Fél órával később Ginny az asztalánál ült, és az utolsó szavakat írta a levélre. Körülötte az asztalon, a földön és - meglepő módon a szemetesben is - megkezdett levelek hevertek... Mindegyiken ugyanaz állt, azzal az eltéréssel, hogy 
egyikben mesélt Lunának Harryről, a másikban nem... Ez így váltakozott, mert nem tudta eldönteni, hogy el merje-e mondani a dolgot. Tudta, hogy Luna nem köntörfalazna, de abban is biztos volt, hogy a lány azonnal megállapítana nála 
valami rejtélyes betegséget, és akkor aztán nem menekülne... Furcsánál furcsább gyógymódok, mint például a morzsás szarvú szapityó ürülékében való ugrálás, a bontka lé fogyasztása, esetleg valami agypakolás vagy különleges igék 
mormolása. Ginny mind ismerte ezeket az ötleteket, és tudta, hogy Luna még elképzelhetetlenebbet is tudna javasolni. Nem egyszer hallotta, hogy a lány más osztálytársaiknak javasolja a thesztrál táncot kikapcsolódásra, a tlálatikok 
keresését koncentráció javításra, és persze ott vannak az elmaradhatatlan narglik... Emellett pedig Ginny nem volt biztos abban, hogy tudni akarja az igazságot. Végül nem számolt be Lunanának a furcsa emlkézet kiesésről. Mielőtt elküldte 
volna a levelet még egyszer végig olvasta, hiszen a Rend szabályait nem rendtagként is követnie kellett, így nem közölhetett semmi olyan információt Lunával amit Voldemorték a Rend ellen használhatnának:

Kedves Luna!
Hogy megy sorod? És apukád hogy van? Jól fogy a Hírverő? A múltkor megvettem az egyik példányt, nagyon tetszett a cikk, amit te írtál a narglikról. Régóta ismerlek, de rengeteg újdonságot olvastam benne. És a beszámolód is tetszik a 
jelenlegi helyzetekről...
Azt nem tudom miért is írok neked. Eléggé unatkozom. Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk valamikor, persze előtte a szüleimet is meg kell kérdeznem. De szerintem beleegyeznek.
Nagyon sajnálom, hogy bezárt a Roxfort. Te hogy vagy vele? De persze nagyon remélem, hogy ha ennek az egész szörnyűségnek vége lesz, akkor újból kinyit. Bár a tavaly év végi események után már semmi nem lesz a régi, mégis jó lesz 
oda visszamenni.
Akkor lehet szó valamikor találkozásról? Már csak te maradtál, a legtöbb barátnőm nem is ír, talán azért, mert az ő szüleik a minisztérium oldalán álltak mindig, mi pedig Dumbledore mellett voltunk. Bár, ahogy az öreg mindig mondta, ez a 
legrosszabb, a legnagyobb bajban széthúzni. Ezen nem bánkódom, csak a Roxfort hiányzik nagyon...
Hát akkor szia:
Ginny

A lány lezárta a levelet, majd lement a konyhába, ahol már egy ideje két bagoly is gubbasztott. Az egyikük Errol volt a család régi, megfáradt madara. A másik pedig Darázs volt. Őt a szülei nem rég vásárolták, mert Errollal már veszélyes 
volt levelet küldeni, hiszen lassúsága miatt könnyen elfoghatták. Darázst egy bizonyos E. Nivek nevű öreg varázslótól vették, a megszokottnál olcsóbban, mert a gazdája nem tudta gondozni, így mihamarabb el akarta adni. Ezért aztán 
Darázs vitte és hozta a legtöbb levelüket, Errol pedig csak a közelbe szállított levelet. Mielőt lement a konyhába Ginny engedélyt kért apjától Darázs használatára. Így aztán magához szólította a fekete-aranybarna tollazatú madarat, lábára 
erősítette a levelet, és kiengedte az ablakon.
- Na ez megvolt, még sincs este - motyogta Ginny édesanyja kedvenc mondását. Éppen abban pillanatban lépett be a szobába édesanyja.
- Lunának írtál kicsim? - kérdezte miközben az asztalra helyezte a frissen mosott ruhákkal teli kosarat.
- Igen.
- Darázs majdnem elsodort a menetszelével. Szélvész az a madár - mosolygott édesanyja. Ginny úgy gondolta, hogy ha már a Luna témánál tartanak, gyorsan engedélyt is kér a találkozásra.
- Anya, mondd csak átjöhetne Luna valamelyik nap. Nagyon hiányzik.
- Persze, de ezt az édesapjával is meg kell beszélni. A legjobb az lenne, ha hopp-porral jönne - válaszolta édes anyja, a ruhák szortírozása közben.
- Rendben - mondta Ginny. - Segítsek?
- Hát ha már így kérdezed... Tessék fogd ezeket, a te cuccaid. A ruhákat tedd a szekrénybe, és légy szíves húzd át az ágyadat. És ha még megtennéd előtte menj be a többi szobába és nyiss mindenhol ablakot, végre nincs olyan fülledt 
idő, ideje szellőztetni - sorolta Mrs Weasley.
- Rendben anya - felelte Ginny, és el is indult. Nem volt valami házimunka rajongó, de tudta, hogy anyjának sok a munkája, és hogy ha nem segít egész hátralevő nap unatkozhat.
Először letette a ruháit a szobájába, és kinyitotta ott az ablakot, majd elindult az ablaknyitó körútra. Elsőként szülei szobájába kopogott be, ahol édesapja pihent. Miután nem kapott választ halkan benyitott. Mr Weasley a franciaágyon 
aludt halkan horkolva. Ginny odaosont az ablakhoz, halkan kinyitotta, majd kiment a szobából. Ezután Percy szobája következett. Pont úgy utálta ezt szobát, mint testvérét, ezért igyekezett minél hamarabb szabadulni a szobából. Fred és 
George szobájában időzött a legtöbbet, hiszen az ikrek még mindig nem vitték el onnan az összes teszteletlen terméküket. Ablaknyitás után odament egy különösen megtömött dobozhoz, kinyitotta és óvatosan bele nézett. Magától is 
tudta, hogy nem árt óvatosnak lenni, és Hermione tavalyi esete is ezt bizonyította. Leült az egyik ágyra, maga mellé tette a dobozt és neki állt kutakodni benne. Az érdekesebb, vagy épp szebb dolgokat maga mellé tette, a többit a helyén 
hagyta. Mire mindent átnézett két furcsa karkötő, egy ecsetnek tűnő, de tüskés tárgy és egy hógömb volt mellette. Sorra szemügyre vette a tárgyakat. A karkötőket nem próbálta fel, mert rémlette neki Fred egy korábbi megjegyzése egy 
bizonyos lebilincselő karkötőről. Az ecseten alig volt tüskétlen rész, így azt nem tudta jobban megnézni. Végül az hógömböt vette kezébe, ami pont úgy nézett ki, mint egy átlagos varázsló hógömb. A mágikus hógömbök is csak annyiban 
különböztek a mugli gyártmányoktól, hogy a figurák mozogtak, és ha megrázták a hó, vagy épp csillámpor órákig hullott benne. Ginny a szeméhez közelítette a gömböt, hogy jobban lássa a figurákat. Egy vörös hajú és jól láthatóan zöld 
szemű nő táncolt benne egy fekete kócos hajú férfival. Az öltözékükből ítélve ősz lehetett. A lány megbabonázva nézte a táncolókat, akik valahonnan ismerősek voltak neki. Bátorságát összegyűjtve megrázta a gömböt. Gyönyörű látvány 
tárult a szeme elé: a nő és a férfi esküvői ruhában álltak egymás mellett, arcukon boldog mosollyal. A gömbben apró ragyogó csillagok kavarogtak, és halk dallamos zene szólt.
- Furcsa, de ez a gömb szép, és nem veszélyes vagy vicces - gondolta Ginny. Megfordította, hogy az alját is megnézze. Azon egy rövid szöveg állt: "Harry pajtásnak..." Ginny kezéből kicsúszott a gömb, a zene elhallgatott, a hógömb 
pedig ezer darabra tört. A lány nyelt egy nagyot, és néhány percig mélyeket sóhajtott. Szerencsére a mágikus hógömbök előnye az is, hogy a hóesés csak a megrázáskor tűnik fel, így mikor összetörik nem folyik ki belőle a mugli díszhez 
használt szörnyű folyadék. Ginny remegő kezébe vette pálcáját, és a szilánkokra szegezte:
- Reparo! - mondta, mire a gömb felvette eredeti alakját. Gyorsan visszapakolt mindent a dobozba, a helyére tette azt és kisietett a szobából.

----

Miután gyorsan Ron szobájában is ablakot nyitott, a sajátjába rohant, magára zárta az ajtót, és lepihent. Még mindig szédelgett attól az egy aprócska szótól... Rájött, hogy ha ott  pihenget, esélye sem lesz kiverni a hógömböt a fejéből, így 
inkább elkezdte berakodni ruháit a szekrénybe. De a módszer nem vált be, mert a szekrényről a doboz, arról pedig a benne rejlő emlékek jutottak eszébe. Tudta, hogy nem hagyhatja ezt is félbe, így inkább folytatta, és igyekezett 
gondolatait elterelni. Aztán nekiállt az ágyazásnak, szép sorra lehúzta a koszos, majd felhúzta a tiszta, világoskék huzatokat. Tudta, hogy felesleges munka, de a lehúzott szennyest mindig összehajtogatta. Így aztán neki állt a 
lepedőhajtogatásnak, majd a takaró, a párna és a kispárna következett. Mikor mind befejezte egy kis cetlit vett észre a földön. Hirtelen deja vu érzése támadt. Először nem tudta miért, aztán eszébe jutott, hogy korábban is talált így egy 
cetlit. Lerakta az összehajtott huzatokat a földre és fölvette a cetlit, átfutotta szöveget és ettől rögtön megnyugodott. A cetli nem volt a dobozba, itt van a kezébe, és ez a cetli megmenti őt. Hiszen ez remek lehetőség arra, hogy elterelje a 
figyelmét. Gyorsan levitte édesanyjának a szennyest, aki megkérte, hogy csukja be az ablakokat.
Ezúttal az ikrek szobájában majdnem kevesebb időt igyekezett tölteni, mint Percy-ében.

----

Luna válasza még az nap este, a lány pedig másnap délután érkezett. Bár első pillantásra nem tűnt fel senkinek, az elmúlt néhány hét eseményei mély nyomot hagytak Luna jellemében. Ginnyi szándékosan nem írt a levelében semmit sem a 
rombolásról, mert félt, hogy a halálfalóknak ez csak olaj lenne a tűzre. A Lovegood házat ugyanis kevesebb mint két hete levegőbe repítették a halálfalók. Luna és édesapja szerencsére nem voltak otthon, de a házukban semmi sem maradt 
épen. A merénylet oka valószínűleg a Hírverő volt, ami a Prófétával ellentétben nyíltan írt Voldemort ellen. Sokaknak ez lett a kedvenc újsága,  bár olvasása veszélyes volt. A Hírverő ugyanis az utóbbi időben már nem csak azokról az 
elvarázsolt dolgairól írt, mint korábban. Luna apja minden számba beletett egy jelentést valamely merényletről, valami bátorító felhívást. Persze az újság jelleme megmaradt. Ezen cikkekben is előfordult a "életüket talán a kertjükben élő 
nivilik mentették meg..." és a tíz tipp a halálfalók ellen rovat, mely természetesen nem olyan egyszerű dolgokat javasolt, mint a pajzs bűbáj gyakorlása, sokkal inkább a rendszeres thesztrál repülést, morzsás szarvú szapirtyó simogatást 
vagy egyedi rúna fordításokból következő védő varázsokat javasoltak. Talán azért szerették sokan, mert a Hírverő nem dugta homokba a fejét, beszámolt amiről kell, tanácsot adott, de a hóbortos cikkekkel mégis szerzett néhány percet az 
embernek amikor nem rettegett, csak önfeledten nevethetett a legújabb recepteken.
Más szóval Luna apja szerint megérte az áldozatot, mert a Hírverő tovább fogyott. Lánya viszont még a korábbinál is visszahúzódóbb lett, és gyakran órákig, napokig egy szót sem szólt. Ginnyn kívül talán senkinek nem jutott eszébe, 
hogy ennek nem a robbantás, hanem az eredménye az oka. A robbanás következtében ugyanis beomlott az a földalatti laboratórium, ahol Luna édesanyja kísérletezgetett, és ahova lánya szívesen lejárt beszélgetni vele...
De Luna a vendégség idején igyekezett kerülni a hallgatást, magábafordulást. Egy-két viszonylag hallgat, csöndes óra után már kezdett feloldódni, hasonlítani a régi önmagára. Mivel Ginny nem tudta mit tud Luna, vagy, hogy ő maga mit 
akar tudni, nem nagyon tudott milyen témát felvetni, minderről Harry jutott eszébe. Végül úgy döntött megmutatja barátnőjének a papírkát.
- Luna ez egy titkos dolog, ne szólj róla senkinek jó? Nem tudom mi ez, hogy szabad-e tudnom róla, úgyhogy jobb ha titokban tartjuk!
- Oké, de mégis miről van szó? Csak nem Harr... harci titok? - javította ki magát Luna. Nem sokkal érkezése után Mrs Weasley úgy intézte, hogy Ginny kettesben hagyja őket, és megkérte Lunát, hogy ne említse Harryt a lány előtt, mert 
ezzel nagy gondokat okozhat.
- Nem, nem ezt nézd: a szobámban találtam, nem tudom mi, azt meg pláne nem, hogy hogy a lyukas üstbe került ide, de fura nem? - mutatta meg a kincsét.
- "Utánanézni! Ki Kevin Close (Dumbledore feljegyzései között volt, ld-pusztítás)" - olvasta Luna. - Egyértelmű, hogy ez valami feljegyzés, figyelmeztetés, nem? Az is, hogy aki írta valahogy hozzájutott Dumbledore jegyzeteihez.
- Igen, és hogy egy Kevin Close nevű embert akar keresni, akiről ott olvashatott.
- Pontosan. Valamint, hogy ennek pasasnak köze van valami pusztításhoz. De mi a fészkes süveg lehet az az ld? Talán furmászos volt az illető, vagy kézirontó átok ült rajta?
- Szerintem az azt jelenti, hogy lásd: pusztítás. De mit akarnának pusztítani? Rosszat, vagy jót?
- Nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy mi a fenét akarsz még tudni. Ez elég kevés info - jelentette ki Luna.
- Egyszerűen érzem, hogy ki kell nyomoznom ki ez az ember, hogy mi köze Dumbledorehoz, hogy megtudjam közben azt is, hogy hogyan került ide ez a cetli.
- Hát akkor nyomoznod kell sokat, ellógni otthonról, keresni, kutatni.
- Bizony... Segítesz? - nézett Ginny könyörgő arccal Lunára.
- Naná. Úgyis unatkozom mostanában... - vigyorgott rá barátnője.
- Remek, elsőként meg kell keresnünk ezt a Kevin Close-t, vagy legalábbis megtudnunk róla valamit, például, hogy él-e még...
- Akkor rajta!
A két lány szinte kirobbant a szobából, hogy neki lássanak a saját akciójuknak, amit a család szegényes könyvtárával indítottak. Eszükbe sem jutott mennyit jelent ez a harc, és az a cetli valakinek, és mekkora segíts lesz a jó oldalnak ha sikerül.