Ginny azt hitte, menten el�jul. D�bbenve n�zte Harryt, aki b�tor�t�an mosolygott r�. � nem mosolygott, csak �llt, �s mereven b�mult a szem�be.
Abba a ragyog� smaragdz�ld szemp�rba, amibe m�r �vekkel ezel�tt beleszeretett. A l�ny a f�rfi szem�ben nem l�tott m�st, mint �szintes�get. De Ginny nem mert hinni neki. T�l sokat b�nk�dott miatta. F�lt, hogy ez csak m�g jobban f�jna neki.
�szrevette, hogy Mark, akit az el�bb akart kidobni a szob�j�b�l, �rtetlenkedve kapkodja a tekintet�t k�zte �s Harry k�z�tt.
- Ginny Weasley?! �s Harry Potter? – szak�totta f�lbe a csendet.
Ginny nem v�laszolt, csak megl�kte a sv�jci f�rfit annyira, hogy a k�sz�b�n t�lra ker�lj�n. Mikor ez megt�rt�nt, gyorsan be akarta csukni az ajt�t. De Harry gyorsabb volt.
- Ginny! Ne! Besz�ln�nk kell! – tiltakozott. Ginny teljes test�vel nekid�lt az ajt�nak, de Harry l�ba ott volt.
- Nem, Harry! Nek�nk nincs mir�l besz�ln�nk! Ezt megmondtam hat �ve is, amikor �gy d�nt�tt�l, hogy ell�ksz magadt�l!
- Ginny! Annyiira sajn�lom! Ha hagyta volna, hogy elmagyar�zzam, akkor most meg�rten�l! �rted tettem!
- �rtem?! – �v�lt�z�tt Ginny. Csoda, hogy Sophie m�g nem �bredt fel. – �rtem?!
- Ginny!
- Azt mondod, hogy ezt �rtem tetted?! Azt, hogy hagytad, hogy minden �jjel egyed�l s�rjak?! Vagy, hogy egyed�l sz�ltem meg a l�nyunkat?! Fogalmad sincs, min mentem kereszt�l! Majdnem belehaltam a sz�l�sbe! �s ez mind miattam volt?! Nem, Harry Potter! Ez mind az�rt volt, mert gy�va volt�l! – kiab�lt a n�, �s k�zben n�h�ny k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. Nem tudta, hogy ez a d�ht�l van, vagy a szomor�s�gt�l. Ink�bb mind a kett�t�l egyszerre.
- Ginny! K�rlek! Hadd magyar�zzam meg! Akkor meg�rted! – k�ny�rg�tt Harry.
Mark m�g mindig kapkodva n�zte a k�t embert, akik el�tte �lltak. Teljesen meg volt d�bbenve, mert a n�, akir�l azt hitte, hogy Virginia Stephenson, arr�l kider�lt, hogy Ginny Weasley. R�ad�sul, szerelmes Harry Potterbe. Minden bizonnyal Harry Potter is ott �llt el�tte, akivel ugyanazt a n�t szeretik, csak neki egy l�nya is volt a n�t�l.
- Nem, Harry! Hagyj b�k�n! Nem vagyok k�v�ncsi a magyar�zatodra, sem semmi m�sodra! Hagyj minket b�k�n! �r�kre! �s felejts el engem is �s Sophie-t is!
- Ginny! � az �n l�nyom! Szeretem, �s � is szeret! Sz�ks�g�nk van egym�sra!
- Sz�ks�g?! – g�nyol�dott Ginny. – Sz�ks�ged? Eddig nem volt?! �s megnyugtatlak, nek�nk egy�ltal�n nincs r�d sz�ks�g�nk! Hat �ve t�k�letesen meg vagyok n�lk�led! Nem kell semmid! Menj innen! – mondta, majd beler�gott Harry l�b�ba, aki f�jdalm�ban elh�zta az ajt�b�l, �s Ginny kapva az alkalmon, becsukta az ajt�t. El�vette a p�lc�j�t, ami ott volt az ajt� melletti asztalon, �s elmormolt n�h�ny var�zsig�t, hogy Harry v�letlen�l se tudjon bejutni.
Miut�n elv�gezte a v�d�b�b�jokat, nem volt m�r mit�l f�lnie. Legal�bb is azt hitte.
Le�lt az ajt� el�, majd s�rva fakadt.
T�l sok minden gy�lemlett fel benne ez alatta a k�t nap alatt. A Harryvel val� tal�lkoz�s, a veszeked�s�k Sophie-val, az este Markkal.
„Szeg�ny Mark! Biztos, fogalma sincs, hogy mi t�rt�nt! – gondolkodott Ginny. – Majd holnap elmagyar�zom neki. M�rmint, ha akar m�g velem besz�lni, amit k�tlek a ma este ut�n! De nem akarok lefek�dni vele! Senkivel nem voltam Harryn k�v�l! Nem vagyok m�g r� k�szen! Semmi k�ze Harryhez, csak Sophie-nak se lett volna j�!” – mentegette mag�t Ginny. Igaz�b�l meg akarta gy�zni mag�t, hogy az�rt nem hagyta, hogy megt�rt�njenek a dolgok ma este, mert f�lti Sophie-t. �s semmi k�ppen nem az�rt, mert m�g mindig szereti Harryt.
„Ugyan m�r, Gin! Valld be magadnak! M�g mindig szereted!”
„Nem, nem szeretem! Elhagyott!”
„Nem tudod, hogy mi�rt tette! Hallgasd meg!”
„Nem!”
Ginny tov�bb viaskodott mag�ban. Legbel�l tudta, hogy m�g mindig szereti Harryt. Sosem volt egy pillanat sem, amikor elfelejtette. Mind�ssze a b�szkes�ge nem engedte, hogy visszamenjen. A b�szkes�ge, �s a szomor�s�g. Sosem hitte, hogy Harry sz�m�ra � csak egy j�t�kszer lett volna. Nem is gondolkodott rajta, azok ut�n a napok ut�n, amit Ginny �s Harry kettesben t�lt�ttek. Egyszer Harry �s Ginny egy eg�sz h�tv�g�t t�lt�ttek kettesben a Black-k�ri�ban. Ott voltak a legboldogabbak. �rezte, hogy Harry b�rmit megtenne �rte. Ez ut�n nem is gondolta, hogy csak egy j�t�k lett volna. Mind�ssze nagyon f�jt neki azok, amiket Harry neki mondott. De nem tudott r� igaz�n haragudni. M�r akkor megbocs�tott neki, mikor az apja otthagyta Giselle n�nik�j�n�l.
Ek�zben Harry m�g mindig az ajt� el�tt �llt �s nem adta fel. Kitart�an �t�gette az ajt�t, �s kiab�lt.
- Ginny! K�rlek! Hallgass v�gig! – Nem j�tt v�lasz. – Szeretlek! T�nyleg szeretlek! Sosem volt egy olyan pillanat sem az �letemben, amikor nem szerettelek! Te vagy �letem legszebb aj�nd�ka! Ginny! K�rlek, hallgass meg! – Harry kitart� volt, de semmi jele nem volt arra, hogy Ginny hallja egy�ltal�n, amit mond.
- H�! – sz�lalt meg Mark.
- Mi van? – k�rdezte Harry, aki nem is n�zett r�. Az ajt�, ami nem ny�lt ki, sokkal �rdekesebb volt.
- Te Harry Potter vagy!
- Nem – hazudta.
- De igen! L�tom a sebhelyed!
- Akkor meg minek k�rdezed! – g�nyol�dott. – De te honnan ismersz?
- �n sem vagyok mugli! Var�zsl� vagyok, ak�rcsak te!
- Na, hagyj engem b�k�n! Nekem besz�lnem kell Ginnyvel!
- Ja, l�tom, � is nagyon akar veled! – nevette Mark g�nyosan.
- Semmi k�z�d hozz�! Ismerem Ginnyt! Ellent�tben veled! Mi�ta is ismered?! K�t napja?! �n tizenk�t �ve!
- Hagyd �t b�k�n! Eleget szenvedett m�r miattad!
- Pont az�rt vagyok itt, hogy abbahagyjuk a szenved�st!
- �s ezt majd te fogod megtenni, mi?! Miattad szenved!
- Ja, te azt�n gondolom, mindent tudsz!
- Nem, de azt tudom, hogy veled sosem lesz boldog!
- Igen? Majd veled, igaz?!
- Lehet. Ha nem j�ssz, akkor mi m�r a h�l�szob�j�ban lenn�nk boldogok! – felelte dacosan Mark.
- L�tom, egy�ltal�n nem ismered Ginnyt! � nem olyan n�, aki k�tnapi ismerets�g ut�n odaadja mag�t holmi j�ttmentnek!
- �n szeretem!
- Te?! Nem, bar�tocsk�m! �n szeretem ezt a n�t. 7 �ve szeretem, �s te nem fogod t�nkretenni a boldogs�gunkat!
- A boldogs�gotokat? Nevetnem kell! �s hogy lesztek boldogak?! Az ajt�val?
- Elegem van bel�led! – d�h�ng�tt Harry. – Hord el magad!
- Vagy? Meg�tkozol?
- Nem. Megfojtalak! – mondta Harry, nyugodtan, azt�n bemosott egyet Marknak.
A f�rfi nem vesztette el az egyens�ly�t, de meglepte Harry tette. N�h�ny m�sodpercig m�g a zsibbadt �ll�t massz�rozta, de azt�n �s is meg�t�tte a f�rfit.
A k�t f�rfi teljesen megvadult. N�h�ny pillanattal k�s�bb m�r a padl�n folytatt�k a vereked�st. Hol Harry, hol Mark �t�tt.
Ginny, aki m�g mindig az ajt� el�tt �lt, mindent hallott a k�t f�rfi veszeked�s�b�l. De nem �rdekelte. Zavarta, hogy Harry ilyen biztos mag�ban. De zavarta Mark naivit�sa is.
Ne akarja �t senki se megv�deni. Az elm�lt hat �v alatt meg tudta v�deni saj�t mag�t. Nem kell egy f�rfi seg�ts�ge.
Most viszont nem hallott egy sz�t sem, csak fura zajokat. El�sz�r nem tudta mire v�lni, de mikor meg�rtette, felugrott, �s kinyitotta az ajt�t.
Megd�bbent� l�tv�nyban volt r�sze. K�t f�rfi a f�ld�n verekedett. El�gg� groteszk l�tv�ny volt. Ginny akkor l�tott legut�bb ilyet, mikor Lyonban lent volt a j�tsz�t�ren Sophie-val. Akkor k�t hat�ves fi� egy hint��rt verekedtek. Most k�t feln�tt f�rfi verekedett a saj�t igazuk�rt.
- El�g! – kiab�lta Ginny, de senki nem hallotta meg.
Ugyan�gy folytatt�k a harcot, mintha meg se hallott�k volna. Tal�n t�nyleg nem hallott�k meg.
- Azt mondtam, el�g legyen! – kiab�lta. – Ne gyerekeskedjetek m�r! Feln�ttek vagytok! Merlin szak�ll�ra!
Semmi nem t�rt�nt. Harry orra elt�rt, �s ezt az is bizony�totta, hogy hirtelen nagyon er�sen kezdett el �mleni a v�r bel�le. Tov�bb� v�rzett m�g a sz�ja �s a szem�ld�ke is.
De Marknak se volt m�r egyben mindene. A sz�ja felszakadt, ak�rcsak a szem�ld�ke.
Ez persze egyik�ket sem g�tolta meg abban, hogy agyon verj�k egym�st.
Ginny, aki l�tta, hogy ez ak�r sokkal komolyabb� is v�ltozhat, �gy d�nt�tt, tesz valamit. De mit? Hi�ba rohanna oda, hogy sz�tv�lassza �ket egym�st�l, semmi �rtelme nem lenne. K�t er�s, nagydarab f�rfival nem b�r el.
Esz�be jutott, hogy � boszork�ny. Berohant a p�lc�j��rt, majd k�r�ln�zett, hogy nem l�tja-e �ket senki.
- Petrificus totalus! – �v�lt�tte, mire a k�t f�rfi megmerevedett, �s egym�s mell� zuhantak.
Ginny nyugt�zta, hogy a k�t f�rfi most se mozogni, se besz�lni nem tudnak.
- Mi a f�szkes fen�t csin�ltok ti itt?! – h�borgott. – Olyanok vagytok, mint a gyerekek! Hagyj�tok m�r abba! Nem vagyok egyik�t�k tulajdona sem! �s nem is leszek! Felesleges miattam veszekedni! Most elengedlek titeket, de ha egy rossz mozdulatot is tesztek, �jra megb�n�tom mindkett�t�ket! Vil�gos?! – fenyeget�z�tt p�lc�val a kez�ben a boszork�ny.
Mikor Harry�k megint tudtak mozogni, egym�sra sem n�zve �lltak f�l. Mindketten v�rz� sebeiket t�r�lgett�k.
- �s most takarodjatok innen! Nem akarlak t�bbet l�tni, egyikk�t�ket sem! – zavarta el �ket Ginny.
Mark szomor�an r�n�zett a n�re, majd lassan megindult a liftek fel�. Harry azonban m�g mindig a t�r�tt orr�t tapogatta. Ment volna � is, mivel tudta, hogy nem ez a legmegfelel�bb id� Ginny visszah�d�t�s�ra.
- Apa! – sz�lt egy kisl�ny az ajt�b�l. – Ne menj el! Gyere be! – mondta, majd odarohant hozz�, megfogta a kez�t �s beh�zta a szob�ba.
- Sophie! Anyuk�d nem �r�l, hogy �n itt vagyok! Majd…
- Apa! Ne menj! – ellenkezett a kisl�ny, majd mikor Harryt le�ltette, a nyak�ba ugrott, �s szorosan meg�lelte.
Harry a l�ny feje f�l�tt Ginnyre n�zett. A n� is meglep�d�tt, hogy honnan tudja, hogy Harry az igazi apja.
- Sophie! – sz�lt az anyja. – Honnan tudod, hogy � a pap�d?
- Te mondtad! – n�zett r� mosolyogva.
- �n?!
- Igen. Marknak! �s �n hallottam! �n �gy �r�l�k neki, mami!
- Sophie… - s�padt �l Ginny
- Apa! Mi�rt v�rzel?
- ���… tudod… - magyar�zkodott Harry.
- Anya! Gy�gy�tsd meg! – utas�totta az anyj�t. – �gy, ahogy engem szokt�l! L�gyszi!
- Rendben – egyezett bele a boszork�ny. El�vette a p�lc�j�t, Harry ir�ny�ba tartotta, elmotyogott n�h�ny var�zsig�t, mire a sebek behegedtek, �s a v�rz�s el�llt.
- K�sz�n�m! – h�l�lkodott Harry.
- V�rj itt meg! Hozok valamit, ami �sszeforrasztja az orrod – mondta, majd letette a p�lc�t az asztalra, �s bement a szob�j�ba.
Sophie, aki pont erre v�rt, kiugrott apja �l�b�l, �s megfogta a p�lc�t, �s az ajt� fel� rohant.
- Sophie, mit csin�lsz? - k�rdezte az apja. A l�ny nem v�laszolt, kivette a kulcsot az ajt�b�l, majd kinyitotta �s kiment rajta. Harry hallotta, hogy kattan egyet a z�r, jelezv�n, hogy kulcsra z�rt�k.
Mikor felfogta, mi t�rt�nt, felpattant a sz�kb�l, �s a p�lc�ja ut�n ny�lt, az nem volt a hely�n. A szob�j�ban hagyta.
Ginny�t kivitte a l�nya, �s bez�rta �ket.
Harry elmosolyodott. Milyen okos l�ny! – gondolta.
Mikor Ginny vissza�rt egy poh�rral a kez�ben, keresg�lni kezdte a tekintet�vel a l�ny�t.
- Sophie hol van?
- Kiment! Elvitte a p�lc�dat, �s bez�rt minket! Sok esze van! – mosolygott Harry.
- Micsoda?! Hova ment? – sip�tozott Ginny.
- Gondolom felment Hermion��khoz.
- Hermion��khoz? Honnan tudja, hol vannak?
- Onnan, hogy egy �r�val ezel�tt m�g ott volt.
- Nem, lehetetlen! �n itt hagytam, de akkor m�r aludt!
- Lehet, hogy fel�bredt! Nem tudom. A l�nyeg, hogy most itt hagyott minket, bez�rva egy szob�ba – vigyorgott a f�rfi. – �s, ha j�l ismerlek, te egy olyan b�b�jt sz�rt�l az ajt�ra, amit csak a te p�lc�ddal, �s csak te tudod kinyitni, igaz?
- Igen – pirult el a n�. Hihetetlen volt a sz�m�ra, hogy Harry ennyire ismeri. �s az is, hogy ilyen ostoba volt. Most lehet, hogy �lete v�g�ig itt fog maradni a szob�ba Harryvel.
A p�lc�ja n�lk�l nem tudnak kimenni, de a p�lca m�r kint van.
- Most pedig besz�lgetni fogunk, Ginerva Weasley! De el�tte egy halaszthatatlan dolgunk van! – vigyorgott Harry.
- Micsoda? – k�rdezet a boszork�ny, de tartott a v�laszt�l, l�tv�n Harry vigyor�t.
- Ez! – mondta, majd odal�pett a n� el�, �s hosszan megcs�kolta. Ginny nem tiltakozott. Annyira hi�nyzott m�r neki a f�rfi, hogy mindent elfelejtett. A b�szkes�g�t, a szomor�s�g�t. Csak �rezni akarta a f�rfit, �s szeretni, amennyire csak tudta.
Ginny visszacs�kolt, �s �rezte, hogy Harry belemosolyog a cs�kba. Mikor a f�rfi el akarta engedni, Ginny m�g k�zelebb h�zta mag�hoz, �s az ingj�t kezdte kigombolni.