Harry m�g mindig d�bbenten n�zte a l�nyt, aki el�tte �llt.
- Mit n�zel? – k�rdezte Sophie.
- A szemedet – v�laszolta Harry.
- Nah�t – csod�lkozott a l�ny. – Neked is olyanok a szemeid, mint az eny�mek!
- Igen, �rdekes – felelte az apja. �r�lt neki, hogy � az apja, de ezt nem akarta m�g megmondani neki. El�tte meg akarta ismerni. H�t most itt az alkalom.
- Az apuk�mnak is ilyen volt, legal�bbis anya szerint – mondta. Harryben felcsillanta a rem�ny, hogy h�tha tud r�la, ki �.
- Volt?
- Igen, a mam�m szerint � az �gben van – v�laszolta. Harry lecs�ggesztette a fej�t.
- Nekem is meghaltak a sz�leim. – Harry fel akarta kelteni a l�ny �rdekl�d�s�t ir�nta, hogy tudjanak egy kicsit besz�lgetni.
- Akkor lehet, hogy ismerik egym�st. Hogy h�vnak? Majd meg�rom a pap�nak, hogy keresse meg �ket! – lelkesedett.
- Harry. Harry Potter vagyok.
- �n Sophie Binoche. A mam�mmal itt �l�nk Franciaorsz�gban, de azt mondja, hogy egyszer majd megl�togatjuk a nagyi�kat, akik Londonban �lnek.
- �n is ott �lek – mondta Harry.
- De j�! Majd egyszer elmegyek hozz�d!
- M�r alig v�rom. Sophie, k�rsz egy forr� csokit?
- Igen, de a mam�m m�r v�r! Nem szabad elmennem! – vonakodott a kisl�ny.
- Ismerem a mam�d, majd visszak�s�rlek hozz�, �s elmes�lem, hogy velem volt�l. J�?
- T�nyleg? – Harry csak b�logatott.
Apja �s l�nya �let�kben el�sz�r be�ltek egy forr� csokira egy k�v�z�ba. Persze Sophie nem tudott r�la, hogy ki az az ember, aki vele szemben �lt le, de neki is nagyon szimpatikus volt.
- Mit tudsz az apuk�dr�l, Sophie? – �rdekl�d�tt Harry.
- Az anyuk�m nagyon szereti. Giselle n�ni szerint m�g most sem tudja kiverni a fej�b�l. Giselle n�ni szerint az apuk�m nagyon rossz dolgot csin�lt – mes�lte a kisl�ny, mintha a legnorm�lisabb dologr�l besz�lne. – Az anyuk�m nagyon sokat s�r, m�g tegnap �jszaka is. De nekem nem mondja el, hogy mi�rt. De szerintem most jobban van – �llap�totta meg.
- Mib�l gondolod?
- Mark nagyon kedves. Anya szerint � lehet majd az �j apuk�m. Szerintem is j� fej, de nekem ap�nak nem kell. �n t�ged szeretn�lek! – jelentette ki hat�rozottan. Harrynek erre kicsit elf�tyolosodott a tekintete.
- Ez nagyon kedves t�led. �n is �r�ln�k, ha olyan lenne a l�nyom, mint te!
- Gyere! – pattant fel a kisl�ny. – Menj�nk anyuhoz! – mondta, majd megfogta a kez�t Harrynek, �s mag�val h�zta.
- Sophie! Nem hiszem, hogy… - kezdte volna, de m�r nem tudta befejezni.
- Sophie! M�r minden�tt kerestelek! Azt hittem, t�rt�nt veled… - mondta, majd odafutott a l�ny�hoz Ginny. Mikor megn�zte, ki �ll mellette, m�g a l�legzete is el�llt.
- N�zd anya! Megtal�ltam az �j apuk�mat! – lekendezett.
- Sophie…
- Anya! �n �t szeretn�m! L�gyszi! Hadd legyen � az apuk�m!
- Sophie! Az apuk�d meghalt! – sziszegte a l�ny�nak, de m�r Harry szem�be n�zett.
- Ginny! Besz�lhetn�nk? K�rlek! – k�rte Harry.
- Nem, Harry! Hagyj �lni! Nem akarok t�led semmit! Sophie – fordult a l�ny�hoz. – � nem lehet az apuk�d! Felejtsd el �t! Gyere!
- Ginny! K�rlek! – k�rlelte.
- Nem hallotta a h�lgyet, Uram? – �llt el� Mark.
- Nem mag�hoz besz�ltem! – sz�lt d�h�sen Harry, de mikor m�r szabadd� tette volna az utat, Ginny�k elt�ntek.
Harry csak �llt ann�l az asztaln�l, ahol nem sokkal hamarabb kisl�ny kijelentette, hogy �t szeretn� apuk�j�nak.

***

Ginny�k, miut�n sebesen elhagyt�k a k�v�z�t meg sem �lltak a saj�t lakoszt�lyukig. Ott levetk�ztek, majd d�h�sen n�zett a l�ny�ra.
- Hogy jutott eszedbe elmenni azzal a f�rfival?
- Anya… - Sophie t�tov�zott. Nem tudta, mi v�ltotta ki anyj�b�l ezt a haragot. – Azt mondta, hogy ismer t�ged.
- �s te elhitted?! Hogy tal�lkoztatok?
- Neki szaladtam. K�pzeld, pont olyan a szeme, mint az eny�m, �s mint az ap�� volt – mes�lte.
- Sophie! Nem tal�lkozhatsz vele t�bbet! � egy nagyon gonosz ember!
- Nem is! Nagyon aranyos! Azt mondta, hogy szeretn�, ha olyan l�nya lenne, mint �n! – ellenkezett.
- Sophie, nem.
- De szeretem, anya! �t akarom ap�nak, �s nem Markot!
- Tegnap m�g nem ezt mondtad!
- De tegnap m�g nem ismertem!
- Sophie! Hidd el, �n lenn�k a legboldogabb, ha � lehetne az apuk�d, de ez nem lehet! Sajn�lom!
- De mi�rt? – toporz�kolt a kisl�ny.
- Csak – v�gta r�. – Majd, ha nagyobb leszel, meg�rted!
- Ut�llak, anya! – �v�lt�tte, majd berohant a szob�j�ba.
- Sophie! – Ginny m�r �pp a l�nya szob�j�nak ajtaj�t nyitotta, amikor valaki kopogott.
Ginny nem tudta, mit tegyen. Kinyissa vagy ne? Ha Harry az, a v�lasz egy�rtelm�en az ut�bbi, de hogy tudhatn� meg an�lk�l, hogy ki az, an�lk�l, hogy felfedje mag�t. Szerencs�re nem kellett semmit sem tennie.
- Ginny! Mark vagyok az! Nyisd ki, k�rlek! – Ginny odament az ajt�hoz, majd egy kis r�snyire kinyitotta, hogy megbizonyosodjon, t�nyleg Mark e az. � volt az.
- Mark! – k�sz�nt�tte. –Sajn�lom, hogy csak �gy ott hagytalak, de nem tehettem m�st! Gyere be! – majd az eg�sz ajt�t kinyitotta �s beinvit�lta a f�rfit.
- Semmi baj! L�ttam, hogy menned kell. De ki volt az a f�rfi?
- Fogalmazzunk �gy, hogy egy nagyon r�gi bar�t, akit nem sz�vesen l�tok.
- De nem lepett meg, hogy itt van.
- Nem. Sajnos tal�lkoztunk m�r akkor, mikor meg�rkeztem.
- � ahhoz a m�lthoz tartozik, ami el�l menek�lsz? – k�rdezte, miut�n le�ltek a nappaliba, mit sem sejtve, hogy valaki hallgat�zik.
- Igen. Ink�bb el�le menek�l�k.
- Mi? �…
- Igen. � az.
- � Sophie apja?
- Igen.
- De nem azt mondtad, hogy � Londonban �l?
- �gy is van, de �gy l�tszik, sz�vesen s�el a b�ty�m�kkal.
- Tess�k? A b�ty�d is itt van?
- Igen, a feles�g�vel, aki a legjobb bar�tn�m volt. De �k nem tudnak Sophie-r�l.
- �s nem is akarod elmondani nekik?
- Nem –jelentette ki. Ginnyn l�tszott, hogy nagyon megviseli a dolog, b�r pr�b�lta mag�t er�snek mutatni.
- �rtem. Ginny, gyere, igyunk meg valamit, lent a b�rban! Att�l majd jobban leszel!
- De… - ellenkezett a n�.
- Nincs semmi de! Sophie ellesz n�lk�led egy ideig, neked viszont ki kell kapcsol�dnod egy kicsit. Egy�bk�nt meg m�r lehet, hogy alszik is! N�zd meg, azt�n menj�nk!
Sophie gyorsan visszarohant az �gy�hoz, majd �gy tett, mintha aludna. Hallotta, amint az anyja bej�n �s �rezte, hogy kap egy puszit is.
- Szeretlek, Sophie! – suttogta a f�l�be.
Mikor hallotta az ajt� csuk�d�s�t, felkelt. Esze �g�ban se volt nyugton maradni. Meg akarta keresni az apuk�j�t. �gy d�nt�tt lemegy ahhoz az emberhez, aki odaadta nekik a kulcsot tegnap. � biztos tudja, hol van az apuk�ja.
Kinyitotta az ajt�t, majd a liftekhez ment. Mikor megj�tt a lift, besz�llt, de nem volt egyed�l.
Egy hossz�, barna haj� n� n�zett r�, s�padt arccal.
- Sophie? – k�rdezte halkan.
- Te tudod a nevem? – k�rdezett vissza a l�ny.
- Sz�val, igen. Mit csin�lsz itt? A mam�d tudja, hogy elj�tt�l?
- Nem. De te is ismered az anyuk�mat? Akkor seg�thetsz nekem. Mi a neved?
- Hermione vagyok. Anyuk�d r�gi bar�tn�je.
- Ismered ap�t? Tudod, hol van?
Hermione t�tov�zott. Tudta, hogy Ginny nem akarn�, hogy a l�nya l�ssa Harryt. De a kisl�ny itt �llt el�tte, �s azt k�rte, hogy mondja meg, hol van.
- Sophie? Anyuk�d tudja, hogy elj�tt�l?
- Nem. � elment Markkal. Otthagytak engem a szob�mba, �s �n meg elj�ttem megkeresni ap�t. Te tudod, melyik szob�ban van?
- Tudod, hogy itt van? – Ezen Hermione is elcsod�lkozott.
- Igen, ma d�lut�n besz�lgettem vele. Meg akarom keresni, �s vele akarok menni. �n nem akarok any�val lenni t�bbet!
- Sophie! Anyuk�d biztos izgulna �rted, ha elmenne!
- Nem. Nem is foglakozik velem, mi�ta itt vagyunk! Mindig csak Markkal van – szinte m�r s�rt.
A lift meg�rkezett, de nem a f�ldszintre, hanem arra az emeltre, ahol Harry�k �s Hermion��k szob�ja is volt.
Hermione �gy d�nt�tt besz�lget egy kicsit kettesben a l�nnyal.
- Gyere be a szob�mba! Van egy �tletem, hogy hozzuk �ssze a sz�leidet. �s akkor mind a h�rman egy�tt �lhettek! Gyere! – mondta, majd megfogta a kisl�ny kez�t, �s bevezette a szob�j�ba.
Szerencs�j�kre Ron Harry�kn�l volt, �gy kettesben maradhattak
- Tetszel nekem! – mosolyogta a kisl�ny.
- Te is nekem. Van valamit, amit nem mondtam.
- Mit? – �rdekl�d�tt a kisl�ny.
- Anyuk�d mes�lte, hogy neki vannak testv�rei? – k�rdezte. A l�ny csak b�lintott. – Anyuk�d b�tyja itt van a szomsz�d szob�ban, apuk�ddal egy�tt!
- Menj�nk �t! – pattant fel a kisl�ny.
- M�g nem lehet! De fogsz vel�k tal�lkozni! Csak k�s�bb. El�tte, musz�j kib�k�teni a sz�leidet!
- �n nem �rtem!
- Nem baj. A l�nyeg, hogy seg�ts nekem.
Azzal lelkesen magyar�zni kezdte a terv�t a kisl�nynak, aki els�re meg�rtette. A v�g�n mosolyogva �lelte meg Hermion�t, akinek ett�l k�nnyek szaladtak a szem�be.
- Szeretlek! – mondta.
- �n is kicsim! – mondta, majd adott neki m�g egy puszit. – De most menned kell, miel�tt anyuk�d �szre veszi, hogy nem vagy az �gyadban. Gyere, lek�s�rlek! – mondta, majd megfogta a kez�t, �s az ajt� fel� mentek.
Mikor kinyitott�k, valaki pont akkor akart bej�nni.
- Hermione! Mit csin�lsz te itt? Mindenki r�d v�r! Hermione! Ki ez a kisl�ny, �s mi�rt hasonl�t annyira…
- Ron! ���… te mit csin�lsz itt? – k�rdezte a l�ny, pr�b�lta elterelni a figyelmet Sophie-r�l.
- Hermione! Ki ez a l�ny? – faggat�zott Ron.
- � Sophie. �s – Hermione �gy d�nt�tt, Ront is beavatja. Beh�vta a szob�ba. – Mindj�rt j�v�k, csak hazaviszem a kisl�nyt! Ut�na mindent elmes�lek, de Harrynek egy sz�t sem! – �s otthagyta.
Hermione visszak�s�rte a l�nyt, de nem v�rta meg, m�g Ginny kinyitja az ajt�t, adott k�t puszit b�cs�z�lag a l�nynak, majd elment.
Sophie bement a szob�j�ba, szerencs�re az anyja m�g nem j�tt vissza. Levetk�z�tt, beb�jt az �gy�ba, majd elaludt.
K�zben Hermione vissza�rt Ronhoz, aki m�g mindig ugyanott �llt. Miut�n le�ltette, elmes�lt mindent. Hogy Ginny terhes volt Harryt�l, de Harry azt mondta, hogy neki nem kell az � gyereke. Itt Hermione alig b�rta visszatartani Ront, hogy ne fojtsa meg Harryt. Azt�n elmagyar�zta neki, hogy minderre mi�rt volt sz�ks�g. Azt, hogy Ginny nem hisz nekik, �s m�g mindig haragszik Harryre. �s azt, hogy ugyanabban a sz�ll�ban sz�lltak meg.
Azut�n besz�molt a tervr�l is, amit az�rt tal�lt ki, hogy �jra �sszehozza a k�t szerelmest.
- Ez nagyon j�! – lelkendezett Ron.
- K�sz�n�m! – pirult el a l�ny.
- Akkor �n v�llalom Harryt, te meg hozd Ginnyt! – utas�totta.
- Hova? – egy f�rfihang k�rdezte, aki most l�pett be a szob�ba, de Ron utols� mondat�t m�g hallotta.