Ginny m�snap reggel boldogan �s el�gedetten �bredt fel az �gy�ban. El�sz�r nem tudta, mit�l sz�rmazik ez az �rz�s, mivel hat �ve nem �bredt m�r fel ilyen frissen. Azt�n meghallotta, hogy valaki halkan szuszog mellette. Harry volt az.
Ginny elmosolyodott, majd Harryhez b�jt, fej�t a f�rfi meztelen mellkas�ra helyezve. Harry nem �bredt fel, m�gis szorosan h�zta mag�hoz a l�nyt �s �gy aludt tov�bb.
Ginny is elszundik�lt m�g egy kicsit. Nem akarta megszak�tani ezt a csod�latos �rz�st, amit a test�ben uralkodott. B�kess�get, nyugalmat �s biztons�got �rzett.
Ginny �gy �rezte mag�t, mintha az elm�lt hat �v meg sem t�rt�nt volna.
K�r�lbel�l egy �ra m�lva arra �bredt, hogy a mellette fekv� f�rfi apr� cs�kokkal bor�tja be.
- J� reggelt! – sz�lt �lmosk�san a n�.
- Neked is, szerelmem! – v�laszolta Harry, majd megcs�kolta a l�nyt.
Sok�ig �lelgett�k egym�st, cs�kolgatt�k, azt�n nagy nehezen r�vett�k magukat, hogy felkeljenek, �s azon agyaljanak, hogy juthatn�nak ki.
Mikor mindketten, ruh�ban, a nappaliban �ltek, tan�cstalanul, Harry sz�lalt meg:
- Ginny! Ha m�r �gysem tudunk kimenni, akkor besz�lgethetn�nk!
- Harry! – utas�totta el Ginny. – Majd, ha kijutunk, addig �gysem tudok m�sra figyelni, am�g nem tudom, hol van Sophie!
- Ne agg�dj! Biztos j�l van, nagyon okos kisl�ny! – nyugtatgatta a f�rfi, majd k�zelebb hajolt, hogy megcs�kolja, de Ginny elfordult.
- Harry, ne most! Nem �rted, hogy agg�dom?! – emelte fel egy kicsit a hangj�t.
- Ginny! – mondta csal�dottan, miut�n vissza�lt. – Milyen a kisl�ny?
- Nagyon okos – felelte a l�ny.
- Mes�lj r�la!
- Majd k�s�bb!
- Ginny! Mi a baj?
- Semmi!
- De �rzem, hogy baj van! Mi�rt nem mondod el?
- Nincs semmi bajom, csak agg�dok Sophie miatt!
- Biztos Hermion�n�l van!
- Te azt�n annyira ismered! Sophie nem olyan, aki sok�ig egy helyen marad! – torkolta le a f�rfit.
- J�l, van! – hagyta r� Harry.
Valaki kopogott, illetve elkezdett d�r�mb�lni az ajt�n.
- Harry! Ginny! Bent vagytok? – ez Hermione volt.
A hangra a k�t eml�tett felpattant, majd az ajt�hoz siettek.
- Hermione! Itt vagyunk bent! Nem tudn�d valahogy kinyitni az ajt�t? – k�rdezte Harry.
- Hermione, Ginny vagyok! Sophie hol van?
- Ne agg�dj, Ginny! Itt van mellettem.
- Szia, mami! – hallatszott a kisl�ny f�l�s hangja.
- Jaj, Sophie! J�l vagy?
- Igen, anya!
- Sophie! – kiab�lt Ginny, miut�n megnyugodott. – Hogy jutott eszedbe ilyet csin�lni?
- Bocsi…
- Ha kijutok innen, elbesz�lget�nk!
- Ginny! Ne szidd le! Hiszen neki k�sz�nhetj�k, hogy �jra egy�tt vagyunk! – mosolygott Harry, de Ginnynek csak egy fanyar mosolyt siker�lt az arc�ra er�ltetnie.
- Harry! Ginny! �sszej�ttetek? – k�rdezte izgatottan Hermione.
- Igen! – vigyorgott a f�rfi.
- Ez nagyszer�! Seg�tek kijutni! Ginny, milyen b�b�jt alkalmazt�l? – faggat�zott.
Ginny elmes�lte, mi az a francia b�b�j, amit az itteni gy�gy�t�k�pz�ben tanult, �s hogyan lehet feloldani.
N�h�ny perccel k�s�bb Hermion�nak k�sz�nhet�en Ginny sebesen odarohant a l�ny�hoz majd �t�lelte.
- Jaj, kicsim! �gy agg�dtam �rted! Ne csin�lj ilyet t�bbet! – suttogta a l�ny f�l�be.
- Ginny! Egy �lel�st se kap a legjobb bar�tn�, �s most m�r a s�gorn�? – kuncogta Hermione, majd kiny�jtotta a kez�t.
- Jaj, ne haragudj, Hermione! Egy�bk�nt meg gratul�lok! – mondta, majd meg�lelte a l�nyt.
- K�sz�n�m – mondta a barna haj� n�, miut�n elengedt�k egym�st. – Sz�val t�nyleg �sszej�ttetek?
- T�nyleg – v�laszolt a v�r�s haj� n� helyett egy k�cos, fekte haj� f�rfi, majd szorosan mag�hoz �lelte.
Ginny is viszonozta az �lel�st, b�r az � arc�n nem l�tszott az a hat�rtalan boldogs�g, ami Harry�n, ezt Hermione �szre is vette.
- Ginny! Nem l�tszol valami boldognak!
- Nem, dehogy! – hazudta. – Nagyon �r�l�k, hogy �n, meg… iz�… Sz�val boldog vagyok!
- Gyere fel a szob�nkba! Ron m�r nagyon v�r!
- ���… mindj�rt, csak el�tte m�g musz�j besz�lnem Sophie-val, Markkal, �s egy alapos f�rd�t is vennem kell. Nem akarok �gy mutatkozni, mint, aki h�rom hete nem f�rd�tt! – mosolyogta, de a szeme egy�ltal�n nem sug�rozott boldogs�got. – Menjetek csak el�re! Egy f�l �ra m�lva fel megyek hozz�tok!
- Biztos? – n�zett r� Hermione. Ginny �gy �rezte, a ves�j�ig l�t.
- Persze! Na, menjetek! – mondta. Harry l�pett oda hozz�, adott neki egy puszit, a cs�kot Ginny nem hagyta, azt�n mind a ketten elmentek.
- Bocs�ssatok meg! – suttogta. – Gyere Sophie! – intett a l�ny�nak, majd bementek.
- Anya, ne haragudj! Csak azt akartam… - kezdett menteget�zni a kisl�ny.
- Sss! Semmi baj! �n tartozok neked k�sz�nettel!
- Anya! Mi�rt s�rsz?
- Semmi baj! Sajn�lom… - mondta, majd s�rva meg�lelte a l�ny�t.
- Mami…
- Sophie! Annyira sajn�lom, de �n nem tehetem ezt! Egyszer majd meg�rted… Majd ha nagyobb leszel... – zokogta. – De most el kell menj�nk innen, olyan gyorsan, amennyire csak lehet! K�rlek! Tudom, hogy nagyon �r�ln�l, ha egy�tt lenn�k az apuk�ddal, de nem lehet! Majd egyszer, de nem most!
- Anya…
- Sajn�lom, Sophie! K�rlek, hozd ide a ruh�idat! Egy kis id�re vissza kell menj�nk Giselle n�nihez! Azt�n…
- De majd k�s�bb tal�lkozhatok apuval?
- �g�rem! – mondta, majd m�g egyszer meg�lelte a l�nyt. – De most nem szabad neki err�l tudnia… Majd k�s�bb… J�? – k�rdezte, a kisl�ny csak egy apr�csk�t b�lintott.
Sosem l�tta m�g s�rni az anyj�t. Hallani hallotta, mivel majdnem minden �jjel s�rt, de l�tni m�g sosem l�tta. Sokkal jobban megr�misztette a kisl�nyt, mintha leszidta volna, vagy kiab�lt volna vele. �rtette, hogy most jobb nem ellenszeg�lni az anyj�nak. Azt ugyan nem �rtette, hogy mi a baj, de meg�rezte, hogy t�nyleg szomor�. �gy, mikor Ginny elengedte, egyb�l a szob�ja fel� indult, hogy �sszepakolja a holmij�t. Ginny ugyan�gy tett. Bement a h�l�szob�j�ba �s a p�lc�j�nak k�sz�nhet�en k�t perc alatt be is pakolt.
Kivitte a b�r�ndj�t a nappaliba, majd megv�rta a l�nyt.
- Sophie! Mindj�rt j�v�k! V�rj itt meg! Sietek! �s k�rlek, komolyan k�rlek r�, hogy ne menj el sehova! Ez nekem is nagyon neh�z, de musz�j! – mondta, majd adott egy puszit a l�ny szomor� arc�ra.
Kiment a szob�b�l, le a liften, egyenesen a recepci�hoz. Ott kijelentkezett rendezte a sz�ml�j�t, �s �rt egy levelet.
- K�rem, ezt k�ldje el Harry Potternek! Nem tudom, h�nyas szoba, de valahol ebben a hotelben van! �s m�g valami – fordult vissza – csak t�z perc m�lva k�ldje el. K�sz�n�m!
- K�rem! – b�lintott a recepci�s. – K�sz�nj�k, hogy n�lunk sz�llt meg! Visszav�rjuk! – b�cs�zott a vend�gt�l.
Ginny visszament a szob�j�ba, ahol Sophie ugyanott v�rta, ahol hagyta.
- K�sz�n�m! – ment oda hozz�, majd megfogta a b�r�nd�ket �s a l�ny kez�t. – Eml�kszel, egyszer m�r hoppan�ltunk? Most ugyan�gy fogunk elmenni, �gyhogy szor�tsd er�sen a kezem, �s csukd be a szemed! – adta ki az utas�t�sokat. – H�romra! Egy… kett�… h�rom… - Ginny er�sen koncentr�lt arra a helyre, ahova menni akart. Azt�n j�tt az az �rz�s, amit annyira ut�lt. Mintha egy sz�k v�kuumcs�ben h�zn�k kereszt�l. Azt�n leveg�h�z jutott. Len�zett maga mell�. Sophie is ugyanannyira nagyot szippantott a leveg�b�l, mint anyja. G�rcs�sen fogta Ginny kez�t. Leguggolt mell�, majd adott neki egy puszit.
- Kicsim, meg�rkezt�nk! Kinyithatod m�r a szemed! – mondta, mire a l�ny el�sz�r az egyik, majd a m�sik szem�t nyitotta ki.
- Anya…
- Majd k�s�bb, gyere! Most keress�k meg Giselle n�nit! – mondta, majd bel�ptek a h�z ajtaj�n. – Giselle n�ni! Megj�tt�nk! – ki�ltotta.
- Dr�g�im! Hogyhogy ilyen kor�n itt vagytok?! �n azt hittem, hogy csak egy h�t m�lva j�tt�k meg! Ginny, mi a baj? – k�rdezte agg�dva Ginny k�nnyes, dagadt szemeit l�tva.
- Semmi! Igen, tudom, hogy csak k�s�bb j�tt�nk volna meg, de t�rt�nt egy s m�s, ez�rt nem maradhattunk! Rem�lem nem zavartam meg semmit!
- Ugyan, dehogy! Gyertek be! – A h�rom n� bement a h�zba, lepakolt�k a b�r�nd�ket az el�szob�ban, majd a nappaliban foglaltak helyet, miut�n Giselle hozott neki �s Ginnynek egy-egy cs�sze te�t, m�g Sophie-nak egy poh�r gy�m�lcslevet.
- Anya! �tmehetek Natas�hoz? – k�rdezte, miut�n szinte egy h�z�sra megitta az �d�t�t.
- Hogy kihez? – �rtetlenkedett az anyja.
- Natasa, a l�ny, aki a szomsz�dban lakik. � a legjobb bar�tn�m! Tudod! Na?
- Mi? Persze! Menj csak! De eb�dre gyere haza! Szia! – k�sz�nt el t�le Ginny, mire a kisl�ny kirobogott az ajt�n.
- Na �s most mindent tess�k elmes�lni! – adta ki a parancsot Giselle n�ni.

***

Harry, Hermione �s Ron szob�j�ban �lt, Ginnyre v�rva. Juliette m�g nem kelt fel. Legal�bb is m�g nem mutatta mag�t.
Harry�k mindent r�szletesen elmes�ltek Ronnak, aki nagyon k�v�ncsian v�rta m�r h�g�t.
Azt�n egyszer kopogtak.
- Ez �! – pattant fel Harry. – Megyek! – mondta, majd odarohant az ajt�hoz �s egy hat�rozott mozdulattal kinyitotta azt.
- J�h n�phot! – mondta egy f�rfi, er�s francia be�t�ssel. – Ehzt a lehveleth �hnek kh�ldt�k! – mondta, majd oda adta a levelet, amit Ginny �rt Harrynek, azt�n elment.
- K�sz�n�m! – mondta csal�dottan Harry. Azt hitte, hogy Ginny lesz majd, meg a kisl�nya. Nem sejthette, hogy rosszabb dolog v�rt r�, ami a lev�lben olvasott, mint azt hitte volna.
Kinyitotta a levelet, majd olvasni kezdte.

Kedves Harry!

Nagyon sajn�lom, de nekem ez nem megy! �n nem tudok neked megbocs�tani! Minden porcik�mmal szeretlek, �s a mai �jszaka volt hossz� id�k �ta �letem egyik legboldogabb �jszak�ja. Szeretlek! De ez nem el�g ok r�, hogy megbocs�ssak neked! Ahhoz t�ls�gosan m�ly a seb! K�rlek, ne is keress! �gysem tal�ln�l meg, a h�zon, ahol �lek Fidelius-b�b�j van.
Sophie-nak nagyon fogsz hi�nyozni, de meg�rtette, hogy eddig sem volt�l vel�nk, �s ez ut�n sem leszel. Nem akarlak �r�kre elszak�tani t�le. Te vagy az apja, �s ezt nem is tagadom! N�ha majd tal�lkozhatsz vele. �g�rem! De ennek m�g nincs itt az ideje. Engem viszont k�rlek, felejts el! �n is megpr�b�llak! Neh�z lesz, de tudom, hogy siker�lni fog.

�dv: Ginny

Harry nem tudott megsz�lalni. A levelet k�nnycseppek �ztatt�k. Legal�bbis erre engedett k�vetkeztetni, hogy az �r�s egyes r�szein elmos�dott.
- Harry! Mi van Ginnyvel? – k�rdezte agg�dva Hermione.
- Harry! Mi�rt s�padt�l el? – faggat�zott Ron is.
Harry m�g mindig �llt egyhelyben. Nem n�zett semerre, reszket� k�zzel tartotta a kez�ben a levelet, ami megint t�nkretette az �let�t. �rezte, hogy az � szeme is elf�tyolosodik.
Hermione l�pett el�, majd kivette a kez�b�l a levelet, �s hangosan olvasni kezdte. Mikor a v�g�re �rt, Hermione �s Ron is falfeh�rre s�padt arccal n�zett Harryre. A leghamarabb Hermione tudott megsz�lalni.
- Harry! Ne agg�dj! Minden rendben lesz! – nyugtatgatta, de � maga sem hitte ezeket el.
- Ne agg�djak?! – kiab�lta. – Olvastad a levelet! Ut�l! Soha t�bb� nem fogom l�tni! Hermione �n szeretem!
- Tudom, Harry! De a l�nyodat m�r l�thatod, ez m�r halad�s! – pr�b�lta meg a j� oldalr�l megk�zel�teni a dolgokat.
- Persze, ki tudja, mikor! �n azt hittem, minden rendben lesz! – mondta Harry, majd egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.
- Tudom, Harry! De Ginny…
- Mi van vele? – k�rdezte Ron. – Mio, te tudtad, hogy ez lesz?
- Nem, Ron! Csak sejtettem, hogy nincs minden rendben. Valami nem stimmelt vele, olyan fura volt. H�t ez�rt…
Harry�k a nap h�tralev� r�sz�t a szob�ban gubbasztva t�lt�tt�k. Nyomott hangulatuk volt. K�s�bb siker�lt meggy�zni�k Juliette-t, hogy menjenek haza.
A vacsor�t Harry m�r a Grimmauld t�ren t�lt�tte, mag�nyosan. Ugyan Ron�k felaj�nlott�k, hogy ott maradnak vele, de � egyed�l akart lenni.

***

- Sziasztok! – k�sz�nt Ginny az iskol�ban, miut�n v�get �rt a t�li sz�net, a bar�tainak. Nagy nehezen v�gre siker�lt n�ha m�sra is gondolnia, nem csak Harryre. Ebben az is seg�tett neki, hogy hamarosan kezd�dtek a f�l�vi vizsg�i, �s minden idej�t lek�t�tte a tanul�s.
Mostan�ban nagyon sokszor volt f�radt, vagy sz�d�lt. Ezt mind annak a stressznek tudta be, ami a tanul�ssal �s a Harry ut�ni kavalk�ddal j�rt.
Azonban, miut�n k�sz�nt bar�tainak, �jra sz�d�l�s fogta el. Annyira eml�kezett, hogy a t�bbi ember ijedten ki�ltanak, hogy mi van vele. Azt�n minden elhom�lyosult.
Mikor fel�bredt egy h�feh�r teremben tal�lta mag�t. Feje felett a bar�tn�i vigyorogva n�ztek le r�.
- Hol vagyok? – k�rdezte, de a feje m�g mindig nagyon l�ktetett.
- Nyugi, Ginny! Fek�dj vissza! M�g el�gg� gyenge vagy! K�sz szerencse, hogy egy gy�gy�t�-k�pz�ben �jult�l el! – kacar�szta az egyik sz�ke haj� l�ny.
- Charlotte! Mi bajom van? �s hogy ker�l�k �n ide? – �rtetlenkedett.
- Nyugi, Ginny! Semmi baj! Csak el�jult�l a foly�s�n.
- Igen? Biztos amiatt van, mert nem igaz�n aludtam sokat tegnap �jjel!
- Nem, kedves bar�tn�m! Mi alaposan kivizsg�ltunk, �s �jul�sodnak semmi k�ze a kimer�lts�ghez! – vigyorogta.
- H�t mi? Mondj�tok m�r! Ne k�nozzatok!
- Nem tudom, Ginny, hol volt�l a sz�netben, de az biztos, hogy alaposan megv�ltoztatja az �letedet!
- Mi van?
-Terhes vagy, dr�g�m! - nevetett egy m�sik n�. – Sz�val el�ruln�d, hogy ki az a szerencs�s?
- Micsoda?! �n nem…
- De igen. Ez olyan biztos, mint hogy �n itt �llok! Sz�val… R�szleteket!
- Nem… - s�padt el megint Ginny.
„Terhes vagyok?! M�r megint! Ez nem lehet igaz! – sikoltozta mag�ban. – �n nem lehetek megint terhes, Harryt�l! Egyszer�en nem lehet!”