! Ny�gd m�r ki, lent m�r v�rnak!
- Ginny! �s Sophie!
- Mi?! – h�pogott Hermione. – De h�t, �k nem itt �lnek!
- Te tudod, hogy hol �lnek? �s nem mondtad el nekem?! – h�borgott.
- Harry! Ezt �n nem d�nthetem el! Ginny annak mondja el, akinek � akarja! �n is csak onnan tudom, hogy a nagyn�nj�vel levelezek. De komolyan l�ttad �ket?
- Igen, pontosabban Ginny j�tt nekem, mikor a liftb�l sz�lltam ki. Leesett a t�sk�ja, �n meg mikor vissza akartam neki adni, akkor vettem �szre, hogy � az, azt�n �jra leesett. M�rmint at�ska. Azt�n oda j�tt hozz� egy kisl�ny, pont olyan a szeme, mint az eny�m, �s a haja is. Annyira aranyos, Hermione! Azt hiszem, Sophie-nak h�vta.
- Igen, Harry! Ginny meg�rta nekem, mikor megsz�letett, csak hogy tudjam, j�l vannak. Az�ta sem �rt nekem. De akkor le�rta, hogy l�nya sz�letett, �gy n�z ki, mint te, �s Sophie-nak h�vja.
- Sophie Potter! Ez nagyon sz�p! – mosolygott Harry.
- Harry! Nem hiszem, hogy felvette volna a neved! – motyogta a barna haj� l�ny.
- Igazad lehet, t�ls�gosan ut�l ahhoz, hogy a l�nya az �n nevemet viselje! – mondta szomor�an.
- Harry! Ne cs�ggedj! Most, hogy itt van k�nnyebben, visszah�d�thatod! – biztatta a l�ny.
- M�gis mit k�ne tennem! Tiszta sz�vb�l ut�l! K�ldjek neki vir�got meg bonbont?!
- Nem is rossz �tlet, Harry! K�ldj neki vir�got n�v n�lk�l! Halmozd el aj�nd�kokkal! Menj! Kezd most! – utas�totta, mire Harry fel�llt �s bement a hotelbe.

***

Ginny t�tott sz�jjal n�zte az el�tte �ll� f�rfit, aki magas, izmos �s eszeveszetten j�k�p� volt. A f�rfi kicsit zavarban volt att�l, hogy Ginny m�r k�r�lbel�l h�rom perce le sem veszi r�la a szem�t.
- ���... J� napot! �n Virginia Stephenson?
- Igen. – mondta Ginny, aki most kapott �szbe, hogy mindenki szeme el�tt fix�rozza a f�rfit. – De nyugodtan h�vjon Ginnynek. � itt a l�nyom, Sophie.
- Nagyon �dv�zl�m! �n Mark Lang vagyok, �s �n leszek az �n�k oktat�ja!
- Nyugodtan tegezhet!
- K�sz�n�m! Akkor megv�rjuk a f�rjedet, vagy � majd k�s�bb csatlakozik hozz�nk? – k�rdezte Mark.
- Mi?! Ja! Nekem nincs… - kezdte a magyar�zkod�st.
- Az apuk�m meghalt! – felelte egyszer�en Sophie. – M�g miel�tt �n megsz�lettem!
- �h! Nagyon sajn�lom! – mondta az oktat�.
- H�t, igen… De m�r el is felejttetem! Nos, akkor mehet�nk?! M�g sosem s�eltem! – v�ltott gyorsan t�m�t Ginny.
- Persze! Menj�nk arra! – mutatott az egyik s�p�lya fel� a f�rfi.
A h�rmas kimentek, ott egy szabad ter�leten meg�lltak �s Mark elkezdte magyar�zni a s�el�s l�nyeg�t �s praktik�it. Azt�n felvett�k a s�l�ceket, �s a leglank�sabb p�ly�n gyakorolni kezdtek. Sophie-nak rettent�en tetszett, mikor az anyja eleset. Persze � is sokszor esett hasra, de az anyj�t l�tni a h�ban, sokkal viccesebb volt.
N�gy �ra gyakorl�s ut�n �gy d�nt�ttek, bemennek, �s esznek valamit. Elk�sz�ntek Markt�l, majd az �tterembe mentek.

***

Mark is visszament a recepci�hoz, hogy megn�zze, nem v�r e valaki oktat�ra.
- Na, Mark! Hogy ment? Az a sz�ke n�, nagyon beindult r�d! – nevette a recepci�s.
- Ugyan, Jean! Gyereke van! – legyintett Mark.
- Az lehet, de f�rje az nincs! K�ldj neki valamit!
- Mit?
- Mondjuk egy csokor vir�got! Csak azt ne mondd, hogy neked nem j�n be!
- Mi?! Viccelsz?! Nem is tudom, mikor l�ttam ilyen csinos n�t!
- Akkor meg? Na v�rj! – biztatta. – Tess�k, miben seg�thetek? – fordult oda egy vend�ghez.
- ���.. vir�got szeretn�k k�ldeni egy h�lgynek, aki itt lakik! – felelte.
- Mi a neve? – k�rdezte.
- Azt hiszem Ginerva Weasley – mondta Harry.
- Sajn�lom, Uram! De itt semmif�le Weasley nem sz�llt meg! – v�laszolta a recepci�s, miut�n megn�zte a sz�m�t�g�p�ben.
- �h! Akkor valami m�s n�ven jelentkezhetett be! K�sz�n�m, de majd m�g gondolkozom, ha valami az eszembe jutott, visszaj�v�k – v�laszolta cs�ggedten Harry, majd tett egy l�p�st a pultt�l h�tr�bb. Ott meg�llt �s gondolkozni kezdett.
Ek�zben a recepci�n�l �ll� f�rfi visszafordult Markhoz.
- Na, mire jutott�l? – k�rdezte.
- J�. K�ld�k nekik egy doboz csokit! – felelte.
- Nekik? �n azt hittem, csak a n� tetszik! – h�zta fel a szem�ld�k�t.
- Igen, a l�ny�nak is! Nem akarok �gy t�nni, mintha r�gt�n let�madtam volna!
- J�, akkor egy doboz csoki! K�rty�t �rsz neki, vagy megmaradsz a j�s�gos Mikul�snak?! – nevette.
- Igen! Mondjuk… Megvan: Kedves Ginny �s Sophie! Nagyon �lveztem a ma d�lut�nt! Rem�lem, holnap is ilyen j�l mulatunk! �dv�zlettel: Mark! Na, milyen?
- Klassz! Akkor felk�ld�m nekik! Te meg menj, mert v�r a k�vetkez� �ldozat! – mutatott egy n�gytag� csal�d fel�, akik minden s�felszerel�ssel ott �lltak az ajt�n�l �s Marknak integettek.
- Na, mentem! P�! – k�sz�nt el.
A recepci�s h�trament a pult m�g�tt �ll� szekr�nyhez, kivett egy doboz csokit, majd visszament. Ott el�vett egy kis k�rty�t �s egy hozz� ill� bor�t�kot.
- Mit is mondott?! – gondolkodott hangosan. Annyira hangosan, hogy Harry is meghallotta. – Jah, igen. Sz�val: Kedves Ginny �s Sophie! – kezdte, majd le�rta. A k�t n�v hallat�n Harry is felkapta a fej�t. – Nagyon �lveztem a ma d�lut�nt! – dikt�lta mag�nak. – Rem�lem, holnap is ilyen j�l sz�rakozunk! Szeretettel: Mark – fejezte be, majd �sszehajtotta a pap�rt �s bele tette egy kis bor�t�kba.
- Klaus! Gyere ide! – sz�lt oda az egyik egyenruh�s fi�nak.
- Mondd, f�n�k!
- Ezt vidd fel a 246-osba Virginia Stephensonnak! Siess vele! A mi Markunk szerintem szerelmes! – mosolyogta.
Harrynek viszont egy�ltal�n nem volt kedve mosolyogni. Tudta ugyan, hogy milyen n�ven jelentkeztek be Ginny�k, de az a legkev�sb� sem tetszett neki, hogy ellenfele is lett. �s r�ad�sul �gy n�zett ki, hogy ennek a Marknak el�nye is van vele szemben.