Ginny zokogva n�zte vigyorg� bar�tn�it.
- Ginny! Mes�lj m�r! Ez nem j� h�r?- k�rdez�sk�d�tt Charlotte.
- Ginny, mi�rt s�rsz? Ez remek! Am�gy ki az apa? – k�rdezte a fekete haj� Claire.
Ginny erre csak m�g nagyobb zokog�sban t�rt ki.
- Ginny, sss… - nyugtatgatt�k, majd Claire �t�lelte. – Sss... Semmi baj. Ne besz�lj r�la, ha nem akarsz!
�gy �ltek a szob�ban, am�g egy negyed �ra m�lva az �ra tart� tan�ruk rontott be. Egy nagyon fiatal �s j�k�p� f�rfi, aki Amerik�b�l j�tt ide.
- Ginny, mi a baj? Most hallottam, hogy rosszul lett�l! Jobban vagy? Te s�rsz? Ennyire rossz h�r? – tette fel ezer sz�mmal k�rd�seket.
- Semmi baj, Kevin! J�l vagyok, csak a stressz… - hazudta, azt�n a bar�tn�ire n�zett, akik enyh�n b�lintottak.
- Ez biztos? H�lgyeim! – fordult a l�nyokhoz. – �n�k �ll�tott�k fel a diagn�zist, hallhatn�m?
- Nem – felelte nemes egyszer�s�ggel Charlotte. – Tudja a Hippokrat�szi-esk�… - mosolyogta.
- De h�t, �n is gy�gy�t� vagyok, �s maguk azt m�g csak az �v v�g�n teszik le! – ellenkezett Kevin.
- �s hadd eml�keztesselek r�, te is mind�ssze k�t �ve tetted le! M�sr�szt, pedig meg�g�rt�k Ginnynek, hogy t�l�nk nem tudja meg senki!
- �rtem – b�lintott, majd Ginnyhez fordult. – Sz�val, mint a tan�rod, �s mint a jelenlegi �gyeletes, elmondan�d, mi t�rt�nt?
- Nem. Sajn�lom, de m�g ezt nekem is fel kell dolgoznom! Ha nem b�nod, haza megyek, holnapra kipihenem magam.
- Rendben, de a l�nyok k�s�rjenek el, nehogy nekem megint el�julj, azt�n senki sem tal�l r�d!
- De…
- Nincs vita! Indul�s! – adta ki a parancsot. – �s l�nyok, nagyon vigy�zzatok r�! Sziasztok! – k�sz�nt el, azt�n adott Ginnynek egy puszit. – Te, pedig gy�gyulj meg!
- Igyekszem! – mondta Ginny, mik�zben rendesen elpirult.
Tudta, hogy Kevinnek tetszik. Egyszer, k�r�lbel�l egy f�l �vvel ezel�tt ezt be is ismerte a l�nynak, �s randit is k�rt t�le.
Ginny azzal utas�totta el, hogy ez nem lenne tisztess�ges a t�bbi di�kkal szemben, mivel � egy tan�r. Meg ott van Sophie, aki mellett semmi ideje nincs a f�rfiakra.
Ett�l f�ggetlen�l nem hagyta mag�t a f�rfi. Sokszor, mikor kettesben voltak, �jra felhozta a t�m�t, de Ginny mindig kit�r� v�laszt adott r�. Az �r�kon is sokszor lehetett �rezni, hogy Kevin kiv�telezik Ginnyvel, ez a n�t nagyon is zavarta, de t�rsai csak b�ztatt�k, hogy fogadja m�r el.
A l�nynak azonban sokkal komolyabb indoka volt r�, hogy elutas�tsa, Harry. Harry Potter, a l�ny�nak az apja, �s �let�nek a nagy �-je. Szerette, mindig is szeretni fogja, de nem tud neki megbocs�tani. Ennek ellen�re nem akart m�s f�rfival lenni. Az eml�keivel kelt �s aludt el.
- Ginny! Figyelsz te r�m?! – k�rdezte felh�borodva Charlotte.
- Ne haragudj, Lotte! Kicsit elkalandoztam, mit is k�rdezt�l? – k�rdezte �lmodoz�an. Most vette csak �szre, hogy bar�tn�i kedvenc k�v�z�j�ba hozt�k. �s val�sz�n�leg azt a te�t is �k rendelt�k, amit kavargatott, mert ebb�l semmire sem eml�kezett.
- Azt k�rdeztem, hogy besz�ln�l v�gre az �llapotodr�l!
- Milyen �llapotomr�l? – �rtetlenkedett.
- Ginny! Nem felejthetted el! Terhes vagy! – somolygott Claire.
- Nem, dehogy is! Ezt nem lehet elfelejteni! – mondta szomor�an Ginny.
- Na el�g volt! Mondd el, mi�rt nem �r�lsz neki! Mikor Sophie sz�letett se volt�l igaz�n boldog, de legal�bb azt mondtad, hogy ez a kisl�ny majd megv�ltoztatja az �letedet. Na ki vele!
- Nem.
- Nem Kevin az apja, ugye?
- Dehogy!
- H�t?
- Egy f�rfi…
- Ginny! Gy�gy�t�knak k�sz�l�nk! Ezzel nem mondt�l �jat, m�g egy mugli is tudja, hogy egy gyerekhez kell egy f�rfi is! Honnan ismered?
- J�l van! – adta be a derek�t. – Angli�b�l…
- Micsoda?! Mondd, hogy nem ugyanaz a f�rfi, aki m�r egyszer…
- De igen, � Sophie apja is – s�hajtott a l�ny. Ginny Giselle n�nik�j�n k�v�l mind�ssze a vele szemben �l� k�t l�nynak mondta el a teljes igazs�got, persze nevek n�lk�l, illetve csak Harry neve n�lk�l.
- Jaj, Ginny! Hogyhogy? Hiszen neked ez annyira f�j… - sajn�lkozott Lotte.
- Tudom, de mikor ott �lt el�ttem egy f�l centire, akkor nem tudtam magamnak �lljt parancsolni, tudj�tok, hogy szeretem! – mondta Ginny, majd egy �jabb k�nnycsepp g�rd�lt ki a szem�b�l.
- De hogyan tal�lkoztatok?
- Abban a sz�llod�ban, ahol Sophie-val voltunk, eredetileg s�elni ment�nk. Azt�n, mikor ment�nk volna fel a lakoszt�lyunkban, neki �tk�ztem.
- Milyen romantikus! – mosolygott Lotte. – Bocsi… - tette hozz� gyorsan, l�tva Claire d�h�s pillant�s�t.
- Ne, t�nyleg az volt. Kil�kte a kezemb�l a kist�sk�mat, azt�n lovagiasan felvette, mikor feln�zett r�m, �n is csak akkor j�ttem r�, ki az. Belen�zett a szemembe azokkal a smaragdz�ld szemeivel. Azt hittem, menten elolvadok! Mi�rt szeretem m�g mindig? – bukott ki Ginnyb�l.
- Mert � �leted �rtelme. Tudom, hogy b�ntott, de mindenkinek csak egy van, akit nem lehet kiverni a fejb�l – b�lcselkedett Claire. – Na, folytasd!
- �s amikor meg akart sz�lalni, rohant oda hozz�m Sophie, �s azt mondta anya. Harry azt sem tudja hova kapja a fej�t.
- Harry?
- Hupsz! – kapta a sz�ja el� a kez�t. – Felejts�tek el!
- Sz�val Harrynek h�vj�k? Tetszik, olyan macs�s!
- Nem mindegy, hogy h�vj�k!
- De igen. Sz�val, m�g mindig nem mondtad el, hogy hogy ker�ltetek az �gyba.
- J�l van, mondom – v�laszolt, ut�na, pedig r�szletesen besz�molt mindenr�l. – Azt�n pedig mellette �bredtem fel.
- V�rj, azt kihagytad, hogy mi t�rt�nt az �jszaka! – vigyorgott az egyik bar�tn�.
- Persze, hogy kihagytam! Nem fogom r�szletezni azokat a dolgokat! M�g nektek sem! – ripakodott r� bar�tn�ire.
- J�l van, de mi t�rt�t azt�n? Hogy jutottatok ki a szob�b�l, �s mi�rt hagyt�l ott csapot-papot?
- Hermione, a s�gorn�m seg�tett kij�nn�nk. Azt�n felk�ldtem �ket a saj�t szob�jukba. Azt mondtam nekik, hogy mindj�rt megyek ut�nuk. Bementem Sophie-val a szob�nkban, �sszepakoltunk, kijelentkeztem, majd hazahoppan�ltunk. Ennyi.
- �s Harry? � hogy tudta meg, hogy hoppon maradt?
- �rtam neki egy levelet.
- Ennyi? �s most lehet, hogy �ngyilkos lett?
- Jaj, Claire! Ne pr�b�lj meg bennem b�ntudat �breszteni! Elv�gre is � l�k�tt el mag�t�l! Biztos, nem lett �ngyilkos!
- Amit meg is magyar�zott!
- El ne hidd m�r neki, Claire! – torkolta le bar�tn�j�t Charlotte.
- De �n igen is hiszek neki! Ginny! Legal�bb besz�lj vele!
- H�t az �rdekes besz�lget�s lenne! – g�nyol�dott a v�r�s haj� l�ny.
- El akarod neki egy�ltal�n mondani?
- Nem.
- Micsoda?! De h�t � az apja!
- �s?
- �s?! Nem b�ntetheted �t egy eg�sz �leten kereszt�l, mert tizenh�t �vesen egy kicsit megijedt! Ginny, te sem b�rod m�r sok�ig n�lk�le! F�leg nem �gy! – mutatott a sz�ke Ginny has�ra.
- Az m�g sok� lesz! Nyolc h�nap!
- De te is boldog lenn�l, ha v�gig veled lenne a szerelmed!
- Persze, hogy..
- Na ugye! Akkor meg �rj m�r neki!
- Nem! �s most haza megyek! Meguntalak titeket! Nem akarok semmit Harryt�l, �rtitek? – mondta d�h�sen, majd kiviharzott a k�v�z�b�l.
- Na most mi legyen vele? – k�rdezte k�ts�gbeesve Charlotte.
- Nem tudom! De ez �gy nem maradhat tov�bb, seg�ten�nk kell neki!
- Mire gondolsz?
- Van egy �tletem! – vigyorogta gonoszul Claire.
- Nem tetszik nekem ez a vigyor!
- Mit mondott Ginny, hogy is h�vj�k a s�gorn�j�t?
- Hermione. Asz’szem.
- Teh�t Hermione Weasley, ennyi m�r el�g.
- Mire k�sz�lsz?
- Te is l�ttad, hogy Ginny mennyire szomor�! � m�r r�g megbocs�tott annak a Harrynek, csak m�g mindig f�l. Ezen seg�t�nk! Ha � nem mondja el, majd elmondja m�s, hogy apa lesz.
- Ezt nem teheted! Soha nem besz�l vel�nk t�bbet Ginny, ha ezt megtudja!
- De akkor nem, ha minden j�l siker�l!
- Mondd m�r, mit akarsz!
- �rok ennek a Hermion�nak egy levelet. Elmondok neki mindent. Ut�na, majd besz�l�nk vele.
- Biztos vagy te ebben? – k�rdezte agg�dva Charlotte.
- Teljesen! Ezek nem maradhatnak �gy tov�bb! Sophie-nak is kell egy apuka, meg…
- Meg akkor biztosan lemond r�la Kevin, igaz?
- Lotte! Nem, ez eszembe sem jutott! – h�borodott fel a k�rd�sen a sz�ke.
- Nem? – k�rdezte a fekete kuncogva.
- Na j� egy kicsit! – ismerte be. – De nem ez a f� c�l! A l�nyeg, hogy a mi bar�tn�nk, v�gre boldog legyen!
- Rendben van! Benne vagyok! De akkor h�zzunk bele!
- Rendben, gyere, menj�nk a post�ra! – mondta, azt�n mindketten fel�lltak, kifizett�k az italokat, �s kimentek.

***

- Harry! K�sz az eb�d! – kiab�lt Hermione.
- Mio, mondtam, hogy nem kell nekem f�zn�d! El vagyok �n egyed�l is! K�sz�n�m! – j�tt be a konyh�ba Harry.
- Harry! Dehogy vagy te el! N�zz magadra! Annyira sov�ny vagy! Tudom, hogy nagyon szomor� vagy, de avval, ha hal�lra �hezteted magad, att�l semmivel sem lesz jobb!
- Hermione! Hagyj m�r b�k�n! Nem vagy az any�m! Menj, �s neveld Ront! Engem meg hagyjatok b�k�n! Fogalmatok sincs, mit �rzek! – kiab�lt mogorv�n Harry, de Hermione nem r�m�lt meg.
- Harry! Ezzel m�r nem tudsz elijeszteni! Nagyon, nagyon r�gen ismerlek! Tudom, hogy nagyon f�j a sz�ved, de az nem j�, ha egyed�l vagy!
- �s akkor m�gis mit tegyek?!
- Nem tudom, Harry! De hidd el, meg fog old�dni! – bizakodott a l�ny.
- K�sz�n�m, Mio! Ne haragudj r�m, olyan h�lye vagyok! Csak azt �rzem, hogy nincs m�r �rtelme az �letemnek.
- Nincs �rtelme? T�vedsz! Az �leted most kapott igazi �rtelmet! A l�nyod im�d! �s ahogy mes�lted, Ginny is szeret, csak m�g f�l megbocs�tani neked!
- De h�t mit�l f�l? Nem bizony�tottam m�r el�gszer, hogy szeretem!
- De igen, de f�l att�l, hogyha megint b�zik benned, akkor megint f�jni fog neki! M�g nem mer b�zni benned!
- �s m�gis mit tegyek?
- Nem tudom, Harry! De majdcsak lesz valami!
- Hermione! – kapta fel a fej�t Harry.
-Tess�k?
- J�tt egy bagoly, a tietek?
- Mi? – k�rdezte, majd az ablakra n�zett. Ott egy hatalmas fekete bagoly volt. – Nem, de szerintem neked j�tt!
- Nekem? Ki k�ldene nekem levelet?
- Mit tudom �n! N�zd meg! Menj m�r!
- J�l van! – Harry fel�llt, odament az ablakhoz, majd kinyitotta. A bagoly berep�lt, de nem Harryhez, hanem Hermion�hoz ment, majd a v�ll�ra sz�llt, �s odany�jtotta neki az egyik l�b�t.
- �gy t�nik, m�g a baglyok is ker�lnek! – d�rm�gte a f�rfi, majd visszahuppant az asztalhoz, egy forr� t�l leves m�g�, �s unottan kavargatni kezdte.
Hermione, miut�n elvette a levelet a bagolyt�l, el kezdte olvasni.
- Na mi van benne? – k�rdezte semmi k�v�ncsis�got sem mutatva Harry, aki halkan sz�rcs�lgette a leves�t.
Nem vette �szre, hogy Hermion�t az �jul�s ker�lgette. Holt s�padtra v�lt az arca, a szemei elf�tyolosodtak, �s a kezei �gy remegtek, mint a kocsonya.
- Mio? Minden rendben? – k�rdezte m�g mindig a t�ny�rj�t b�mulva, azt�n feln�zett a l�nyra. – Hermione! J�l vagy? Mi t�rt�nt? Ronnal van valami? – Harry felpattant a sz�k�r�l, kibor�tva a levest, �s odarohant a n�h�z, �s elvette t�le a levelet, majd seg�tett neki le�lnie. – Nyugodj meg! – mondta, majd el kezdte olvasni a levelet.

Kedves Hermione!

Nem ismerj�k egym�st. �n Claire Lippman vagyok, �s a bar�tn�m Charlotte Fr�res. Mindketten Lyonban �l�nk, �s a gy�gy�t�-k�pz�be j�runk. Egy oszt�lyba Ginny Weasleyvel. �s ami azt illeti, mi vagyunk a legjobb bar�tn�i.
Persze Ginny nem tud err�l a lev�lr�l. Ez most �gy t�nhet, hogy h�tba t�madjuk �t, de nem �gy van. Az�rt �rtunk neked, mert nagyon is szeretj�k �t, �s seg�teni akarunk neki.
Nem sokkal ezel�tt besz�molt nek�nk arr�l a bizonyos n�h�ny napr�l az Alpokban. Mindent tudunk r�la, illetve azt nem, hogy mi pontosan Sophie apj�nak a teljes neve. Annyit siker�lt kider�ten�nk, hogy Harrynek h�vj�k. Ebben szeretn�nk a seg�ts�gedet k�rni. Ahogy tudjuk, kor�bban te volt�l Ginny bizalmasa. Biztosan tudod.
Nem k�nt�rfalazunk. Mikor h�tf�n Ginny bej�tt az iskol�ba, nagyon rosszul lett. Annyira, hogy el is �jult. Mi pedig alaposan kivizsg�ltuk.
Nem akarja elmondani senkinek sem. Mikor bej�tt a tan�runk, Kevin, akinek mellesleg m�r nagyon r�g �ta tetszik Ginny. M�g neki sem mondta el.
De mi tudjuk! �s musz�j rajta seg�ten�nk! Pont ez�rt kell megtal�lnunk Harryt! Ginny, �… Iz�… Ha a terv�nk nem siker�l, akkor meg fog �lni, de musz�j megtenn�nk! K�rlek �rd meg a k�vetkez� lev�lben a f�rfi c�m�t, vagy sz�lj, hogy � �rjon nek�nk!
Ginny terhes! Sophie apj�t�l! Tudom, hogy ezt nem lett volna szabad elmondanunk, de musz�j! K�l�nben Ginny sosem lesz boldog. M�g mindig szereti azt a Harryt, csak f�l!
K�rlek seg�ts neki!

Bar�ti �dv�zlettel:
Claire �s Charlotte

Harry kiejtett a levelet a kez�b�l, �s � is lerogyott egy sz�kre Hermione mell�. K�ts�gbeesve n�zett r�, de viszonz�sul csak ugyanolyan, k�ts�gbeesett tekintetet kapott.
- Harry… - mondta elcsukl� hangon.
- Hermione! – jelentette ki szil�rdan, n�h�ny perccel k�s�bb. – Meg kell, tal�lnom! K�t gyerekem is lesz! Ezt nem teheti velem! Vissza kell j�nnie! Fel�lem ut�lhat, de a gyerekeimet nem v�laszthatja el t�lem! Nem hagyom! – kiab�lta, majd felrohant a l�pcs�n.