Giselle a hangos koppan�sra rohant be, �s mikor be�rt, a f�ld�n tal�lta az eszm�letlen, s�padt Ginnyt.

�- Kedvesem! Ginny, dr�g�m, �bredj fel! – mondta neki, mikor odament hozz�, leguggolt mell�, �s enyh�n pofozgatni kezdte az arc�t. – Ginny! �bredj fel! – De Ginny, mintha meghalt volna.

�- Anya! – kiab�lta a kisl�nya, mikor �szrevette a fekv� anyj�t. – Mi t�rt�nt vele, Giselle n�ni? Ugye nem halt meg?

�- Nem, kincsem, m�g �l. �rzem a pulzus�t, de menj �s hozd ide a kist�sk�mat, beviszem a korh�zba. Maradj itt, mindj�rt visszaj�v�k �rted! – adta ki az utas�t�sokat az asszony.

Sophie kiment, ink�bb kirohant az el�szob�ba, �s egy pillanat m�lva egy fekete retik�llel �rkezett vissza. Azt odaadta a n�nik�j�nek, majd � is lehajolt az anyja mell�.

�- Anya! J�l vagy? Mi�rt nem kelsz m�r fel? – sz�longatta Ginnyt, aki semmire sem reag�lt.

�- Figyelj, Sophie! – sz�lt hozz� Giselle. – �n most beviszem anyuk�dat a Szent Frigyesbe. Te maradj itt, �s nehogy elmenj valahova! Miut�n anyuk�dat elviszik a gy�gy�t�k, visszaj�v�k �rted!

�- J�, de ugye any�nak nincs semmi baja?

�- Nem tudom, Sophie! De meg�rtetted, ugye?

�- Igen.

�- Szia – b�cs�zkodott, azt�n megfogta Ginny kez�t �s dehoppan�lt. Egyenesen a lyoni Szent Frigyes Ispot�ly �s Tov�bbk�pz� K�zpontba. Itt tanul Ginny is, de az �p�let m�sik r�sze k�rh�zk�nt m�k�dik.

Giselle az el�csarnok k�zep�re �rkezett, m�r alig b�rta tartani Ginnyt.

�- Seg�tsen m�r valaki! – �v�lt�tte, minek hat�s�ra egy sereg ember sietett fel�j�k.

�- Madame Binoche! Mi t�rt�nt? – k�rdezte az egyik gy�gy�t�.

�- Kevin! – mondta gyorsan a n�, �r�lt, hogy v�gre valakit ismer. – Nem tudom, egyszer csak azt hallottam, hogy leesett a kanap�r�l, �s az�ta nem t�r mag�hoz! – mondta, amilyen gyorsan csak tudta.

K�zben Ginnyt egy ember a p�lc�ja seg�ts�g�vel egy hord�gyra reptette, �s a l�pcs�k fel� kezdte vinni.

�- �rtem. Sophie hol van? – k�rdezte a f�rfi.

�- Otthon hagytam ,de azt mondtam neki, hogy hamarosan visszamegyek �rte.

�- Rendben. Azonnal el is engedlek, csak azt mondd meg nekem, hogy van e valami baja Ginnynek, mert kor�bban az iskol�ban is gyakran el�jult. Persze ez k�r�lbel�l egy-k�t h�napja t�rt�nt. De akkor semmit sem mondtak el nekem. Nos? – n�zte k�rd�n az asszonyt.

�- �n tudom, mi�rt, de nem akarn�, hogy elmondjam. Viszont ez most nagyon fontos, �s el�bb-ut�bb �gyis kider�lne! – gy�zk�dte mag�t a h�lgy.

�- Pontosan, nagyon fontos! Teh�t? – b�logatott.

�- Ginny terhes – b�kte ki.

�- Tess�k? Mi�ta? Kit�l? �s mi�rt nem mondta el?

�- ���… �gy h�rom h�napja lehet, pontosan nem tudom. Az apja neve nem fontos, szerintem. �s, hogy mi�rt nem mondta el, azt �n sem tudom. Nekem is �gy kellett kih�znom bel�le. De ez ilyenkor megszokott? – k�rdezte naivan a n�, akinek m�g sosem sz�letett gyereke.

�- H�t az �jul�s a terhes n�kn�l el�g megszokott…

�- H�la Istennek! – s�hajtott.

�- A m�sodik h�napig! – fejezte be a mondatot az amerikai gy�gy�t�.

�- Micsoda? De att�l m�g…

�- Madame Binoche! Maga most menjen haza Sophie-�rt! �n itt most semmit nem tudok mondani. Bemegyek hozz�, megvizsg�ljuk, azt�n t�bbet tudok majd mondani.

�- Rendben, k�sz�n�m! �s sietek! Viszl�t! – mondta, majd gyorsan hazahoppan�lt.

F�l �ra m�lva m�r Sophie-val az oldal�n j�rk�lt t�relmetlen�l fel-al� egy k�rterem el�tt. Mi�ta vissza�rkeztek rengeteg feh�rk�penyes ember fordult meg ott. Ki-be j�rk�ltak a szob�b�l, de senki sem sz�lt semmit a k�t agg�d� csal�dtaghoz.

�-Eln�z�st, mondana valamit, Ginnyr�l? – sz�l�totta meg hosszas v�rakoz�s ut�n Giselle az egyik embert, aki �pp kij�tt a szob�b�l.

�- �hm... Eln�z�st! Csak csal�dtagoknak…

�- �n a n�nik�je vagyok, � pedig a l�nya. – mutatott Sophie-ra.

�- Eln�z�st. Semmi biztosat nem tudunk m�g, hamarosan meg�rkezik egy ideggy�gy�sz, aki m�r sokkal t�bbet tud mondani, hogy mi�rt nem �bred fel. Rem�lj�k.

�- Egy ideggy�gy�sz?! �s m�g mindig nem �bredt fel?! �n ezt nem �rtem! – h�ledezett az asszony.

�- Elhiheti, hogy mi sem! Nincsen semmi fizikai baja. A terhess�g�vel minden rendben. Rengeteg vizsg�latot v�gezt�nk rajta. Szervi elv�ltoz�sa nincs, a v�rszintje norm�lis, �s az agy�val is minden rendben. Minden fizikai okot kiz�rtunk, ami arra utalhatna, hogy k�m�ba essen. �pp ez�rt h�vtunk egy idegspecialist�t, hogy esetleg a k�ma lelki eredet�.

�- K�ma?

�- Sajnos �gy t�nik. A pulzussz�ma rendben, a pupill�i reag�lnak, csak �ppen olyan, mintha megmakacsolta volna mag�t, �s nem akar fel�bredni. Nem szokv�nyos, de el�fordult m�r az, hogy a beteget egy sokk �ri, vagy egy szomor� dolog, �s a k�m�ba menek�l. Persze nem tudatosan. Err�l akarunk meggy�z�dni, �s ez�rt h�vtuk a specialist�t. Aki hamarosan itt lesz.

�- Illetve m�r itt is vagyok!

�- Sebastian! �pp a h�lgy rokonaival besz�lgetek.

�- �dv�zl�m �n�ket! �n Sebastian Reno vagyok! �gy n�z ki Stephenson kisasszony �j gy�gy�t�ja, mert az eml�tettekb�l �n is ugyanarra a betegs�gre gondolok, mint koll�g�m.

�- �dv�zl�m! �n Giselle Binoche vagyok, � pedig Sophie Binoche, Virginia l�nya.

�- Ha megengedik, akkor �n most bemegyek hozz�. Ut�na kij�v�k, �s m�g szeretn�k �nnel besz�lni.

�- Hogyne! Tess�k csak! – mondta a n�, �s ezut�n Sebastian bement Ginnyhez.

�- Giselle! – szaladt fel�j�k Charlotte �s Claire. – Csak most hallottuk! Mi t�rt�nt?

�- �s mi van a bab�val?

�- Sziasztok, l�nyok! Nem tudom, mi t�rt�nt! Egyszer csak el�jult, �s az�ta nem t�r mag�hoz! A baba j�l van! Az a Reno, azt mondja, valami a fej�ben van.

�- Micsoda? Tumor, vagy mi? – �juldozott Claire.

�- Nem. Csak k�m�ba van, de azt mondta, hogy mindj�rt visszaj�n, �s mindent alaposan elmagyar�z.

�- �s m�r itt is vagyok! – j�tt ki a teremb�l a gy�gy�t�.

�- Sebastian! – lep�d�tt meg Lotte.

�- Lotte, te mit csin�lsz itt?

�- �n vagyok Ginny egyik legjobb bar�tn�je. De te mit csin�lsz itt? Mert ha j�l tudom, akkor te pszichol�giai esetekkel szokt�l foglalkozni…

�- �s Virginia pont egy ilyen pszichol�giai eset. A koll�g�k alaposan megvizsg�ltak, �s semmi fizikai betegs�get nem tal�ltak n�la, �pp ez�rt h�vtak engem. �s a gyan�m beigazol�dott.

�- Micsoda?

�- Ment�lisan beteg. Illetve olyasmi, mintha megmakacsolta volna mag�t, �s nem akar fel�bredni.

�- Igen, Ginny el�g makacs. De h�t mi�rt nem �bresztett�tek fel?

�- Lotte! Te is gy�gy�t�nak k�sz�lsz! Egy k�m�ban fekv� beteget nem lehet fel�breszteni!

�- Igen, tudom.

�- Madame Binoche! Nem tud olyan okot, vagy nem �rte a h�lgyet valamif�le trauma, ami miatt nem akar fel�bredni?

�- H�t… - gondolkodott. – El�g sok probl�m�ja van most. T�bbek k�zt �sszeveszett a gyerek�nek az apj�val, de ez r�gen volt. Mostan�ban eg�sz j�l van, �s nem �gy n�z ki, mint aki elnyomott volna mag�ban valamit.

�- �s nem t�rt�nhetett valami, r�gt�n az �jul�s el�tt? Mit csin�lt akkor?

�- �n kint voltam a l�ny�val a konyh�ban, � pedig a nappaliban �lt. Nem sokkal kor�bban �bredt fel – magyar�zta.

�- �s akkor nem t�rt�nt semmi k�l�n�s?

�- Nem igaz�n. Sophie j�tt hozz�m, mert kapott egy levelet a nagyn�nj�t�l, Angli�b�l, �s �… Sophie! – fordult hirtelen a kisl�nyhoz. – Anyuk�dnak nem j�tt valami?

�- De igen. � is kapott egy bor�t�kot, de mikor elmentem, akkor m�g nem nyitotta ki – felelte a kisl�ny.

�- Akkor abban lehetett valami, ami ilyen hat�ssal volt r�! – b�logatott Sebastian. – Meg van m�g az a lev�l?

�- Nem tudom. Biztosan. Elmegyek, megkeresem! Claire, k�rlek, vigy�zzatok Sophie-ra!

�- Persze, Giselle! Menj, nyugodtan!

�- K�sz�n�m – h�l�lkodott, ut�na pedig elt�nt.

�- Lotte! – fordult Sophie a n�h�z. – Bemehetek any�hoz?

�- Sebastian, be lehet menni?

�- Be. Olyan, mintha aludna. �s lehet, hogy m�g j�t is tesz�nk neki azzal, ha bent van. Hamarabb r�j�n, hogy neki vissza kell j�nnie!

�- K�sz�nj�k! Gyere, kicsim! – mondta a kisl�nynak, azt�n bevezette a szob�ba.

A szob�ban egyetlen egy �gy volt, azon fek�dt Ginny. Sophie r�gt�n odarohant hozz�, �s meg�lelte.

�- Anya! Mikor �bredsz fel? – k�rdezte. – Ne agg�dj miattam, �n j�l vagyok! Most Lotte �s Claire vigy�z r�m. Giselle n�ni hazament egy kicsit, de azt mondta, hogy mindj�rt visszaj�n.

Egy j� negyed �ra m�lva Giselle �res k�zzel t�rt vissza. Sehol sem tal�lta a levelet, pedig sejt�se szerint nem egy �tlagos lev�lr�l volt sz�, ha ennyire felzaklatta a n�t.

�

�- Harry, biztos, hogy meg akarod tenni? – k�rdezte utolj�ra Hermione.

�- Igen. Mondtam m�r! �s most m�r nincs vissza�t! Itt vagyok a templomban. K�r�lbel�l t�z m�ternyire j�vend� feles�gemt�l, �s m�r csak egy fal v�laszt el minket.

�- De m�g lemondhatod! – er�sk�d�tt a l�ny.

�- Nem. Ha eddig megcsin�ltam, akkor m�r nem fogok megfutamodni!

�- �rtelek! Csak m�g egyszer meg kellett k�rdeznem!

�- Tudom, Mio! �s k�sz�n�m, hogy ennyire agg�dsz �rtem!

�- Nincs mit, hisz olyan vagy nekem, mint a b�ty�m!

�- �s te nekem, mint a h�gom! – mondta, majd meg�lelte a l�nyt. – �s m�g valami. Ha kimegyek, akkor nem kell azon meglep�dn�m, hogy Ginny ott �ll, mint koszor�sl�ny Juliette oldal�n, ugye? – k�rdezte er�sen nyomat�kos�tva az ugye sz�csk�t.

�- Nem, ne agg�dj! �rtam neki egy levelet ugyan, de nem v�laszolt. Igaz�b�l egyik levelemre sem v�laszolt. �pp ez�rt �rtam a n�nik�j�nek, de � sem �rt vissza. Gondolom, Ginny miatt.

�- Nem �rdekes! De az�rt k�sz�n�m! – mondta.

�- K�sz vagytok? – kukkantott be az ajt�n Ron. – Gyertek m�r! Mindenki r�d v�r! Juliette is arra v�r, hogy menj m�r ki!

�- J� megyek! – s�hajtott Harry. – H�t ez is elkezd�d�tt! – gondolta mag�ban.

T�z perccel k�s�bb m�r az ifj� p�r az olt�r el�tt �llt, �s az esk�sz�veg�t mondt�k.

�- �n Juliette McKellen, elfogadom, �s tiszteletben tartom ezt az esk�t. �s fogadom, hogy kitartok az itt �ll� Harry Potter mellett j�ban, rosszban, szeretni fogom, am�g �lek – ism�telte a l�ny.

�- �s most �n j�n! – fordult a pap Harryhez.

Harry egy ideig csak n�m�n �llt, �s nem csin�lt semmit.

�- Bocs�ss meg, Ginny! – gondolta. – �n, Harry Potter, elfogadom �s tiszteletben tartom ezt az esk�t. �s fogadom, hogy kitartok az itt �ll� Juliette McKellen mellett j�ban, rosszban, szeretni fogom, am�g �lek – mondta Harry is.

Miut�n egym�s ujjaira h�zt�k a gy�r�ket, hosszasan megcs�kolt�k egym�st.

A cerem�nia ut�n a vend�gekkel egy�tt �tmentek a H�rom sepr�be, ami ez alkalomnak k�sz�nhet�en a legszebb k�lsej�be b�jt. Csillogott, villogott, �s csodasz�p dekor�ci�ja volt. Kis n�gyszem�lyes asztalok voltak fel�ll�tva, de �gy, hogy a terem m�sik v�g�ben lehessen t�ncolni. M�r n�gy �r�ja mulatoztak.

Harry a mulats�g elej�n n�h�nyszor megt�ncoltatta az �j feles�g�t, azt�n le�lt a hely�re, �s Juliette a tov�bbiakban Ronnal t�ncolt. Hermione t�ntet�leg nem csin�lt semmit. Egyszer sem t�ncolt, �s m�g csak a vacsor�b�l se nagyon evett.

�- Hermione! Tudom, hogy egy�ltal�n nem �r�lsz ennek, de m�r megt�rt�nt. �s �r�ln�k, ha nem lenn�l ellens�ges a feles�gemmel! – hajtogatta Harry, de mintha csak a falnak besz�lne.

Olyan �jf�l k�r�l Hermione �gy d�nt�tt, hogy kiszell�zteti a fej�t, �s elmegy egy kicsit s�t�lni egyed�l. Mik�zben egyre ink�bb t�volodott a friss m�jusi �jszak�ban a kocsm�t�l, valami rep�lt fel�. El�sz�r megijedt, de azt�n mikor l�tta, hogy az egy bagoly, megnyugodott. �s mikor m�r k�zel volt, akkor arra is r�j�tt, hogy ez a bagoly eg�szen Franciaorsz�gb�l rep�lt ide.

A bagoly lesz�llt a n� v�ll�ra, �s odany�jtotta neki a l�b�t, amin egy feh�r bor�t�k volt. Hermione elvette t�le, megpaskolta a bagoly fej�t, mire az elsz�llt. A n� m�g egy ideig n�zte a t�volod� baglyot, azt�n esz�be jutott a kez�ben tartott bor�t�k, �s moh�n bontogatni kezdte.

�

Kedves Hermione!

�

Csak most tal�ltam meg a leveledet, amit Ginnynek k�ldt�l. Nem arr�l van sz�, hogy nem �rkezett volna meg a lev�l, csak h�t mivel nem nekem j�tt �n nem is tudhattam r�la. Sajnos akaratlanul is nagyon nagy bajt okozt�l.

Gondolom, tudod, hogy Ginny terhes. �s mikor elolvasta a leveledet, akkor el�jult. Nem �bredt fel, �s �n hi�ba sz�l�tgattam, nem t�rt�nt semmi. Azt�n bevittem �t a k�rh�zba, �s ott alaposan kivizsg�lt�k. Az�ta sem �bredt fel. A gy�gy�t�k azt mondj�k, hogy valamif�le sokk, vagy trauma hozhatta ki ezt bel�le. Ginny k�m�ban van.

Sophie mondta, hogy kapott t�led is egy levelet, de hi�ba kerestem, nem tal�ltam, pedig j�l gondoltam, hogy az abban �rottak miatt esett k�m�ba Ginny.

Harry t�nyleg elveszi azt a n�t? K�rlek, ne engedd! Ginnynek m�r csak egy kicsi kell, �s siker�l meggy�zni, hogy visszamenjen Harryhez. A sz�letend� baba nagyon j� hat�ssal van erre a dologra.

K�rlek, amint megkaptad a levelemet, gyertek Lyonba, a Szent Frigyes Ispot�lyba. Itt fekszik Ginny, �s a gy�gy�tok szerint, ha nem �bred fel hamarosan, az k�ros hat�ssal lesz a bab�ra.

Siessetek!

�

�dv�zlettel:

����� Giselle

�

Hermione d�bbenten n�zte a kez�ben tartott levelet, azt�n mikor t�l jutott az els� d�bbeneten, azonnal visszafordult a kocsma ir�ny�ba, �s szinte futott. M�r amennyire a magas sark�ja engedte futni. �t perc m�lva vissza�rt, �s szem�vel Ront �s Harryt kezdte keresni.

Mindketten az asztaln�l �ltek, �s savany� k�ppel egy-egy poh�r pezsg�t sz�rcs�lgettek. A n� odarohant hozz�juk.

�- Harry! Ron! Azonnal velem kell j�nn�t�k!

�- Micsoda? Mi t�rt�nt? – k�rdezt�k szinte egyszerre.

�- El kell menn�nk Lyonba, a Szent Frigyes Ispot�lyba, amilyen gyorsan csak lehet!

�- De h�t minek? – �rtetlenkedett a f�rje.

�- Ginny vagy Sophie? – k�rdezte Harry, akinek sokkal gyorsabban j�rt az esze.

�- Ginny. K�m�ban van. M�r egy hete, de majd ott mindent elmondok! Csak menj�nk m�r! – s�rgette a l�ny.

�- Hermione! V�rj! Ez az �n esk�v�m, nem hagyhatok csak mindent �gy itt! Mit mondjak Juliette-nek? – k�rdezte Harry.

�- Mit tudom �n! Tal�lj ki valamit! – felelte idegesen Hermione. A saj�t hib�j�nak �rezte, hogy Ginny most k�m�ban van.

�- K�sz! – morogta Harry, mik�zben valami indokon gondolkodott.

�- Hagyd, majd �n! – mondta gyorsan Ron. A m�sik kett� elcsod�lkozott, hogy Ronnak esz�be jutott valami okos �tlet, de mire megk�rdezt�k volna, hogy mi az, addigra elt�nt. Egyenesen az ifj� ar�hoz tartott. Harry�k kitart�an n�zt�k �ket. El�sz�r Juliette d�bbent volt, ut�na d�h�s, majd beleegyez�en b�lintott, �s Harry�k fel� tartott.

�- Jaj, sz�vem! Tudom, hogy az�rt nem akarsz menni, mert nem akarsz itt hagyni, de menned kell! A vizsg�d most sokkal fontosabb! A n�sz�jszaka, k�s�bb is megtarthat�, de ha nem m�sz, akkor esetleg megbuktatnak! Legy�l nagyon �gyes! – mondta majd egy cs�kot nyomott Harry homlok�ra, azt�n visszament a t�ncparkettre.

Harry m�g mindig d�bbenten n�zett maga el�. Ennyire egyszer� lett volna?

�- Mit mondt�l neki? – k�rdezte Ront.

�- Azt, hogy most kell vizsg�znod – vigyorgott.

�- Mi?

�- Eml�kszel, mikor a tan�r azt mondta, hogy ak�rmikor lehet vizsg�ztatni? M�g ak�r az elm�leti vizsg�k letelte ut�n egy �vvel is? H�t most te vizsg�zol!

�- Zseni vagy, �regem! – veregette h�tba Harry a bar�tj�t. – De most siess�nk!

�- Ok�! – v�laszolta, azzal a tri� kiment a kocsm�b�l, megfogt�k egym�s kez�t, �s er�sen koncentr�ltak a Szent Frigyesre.

Harry �rezte, hogy �th�zz�k egy sz�k, v�kuumos cs�v�n, azt�n �jra leveg�h�z jut. Mikor kinyitotta a szem�t, egy teljesen ismeretlen helyen tal�lta mag�t. Egy hatalmas �p�let el�csarnok�ban. Mindenhonnan l�pcs�k vezettek felfel�, k�t l�pcs�sor k�z�tt, pedig egy-egy kandall� volt.

Harry�k k�r�ln�ztek, �s v�g�l megtal�lt�k, amit kerestek. Egy magas�tott asztal m�g�tt egy feh�rk�penyes f�rfi szuny�k�lt. Harry�k odaszaladtak, majd miut�n fel�bredt, Ginnyr�l faggat�ztak.

�- Ginevra Weasley hol van? – k�rdezte Ron.

�- Egy pillanat, megn�zem! – v�laszolta a k�penyes alak. – Sajn�lom, de nincs ilyen szem�ly a nyilv�ntart�sban.

�- Hogyhogy nincsen? – h�borgott a v�r�s haj� f�rfi. – Azt mondt�k, itt fekszik a h�gom!

�- Nyugi, Ron! – csit�tgatta a bar�tja. – Akkor k�rem, megn�zn� Virginia Stephenson n�ven?

�- Igen, m�ris! – mondta, azt�n egy f�l perc m�lva felpillantott. – ���! Meg is van! Itt van n�lunk m�r lassan egy hete. K�m�ban fekszik!

�- Melyik szob�ban?

�- A 426-osban. A 32. l�pcs�n fel, azt�n jobbra, �s ott lesz. De nem vagyok benne biztos, hogy… - mondta volna tov�bb, ha nem hagyt�k volna ott.

A h�rom ember felszaladt a kijel�lt l�pcs�n, azt�n jobbra, �s ott megtal�lt�k a 426-os szob�t. Egyszerre l�ptek be. A szob�ban nem volt senki m�s az �gyon fekv� n�i alakon k�v�l. Harry r�gt�n hozz�szaladt, �s megpuszilta a homlok�t.

Sok�ig n�zt�k �t csendben, azt�n egy j� t�z perc m�lva Hermione szak�totta meg a csendet.

�- Harry!

�- Hm?

�- Mondanom kell valamit?

�- Mit?

�- Az a baba. Neki te vagy az apja – b�kte ki.