Hermione �rtetlen�l b�multa, amint Harry felrohant a l�pcs�n, �s hallotta, amint d�h�sen becsap�dik az ajt�.
T�z perccel k�s�bb Harry izgatottan huppant le mell� a konyhaasztalhoz.
- Hermione! Megtal�ltam!
- Mit? Harry, tudom, hogy hi�nyzik…
- A b�b�jt! – sz�lt k�zbe.
- Nem akarlak elszomor�tani, de a Fidelius-b�b�jt nem lehet feloldani a k�v�l�ll�knak!
- Te csak azt hiszed! – vigyorgott.
- Nem, Harry! T�nyleg nem…
- Hermione! Nem akartam elmondani, de most, musz�j lesz.
- Mit?
- Mikor Sirius meghalt…
- Harry, err�l musz�j besz�lni? M�r nem hallottam t�led ezt a nevet, mi�ta meghalt.
- Nyugi! Csak az�rt nem besz�ltem err�l, mert nem volt t�ma. De m�r r�g t�ltettem magam rajta! Hidd le! – tette hozz� a l�ny agg�d� arc�t l�tva. – Tudom, hogy j� helyen van.
- Ennek �r�l�k! – mosolyodott el Hermione. – Sz�val? Mikor Sirius meghalt?
- Ja, igen! – kapott �szbe. – Sz�val, mikor Sirius meghalt, nem sokkal k�s�bb kaptam egy levelet.
- Egy levelet? Kit�l?
- Siriust�l?
- Mi? De h�t �…
- Meghalt. �s ez akkor furcsa is volt. De az�ta megtudtam, hogy van egy ilyen szolg�lat.
- Egy milyen?
- Olyasmi, mint a muglikn�l a v�grendelet, csak itt egy titkos k�zbes�t�sr�l van sz�. Az illet� meg�rja a levelet, �s elmegy ebbe az irod�ba.
- Iroda?
- Igen. Londonban van. Teh�t ott odaadja a levelet, akik sz�rnak r� egy olyan saj�tos b�b�jt, ami jelzi, ha a lev�l �r�ja meghalt. A hal�la ut�n r�gt�n k�zbes�tik a c�mzettnek.
- �s az te volt�l?
- �n.
- �n m�g sosem hallottam err�l!
- Mert iszonyatosan sok p�nzbe ker�l. Gondold el, hogy havonta tizen�t galleont kell fizetnie az illet�nek.
- Te j� �g! �s mi�ta volt ott?
- A sz�let�sem �ta.
- �risten! – h�ledezett a l�ny, miut�n gyors fejsz�mol�s ut�n kisz�molta, mennyit fizetett Sirius. – Az rengeteg p�nz!
- Igen, de meg�rte.
- Mert mi volt benn?
- Egy hely c�me, �s egy jelsz�. Meg m�g egy valami.
- Egy mi?
- Egy mozdulat le�r�sa.
- �s minek a c�me?
- Egy szob�nak – v�laszolt Harry, aki l�that�lag �lvezte a n� gy�tr�s�t.
- Harry! Ne k�nozz! Ny�gd m�r ki! – szidta le a l�ny.
- J�! De akkor engedd, hogy v�gig mondjam!
- Mondd!
- Sz�val. Sirius le�rta hogy van egy k�nyves szekr�ny a szob�j�ban, �s ha el�g �rett vagyok, �s ha tudom a jelsz�t, akkor tal�lok ott valamit. Kor�bban sokat pr�b�lkoztam. Ott �lltam a k�nyvek el�tt, a p�lc�mat lengettem �s a jelsz�t mondogattam, de semmi sem t�rt�nt.
- �s azt�n?
- Egy �vig majdnem minden nap megpr�b�ltam, mondv�n, ha el�g �rett vagyok ahhoz, hogy meg�ljem Voldemortot, akkor csak ki tudok nyitni egy h�lye ajt�t! Azt�n r�j�ttem, hogy Sirius nem a szellemi �retts�gre gondolt.
- H�t?
- Ugyan, szerinted? A koromra. �gy m�r csak a sz�linapom k�rny�k�n pr�b�lkoztam, de sok�ig nem t�rt�nt semmi. Azt�n, mikor a 18. sz�linapomra kaptam egy k�pet Ginnyt�l Sophie-r�l, teljesen megfeledkeztem a szob�r�l. Leghamarabb kar�csonykor jut eszembe, �s akkor oda�lltam a polc el�. Kipr�b�ltam. Siker�lt.
- Mi t�rt�nt?
- A szekr�ny kiny�lt. �s ami benne volt! El�sz�r azt hittem, vicc!
- Mi volt bent?
- Hermione! Ne legy�l izgatott! Ami bent volt, az nem m�s volt, mint – Harry �lvezte a k�nz�st. – egy rak�s k�nyv!
- Micsoda?! Sirius r�d k�nyveket hagyott, �s te nem sz�lt�l?! – h�borodott fel Hermione.
- Tudom, de nem mondhattam el. Abban az id�ben, senkiben sem b�zhattam meg, �gy igaz�n. Sajn�lom! Azt�n valahogy teljesen kiment a fejemb�l. Mikor Voldemort meghalt, csak az j�rt a fejemben, hogy megtal�ljam Ginnyt �s Sophie-t.
- �rtem. De mit is tal�lt�l ott?
- Nagyon sok olyan k�nyvet, amib�l mind�ssze csak egy, vagy k�t p�ld�ny van a vil�gon. Vagy olyan napl� f�l�k m�g a Tekerg�k-kor�b�l, ami vagy Sirius�, vagy az ap�m� volt. Nagyon sok f�le b�b�j van benne. Olyanok is, amiket �k tal�ltak ki.
- Ez nagyszer�! – tapsolt �r�m�ben Hermione. – �s most is tal�lt�l valamit, ugye?
- Igen. Ap�m egyik r�gi jegyzet�ben. Azt ugyan nem �rja, hogy mi�rt ker�ltek ebbe a helyzetbe, de ez most nem l�nyeg.
- Milyen helyzetbe?
- Any�mat egy ideig a Fidelius-b�b�j alatt tartott�k. Szerintem ap�m el�l, de ez nem fontos. A l�nyeg, hogy � nem kapta meg a c�met, viszont tal�lkozni akart any�val. A Tekerg�k kital�ltak egy b�b�jt, ami megtal�lhat�v� teszi az illet�t.
- Harry! Ez nagyszer�! Ezzel h�res lehetsz!
- Hermione! – sz�lt kelletlen�l Harry. – �hm… M�r h�res vagyok! �s ez nekem pont el�g! Nem akarok m�g jobban az lenni! �s ez nem is az �n �rdemem, hanem a sz�leim�.
- J�, bocs! Persze, igazad van. De mi is az a nagy b�b�j?
- Igaz�b�l nagyon egyszer�. Sz�ks�g van k�t emberre. Ez vagyok �n �s Ginny. Az egyiknek a Fidelius-b�b�j alatt kell lennie, a m�sik nem tudhatja a c�met. Ez is adott. Sz�ks�g van a leger�sebb kapcsolatra egy f�rfi �s n� k�z�tt. Ez volna a k�t gyerek. �s ami a legnehezebb, a k�lcs�n�s szerelemre. Ha ez mind meg van, akkor a m�sikra kell gondolni, kimondani egy var�zsig�t, �s ut�na elvileg automatikusan oda hoppan�lok.
- Ez eg�sz egyszer�! De mi�rt v�gsz ilyen k�pet?
- Van egy gond.
- Mi?
- A k�lcs�n�s szerelem – mondta Harry savany� �br�zattal.
- Ez mi�rt gond?
- Mi�rt?! Ezt mind nem k�ne csin�lnom, ha a szerelem k�lcs�n�s lenne! �n szeretem, dehogy �?! Nem hinn�m!
- Mi�rt ne szeretne?
- Mert akkor nem b�jna el! – fakadt ki d�h�sen Harry.
- Ugyan! Ezt annyiszor megbesz�lt�k! Te is tudod, hogy…
- Hogy csal�dott �s f�l! Igen tudom – fejezte be a mondatot a f�rfi.
- �s te mondtad, hogy mikor a hotelban egy�tt voltatok, akkor �gy �rezted, szeret.
- Igen, �gy, De azt is �reztem, hogy mellettem marad. Azt�n m�gis otthagyott – kontr�zott.
- H�t, Harry! �n is csal�dtam benned!
- Mi�rt? – d�bbent meg.
- �n azt hittem, hogy b�tor vagy, �s hogy meg akarod tal�lni a csal�dod!
- �gy is van!
- Akkor meg! Mi t�rt�nik, ha kipr�b�lod?
- Semmi – vonta meg a v�ll�t Harry.
- H�t akkor! Gyer�nk!
- Most? – lep�d�tt meg.
- Mikor m�skor? Most kell besz�lned vele! – unszolgatta a boszork�ny.
- De h�t m�r majdnem h�t �ra! Este! Ott, pedig meg m�r nyolc van!
- Ann�l jobb! Legal�bb biztos, hogy otthon van!
- De h�t, mit mondjak neki?
- Harry Potter! Legy�l m�r f�rfi! – kiab�lt Hermione. – T�z perce m�g te volt�l, aki mindet megtett volna az�rt, hogy megtal�lja Ginnyt!
- �s most is! – bizonygatta a var�zsl�.
- Akkor meg! Indul�s!
- J�, rendben! Hozom a dzsekim! – mondta, majd fel�llt �s kirohant a szob�b�l.
N�h�ny m�sodperccel k�s�bb, cip�vel a l�b�n, �s kab�ttal a kez�ben t�rt vissza.
- Szurkolj nekem, Mio!
- J�! Na menj! – felelete, majd meg�lelte.
Harry meg�llt, el�vette a p�lc�j�t, �s behunyta a szem�t. Er�sen Ginnyre koncentr�lt, no meg a k�t gyerek�re, hogy mennyire akarja �ket l�tni. Elv�gzett egy p�lcamozdulatot, �s kimondta a var�zsig�t.
Azt�n �rezte, hogy beh�zz�k egy cs�be, �s hogy nem kap leveg�t. Azt�n pillanatok m�lva megint telesz�vhatta a t�dej�t a friss leveg�vel, aminek m�s volt az illata, mint a Grimmauld t�ri h�znak.
Friss vir�g illata volt.
Harry kinyitotta a szem�t, �s egy emeletes h�zban tal�lta mag�t. El�tte egy ajt�, amire valami franci�ul volt �rva valami �s egy monogram, G. B.
Nem teket�ri�zott tov�bb, becs�ngetett. Egy ideig semmi sem t�rt�nt, azt�n l�pteket, �s egy n�i hangot hallott, franci�ul besz�lni. Kattant a z�r. Kiny�lt az ajt�, �s m�g�le egy v�r�s haj� n� n�zett r�. �lete szerelme, Ginny, ott �llt el�tte t�tott sz�jjal.
- Szia Ginny! Besz�ln�nk kell!