A roxforti hódítók nevezetű verseny, évek óta nagy népszerűségnek örvend. Minden egyes Valentin napon, ünnepélyes keretek között hirdetik ki az eredményeket, hogy kik a Roxfort legnagyobb szívtiprói. Sok-sok év telt el az első verseny óta. Az akkori hódítók már felnőttek, és míg egy részük továbbra is élte a szívtiprók néha kissé léha életét, addig a másik felük, már megállapodott férfiember lett.

Talán Ron Weasley fogalmazta meg legjobban a dolgokat:

- Igába lettünk hajtva haver! Igába lettünk hajtva.

Azt hogy Harry Potter egyet értett-e barátjával, nem lehetett pontosan megmondani. A sajtó és nyilvánosság előtt folyamatosan azt mondogatta, sosem volt még ilyen boldog, hiszen van egy csodálatos felesége, és két csodaszép gyermeke.

Csak az maradt ki a sajtónyilatkozatokból, hogy az a csodálatos feleség néha elég házsártos tud lenni. Hát igen! Harry Potter hiába volt az aki, mert Ginny mindig elérte, hogy az övé legyen az utolsó szó.

Harry Potter, Mr. Tökély, a varázslóvilág hőse, az aurorok vezető egyénisége, otthon kezes bárány volt. Azért nem mondom, hogy papucsférj, mert azért néha a sarkára állt. Igaz ennek mindig az lett a következménye, hogy jó pár éjszakát a kanapén kellett töltenie.

Na igen! Annak idején senki sem gondolta volna, hogy a roxforti hódítókat is meg lehet hódítani. Márpedig Harry, Ron, Neville, Dean és Seamus esetében pontosan ez történt. Mindannyiukat meghódította egy nő.

Ron nősült meg először. Őt követte Harry, Seamus és végül Neville. Dean ugyan még nem mondta ki a boldogító igent, de már egy éve jegyben járt barátnőjével Lavenderrel.

Gyerekek terén egyelőre Ron vezetett hárommal, mögötte Harry végzett a második helyen két gyerekkel, míg Neville került a dobogó harmadik fokára egy kislánnyal.

A hódítók boldog, békés családi életet éltek. Szentül meg voltak győződve, hogy semmi sem zökkentheti ki őket ebből a nyugalomból. Azonban megint közbeszólt valami. Pontosabban valakik. Az egészben a legnagyobb vicc az volt, hogy probléma okozói ugyanazok voltak, mint tíz évvel ezelőtt.

A Roxforti hódítók nem is sejtették, hogy nemsokára komoly bajba fognak kerülni. És nemcsak az első generáció, hanem az összes.

*****

A szokásos szombat esti női traccsparti. Két hatalmas asztal volt összetolva a Potter rezidencián, és még így is szűkösen fértek el a vendégek. Hogyan utasították ki a ház urát? Viszonylag egyszerű volt a megoldás: a szokásos heti pókerparti is szombat este volt. Igen. Póker. Egy mugli játék. Az utóbbi időben ugyanis a varázslók világában egyre nagyobb divatja lett a mugli játékoknak.

Úgy látszik bizonyos dolgokat mégiscsak örökölt Ron a szüleitől a haján kívül, ugyanis akárcsak az apja, megszállottja lett a mugli dolgoknak. És hogy ki látta ennek a legnagyobb kárát? Nem. Nem Hermione! Hiszen ő mugli születésű boszorkány volt, elviselte a férje hóbortjait. A Weasley család? Barátok? Hát! Már közeledünk.

- Az egész Harry hibája! – szokta mondogatni Hermione, amikor már az ő kötélidegei sem bírták tovább.

Hogy miért is Harry hibája? A történet rövid és velős. Az egész akkor kezdődött, amikor Harry elkövette azt az óriása baklövést – ami először jó heccnek tűnt -, hogy elvitte Ront a Forma 1 Brit nagydíjára. Na és itt kezdődött el minden. Ron Forma 1 mániája egészen odáig fajult, hogy két fiát, két kedvenc pilótájáról, Michael Schumacherről és Lewis Hamiltonról nevezte el.

- Még, jó hogy Briana lánynak született! – tette néha össze a kezét az idős Mr. Weasley. – Még csak az kéne, hogy a harmadik unokám neve Kimi legyen!

Hogy Hermione miért nem állt a sarkára, mikor elnevezték a fiúkat, rejtély. Talán azért, mert úgy gondolta, hogy jól hangzik a Michael Weasley és a Lewis Weasley név. Ki tudja?

Szóval a szokásos szombat esti női traccsparti. Az egykori bizottság minden tagja összegyűlt. Immár már hosszú évek óta szokás volt, hogy ők minden héten találkoznak. Azonban az utóbbi pár hétben már egészen más volt a téma, mint a megszokott.

Az egész akkor kezdődött, mikor a minisztérium szociális osztályán dolgozó Luna Lovegood azzal a problémával állt elő, hogy a főnöke megbízta azzal, hogy szervezzen meg és bonyolítson le egy jótékonysági estet, amivel pénzt gyűjthetnek a háború árvái és a Szent Mungó részére.

Kemény feladat volt ez, és mint mindig, Luna most a barátnőihez fordult. Akkortájt történt az is, hogy Ginny és Harry lánya, Lily kifaggatta édesanyját, apukája gyerekkoráról. És így jött a nagy ötlet: keressük meg a hódítók királyát!

- A címen még egy kicsit finomítani kell!- morfondírozott Ginny hangosan.

- A cím a legkisebb gond! – legyintett Hermione. – A szervezés! Na az már kemény dió!

- Stop! – kiáltott fel Parvati. – Szép és jó ötlet, hogy az egykori hódítókat hozzuk össze újra, és válasszuk ki közülük az abszolút győzteseket, de hogyan szerezzünk ebből pénzt? Hiszen az a lényeg, nem?

- Gálaest keretében adjuk át a díjakat, nem? Lehetne belépődíjat kérni! – javasolta Pansy.

- Ja! – bólintott Demelza. – De abból nem jönne össze túl sok pénz. Egy jótékonysági bálon programokat is kell szervezni, hogy azokból is folyjék be pénz!

- Milyen programokra gondolsz? – kérdezte Hermione.

- Gőzöm nincs – kortyolt bele a meggylevébe Demelza.

A társaság minden tagja, az eredeti ötletgazdákra, vagyis Parvatira és Lavenderre nézett. Tőlük várták a megoldást, de ők csak megrántották a vállukat.

- A mugliknál szoktak lenni ilyenkor árverések – mesélte Hermione. – Olyan tárgyakat árvereznek el, amik nem feltétlenül értékesek a tulajdonosuk számára, de másnak lehet, hogy azok. Vagy értékes a tulajdonosnak is, de a nemes cél érdekében hajlandó megválni tőle.

- Ez az! – pattant fel Parvati.

- Mi van? – kiáltotta mindenki.

- Árverést fogunk szervezni.

- Úgy érted, ajánljon fel mindenki valamilyen értéktárgyat? – vonta fel a szemöldökét Ginny.

- Á dehogy! – legyintett Parvati. – Akkor nem lenne olyan izgalmas. Én nem értéktárgyakra gondoltam, sokkal inkább élő személyekre.

- Mi? – most már Lavender is csodálkozva nézett barátnőjére.

- Ugyan már! Használjátok az eszeteket! – nézett szemrehányóan barátnőire Parvati. – Mi lehet értékesebb a Roxforti hódítók gálaestjén, mint egy Roxforti hódító?

- Te árverést akarsz rendezni pasikkal? – nézett kerek szemekkel Parvatira Pansy.

- Az én férjemmel? – pattant fel Ginny.

- Meg az enyémmel? – ugrott fel Hermione is.

- Kizárt dolog! – kiáltották egyszerre.

- Nyugi! – emelte fel a karját védekezően Parvati. – Hűtsétek le magatokat! Én csak egy randira gondoltam, nem szexre!

- Szóval a győztes licitáló, egy randit nyerne az adott hódítóval? – nézett maga elé Susan Bones. – Ez nem is rossz ötlet!

- Igen. Nekem is kezd tetszeni! – bólogatott Lavender.

- Az én Harrymmel senki sem fog randizni, csakis én! – dühöngött Ginny.

- Akkor nyerd meg a licitet, szivi és mehetsz a te Harryddel randizni! – tárta szét a karját Parvati. – Ez rád is vonatkozik Hermione.

- De hát nem licitálhatunk emberekre! – háborodott fel Hermione. – Ez megsérti az emberi jogokat!

- A lótúrót! – morogta Lavender. – Ez poén! Hány mugli filmben láttad már, hogy jótékonysági esteken licitáltak pasikra… vagy éppen nőkre? Ezt te is tudod tanúsítani, Mione!

- Na jó, de…

- Nézd a jó oldalát! – dőlt előre Demelza a székben. – Egy: kiderülne, hogy mennyire kívánatos a férjed, és a licitálók alapján fel tudod mérni, kivel lesz jó vigyázni. Kettő: jótékonykodhatsz és három: megmutathatod a férjednek, mennyire fontos neked.

- Demelzánál a pont – mosolyodott el Parvati, és feltartotta a hüvelykujját. – De most tényleg! Utána majd dicsekedhettek, milyen magas áron kelt el a férjetek.

Mindenki elkezdett kuncogni. Még Ginny és Hermione is. Egymásra néztek, és megvolt végre az egyetértés közöttük.

A Roxforti hódítók királya és a Roxforti hódítók eladók. Két hatalmas esemény, egy este. Tutira nagy pénzbevétel.

Luna megnyugodhatott. Nem fog csalódást okozni a főnökének, mert az árvák annyi pénzt fognak kapni, amit el sem tudnak képzelni.

A póker partin ülő, Forma 1-es versenyeken vitatkozó hódítók pedig még csak nem is sejtették, milyen megpróbáltatásokon fognak még keresztülmenni.