- Harry! Biztos vagy ebben? – tette fel a k�rd�st szinte m�r ezred�re Hermione.

�- Igen, Mio! Megmondtam, a l�nyom�rt mindent megtenn�k! Ak�r az �letemet is fel�ldozn�m! Ahhoz, hogy velem legyen, az kell, hogy n�s legyek. Ginny nem akar hozz�m j�nni. H�t � maradjon csak ann�l a f�rfin�l, aki teherbe ejtette, de a l�nyom nem �rdemli ezt – t�rt ki Harryb�l.

�- �s Juliette-nek mikor akarod elmondani, hogy nem szereted?

�- Soha. El�bb-ut�bb csak megszeretem.

�- Mint bar�tot! – mondta szemreh�ny�an a n�. – Ezt � sem �rdemli! Tudod, hogy sohasem fogod annyira szeretni, mint Ginnyt.

�- �s mit csin�ljak? – k�rdezte d�h�sen a f�rfi. – Nem �n nem akartam elvenni Ginnyt, hanem � nem akar hozz�m j�nni! Elhiheted, hogy �n lenn�k a legboldogabb, ha Ginny hozz�m j�nne, de ez m�r futott �gy. �s most hagyd abba, mert mindj�rt itt van Juliette!

�- Rendben! De azt ne v�rd, hogy belet�r�djem! Juliette nagyon kedves, �s csinos l�ny, de nem Ginny!

�- Hermione! H�nyszor akarod m�g elmondani?

�- Am�g meg nem �rted, hogy neked Ginnyt kell elvenned!

�- �s ezt Ginny is tudja, mert � nem nagyon akar hozz�m j�nni!

�- Megk�rted m�r?

�- Nem. El�sz�r is az k�ne ahhoz, hogy hagyjon sz�hoz jutni, meg hogy szeressen!

�- Harry, ezt m�r r�g el akartam mondani! Tudod, olvastam azt a k�nyvet, amit az ap�d �rt a Fidelius-b�b�jr�l…

�- Sz�p j� napot, mindenkinek! – ki�ltotta vid�man egy csinos, sz�ke n� a konyh�ba be�rve. – Szia, szerelmem! – mondta Harrynek, majd egy cs�kot lehelt a homlok�ra. – Szia, Hermi!

�- Szia, Juliette! – �dv�z�lte a l�nyt Harry.

�- Szia – mondta mogorv�n a m�sik n�.

�- Mir�l folyik a besz�d?

�- Ginnyr�l – vetette oda neki a m�sik n�, akinek �gy, hogy Harry feles�ge lesz, m�r egy�ltal�n nem volt szimpatikus.

�- Kir�l? – �rtetlenkedett. Nem tudta m�g teljesen a Weasley-csal�df�t, tekintve, hogy Harry mind�ssze k�t h�napja k�rte meg a kez�t, minden el�zetes j�r�s n�lk�l. Mondv�n, hogy titkon nagyon tetszett neki, �s nem tud n�lk�le �lni. M�g nem ismert mindenkit.

�- Ron h�g�r�l – magyar�zta Harry kicsit zavartan.

�- Jah, aki Franciaorsz�gban �l, ugye?

�- Igen, r�la – b�logatott Hermione.

�- �n is gondolkodtam rajta, m�rmint hogy megh�vom az esk�v�nkre. Lehetne a m�sik koszor�sl�nyunk, mivel rajtad k�v�l, Hermione egyetlen k�zeli l�nyismer�s�nk sincs, �s jobb, ha k�t koszor�sl�nyunk van. Mrs. Weasley mes�lt r�la, hogy mikor m�g itt �lt, akkor nagyon k�zel �llt hozz�d, Harry, mint bar�t. Gondoltam sz�p gesztusnak venn� t�l�nk!

�- Azt k�pzelem! – d�rm�gte mag�ban a f�rfi, csak annyira hangosan, hogy Hermione hallhassa.

�- Mit mondasz?

�- Semmit, csak, hogy ez nem biztos, hogy j� �tlet. Mi �ppen nem vagyunk Ginnyvel t�l j�ban – akad�koskodott Harry.

�- Itt az ideje, hogy kib�k�ljetek! �s mi erre a legjobb alkalom? H�t a bar�t legboldogabb napja! Megyek is �s �rok neki! – mondta, majd a nappali fel� indult.

�- Hagyd csak, Juliette! – �llt fel Hermione. – Majd �n �rok neki, �gyis besz�lni akartam vele! – sietett el� a l�ny.

�- Hermione! – sz�lt s�t�ten Harry. – Hagyd �t b�k�n!

�- Ezt b�zd csak r�m, elv�gre a legjobb bar�tn�k voltunk!

�- T�nyleg? – lelkendezett a francia l�ny.

�- Igen, nagyon, nagyon hossz� ideig, csak azt�n t�rt�nt valami…

�- Micsoda?

�- Azt majd Harry elmondja, ha akarja. Na �n megyek! Sziasztok! – b�cs�zkodott, majd elt�nt.

�- Harry, mi az? Mes�ld el! – k�rte a l�ny a f�rfit, majd le�lt mell�.

�- Mi, mi? – n�zett fel a bambul�s�b�l Harry.

�- Min vesztetek �ssze Ginnyvel?

�- Nem fontos.

�- De igen is az! N�gy nap m�lva a feles�ged leszek, �s te nem akarod elmes�lni, min vesztetek �ssze azzal a l�nnyal, akivel t�bb, mint h�t �vig nagyon j� bar�ts�gban voltatok!

�- Voltunk, �s ez a l�nyeg!

�- Harry!

�- H�t j�! – egyezett bele. – Mivel m�g nem t�lt�tte be a tizenhetet, mikor kezd�d�tt a h�bor�, el akartuk k�ldeni Franciaorsz�gba, hogy ott biztons�gban legyen, de � t�l makacs volt hozz�. Azt�n egyszer csak, hogy elmenjen, nagyon gonosz dolgokat v�gtam a fej�hez. �s emiatt veszt�nk �ssze! – merengett Harry a szomor� m�lton.

�- De el�rted, amit akart�l! – er�sk�d�tt a l�ny.

�- Igen, de milyen �ron! Az�ta nem j�rt itt!

�- �rtem! H�t majd az esk�v�n biztosan tal�lkoztok! – mosolygott a n�, majd hosszan megcs�kolta Harryt.

�

Ginny f�radtan ny�lt el a kanap�n egy hossz�, f�raszt� tan�t�si nap ut�n. A szerda am�gy is a legnehezebb napja a h�ten, �s m�g most ez a terhess�g is elveszi az energi�j�t.

�- �s m�g csak most j�n majd a reggeli rosszull�t! – mondta hangosan.

�- Hogy mondod? – k�rdezte a n�nik�je, aki �ppen akkor �rt haza a d�lut�ni s�t�r�l Sophie-val.

�- Semmi. M�r itthon vagytok?

�- M�r? – k�rdezte nevetve. – M�r este hat �ra.

�- Micsoda? – kapta fel a fej�t a n�. – Mikor telt el az id� n�gy �s hat k�z�tt.

�- Elaludt�l, sz�vem – mosolygott Giselle.

�- Oh! Akkor ma se fogok igaz�n tanulni!

�- Mi�rt nem k�rsz egy �v halaszt�st?

�- Mert m�r csak egy h�nap van h�tra a sulib�l. Addigra m�g a hasam se fog megn�ni! Ut�na elmegyek pihenni, �s minden id�met a k�t gyerekemnek szentelem!

�- �s megkereshetn�d az apj�t!

�- Giselle! – sz�lt fenyeget�en. – Ezt most hagyd abba! Sophie is j�l megvan Harry n�lk�l, a fiam is j�l ellesz!

�- A fiad? – vonta fel a szem�ld�k�t az id�s h�lgy.

�- Nem is mondtam m�g?! Kisfi� lesz. �n is csak ma tudtam meg.

�- Jaj de j�! Rem�lem, olyan j�k�p� lesz, mint az apja!

�- Giselle n�ni!

�- Ginny, tudom, hogy most nem szereted, de el kell ismerned, hogy att�l m�g eszm�letlen�l helyes!

�- Giselle n�ni, mintha csak Claire-t hallan�m! – mosolyogta a fiatal n�. – De nekem is el kell ismernem, hogy Harry egyre helyesebb. Ha a fiam is �r�kli ezt a tulajdons�g�t, akkor majd nagyon sok n�i h�dol�val kell sz�molnunk!

�- Na ugye, most pedig megyek, �s el�k�sz�tem a vacsor�t! – mondta azzal kiment a konyh�ba.

Ginny m�g mindig ott �lt a kanap�n, �s gondolataiban maga el� k�pzelte Harry von�sait. �lland�an k�cos fekete haja, a huncutul csillog� smaragdz�ld szemei, sz�les v�lla, a biztons�got ad� karok…

�- Nem! Ginevra Weasley! Ezt most hagyd abba! – parancsolt mag�ra, majd megr�zta a fej�t.

�- Mami! –szaladt oda hozz� Sophie.

�- Szia, kicsim! J�t s�t�ltatok? – k�rdezte, majd meg�lelte a l�nyt.

�- Aha. N�zd! – mondta izgatottan.

�- Mit? – k�rdezte k�v�ncsian az anyja.

�- Ezt! – mutatott fel egy bor�t�kot diadalmasan. – Nekem k�ldt�k! Egy levelet! Most j�tt egy bagoly – magyar�zta az �rdekl�dve b�mul� Ginnynek.

�- Kit�l?

�- Nem tudom. Felolvasod nekem?

�- Mindj�rt megn�zem. Add csak ide! – mondta, majd elvette, �s elkezdte nyitogatni a vaskos bor�t�kot.

�- Na, mi van benne? – t�relmetlenkedett a kisl�ny.

�- V�rj m�g egy pillanatot!

�- Apa �rta?

�- Nem tudom. De Angli�b�l j�tt – felelte az anyja.

�- Siess m�r!

�- Sophie! – sz�lt szigor�an. – M�r k�sz is vagyok, de nem ap�d, hanem Hermione n�nik�d �rta.

�- Olvasd, gyorsan!

�- J�! Sz�val: Kedves Sophie! Rem�lem, eml�kszel m�g r�m! Hermione vagyok, apuk�d �s anyuk�d bar�tn�je. Rem�lem, j�l vagy! Nagyon hi�nyzol m�r nek�nk! Rem�lem, hamarosan tal�lkozunk! – Ginny felpillantott a lev�lb�l, majd f�rk�szve n�zte a l�ny�t, hogy l�t e valami titkos mosolyt az arc�n, de semmi.

�- Na, folytasd m�r!

�- Mi j�l vagyunk! Apuk�d nagyon sokszor puszil, �s �g�ri, hogy hamarabb tal�lkozol vele, mint azt te gondoln�d! Addig is legy�l nagyon j�, �s fogadj sz�t �desany�dnak! Puszil t�ged, Hermione.

�- H�! T�k j�! �s mi a m�sik bor�t�k? – k�v�ncsiskodott a l�ny, ugyanis a bor�t�kban volt egy kisebb bor�t�k is.

�- Hermione azt �rja, hogy ez nekem j�tt.

�- Anya, odaadod nekem a levelemet? Megmutatom Giselle n�ninek!

�- J�, vidd! – v�laszolt, majd odaadta neki a levelet, mire a l�ny �v�lt�zve rohant a konyha fel�.

Ginny most szem�gyre vette a m�sik bor�t�kot is. Nagy nehezen r�vette mag�t, hogy kinyissa �s elolvassa.

�

Kedves Ginny!

�

Hogy vagy? Rem�lem, j�l! �s a bab�d? Igen, tudom, hogy terhes vagy. �s tudja m�g Ron is. De rajtunk k�v�l senki m�s. A k�t f�rfival ellent�tben, �n tudok m�g valamit. A baba apja Harry. Mondhatsz te ak�rmit, �n tudom. �s bizony�t�kom is van r�!

Eml�kszel, mikor k�r�lbel�l k�t h�napja megl�togatott Harry? Eszedbe jutott m�r valami, hogy hogy tudta �tt�rni a Fidelius-b�b�jt? Nem? Nos, �n megmagyar�zom:

Harry �r�ks�ge Siriust�l egy szoba volt, telis-tele k�nyvekkel. Olyan k�nyvekkel, amiket az apja, vagy Sirius �rt, Benne rengeteg olyan var�zslat, amit �k tal�ltak ki. Egy olyan is volt benne var�zslat, ami megt�ri ezt a b�b�jt. K�t felt�tele volt. Az egyik, hogy terhes legyen a f�rfit�l a n�, a m�sik, hogy k�lcs�n�sen szeress�k egym�st.

Harry megtal�lt. Mire k�vetkeztetsz ebb�l? Hogy mindenre r�j�ttem. Nem �rtem, mi�rt kell eltitkolnod Harry el�l, hogy � az apja. � is szeret, te is szereted �t! Merlin szak�ll�ra, mi�rt vagytok mindketten ennyire t�kfejek!

Mind a kett�t�knek jobb lenne egy�tt, �s annak a k�t szeg�ny gyereknek, akiknek � az apja.

Ginny! Te n� vagy! Legyen m�r legal�bb neked eszed!

Harry hatalmas hib�t fog elk�vetni napokon bel�l. Csak te �ll�thatod meg!

Ennek az, az el�zm�nye, hogy mikor legut�bb besz�lt veled, akkor annyira haragudott r�d, hogy �gy d�nt�tt, hogy � akarja nevelni Sophie-t. Elment a londoni b�r�s�gra, �s ott azt mondt�k neki, hogy addig nem nevelheti a l�ny�t, am�g egyed�l�ll�. Erre megk�rte Juliette kez�t.

Ginny meg kell �ll�tanod! Csak te tudod! Szeret t�ged, �s csak az�rt n�s�l, hogy tal�lkozhasson Sophie-val!

Tudom, hogy szereted, �s belehaln�l, ha m�st venne el! Tedd f�lre a b�szkes�gedet, �s besz�lj vele, mert k�l�nben �r�kre elvesz�ted!

Sietned kell, mert szombaton esk�v�. Nem lesz nagy cerem�nia, ott lesznek a sz�leid, a testv�reid, n�h�ny volt bar�t, �s mi. Senki m�s. Az esk�v� Roxmortsban lesz, a helyi k�poln�ban. K�rlek, mentsd meg az �let�t. A tiedet. A gyerekeid�t, �s Juliette-�t is. Harry egy�ltal�n nem szereti, �s ez a n� sem ezt �rdemli.

�

K�rlek, siess!

�dv�z�l: Hermione

�

U.i.: Harry nem tud err�l a lev�lr�l.

�

Mikor Ginny elolvasta a levelet, el�sz�r azt hitte csak, � gondolja mind ezt. Azt�n m�g egyszer elolvasta, �s v�gre felfogta, hogy most minden vagy semmi a t�t.