A Griffendél toronyban folytatódott a buli. Rejtély hogyan, de előkerült valahonnan egy csomó Mézesfalásos édesség, valamint vajsör minden mennyiségben. Ahogy Harry megérkezett a helyiségbe, Seamus azonnal elkunyerálta tőle a szalagját és a koronát, amit a fiú ezer örömmel passzolt tovább. Egy vajsörrel a kezében lehuppant Neville mellé, aki még mindig nem tette túl magát azon, hogy két kategóriában is nyert.

Seamus több kört is tett a szalaggal a nyakában, és a koronával a fején, magát prezentálva győztesnek, ami ideig óráig jó poénnak tűnt, de egy idő után lelohadt a lelkesedés, így a két tárgy hamar az üres vajsörös üvegek mellé került az asztalra.

Ginny észrevette, amint Dean magányosan üldögél egy sarokban, a vajsörét szorongatva. A lány odasétált hozzá, és leült mellé.

- Dean! – kezdte. – Ami a múltkor történt…

- Felejtsük el! – fojtotta a lányba a szót Dean.

- Nem! Elismerem, hogy…

- Ginny! Nekem kéne bocsánatot kérnem! Én voltam az, aki felkapta a vizet, nem te! Te csak őszinte voltál hozzám.

- Igen. De én mégis…

- Mindig is tudtam valahol mélyen, hogy sosem tudtad igazán kiverni a fejedből Harryt. De azért tudod, reménykedtem, hogyha Harrynek valaha lesz barátnője, akkor nekem is lesz nálad esélyem. De hát… mint ahogy az az utóbbi időben kiderült, Harry szívét csak egy nő tudja elnyerni. És az te vagy, Ginny.

Ginny lehorgasztotta a fejét. Nagyon elszégyellte magát, amiért így kihasználta Deant. Mikor újra a fiúra nézett, már könnybe lábadtak a szemei.

- Sajnálom, Dean!

- Ne sajnáld! Nagyon jól éreztem magad veled! De ami nem megy, az nem megy! A te szíved mindig is Harryért fog dobogni. Ez így van rendjén!

- Azt hiszem, igazad van – bólintott Ginny. – Kívánom, hogy megtaláld azt a nőt, aki igazán megérdemel téged! Te egy nagyszerű ember vagy, Dean! Csak jót érdemelsz!

- Köszi, Gin! De ugye azért még barátok maradunk?

- Persze! – mosolyodott el Ginny, és egy cuppanós puszit nyomott a fiú arcára. – Nagyon jó barátok!

A lány felállt, és tekintetével megkereste Harryt. A fiú a kandalló előtti kanapén ült, és szokásához híven a tüzet bámulta. Ginny azonban meg mert volna esküdni rá, hogy egy pillanattal előbb, a fekete hajú fiú még ebbe az irányba nézett. Ginny elhatározásra jutott.

- Ja! És csakhogy tudd, Dean! – fordult vissza a fiúhoz. – Tényleg rád szavaztam a „legszebb kéz” kategóriában, és tényleg úgy gondolom, hogy neked van a legszebb kezed!

Dean elmosolyodott.

---------------

- Leülhetek ide melléd? – kérdezte Ginny Harryt.

A fiú bólintott, de továbbra is csak a tüzet bámulta. Ginny nem értette, miért lett barátja ilyen melankolikus a győzelme után. Talán látta, amint puszit adott Deannek?

- Öhm! Gratulálok a győzelmedhez! Örülök, hogy egy griffendéles nyert!

- Köszönöm!

- Igazán nagyszerű este volt a mai! Nem gondolod?

- De, hogyne! – felelte Harry, és most először Ginnyre nézett szomorú, zöld szemeivel. – Neked különösen! Látom, kibékültél Deannel.

- Mi? Ja, hogy az? – Ginny elmosolyodott. – Igen kibékültünk.

Harry letette a vajsörös üvegét, és halvány mosolyt erőltetett az arcára.

- Ennek örülök.

- Tényleg?

- Persze. Nagyon szép pár vagytok! – De amikor ezt mondta, már nem nézett Ginny szemébe.

- Jaj, Harry! Félreérted! – nevette Ginny. – Igen! Kibékültünk Deannel! De csak azért, mert barátokként akartunk elválni.

- Hogy? – kapta fel a fejét Harry.

- Szakítottunk. Nem voltunk egymáshoz valók, és azt hiszem ezt mindketten tudtuk, csak Dean volt az, aki ki merte mondani. És igaza volt. Nagylelkűem elengedett, és nem akart magához láncolni. Azt hiszem, Dean igazán szeret engem, és én is őt, csak nem úgy, ahogy megérdemelné. Barátokként váltunk el, és úgy gondolom ez volt a legjobb, amit tehettünk!

Ginny csak most vette észre, hogy időközben Harry megfogta a kezét, és finoman simogatni kezdte a hüvelykujjával. A fiú szemei most már nem csillogtak szomorúan, inkább a remény fényét lehetett látni bennük.

- Dean végig tudta, hogy nincs benne teljesen a szívem a kapcsolatunkban, és én lelkiismeret furdalást érzek, amiért becsaptam. Mert… úgy jártam vele, hogy… a szívem…

- Ronald Weasley! Most azonnal elmondod, hogy ki volt az!!!

Hermione kiáltásába a falak is beleremegtek. Harry és Ginny gyorsan hátrafordultak a kanapén, hogy lássák a jelenetet. Hermione és Ron a helyiség közepén álltak, és villámló szemekkel néztek egymásra.

- Ki volt az? Tudni akarom, hogy kiket csókoltál meg?

- Mit érdekel az téged? Megnyertem a legérzékibb száj díjat. És akkor? Ez csak azt jelenti, hogy a lányok szívesen csókolnának meg engem!

- Ó persze! – toppantott Hermione. – De biztos kellett lennie valakinek, akinek volt gyakorlati tapasztalata! És én tudni akarom, hogy ki volt az!

- Újra megkérdem! Mit érdekel ez téged? Mit érdekel téged, ha megcsókoltam már vagy száz lányt? Talán féltékeny vagy?

- Én? – vörösödött el Hermione a dühtől. – Féltékeny? Na ne nevettess! Akkor leszek rád féltékeny, Ronald Weasley, ha piros hó esik augusztus közepén! Tőlem aztán azt csókolhatsz meg, akit akarsz! Engem nem érdekel!

- Tényleg? Azt csókolhatok meg, akit akarok? – kiáltotta Ron. – Akkor ezt a teóriát gyorsan teszteljük is le!

Azzal megragadta Hermione karját, magához rántotta, és keményen megcsókolta. A lány először tiltakozott: ütötte Ron vállát, ahol csak bírta. Aztán pár pillanat múlva megenyhült, és beleolvadt Ron ölelésébe. Beletúrt a vörös fürtökbe, és viszonozta a fiú csókját.

A klubhelységben többen is füttyentettek, egyesek nevettek. Ron hangos cuppanással elengedte Hermione ajkait, és mosolyogva a portrélyuk felé intett. Hermione bólintott, és az újdonsült pár kézen fogva kisétált a klubhelységből.

- Végre! – sóhajtotta Harry. – Azt hittem már sose jönnek össze!

- Pedig nagyon egymáshoz illenek.

- Ez igaz! – bólintott a fiú. – Szerinted most már abbahagyják a veszekedést?

- Abbahagyni? – nevetett fel Ginny. – Kötve hiszem! Ez élteti őket!

- Megint igazad van.

Csend telepedett rájuk. Ginny örült, hogy bátyja és legjobb barátnője végre egymásra találtak, csak sajnos az általuk rendezett jelenet tökéletesen félbeszakította a beszélgetésüket Harryvel.

Apropó Harry! A fiú még mindig gyöngéden fogta a kezét, és átható tekintetét ismét csak rá, Ginnyre emelte.

- Szóval! – kezdte Harry. – Hol is hagytuk abba?

- Öhm…

- Azt mondtad, lelkiismeret furdalásod volt.

- Oh! Igen, az volt – bólintott Ginny. – Tudod, rájöttem, hogy végig bántottam Deant, mivel vele jártam, annak ellenére, hogy… mást szeretek.

- Igazán? – hajolt előre Harry. – És kit?

- Hát… öh… neki van a legcsábosabb mosolya.

- Oh! – Harry azonnal hátradőlt, és elengedte Ginny kezét. – Vagyis Rogert?

- És neki van a legszexibb hangja, és ő a leghumorosabb…

- Várj! Kezdem elveszteni a fonalat – emelte fel a kezét Harry. – Ezeket a díjakat Seamus és Neville nyerték.

- És neki vannak a legizmosabb karjai és a legfeszesebb feneke…

- Oké, most már tényleg nem…

- És… - hajolt előre Ginny, és nézett bele a bizonytalanul csillogó zöld szempárba. – Neki vannak a legigézőbb szemei.

- Oh! – engedett fel Harry, és újra megfogta Ginny kezét. – Igazán?

- Igen – válaszolta Ginny. – És mellesleg…

Mindketten előre hajoltak, hogy arcaik csupán néhány centire legyenek egymástól. Ginny a lehető legérzékibb hangon ejtette ki a következő szavakat:

- Mellesleg, Ő a Roxfort legszexibb pasija.

- Tényleg? – mosolyodott el Harry. – Szóval ezt a pasast szereted?

- Igen – bólintott Ginny.

Harry belemerítette ujjait a vörös hajzuhatagba, és magához húzta Ginnyt, egészen addig, amíg ajkaik nem találkoztak. Ginny szinte el sem hitte, ami történik. Itt ültek Harryvel a kanapén, és csókolóztak. Végre megcsókolhatta álmai férfiját!

Harry lágyan a karjaiba vonta a lányt, miközben finoman simogatta ajkaival Ginnyét. A lány félt kinyitni a szemeit. Félt, hogy csak álmodik, és ugyanúgy el fog tűnni minden, mint ahogy a gyűlés után.

Beletúrt a kócos, fekete fürtökbe, és rá kellett jönnie, hogy ugyanolyan selymesek, mint ahogyan elképzelte.

Mikor megcsókolta Ginnyt, Harryt forróság árasztotta el. Olyan érzés volt, mintha egymás után három pohár lángnyelv whiskyt ivott volna meg. Fenomenális, gyönyör teli, leírhatatlan érzés. Akarta ezt a nőt. Olyan rég akarta, hogy már a napokat sem tudta megszámolni, melyeket azzal töltött el, hogy utána vágyakozott. Így hát most olyan közel akarta tudni magához, amennyire csak lehetett. Egyre intenzívebben csókolta, egyre jobban eluralkodott rajta a szenvedély, és mikor Ginny beletúrt a hajába, elszakadt az utolsó fonál is.

Ginny megremegett, mikor Harry nyelve bebocsátást kért a szájába, de egyáltalán nem tiltakozott ellene. Végre elhitte, hogy valóság. Harry és ő egybeolvadtak, egy csodálatos, érzéki csókban.

Az időközben felmerülő levegőhiány miatt azonban nem sokkal később kénytelenek voltak szétválni.

- Hát! – pihegte Ginny, miközben egymásnak támasztották a homlokukat Harryvel. – Azt hiszem tévedtünk, amikor Ronnak adtuk a „legérzékibb száj” díjat. Neked kellett volna kapnod, Harry! Nagyon jól csókolsz!

- Igazán?

- Ühüm!

Harry és Ginny ajkai újra egybeforrtak, de ezúttal már rögtön a szenvedély uralta mozdulataikat, és most már a vörös hajú lány is egyre gyakrabban vette át a kezdeményező szerepét.

- Azt hiszem… - sóhajtotta Harry. Csók. – Mégiscsak… tévedtél… - Újabb csók. – Mert… neked kellett volna… - Sóhaj. – Kapnod ezt a díjat! – Még egy csók. – Óh, Ginny!

- Potter! – A párocska szétrebbent. – Ne merészeld lesmárolni a húgomat nyilvános helyen!

Ron és Hermione visszaérkeztek a klubhelyiségbe, és a jelek szerint Ron még mindig szeretett a túlféltő báty szerepében tetszelegni. Ginny azonban ügyet sem vetett rá. Kézen fogta Harryt, és elindult vele a portrélyuk felé.

- Pont te dumálsz, bátyókám? Nem hiszem, hogy jogod van nekem megtiltanod olyasmit, amit te magad is művelsz!

Hermione rákacsintott Ginnyre, Harry pedig elégedett elvigyorodott Ron bamba képén. Az újdonsült pár újból elindult a portrélyuk felé, mire Ron magához tért, és utánuk kiáltott:

- Hé! Ti meg hova mentek?

- Kevésbé nyilvános helyre! – harsogta nevetve a csukódó portré mögül Harry.