Harry vigyorogva �llt m�g mindig az ajt� el�tt, b�r az a b�tors�g, ami Hermione lelkes�t�s�b�l maradt, kezdett elt�nni.
Ginny viszont rettent�en zavarban volt, �s m�g jobban meglepett. Nem tudta hova tenni a f�rfi �rkez�s�t.
- Ginny, k�rlek! Musz�j besz�ln�nk! Engedj be! – k�ny�rg�tt Harry.
- Harry! Hagyj b�k�n! Nem tudom, hogyan tal�lt�l meg, nem is �rdekel! De felejtsd el a c�mem, �s engem is! Nek�nk semmi k�z�nk egym�shoz! – �v�lt�tte a l�ny, majd becsapta az ajt�t.
- Semmi k�z�nk?! – h�borodott fel. – Semmi?! Ginevra Weasley! – kiab�lta a csukott ajt�nak. – Van egy k�z�s l�nyunk, Sophie! Igen, hiba volt t�ged elk�ldeni, bel�tom. De a m�sodik gyerek�nkn�l minden egyes percet veled akarok t�lteni. Ginny, k�rlek!
Harry hallgatott. N�h�ny perces v�rakoz�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy egy id�re elmegy. Be�l egy k�v�z�ba, �s megv�rja, m�g Ginny lenyugszik egy kicsit, �s majd k�s�bb visszaj�n. Mikor m�r indult volna, pont akkor ny�lt ki ism�t az ajt�.
- Apa! – sik�totta egy kisl�ny.
- Sophie! – mondta mosolyogva az apja, majd mikor sz�lsebesen odarohant hozz� a l�ny, leguggolt �s szorosan mag�hoz �lelte.
- Apa! Itt maradsz, ugye? – k�rdezte naivan.
- Sophie, kicsi sz�vem! Most besz�lnem kell anyuk�ddal, de ha j�l siker�l, akkor lehet.
- Gyere be! - mondta valahonnan egy n�i hang. Harry feln�zett a kisl�ny feje mellett �s megl�tta az ajt�ban �ll� Ginnyt, a k�nnyeivel k�szk�dve.
- K�sz�n�m – mondta majd fel�llt, megfogta Sophie kez�t, �s bementek. Ott Ginnyhez fordult: - Besz�lhet�nk n�gyszemk�zt? – k�rdezte. Nem akart a l�nya el�tt besz�lni. Egyr�szt, mert nem tudta, hogy � mit tud r�la, �s nem akarta �pp most elmondani neki. M�sr�szt, ha esetleg veszeked�sre ker�lne a sor, tekintve Ginnyt, ez lehets�ges, akkor az ne Sophie el�tt folyjon.
- Igen, gyere be a dolgoz�szob�ba! – felelte a n�, majd megmutatta az utat. – Egy perc, �s �n is megyek!
- Ginny…
- Harry, ne izgulj! Ez az �n h�zam, nem fogok megsz�kni!
- J�.
- Mindj�rt j�v�k! – mondta, majd elment.
Harry le�lt az egyik fotelba, ami a kandall� el�tt �llt, �s alaposan k�r�ln�zett.
Kellemes kis szoba volt. Egy�ltal�n nem modern, �s ez valahogy fel�d�tette Harryt. Kicsit hasonl�tott a grimmauld t�ri h�z egyik szob�j�ra. Az eg�sz szob�ban nem sok b�tor volt. Egy asztal, n�h�ny fotel, m�g k�t kis doh�nyz�asztal, �s rengeteg k�nyvespolc, telis tele k�nyvekkel.
- Itt is vagyok – mondta a n�, miut�n vissza�rkezett. – Mir�l akarsz besz�lni?
- Szerintem ez nem k�rd�s, Ginny – felelte, miut�n fel�llt. Ginny sem �lt le.
- Nem �rtelek – hazudta a l�ny.
- Nem? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry. – Szerintem nagyon is �rtesz! – mondta, majd Ginny has�ra mutatott.
- Honnan tudod? – k�rdezte.
- Mindegy.
- Nem, nem mindegy! Ki mondta el?
- Nem igaz?!
- De igaz. De semmi k�z�d hozz�!
- Ginny, szerintem ebben t�vedsz!
- Nem. Harry, �ruld el, kit�l tudod!
- Hermion�t�l.
- Hermion�t�l?! �s � kit�l tudja?
- Kapott egy levelet.
- Egy levelet?! Kit�l?
- Nem tudom, de ez most nem fontos! Mikor akartad elmondani?
- Soha – felelte mogorv�n, de az agya m�g mindig forgott, ki mondhatta el. Azt�n r�j�tt. – Giselle n�ni! – �v�lt�tte. – � mondta el, ugye?
- Nem, Ginny! Nem � volt. Mindegy, hogy ki mondta el. �s mi az, hogy soha nem akartad elmondani?!
- Soha nem akartam elmondani, �s k�sz!
- De h�t mi�rt nem? �n vagyok az apja! Lehet, hogy Sophie-r�l lemondtam, mert akkor azt kellett tennem, de err�l a bab�t�l a vil�g �sszes kincs��rt sem v�ln�k meg! – mondta hat�rozottan Harry.
- Harry…
- Nem Ginny! Annyira sajn�lom! T�nyleg megb�ntam, mindent, amit akkor mondtam. Hidd el, azokat csak az�rt mondtam, mert f�ltem. Nem t�led, hanem Voldemortt�l. El�g neh�z volt nekem elfogadnom, hogy velem vagy. Nem azt, hogy egy�tt vagyunk, hanem hogy b�rmikor megt�madhat Voldemort. De mikor elmondtad, hogy terhes vagy, akkor gyorsan kellett d�ntenem. Biztons�gban akartalak titeket tudni. Belehaltam volna, ha b�rmelyikk�t�knek is baja esik. �s ez�rt v�llaltam azt, hogy lehet, hogy soha nem tal�lkozok veletek, de legal�bb tudom, hogy j�l vagytok. M�rmint fizikailag – mondta gyorsan, l�tva Ginny arc�t.
- Ez mind sz�p, �s j�, Harry De ez�rt j�tt�l vissza?
- Ginny, de h�t te is tudod…
- Igen, azt mondtad, hogy az�rt, mert megtudtad, hogy terhes vagyok.
- Ez nem el�g indok?
- Harry…
- Ginny! Szeretlek! �s �letem v�g�ig szeretni foglak. Gyere hozz�m! K�lt�zz vissza hozz�m, Londonba! �lj�nk ott egy�tt, mint egy nagycsal�d! Te, �n, Sophie �s ez a picuri – mutatott a has�ra.
- Harry, figyelj! Nekem ez nem megy. Amit akkor mondtam, azt komolyan is gondoltam. �n nem megyek t�bb� vissza Londonba. �s hozz�d sem! – Harry �gy �rezte, mintha valami hegyes dolgot sz�rtak volna a sz�v�be. – Nekem az m�g mindig nagyon f�j, amiket mondt�l. Legyen az a mi v�delm�nkben, vagy sem. Akkor hatalmasat csal�dtam. Addig azt hittem, hogy a nagy Harry Potter, mindent megtesz az�rt, hogy m�sok boldogak legyenek. Nem riadva meg semmilyen feladatt�l, �s senkit�l. �s ha mindez az�rt lett volna, hogy boldog legyek, akkor megk�rdezt�l volna engem is. Lehet, hogy siker�lt volna meggy�zn�d valami m�ssal, de ez t�l drasztikus volt. M�g most is sokszor �lmodok arr�l az id�r�l. Nagyon f�jt. Akkor meghalt bennem valaki, �s csak az�rt tudtam �lni, mert ott volt a hasamban a baba. � adott nekem er�t. Rajta k�v�l nincs �rtelme az �letemnek.
- Ginny…
- Nem, Harry! Most �n mondok el mindent! Mikor ap�m idehozott, �gy �reztem, minden meghalt bennem. Azt�n a n�nik�m azt mondta, tegyek �gy, mintha te halt�l volna meg. Akkor �gy is volt. Elkezdtem �lni egy m�sik �letet. �n voltam Virginia Stephenson, az �zvegy, aki Amerik�b�l k�lt�z�tt ide, terhesen, mag�nyosan. Egy itteni var�zsl�iskol�ban el�rehozottan mindenb�l levizsg�ztam, ut�na elkezdtem a gy�gy�t�i iskol�ba j�rni. �t h�nap m�lva fogok doktor�lni. Hat �ve a mindennapom, hogy felkelek, elviszem Sophie-t az oviba, elmegyek az iskol�ba, tanulok, itthon tanulok, f�z�k, �s alszom. Nincsenek izgalmak. Nincs sz�rakoz�s. �lem a francia boszork�nyok sz�ntelen mindennapjait. �s tudod mit, Harry? Nekem ez �gy �pp j�! Nem kell nekem semmi. �lem tov�bb az �letem. �s te is azt tedd, Harry! Felejts el minket!
- Ginny! De h�t a gyerekek!
- Igen, Harry! Sophie-hoz ak�r letagadtad, ak�r nem, jogod van. Ezt bel�tom. De ennek a bab�nak – simogatta meg a has�t. – semmi k�ze nem lesz hozz�d!
- Ginny! Ez senkinek nem j�. Gyere hozz�m! Esk�sz�m, nem b�nod meg. Mind a n�gyen boldogak lesz�nk, �s m�g a szenved�s sz�t is elfelejted!
- Nem, Harry! Ez a sz� n�lam m�r alapsz�. Nem lehet kit�r�lni. Harry! Meg�g�rtem Sophie-nak, hogy tal�lkozhat veled. De nem most. Majd ha bet�lt�tte a tizenhetet. Akkor m�r nagykor� lesz, �s azt csin�l, amit akar. De ebben a h�zban nem tal�lkozhatsz vele. Levelet �rhatsz, de engem hagyj b�k�n!
- Ginny! Ezt nem teheted! Jogom van hozz�, hogy l�ssam. Ugyanannyi, mint neked!
- Lehet, de ez itt Franciaorsz�g, Harry!
- Ginny! Mi a bajod? Az el�bb m�g azt mondtad, hogy tal�lkozhatok vele, amikor akarok!
- Igen, de n�lk�lem. Most pedig nem tudsz n�lk�lem tal�lkozni. Meg kell v�rnod, am�g nagykor� lesz!
Harry d�bbenten hallgatta szerelm�t. Teljesen megv�ltozott. Nem ismerte ezt a n�t. Mintha egy sz�vtelen emberrel besz�lne.
- Ginny, �s akkor mi lesz a bab�val?
- Semmi. Vele te ne t�r�dj! � is meg fog sz�letni, oviba j�r, majd iskol�ba, ut�n � is �li a saj�t �let�t.
- �s velem mi lesz?
- Mi lenne? Semmi!
- De h�t �n vagyok az apja!
- Nagy t�ved�s, Harry Potter! Nem te vagy az apja!
Harry �gy �rezte, le kell �lnie, mert menten el�jul. Nem � az apja?! Ginnyr�l azt hitte, hogy szereti m�g annyira, hogy csak vele fek�dt le. Ezek szerint nem. Azon az �jszak�n, amit kettesben t�lt�ttek el a Hotelban, �gy �rezte, hogy egyik�k sem tud �lni a m�sikuk n�lk�l.
H�t t�vedett. Mert Ginny nagyon is megvan n�lk�le.
- Tess�k? – lehelte a f�rfi.
- Pontosan. Nem te vagy az apja! �pp ez�rt semmi k�z�d hozz�! Hagyj minket b�k�n! – mondta sz�razon a n�.
- Ginny! �n ezt nem hiszem! Tudom, hogy hazudsz!
- Mi�rt hazudn�k? Nekem nem lehet m�s az �letemben, csak neked? H�t t�vedsz! Mert �n is t�ll�ptem rajtad!
- Ginny! �n nem voltam m�ssal ut�nad, soha!
- H�t, az a te bajod! Mert mi nem lesz�nk m�r egy�tt!
- De h�t az az �jszaka…
- Hiba volt! Elgyeng�ltem… Nem kellett volna megt�rt�nnie! De most menj innen!
- Nem, Ginny! Sehova nem megyek a l�nyom n�lk�l!
- Pedig n�lk�le m�sz!
- Ginny, nem �gy ismertelek meg! De ha harc, akkor legyen harc!
- Mi?
- Nem fogom hagyni, hogy csak �gy elszak�tsd a l�nyomat t�lem! Nem tudom, hogy hogyan, de el�bb vagy ut�bb megszerzem magamnak a jogot, hogy velem �ljen! Elmegyek ak�r a Wizengamot el� is! �s gondolj bele! �n vagyok Harry Potter! – mondta, majd kiment a szob�b�l.
- Apa! Maradsz, ugye? – �tk�z�tt bele a l�ny�ba.
- Kicsim – guggolt le el�, hogy a szeme egy vonalba ker�lj�n az �v�vel. – Most haza kell, menjek. De azt�n nem sok�ra te is ut�nam j�ssz, �s akkor majd tal�lkozhatsz megint Hermion�val, meg a nagyi�kkal…
- Takarodj innen, Harry Potter! Menj innen a h�rneveddel egy�tt! Nem akarlak l�tni! – �v�lt�tte Ginny.
- Megyek! De ne feledd, m�g tal�lkozunk, nem is sok�! De vigy�zz magadra, �s f�leg a bab�ra. Sziasztok! – mondta, majd adott egy puszit a l�ny�nak. Kiment az ajt�n, �s hazahoppan�lt.

***

N�h�ny kellemetlen pillanat m�lva Harry a Grimmauld t�ren tal�lta mag�t. K�r�ln�zett, �s l�tta, hogy ugyanott van, ahonnan elindult. Szemben vele Hermione �lt, �s egy k�nyvet olvasgatott. Mikor Harry meg�rkezett, r�gt�n felpattant �s k�rd�en n�zett a f�rfira.
- Na, mi van? Mi t�rt�nt? Mikor j�nnek Ginny�k?
- Hermione! Nyugi! Nem j�nnek – mondta szomor�an, majd belerogyott az egyik sz�kbe.
- Micsoda?! Te m�sz hozz�juk, ugye?! – k�rdezte Hermione, de m�r � is tudta, hogy a v�lasz, nem lesz. Harry nem mondott semmit, de a n� �gy is �rtette. – Mi t�rt�nt?
- Ginny azt mondta, hogy a baba nem az eny�m. �s hogy Sophie-val csak 17 �ves kora ut�n tal�lkozhatok.
- Micsoda?! Ezt mind Ginny mondta?
- Azt hiszem, igen.
- Azt hiszed?
- Ginny nem �gy viselkedett, mint Ginny! Teljesen megv�ltozott, nem is ismertem r�.
- �s akkor most mit akarsz csin�lni?
- Azt hiszem, valami b�r�s�g f�l�hez megyek. Csak van erre valami t�rv�ny, vagy jog, vagy valami iz�, hogy l�thassam a l�nyomat!
- Ez j� �tlet, Harry! �s akkor te meg Ginny…
- �r�kre v�ge! Valaki m�snak a gyerek�t v�rja! Olyan, hogy mi, nincs t�bb� – mondta keser�en Harry.
- Sajn�lom! �s mikor akarsz elmenni?
- Min�l hamarabb, Mio!
- Akkor menj holnap! Min�l hamarabb m�sz, ann�l hamarabb tal�lkozol vel�k!
- Ok�, holnap reggel bemegyek, �s megk�rdezek valakit, hogy mi ilyenkor a proced�ra.
- Helyes! Na �n megyek, mert m�r Ron v�r. Holnap d�lben �tj�v�k, �s akkor majd mindenr�l besz�molsz.
- �g�rem! Na menj! Szia! – mondta, majd adott k�t puszit a bar�tn�j�nek.
- Szia! Sok szerencs�t! – v�laszolta, majd dehoppan�lt.
Harry felment a szob�j�ba, �s lefek�dt aludni. M�snap kor�n felkelt �s nyolckor m�r a miniszt�riumban volt, �s a b�r�s�g egyik aloszt�ly�n v�rt.
Mikor bement, egy eddig ismeretlen ember �lt el�tte. El�adta a probl�m�j�t, azt�n meghallgatta a v�laszt �s szomor�an t�vozott. F�l egyre �rt haza, ahol m�r Hermione Ronnal v�rta �t egy finom eb�ddel.
Le�lt, �s elkezdett mes�lni.
- Azt mondt�k, hogy minden jogom meg van ahhoz, hogy tal�lkozzam Sophie-val. De az, hogy hozz�m k�lt�zz�n, nem egyszer�.
- Mi kell hozz�?
- Egy feles�g.
- Egy mi?! – k�rdezt�k k�rusban Weasley�k.
- Egy feles�g.
- Ez hatalmas �ldozat lenne. Ilyet nem k�rhetnek t�led, az�rt, hogy a l�nyoddal �lhess – �juldozott Hermione.
- Hermione, igazuk van. Egy f�rfi egyed�l nem olyan, mint egy anya. Azt gondolj�k az emberek, hogy egyed�l nem vagyok k�pes felnevelni egy gyereket.
- Ez azt jelenti, hogy el akarsz venni valakit?
- Igen.
- Micsoda?! Kit?
- �gy d�nt�ttem, hogy megk�rem Juliette kez�t! – mondta Harry.