Ginny�k �gy d�nt�ttek, hogy ink�bba kettesben fogyasztj�k el a vacsor�jukat, evvel is ker�lve a lehet�s�get, hogy tal�lkozzanak Harryvel. Felmentek a lakoszt�lyukba, majd v�rtak, hogy mindaz, amit rendeltek, megj�jj�n. �gy t�z perc m�lva kopogtattak.
- Egy pillanat! – hangzott a v�lasz Ginny sz�j�b�l. A n� fel�llt, elk�ldte Sophie-t kezet mosni, majd kinyitotta az ajt�t.
- J� est�t! Meghoztam a vacsor�t! – mutatott a pinc�r az el�tte �ll� kocsira. – Illetve ezeket �nnek k�ldt�k! – mondta, majd a kocsib�l el�h�zott egy nagydoboz csokol�d�t �s egy nagy csokor feh�r orchide�t.
- K�sz�n�m! – �s Ginny beh�zta a kocsit �s �tvette az aj�nd�kokat. – �rja a sz�ml�mhoz!
- Rendben. J� �tv�gyat! Viszontl�t�sra! – k�sz�nt el a pinc�r, majd otthagyta �ket.
Ginny becsukta az ajt�t, betolta a kocsit a nappaliba, majd az aj�nd�kokat kezdte n�zegetni. El�sz�r a csokol�d�hoz tartoz� k�rty�t nyitotta ki �s olvasta el. Mikor ez megt�rt�nt, elmosolyodott, majd letette az asztalra. Azut�n a vir�got n�zegette.
„Honnan tudja, hogy a kedvencem az orchidea?! – gondolkodott. – Lehet, hogy csak r�hib�zott?!”
Mikor keresett egy v�z�t, �s bele tette a vir�got, megl�tott egy kis k�rty�t a vir�gon is. �rdekl�dve nyitotta ki, hogy vajon ebben mi lesz. Mikor megl�tta, mi van benne, kiejtette a lapot a kez�b�l.
Egy vill�m. Mind�ssze egy vill�m volt bele rajzolva, de Ginny pontosan tudta, hogy ki �s mi�rt k�ldte neki ezt a vir�got.
„Azt hiszi, hogy egy vir�ggal mindent j�v�tehet?!” – f�st�lg�tt mag�ban.
- Anya! Nem j�ssz enni? – k�rdezte Sophie.
- ���… kicsim! Egy pillanatra el kell mennem! De nem sok�ra j�v�k! Addig egy�l nyugodtan, �s nem csin�lj semmi rosszat! – mondta, majd kiviharzott a szob�ba. Eg�szen le a recepci�ig.
- Kisasszony! Miben seg�thetek? – k�rdezte m�g mindig ugyanaz a f�rfi, aki a d�lut�n is ott �llt.
- Virginia Stephenson vagyok! �s nem sokkal kor�bban kaptam egy vir�got Harry Pottert�l! Szeretn�m visszak�ldeni neki! – d�h�ng�tt.
- �rtem! Valami �zenetet k�ld hozz�? – k�rdezte Jean, akinek nagyon tetszett a helyzet.
- Nem. Csak k�rem, k�ldje vissza!
- �rtem. – mondta, majd elvette a vir�got.
Ginny visszament a szob�j�ba, majd mintha semmi sem t�rt�nt volna, le�lt vacsor�zni a l�nya mell�.

***

- Egy pillanat! Megyek! – mondta Harry, akin�l szint�n kopogtattak.
- Monsieur Potter? – k�rdezte a f�rfi, aki Ginnynek is vitte a vir�got. Harry csak b�lintott. – Ezt Virginia Stephenson k�ldi vissza �nnek – mondta, majd �tadta a vir�got.
Harry a d�bbenett�l sz�lalni se tudott, �tvette a vir�got. Mikor a pinc�r a borraval�t v�rta, Harry hirtelen megsz�lalt.
- De h�t ezt �n k�ldtem neki! Neki, �s nem nekem k�ne vinnie – �rtetlenkedett.
- Igen. El is vittem neki, de a Mademoiselle visszak�ldte �nnek! �gy l�tszik nem ez a kedvenc vir�ga! – somolygott a f�rfi.
- Mag�nak semmi k�ze ehhez! – torkolta le Harry, majd el�vett n�mi apr�t a zseb�b�l, azt a pinc�r kez�be nyomta, majd becsapta az ajt�t.
M�g mindig d�h�s k�ppel visszament nappaliba, ahol Ron, Hermione �s Juliette v�rt r�.
- Mi az, Harry! Mit akart? – �rdekl�d�tt Ron.
- Jaj de sz�p, Harry! – ugrott a nyak�ba Juliette. A l�ny f�lig francia, f�lig angol volt. Az anyja hal�la ut�n visszak�lt�z�tt apj�val Londonba, ahol elkezdte az Aurork�pz�t. A l�nynak hossz� barna haja volt, csokibarna szemekkel t�rsulva. – De azt meg kell, mondjam, hogy nem ez a kedvenc vir�gom! A n�rciszok azok, ha k�ne majd m�skor. De a gesztust jutalmazom! – mondta mit sem t�r�dve Harry reakci�j�val. Kivette a csokrot a kez�b�l, majd v�z�ba tette.
Harry Hermion�ra n�zett. A l�ny is k�rd�n n�zett a fi�ra, ak�rcsak Ron, de Hermione k�rdezni is akart valamit, csak nem a t�bbiek el�tt.
Harry b�lintott. De a besz�lget�st k�s�bbre halasztotta, hisz mindenki el�tt nem mondhatott semmit. Ron �gy tudta, hogy Ginny Marseille-ben lakik, �s az�rt nem j�n haza, mert nagyon j� munk�t tal�lt. �s hogy Harryvel nagyon sokat leveleznek. Azt ugyan furcs�llta, hogy Harry mi�rt nem l�togatja meg sose, de �gy d�nt�tt, hogy majd Harry besz�l r�la, ha majd akar. A gyerekr�l Harryn �s Hermion�n k�v�l senki sem tudott Angli�ban.
A vacsora ut�n Juliette �gy d�nt�tt, hogy megn�zi a kinti t�jat �jjel. Ronnak is kedve lett volna megn�zni, ez�rt k�rd�n n�zett Hermion�ra, aki r�b�lintott a csillagf�nyes s�t�ra.
Miut�n elmentek, Hermione Harryt f�rk�szte. De amikor l�tta, hogy Harry nem fog semmit mondani, �gy d�nt�tt, � k�rdez.
- Ginnynek k�ldted azt a vir�got, ugye? – k�rdezte, Harry csak savany�an b�lintott. – �s? Visszak�ldte?
- Nem l�tod?! – felelte d�h�sen.
- De igen. De honnan tudta, hogy te k�ldted neki?
Harry nem v�laszolt, hanem fel�llt, odament a vir�ghoz, majd elhozta onnan az �zen�k�rty�t, �s Hermione kez�be nyomta.
- Harry! Ez…
- Hiba volt! Tudom! De valamit m�g nem mondtam el neked.
- Mit?
- Van itt, a hotelben m�g valaki, akinek tetszik Ginny – mondta keser�en, miut�n vissza�lt a hely�re.
- Mi?! De h�t ez te honnan tudod? �s ki az? – k�rdezte izgatottan.
- Nem tudom. Valamilyen Mark. Onnan tudom, hogy mikor r�vettem magam, �s lementem a recepci�hoz vir�got k�ldeni neki, akkor ez a f�szer is ott volt. �n mondtam, hogy Ginny Weasleynek akarok vir�got k�ldeni, de a recepci�s azt mondta, hogy ilyen vend�g�k nincs. Akkor �n kicsit h�tr�bb �lltam, h�tha eszembe jut valami, de semmi. �s akkor a recepci�s biztatta azt a Markot, hogy k�ldj�n neki valamilyen csokit. Azt �zente, hogy k�sz�ni a d�lut�nt, meg hogy rem�li, holnap is j�l mulatnak. �s a v�g�re azt �rta, hogy szeretettel, Mark! Ezt k�ldte Ginnynek �s a l�nyomnak! Annyi hasznom volt bel�le, hogy tudtam, hogy h�vj�k Ginnyit! Azt�n k�ldtem neki a kedvenc vir�g�b�l egy csokrot, de nem akartam, hogy azt higgye, hogy az a Markocska – itt Harry grimaszolt egyet – k�ldte neki. Nem akartam oda�rni a nevem, de kellet valami utal�s. Ebb�l lett a vill�m. De tudom, hogy nem ezt kelet volna! – bosszankodott Harry.
- Harry! Nagyon sajn�lom! De te f�lt�keny vagy! – pr�b�lta viccesebb� tenni a helyzetet Hermione.
- Persze, hogy f�lt�keny vagyok! �n ugyanannyira szeretem Ginnyt, mint hat �ve! Azt hiszed, az�rt mondtam neki azt, a szob�j�ban, mert �gy gondoltam? – Harry szinte m�r ord�tott.
- Tudom, Harry! Sajn�lom! De hidd el, minden meg fog old�dni! Majd valamit kital�lunk, hogy Ginny meghallgasson. Onnant�l m�r k�nnyebb lesz a dolgunk – magyar�zta a l�ny, majd l�zasan elkezdett gondolkodni, de semmi nem jutott az esz�be. – Harry?
- Hm?
- Am�gy mi Ginny mostani neve?
- Virginia Stephenson, de Ginnynek h�vj�k.
Hermione nem mondott semmit, csak mosolygott.

***

Ginny, miut�n lefektette Sophie-t, � is elment aludni. De csak forgol�dott az �gy�ban. Agya folyamatosan Harry k�r�l forgott. Hi�ba gondolt m�sra, a v�ge mindig valahogy Harryhez kapcsol�dott. Ilyen gondolatokkal nyomta el az �lom is, s ennek k�vetkezt�ben �lm�ban �jra lej�tsz�dott a hat �ve t�rt�nt incidens, k�zte �s Harry k�zt, aminek k�vetkezt�ben Franciaorsz�gban k�t�tt ki.
�jra verejt�kezve �bredt fel, kin�zett az ablakon, majd a vekkerre. M�r nyolc �ra volt. Elment lezuhanyozni, majd fel�lt�z�tt. Sophie-t is fel�bresztette, ut�na lementek reggelizni. De el�tte, �gy d�nt�tt, hogy visszav�ltoztatja a k�lsej�ket. Harry am�gy is tudja, hogy hol vannak. M�s viszont m�g nem l�tta, hogyan n�znek ki, mivel tegnap sapka, �s napszem�veg volt rajtuk. Emellett Ginnynek sem tetszet �j k�lseje. Szerette saj�t, r�gi, szepl�s arc�t. Az volt az �v�, �s nem akart �gy kin�zni, mint egy sz�ke cicababa.
Reggeli ut�n a recepci�n�l tal�lkoztak Markkal. Illedelmesen megk�sz�nte a csokol�d�t, majd kimentek gyakorolni.
�gy egy �ra k�r�l, �gy d�nt�ttek, hogy megeb�delnek. Mark megh�vta �ket, amit Ginny csak nagyon sok�ra fogadott el.
Eb�d ut�n kicsit pihentek kint a s�p�ly�k el�tti k�v�z�ban. Sophie �sszeismerkedett n�h�ny vele hasonl� kor� l�nnyal, majd vel�k j�tszott, otthagyva az anyj�t Markkal.
- Ginny? K�rdezhetek valamit? - Szak�totta meg a cs�ndet Mark.
- Persze – felelte Ginny.
- Sophie apja, �…
- Sophie apja nem halt meg. � �gy tudja, hogy igen, de nem – v�laszolta Ginny, miel�tt elhangzott volna a k�rd�s.
- H�t? – k�v�ncsiskodott tov�bb.
- Angli�ban �l. De nem akart tudni a l�ny�r�l, ez�rt otthagytam �t. De ezt Sophie-nak nem kell megtudnia! Rendben? – k�rdezte.
- Persze. �s sajn�lom, hogy…
- Ne tedd! �n se sajn�lom! �letem legnagyobb hib�ja volt, hogy megismertem! De ha � nincs, nincs Sophie sem. Ezt az aj�nd�kot neki k�sz�nhetem, de semmi m�s nem k�t �ssze minket – mondta fagyos hangon a n�.
- Na, mehet�nk? – v�ltott t�m�t Mark, majd fel�llt.
- Persze! – Ginny is fel�llt. – Sophie! Gyere! – sz�lt a l�nynak.
Sophie odaszaladt Ginnyhez, majd �rtatlan kutyaszemekkel az anyj�ra n�zett.
- Anya! Nem maradhatn�k itt, csak m�g egy kicsit? Katie �s �n �llunk nyer�sre! Most nem hagyhatom abba! – k�rlelte.
- Rendben van, de �n elmegyek! Ott lesz�nk fent, ha v�gezt�l, gyere fel! – utas�totta, majd adott neki egy puszit �s elmentek.
A kisl�ny is visszament az �jonnan szerzett bar�taihoz, �s folytatt�k a h�goly�z�st.

***

Harry mag�nyosan s�t�lt a h�goly�z� gyerekek k�z�tt. Rem�nykedett benne, hogy esetleg megl�thatja a l�ny�t. Legal�bb messzir�l csod�lhatja, milyen gy�ny�r�. De sehol nem l�tott senkit, aki kicsit is hasonl�tott volna arra l�nyra, akit tegnap l�tott a hallban. A s�ta k�zben valamit megl�tott a f�ld�n, �s k�v�ncsis�g�nak engedve lehajolt, hogy megn�zze, mi az.
Mikor lehajolt, neki szaladt egy nevetg�l� kisgyerek, aki nem vette �t �szre.
Harry, aki nem sz�m�tott erre, elesett, �s ut�na a kisl�ny is r�esett.
- J�l vagy? Nem esett bajod? – k�rdezte a l�nyt, de mikor a l�ny visszan�zett, leesett az �lla.
Egy ugyanolyan szem n�zett vissza, mint az �v�. Egy ugyanolyan smaragdz�ld szemp�r. A l�ny��…