2. fejezet: Egy nehéz nap éjszakája
... Draco Malfoyról is ott esik szó, ahol a legkevésbé gondolná... (Harry Potter fürdőkádjában)...
Harry Potter fáradt volt. Fáradt és elégedetlen. Nem volt elég, hogy egész héten azt kellett hallgatnia mennyire csúfosan kikapott az előző szombati póker partin, még itt volt ez az ügy is. Egy szökött halálfaló esete, akit hosszú hetek óta végre sikerült elkapni.
Más esetekben Harry boldog lett volna, hogy lezárt egy ügyet, jelen helyzetben azonban inkább vállalt volna még egy hetet. Ugyanis a rengeteg papírmunka nem Harry asztala volt. Lehetett már éjfél is, mire betette a lábát a házába.
Odabent csend fogadta. Persze! Ginny már rég nem fogadta meleg vacsorával esténként, és Harry nem is várta el tőle, hogy késő estig fent maradjon. James miatt így is, úgy is fel kell kelni néha az éjszaka folyamán és ez a valaki rendszerint Ginny volt. Harry biztosra vette, hogy felesége már alszik, és igazság szerint ő sem vágyott másra, minthogy egy forró zuhany után, bebújjon Ginny mellé az ágyba.
Valamiért mégsem a fürdőszoba felé vette az irányt, hanem egyenesen belépett kisfia, James szobájába. A kis lurkó aludt, mint a bunda. Két és fél évével egyre jobban látszódott rajta, hogy igazi Potter. Míg Lily inkább az anyukájára hasonlított, addig James Harryre. Csak a szeme volt más: az barna volt, akárcsak Ginnyé. A kisfiú annak idején sok gondot okozott Harrynek és Ginnynek, hiszen három héttel korábban jött a vártnál és félő volt, hogy beteg lesz. Ám szerencsére a kis James bebizonyította, hogy vérbeli harcos, akárcsak az apja és az anyja, s most jó ideje makkegészséges volt.
Harry kimondhatatlanul büszke volt a gyerekeire. Mindig is úgy tervezte a háború alatt, hogy ha egyszer megnősül, akkor sok gyereket szeretne. Nem titkolt vágya volt most is, hogy szeretne még Lily és James mellé még egy-két apróságot. De semmi esetre sem akarta őket elnevezni Forma 1-es pilótákról, mint Ron. Fernando Potter! Na ne! Ez még csak nem is angolos! Kizárt!
Míg Ron szilárdan elkötelezte magát Lewis Hamilton mellett – hiszen Schumacher már rég visszavonult-, addig Harry magát a sportot szerette. Bár az igaz, hogy hazafias britként Lewis Hamilton világbajnoki címéért szorított.
Harry kisétált a gyerekszobából és megindult a fürdő felé. Egy forró zuhany. Csak ez kellett neki. Mikor közeledett az említett helyiséghez, lelassította a lépteit, hiszen halvány fény szűrődött ki onnan. Mikor benyitott, elállt a lélegzete. Ginny ült a fürdőkádban, hófehér hab között és csak őt, Harryt nézte. Gyertyák pislákoltak szanaszét, hangulatos fénybe vonva a fürdőszobát. Harry észrevette, hogy tátva maradta a szája, így gyorsan becsukta.
- Te mit keresel itt? – kérdezte a feleségét.
- Tudomásom szerint ez az én fürdőkádam is. Azt csinálok benne, amit akarok.
- Úgy értem, mit keresel fent ilyen későn? Nem tudtál aludni?
- Nem igazán. Annyira elfáradtam ma, hogy még elaludni se tudtam – sóhajtotta a nő. – Reméltem, hogy hamarabb hazajössz, de ha már így alakult, szívesen megosztom veled a fürdővizet.
- De ugye nem jázmin illatú? – vonta fel a szemöldökét Harry, és ledobta magáról a talárt.
- De hiszen szereted a jázmin illatot! – csodálkozott Ginny.
- Igen! De csak ha rajtad van és nem rajtam – gombolta ki az ingét a férfi. – Szóval?
- Nem! Nem jázmin illatú.
- Ez esetben örömmel csatlakozom!
Mikor belépett a forró vízbe érezte, amint fáradt izmai ellazulnak. Kényelmesen elhelyezkedett a kádban, és csukott szemmel élvezte a kényeztetést. Apropó kényeztetés! Egyik pillanatról a másikra puha ajkakat érzett a vállán, majd a nyakán, végül a száján. Hagyta, hogy Ginny csókolja, és közben finoman masszírozza a karjait.
- Nem mintha ellenemre lenne, amit csinálsz drágám, de nem azt mondtad, hogy fáradt vagy?
- De. Azt mondtam! – felelte Ginny és elhelyezkedett Harry ölében. – De azt is mondtam, hogy hiányzott a férjem közelsége.
- Ezt nem mondtad!
- Akkor most mondom – hajtotta a fejét Harry vállaira Ginny. – Hiányoztál! Nagyon!
- Te is nekem!
Percekig egymás karjaiban élvezték a forró fürdő által kínált kényeztetést, majd Ginny lassan megmozdult és cirógatni kezdte Harry tarkóját, miközben mélyen a szemébe nézett.
- Mi történt veled ma? – kérdezte halkan a férjét.
- Elkaptuk a szökött halálfalót és visszadugtuk oda, ahova tartozik. Mindenki megúszta egy pár karcolással az akciót, de a papírmunka! – sóhajtotta Harry. – Az mindenkinek a halála volt!
- Ó te szegény, szegény auror! Elkapod a rosszfiúkat, és még titkárnőd sincs, hogy elvégezze helyetted a papírmunkát?
- Tudod jól, hogy a jelentéseket csak én írhatom meg. Mellesleg pár hónapja világosan az értésemre adtad, hogy nem lehet titkárnőm, hacsak nem múlt el ötven éves.
- Nem is! – emelte meg egy kissé a hangját Ginny. – Te az enyém vagy! Nem szeretném, ha egy fiatal kis tyúk lenne a közeledben. Még el találna csábítani!
- Ugyan! Kinek kellek én?
- Drágám! – dőlt hátra Ginny. – Mint Roxfort egyik hódítója, elég sok nőnek kellesz!
- Jaj ne! – nyögte Harry. – Ne hozd már megint fel azt a sztorit!
- Ez tény, drága! – világosította fel férjét immár sokadszorra Ginny. – Ha nem lennél nős, úgy falnád a nőket, mint Draco Malfoy.
- Azért ne essünk túlzásokba! – emelte fel mutatóujját Harry. – Én sosem tudnék olyan lenni, mint Draco Malfoy!
- Gondolkodj szívem! Ha a legszebb haj tulajdonosa, immár a hatodik barátnőjét…
- A hetediket – javította ki Harry.
- Bocs! Szóval a hetedik barátnőjét fogyasztja el idén, akkor szerinted a legigézőbb szemek tulajdonosa és Mr. Tökély hány nőt fogyasztana?
- Nem vagyok Mr. Tökély!
- A roxforti csajok szerint az vagy!
Harry megrázta a fejét és fürdőkád mellett lévő gyertya lángjába a bámult. Ginny követte férje tekintetét, majd halkan megszólalt:
- Tudom, hogy sose szeretted ezt a címet, Harry, mint ahogy az összes többit sem, amit rád aggattak. De akkor is te vagy az egyik legtökéletesebb pasi Nagy Britanniában, és ezt el kell fogadnod!
- Az egyik? – csodálkozott Harry.
- Nekem te vagy az első! De hogy másoknak is te vagy-e, az rejtély! Nem szeretnéd megtudni?
- Isten őrizz! – rémült meg Harry. – Inkább nevezem el a fiamat Fernando Alonsoról, minthogy még egyszer keresztül menjek azon, amin tíz évvel ezelőtt!
- Harry! – nézett férjére mosolyogva, de mégis egy kissé szigorúan Ginny. – SOHA nem fogod elnevezni a fiadat Fernando Alonsoról!
*****
- Mióta van Draconak új barátnője? – könyökölt fel Ginny a törölközőn.
- Lássuk csak! – Harry elgondolkozó arcot vágott. – Kábé három napja!
- Nem is tudtam!
- Miről beszélgettek ti a lányokkal? Azt hittem előbb fogod tudni, mint én! Erre tessék!
- Draco Malfoy szerelmi élete nem áll annyira az érdeklődésem középpontjában – feküdt vissza Ginny. – Szerintem nem ártana neki, ha végre ő is megállapodna!
- Ezt nem mi döntjük el, Ginny!
Még mindig a fürdőszobában tartózkodtak, de már nem a kádban ültek, hanem meztelenül feküdtek a kiterített törölközőkön. Harry éppen igyekezte összeszedni a gondolatait valamiről, amit meg akart kérdezni, de a mellette fekvő gyönyörű nő látványa valahogy az összes épeszű gondolatot kiverte a fejéből.
Rémlett, hogy a dolog kapcsolódik Fernando Alonsóhoz, de hogy miért, arra már nem emlékezett. Jobb ötlet híján, újra megcsókolta Ginnyt.
- Mi dolgot volt ma, hogy ennyire elfáradtál? – kérdezte pár perc múlva Harry.
- Ó! Segítettem Lunának! Azt feladatok kapta, hogy szervezzen egy jótékonysági bált. Besegítek neki és hát… eléggé fárasztó. Egész nap rohangálnom kellet megbeszélésről megbeszélésre. Meg kell találni a megfelelő zenekart, szponzorokat kell keresni… érdekes programokat kell szervezni, hogy a vendégek ne unják halálra magukat… Azt hittem leszakad a lábam, mire hazaértem. Aztán itt volt Lily, meg James, akikkel foglalkozni kellett. Este kilenc volt, mire odajutottam a könyvemhez, hogy végre olvasni tudjam.
- Jótékonysági bál? Miféle jótékonysági bál?
- Az egyelőre még titok! – mosolyodott el ravaszul Ginny. – De ne aggódj! Mindent időben megtudsz!
- Pedig igazán adhatnál valamilyen infót, ha már így lefárasztottad magad miatta! Sehogy sem tudom kiszedni belőled?
- Miért, Mr. Potter? Mit tervezel?
- Hódító vagyok, vagy elfelejtetted?
- Igen? – emelte fel a fejét Ginny. – És?
- Mint hódító, csak rendelkezek olyan képességekkel, amikkel meg tudom puhítani a feleségemet, hogy minden titkát elrebegje nekem!
- Ej! De magabiztos lett valaki hirtelen!
- Mindig is magabiztos voltam!
- A nők terén soha!
- Kösz! – vörösödött el Harry. – Ez most nagyon jót tett az egómnak!
- Ugyan már Harry! Mindig is a félénkséged volt az, ami vonzóvá tett a nők szemében. Tudom, hogy bátor vagy, a legbátrabb ember, akit valaha ismertem. De az a kisfiús sárm… Mindig is az volt, ami levett engem, és minden nőt a lábáról. Tudod, hányan szeretnék a birtokukban tudni azt, amit te megőriztél huszonhét éves korodra is? Nagyon sokan.
- Na elég volt, Mrs. Potter! – ragadta meg Ginny vállát Harry és föléje gördült. – Megmutatom én neked, hogy nem vagyok félénk!
- Harry! – mosolyodott el Ginny. – Tudom, hogy nem vagy félénk az ágyban! Elvégre kilenc éve megosztom veled.
- Kilenc és fél – javította ki Harry.
- De kilenc éve hivatalosan.
- Asszony! Egyszer nem bírnád ki, hogy nem a tiéd az utolsó szó?
- Nem.
- Na jó! Ha a szócsatát nem is nyerhetem meg, majd megnyerem a másikat!
- Melyiket? – vonta fel a szemöldökét Ginny.
- Ezt – suttogta Harry és megcsókolta a feleségét.
*****
Mikor már az ágyban feküdtek, Ginny mosolyogva nézte alvó férjét. Tény: a szexben a csatát, mint általában, most is Harry nyerte meg. Igaz ezt hangosan Ginny sosem ismerte volna el. Hála Harry jótékony közreműködésének, most már őt is megkörnyékezte az álmosság. Elalvás előtti utolsó gondolatai Harry körül forogtak: vajon mit fog szólni, ha megtudja, hogy tényleg keresztül kell mennie azon, amin tíz évvel ezelőtt?
|