- Harry! – pattant fel Hermione. – Mit csin�lsz itt?
- H�t azt �n is k�rdezhetn�m?! Vagy h�sz perce r�tok v�runk Juliette-tel! Sz�lhattatok volna, ha m�s dolgotok van!
- Mire… Jah! Nem, dehogy is! Csak valamit el akartam mondani Ronnak! Nem azt! – pirult el a l�ny.
- H�t? �s hova akartatok vinni engem meg Ginnyt?
- Sehova! – v�gta r� Ron.
- Ne hazudjatok nekem!
- Mi nem…
- De igen! De ha nem akarj�tok elmondani, nem kell! Csak gyertek m�r! Juliette az agyamra megy! – emelte a plafonra a tekintet�t Harry.
- Mi�rt? Szerintem aranyos l�ny! – mondta Ron. – Meg nagyon csinos is!
- Ron! – ripakodott r� feles�ge.
- J�l van! De att�l m�g, hogy a feles�gem van, Juliette lehet sz�p! – ellenkezett a f�rfi.
- Igen. Hagyjuk! Sz�val mi baj van Juliette-tel? – n�zett Hermione Harryre.
- Semmi! Csak a vir�g �ta azt hiszi, szerelmes vagyok bel�!
- �s akkor kinek k�ldted a vir�gokat, ha nem neki? – �rtetlenkedett v�r�s haj� bar�tja.
- Iz�… ���… - habozott.
- Ginnynek! – sz�lt a l�ny.
- Hermione! Ne…
- Nyugalom! Ron m�r mindent tud!
- Micsoda?! Hermione! Meg�g�rted!
- H�k�s! Elvileg �n vagyok a legjobb bar�tod, �s m�gis csak hat �v ut�n tudtam meg, hogy nagyb�csi vagyok! Nagyon aranyos kisl�ny… Hupsz! Ezt nem kellett volna! Bocs! – Ron a sz�ja el� kapta a kez�t.
- Micsoda?! Mikor tal�lkoztatok vele?! �s nekem mi�rt nem sz�ltatok?! Ginny is itt volt?
- K�sz, Ron! – szidta le f�rj�t Hermione. – Harry! Nyugalom! Mindent elmondok! M�r nincs mit titkolni! Ronnak h�la!
- Mondtam m�r, hogy bocs! Kics�szott a sz�mon!
- Neked minden csak �gy kics�szik a sz�don! Minek is mondtam el?
- Az�rt, mert neh�z lett volna megmagyar�zni m�sk�pp, hogy mit csin�l egy kisl�ny, aki k�s�rtetiesen hasonl�t Harryre, az �n szob�mban!
- A mi szob�nkban!
- Nem mindegy?!
- Persze mindegy! Legyen csak minden a ti�d! �s akkor majd a te gyerekedet is fogom megsz�lni?! Az is csak a tied lesz?!
- Hermione! Nem erre gondoltam, te is tudod!
- El�g volt! – vetett v�get a vit�nak Harry. – Nem �rdekel, ki sz�l kinek gyereket! Az �n l�nyom �rdekel! Itt j�rt?!
- Bocs, Harry! Sz�val az eg�sz �gy t�rt�nt, hogy mikor j�ttem fel a lifttel, ekkor � is besz�llt. – Majd elmes�lte a t�rt�nteket Harrynek. A f�rfi t�tott sz�jjal hallgatta. B�szke volt a l�ny�ra, hogy ennyi id�sen m�r azon gondolkodik, hogyan b�k�thetn� ki a sz�leit. Ut�na Hermione elmes�lte Harrynek a tervet is.
- Hermione! Ez t�nyleg nagyon j�! �s biztos vagy benne, hogy minden siker�lni fog?
- Harry! Megmondtam, �n csak megteremtem nektek a helyzetet, hogy kettesben besz�lgessetek, elz�rva a k�lvil�gt�l. A t�bbi rajtad m�lik!
- K�sz�n Hermione! M�g �gy is t�bbet �rtetek el, mint �n az ut�bbi hat �vben!
- Harry! Siker�lni fog! Ginny m�g mindig szeret! Nem tud neked ellen�llni!
- Nem, Ron. �n ebben m�r nem vagyok olyan biztos. Te nem hallottad azon az est�n, mikor elment! T�nyleg ut�lt!
- Ugyan, Harry! Van egy k�z�s gyereketek, �s �n tudom, hogy m�g mindig szeret! – b�ztatta Hermione.
- Honnan?
- Azokb�l a levelekb�l, amiket Giselle �rt nekem, tudod, az asszony, akin�l Ginny lakik.
- Igen. �s az a n� honnan tudja, hogy Ginny szeret m�g?
- Egy n�, tudod, l�tja, ha m�sik n� szenved!
- �s Ginny szenved?
- Nagyon is! Giselle szerint Ginny majdnem minden �jszaka s�r. Vagy �lm�ban a te nevedet hajtogatja, illetve valami hasonl�t. Giselle nem tudja, hogy te vagy Sophie apja!
- T�nyleg?! Minden este? Lehet, hogy csak nem tud kiverni a fej�b�l!
- Ami az�rt van, mert m�g mindig szeret. Csak nagyon megb�ntottad! – mondta, azt�n Harry arc�t l�tva gyorsan hozz�tette. – Amit nem az�rt csin�lt�l, mert akartad! Tudom!
- Sz�val! Van egy terv�nk! Holnapra?!
- Igen.
- Harry! Ron! Hermione! R�tok v�rok! – j�tt be az ajt�n Juliette.
- Megy�nk! Ne haragudj, csak kicsit elbesz�lgett�nk a m�ltr�l. De megy�nk m�r! – v�laszolt Hermione, l�tva Harry savany� arc�t.
- ���… Hermione! Mindj�rt megy�nk, csak besz�lnem k�ne Harryvel, csak egy pillanat! – mondta Ron, majd Harryre n�zett, aki b�lintott �s vissza�lt.
- J�! De siessetek!
Ron megv�rta, m�g a k�t n� kimegy a szob�b�l, azt�n Harryre n�zett.
- Minek hoztad el, ha nem is kedveled? – szegezte neki a k�rd�st.
- Nem tudom! Azt hittem, hogy majd itt megkedvelem! El akartam terelni a figyelmemet Ginnyr�l! De nem sok sikerrel! Mi�ta itt van, egyre jobban hi�nyzik Ginny! Mikor legal�bb nem volt velem, akkor legal�bb nem �rzem annyira, hogy hi�nyzik.
- �s azt mikor akartad elmondani, hogy apa vagy?
- Nem tudom! Tal�n akkor, mikor Ginny�k visszaj�ttek Angli�ba! F�ltem, hogy mit sz�ln�l hozz�! Hogy az�rt hagyott itt, mert azt mondtam neki, hogy nem szeretem!
- Haver! �n is ezt tettem volna a helyedben! �s neki is jobb volt �gy!
- Gondolod?
- Igen. Lehet, hogy most haragszik r�d, de legal�bb nem l�tta meghalni azt a rengeteg embert! Az rosszabb lett volna neki! �s mit gondolsz, komolyan hagyott volna titeket ketten p�rbajozni Voldemorttal? K�tve hiszem!
- Igen, val�sz�n�! De ez annyira rossz! El se tudod k�pzelni, mit �reztem, mikor a l�nyom Ginnynek mondta, hogy engem szeretne ap�nak!
- �s Ginny mit sz�lt?
- A k�pembe v�gta, hogy meghalt az apuk�ja!
- Ez olyan Ginnys volt! – mosolyodott el.
- Igen. Tudom! Csak annyira f�j! De legal�bb tudom, hogy sok mindent�l megk�m�ltem!
- Igen. Na, gyere, mert m�r v�rnak! – Ron fel�llt, majd Harry is k�vette. Kimentek a szob�b�l.


- Mark!
- Hm?
- K�sz�n�m.
- Mit? – mosolyodott el a f�rfi.
- H�t ezt az eg�szet! Hogy megvigasztalt�l!
- Ugyan! R�m b�rmikor sz�m�thatsz! Gyere! Felk�s�rlek!
- Oh! Milyen lovagias!
- H�t, egy ilyen gy�ny�r� n�n�l, szerintem mindenki az lenne! – b�kolta a f�rfi Ginnynek.
- Mark! – pirult el a l�ny.
A p�r felment a n� szob�j�nak ajtaj�ig. Ott meg�lltak.
- Akkor m�g egyszer k�sz�n�m!
- Ginny! Semmis�g! �r�l�k, hogy seg�thettem! – mondta Mark, majd k�zelebb l�pett a n�h�z.
„Ne, ne, ne! Mit csin�l?! Ne! �n nem akarom!” – sik�tozott mag�ban Ginny. De m�r k�s� volt. Mark odahajolt hozz�, �s megcs�kolta.
„H�! Ez eg�sz kellemes!” Ginny visszacs�kolta.
„Ginny! Te Harryt szereted!”
„Aki elhagyott!”
„De szereted! Nem teheted ezt vele!”
„Nem voltam m�r f�rfival hat �ve!” Ginny ezzel letudta a k�t hang vit�j�t a fej�ben, �s mag�val h�zta a f�rfit a h�l�szob�ja fel�.
„Ginny! Legal�bb Sophie-ra gondolj!” Ginny elugrott a f�rfit�l, �s a sz�ja el� kapta a kez�t.
- Ne haragudj, Mark! De ez nem fog menni! – menteget�z�tt.
- Mi�rt nem? – k�rdezte csal�dottan a f�rfi.
- Itt van Sophie! A m�sik szob�ba! Most �pp ut�l! Nem tehetem ezt vele! �s magammal sem! Sajn�lom, de m�g nem z�rtam le magamban a Harrys-�gyet!
- De h�t m�r hat �ve volt! Felejtsd el! – duruzsolta a n� f�l�be, majd cs�kolgatni kezdte a nyak�t.
Ginny becsukta a szem�t, �s akaratlanul is Harryre gondolt. Hogy � milyen j�l csin�lta mindezt. Mindig is a tenyer�n hordozta a l�nyt. Mellette kir�lyn�nek �rezhette mag�t. Addig, am�g…
- Mark, ne! – mondta hat�rozottan, majd eltolta mag�t�l a f�rfit. Ut�na az ajt� fel� tologatta, de a f�rfi ellenkezett.
- Ginny! Felejtsd el azt az �rg�t! Nem volt r�d m�lt�!
- De szeretem! �rtsd m�r meg! �n akkor is szeretem Harry Pottert, ak�rmit tett is velem! – �v�lt�tte, majd kinyitotta az ajt�t, nem is n�zve oda. – Szeretem Harry Pottert! �rted?
- Harry Potter is szeret t�ged, Ginny Weasley! – mondta egy hang.
Ginny a hang fel� n�zett. Egy f�rfi volt, aki a k�sz�b�n �llt. Harry volt az…