Mind a h�rman nagyon sok�ig �lltak a s�t�t csendben. Ron �s Hermione az�rt, mert nem akart�k megszak�tani Harry mereng�s�t. Most tudta meg, hogy m�sodj�ra is apa lesz. Harry pedig nem tudott mit mondani. Itt fek�dt el�tte �lete szerelme, k�m�ban, a has�ban a m�sodik gyerek�vel, akit el�tte letagadott. Alig n�h�ny �r�ja n�s�lt meg, �s egy m�sik n�t vett el.

�- Ron, Hermione! – szak�totta meg a k�nos cs�ndet. – Kicsit magunkra hagyn�tok?

�- Persze! Kint megv�runk! – mondta Hermione, majd enyh�n az ajt� fel� kezdte tuszkolni �rtetlen f�rj�t.

Miut�n a Weasley h�zasp�r kiment, Harry egy nagyot s�hajtott, majd h�zott egy sz�ket az �gyhoz, amelyre le�lt.

�- Ginny! – sz�l�totta meg halkan, de a n� semmire sem reag�lt. – Harry vagyok! Tudom, hogy hallod, amit mondok, �s azt is, hogyha most �bren lenn�l, akkor val�sz�n�leg p�ros l�bbal r�gn�l ki innen. De �gy legal�bb tudok besz�lni! – mondta, majd megeresztett egy apr�cska mosolyt, amikor arra gondolt, hogy r�gen milyen neh�z volt szerelme mellett sz�hoz jutni.

�- Tudom, hogy az a baba, ami most a hasadban van, a kett�nk gyereke. �gy ut�lag visszagondolva meg�rtelek, mi�rt nem mondtad el nekem, hogy az eny�m. �n sem mondtam volna el magamnak a helyedben. Sajn�lom, amiket akkor a lak�sodon mondtam! �n m�g most is szeretlek, �s csak azt akartam, hogy �jra egy�tt legy�nk a gyerekekkel.

�- Ginny! Fel kell �bredned! Gondolj csak Sophie-ra, mennyire hi�nyozhatsz neki! Vagy a n�nik�dre, a bar�tn�idre, �s arra a rengeteg emberre, aki szeret. �s ha a sz�leid is meg tudj�k, hogy k�m�ban vagy, azonnal iderohannak. �s itt vannak Ron�k, akik nagyon agg�dnak �rted! �s �n is… nagyon hi�nyzol! Lehet, hogy mi nem j�v�nk �jra �ssze, de akkor is fel kell kelned! Ginny! – Harry m�g sok mindent mondott a sz�ken �lve a s�t�tben, Ginny kez�t fogva. Egy�ltal�n nem �rezte az id� m�l�s�t, mikor egyszer kin�zett az ablakon, m�r l�tta a felkel� nap els� sugarait, de nem foglalkozott vele. Csak n�zte Ginnyt, aki m�g mindig s�padt volt.

Azt�n nem is tudta, mikor, de elaludt. Arra �bredt, hogy valaki l�kd�si.

Harry nem akart felkelni, m�g nem �rezte kipihentnek mag�t. Teljesen elfeledkezett r�la, hogy hol van. De az a valaki kitart�an b�kd�ste, hangot nem hallott.

�- Igen? – k�rdezte Harry, am�g kit�r�lte a csip�it a szem�b�l.

�- Uram! Mit keres �n itt? – k�rdezte egy mellette �ll� feh�r k�penyes alak.

�- Ki maga?

�- A H�lgy orvosa, Kevin Cooper. �s �nben kit tisztelhetek?

�- ���... �n… Harry Potter vagyok.

�- Harry Potter? �n…

�- Igen, �n �ltem meg Voldemortot! – fejezte be a mondatot Harry.

�- �rvendek, hogy megismerhetem!

�- Igen… �n is! – mondta Harry, aki m�g mindig zavarban volt, ha egy �gynevezett rajong�val tal�lkozik. – Elmondan�, mi Ginny baja?

�- Sajn�lom, csak csal�dtagoknak lehet.

�- Ginny volt v�leg�nye vagyok, mellesleg mindk�t gyerek�nek az apja!� - t�rta fel a titkot.

�- Micsoda?! Az lehetetlen! Hogyan ismert�k meg egym�st Amerik�ban?

�- Mi?

�- Ginny amerikai, de �n azt hittem, hogy maga sosem j�rt ott!

�- Nem is, igaz�b�l Ginny… De nem ez most a l�nyeg! Hogy van?

�- �, igen! H�t nincs t�l j�l! El�gg� legyeng�lt a szervezete! �t m�g csak tudjuk t�pl�lni, vitaminokkal �s m�s fontos anyagokkal. De a bab�nak semmik�pp sem tesz j�t, hogy Ginny nem tud mag�hoz venni semmilyen szerves t�pl�l�kot! R�n�zve nagyon vesz�lyes ez az �llapot! �s nem tudjuk kihozni bel�le! Nem tudom elk�pzelni, milyen trauma �rhette, ami el�l ilyen k�m�ba menek�lt! �n tud valamit? – k�rdezte, mik�zben m�lyen belen�zett a f�rfi szem�be.

�- Nem – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l. – Illetve azt hiszem, igen – ismerte be.

�- �rtem! – b�lintott Kevin, �s tudom�sul is vette, hogy nem fogja neki Harry elmondani. – Viszont most lesz a reggeli vizit, �s �n nem maradhat itt! Menjen, �s igyon addig egy k�v�t a lenti kantinban. Ha megvizsg�ltuk, ut�na tal�n t�bbet tudok mondani a javul�sr�l!

�- Lehet, hogy lesz javul�s? – kapta fel a fej�t.

�- Nem tudjuk! Mindig ebben rem�nyked�nk! De k�rem…

�- Persze, m�r megyek is! Viszl�t – mondta, majd m�g adott Ginny homlok�ra is egy puszit, �s kiment.

Mikor kiment bar�tai ut�n n�zel�d�tt, de nem kellett sok�ig. Kicsivel arr�bb, a folyos�kon elhelyezett sz�keken szuny�k�ltak, k�z a k�zben. Harrynek, erre musz�j volt elmosolyodnia, hiszen n�h�ny �ve m�g �gy mart�k egym�st, mint a macska �s az eg�r. Most meg! Elv�laszthatatlanok.

Harry �gy d�nt�tt, nem �breszti fel �ket. A bajt r��rnek k�s�bb is megtudni, de mikor elindult a kantin fel�, akkor Hermione ut�na sz�lt:

�- Harry! Hov� m�sz? – k�rdezte �lmosk�san.

�- ���… csak iszom egy k�v�t – felelte -, de ti csak aludjatok tov�bb!

�- Mi van Ginnyvel? – folytatta a k�rdez�sk�d�st, mik�zben fel�llt, hogy kiny�jt�ztathassa mag�t.

�- Semmi. Nincs semmi v�ltoz�s! – v�laszolta szomor�an.

�- Harry! – mondta b�tor�t�an. – M�g sem v�rhatod, hogy csak mert itt vagy �s megcs�kolod, fel�bred! Ez nem a H�feh�rke!

�- Hogy mi? – k�rdezte egy m�sik �lmos hang.

�- Egy mugli mese, Ron! – mondta a feles�ge.

�- Nem is v�rom azt, Hermione! De azt se v�rd, hogy mosolyogjak! Most besz�ltem a gy�gy�t�j�val…

�- �s mit mondott? – k�v�ncsiskodott bar�tn�je fel�l.

�- Hogy a baba… - kezdte, de nem tudta befejezni, mert most j�tt r� a mondat igazi �rtelm�re, �s elszorult a sz�ve. – Azt, hogy a fiam b�rmikor meghalhat.

�- Micsoda?! – pattant ki Ron szeme, mintha valaki a f�l�be kiab�lt volna.

�- Gyertek, elmondok mindent, de ne itt!

�- Most ki van bent n�la?

�- Valamilyen Cooper, azt hiszem. El�g �rtelmesnek l�tszik! – mondta. – Menj�nk! Azt mondt�k, a f�ldszinten van egy kis k�v�z�, �lj�nk be oda!

� - Ok�! – b�logattak, majd egyszerre elindultak le a l�pcs�n.

Az �t alatt senki sem sz�lalt meg, mikor oda�rtek, le�ltek egy sarokban �ll� kis asztalhoz, rendeltek maguk egy er�s eszpressz�t.

Mikor mindenki megkapta, Harry egy nagyot s�hajtott, majd belefogott mondand�j�ba.

�- Ginny, j�l van! Azt mondt�k, csak k�m�ban van. Illetve valami olyasmit mondtak, hogy egy trauma el�l menek�lt, �s ez�rt nem akar fel�bredni. �gy v�dekezik, vagy micsoda. De �n nem tudok olyan indokot, ami el�l csak most esne k�m�ba. Ti igen?

�- �n nem – r�zta a fej�t v�r�s haj� bar�tja.

�- Hermione? – n�zte k�rd�n Harry. – Te tudsz valamit? – mondta, er�sen hangs�lyozva a ’valamit’ sz�t. A l�ny, pedig kiss� elpirosodott �s ker�lte az �t n�z� f�rfi szemp�rt.

�- Dr�g�m, te tudod, mi van, ugye? – k�rdezte rem�nykedve Ron.

�- ���… n�zz�tek, annyira sajn�lom! �gy is lelkiismeret furdal�som van, �s tudom, hogy h�lyes�g, amit tettem, de musz�j volt! Azt hittem, ut�na jobb lesz! Harry, annyira sajn�lom! – esedezett a l�ny, m�g a k�t f�rfi egy mukkot sem �rtett.

�- Mir�l besz�lsz? – �rtetlenkedett f�rje.

�- Mit csin�lt�l? – h�zta fel a szem�ld�k�t a m�sik f�rfi is.

�- T�nyleg nagyon sajn�lom! – Hermione pr�b�lta min�l jobban elhalasztani a beismer�s pillanat�t.

�- Hermione! – sz�lt fenyeget�en m�r Ron is.

�- Mondd m�r el! Nem fogjuk let�pni a fejed! – biztatta Harry. – M�r megt�rt�nt! Most csak pr�b�ljuk megoldani! Sz�val, mit is tett�l?

�- �n… �rtam… egy… levelet. – mondta f�lve a n�.

�- Kinek?

�- Ginnynek?

�- Mir�l? Mikor? Mi�rt? – d�bbent meg Harry. – Illetve tudtam, hogy �rsz neki egy levelet, vagyis azt mondtad, hogy megtetted. De amiatt esett k�m�ba?

�- Giselle szerint igen – b�lintott szomor�an a n�.

�- Giselle? – kapkodta a fej�t Ron.

�- Anyuk�d nagyn�nje, akin�l Ginny lakik – magyar�zta a feles�ge.

�- Mit �rt�l benne? – k�rdezte tov�bb Harry.

�- Ut�lni fogsz �rte, de mindent!

�- Mindent? – kr�kogta.

�- Igen, sajn�lom! Le�rtam, hogy tudom, hogy te vagy az apja a m�sodik gyerek�nek is. Meg, hogy megn�s�lsz. �s, hogy az�rt, mert te akarod nevelni Sophie-t. T�nyleg nagyon sajn�lom!

�- Semmi baj, Hermione! Am�gy v�laszolt r� valamit? – rem�nykedett.

�- Nem – felelte. �s miut�n megl�tta Harry cs�ggedt arc�ra n�zett, r�gt�n hozz�tette: - De itt egy lev�l Giselle-t�l. Ebb�l kider�l, hogy mi�rt nem tett semmit! – mondta, majd a retik�lj�b�l el�h�zta ugyanazt a levelet, amit tegnap � kapott Roxmorts utc�in s�t�lgatva.

�- Mi ez, Mio?

�- Giselle-t�l j�tt tegnap �jjel, amiben sz�l, hogy Ginny k�m�ban van.

�- �s mi�rt csak tegnap �rta meg, hogy k�m�ban van? – �rtetlenkedett a fekete haj� var�zsl�.

�- Olvasd m�r v�gig! – unta meg az �rtetlen k�rd�seket a l�ny.

�- J�l van! – adta meg mag�t, majd belefogott a lev�l olvas�s�ba.

Mikor a v�g�re �rt, azt sem tudta, hogy sz�laljon meg, �s hogy mit mondjon.

�- Harry! Nagyon els�padt�l! –aggodalmaskodott Hermione.

�- Csod�lkozol? – suttogta.

�- Mit �r? – faggat�zott Ron, majd ut�na megkapta a levelet bar�tj�t�l, �s � is belekezdett az olvas�sba. Ugyan � nem s�padt el a lev�l olvas�sa ut�n, de neki is leesett az �lla.

�- Ginny beismerte, hogy szeret?

�- M�g nem, de nem sok kellett volna hozz�! �n meg megn�s�ltem! – mondta Harry �nmarcangol�an.

�- Harry! Nem tudhattad! �n vagyok a hib�s! Hamarabb kellet volna �rnom neki!

�- Vagy nekem kellett volna �szn�l lenni, �s hallgatni r�d. Te megmondtad! Az a b�b�j nem m�k�d�tt volna, ha…

�- Ezen m�r k�r r�g�dni! – sz�lt k�zbe b�lcsen Ron. – Most ink�bb azt k�ne kital�lni, mi lesz a k�vetkez� l�p�s!

�- Mire gondolsz? –k�rdezte Mio.

�- Mondjuk, hogy elmondjuk-e any��knak? V�g�l is joguk van tudni. Az � l�nyuk, �s lehet, hogy...

�- Nem fog meghalni! – sz�lt dacosan Harry.

�- Persze, hogy nem! – sietett a v�lasszal Ron. – De att�l m�g csak tudniuk k�ne r�luk, hogy az egy szem l�nyuk k�m�ban van! Viszont, ha megmondjuk nekik, akkor minden m�st is el kell nekik mondani! Abb�l pedig nem s�lne ki semmi j�, csak csal�di botr�ny!

�- Igazad van! Ebben is, abban is! �n is nagyon hajlok afel�, hogy avassuk �ket be, de akkor biztosan hal�lra �tkozn�k Harryt – l�tta be Hermione is.

�- Igen, �n is egyet �rtek! De figyeljetek! �llapodjunk meg abban, hogy ha rosszabbodik az �llapota, ak�r egy kicsivel is, akkor �n magam fogok nekik mindent bevallani! Eddig is csak az�rt nem besz�ltem nekik err�l, mert Ginny megk�rt.

�- Igen. Az biztos, hogy any��k ki fognak borulni. �s nem amiatt, amit tett�l, mert ha azt mondod, ez az � biztons�g�ban volt…

�- �s �gy is volt! – sz�lt k�zbe hevesen Harry.

�- Persze! Sz�val, ha azt mondod, ez mind miatta volt, azt m�g meg is �rtik! Viszont amiatt ki fognak akadni, mert m�r van egy hat�ves unok�juk, �s �k err�l nem tudnak!

�- Tudom! Ha itt lesz az ideje, ami rem�lem, m�g sok� lesz, akkor majd �llok el�be! – mondta b�tran.

�- �s van m�g valami… - kezdte most m�r Mio is.

�- Micsoda?! – n�zett gyorsan fel� Harry.

�- Juliette! – mondta ki. – Eml�kszel m�g r�, hogy te tegnap n�s�lt�l?

�- Ne is eml�keztess r�! – h�zta el a sz�j�t. – �s nem Juliette-tel van baj, mert � nagyon kedves, �s aranyos, meg sz�p, �s okos…

�- De nem Ginny! – fejezte be a mondatot helyette a n�.

�- Igen – ismerte be. – Be kell ismernem, hogy ez a h�zass�g olyan volt nekem, mint Ginnynek a k�ma. Mindketten egym�s el�l menek�l�nk! Nem tudom, mi legyen vele!

�- �n se! – horgasztotta le a fej�t Ron is.

�- El kell neki mondanod!

�- Tudom, Mio! De annyira neh�z! T�nyleg azt hiszi, hogy szeretem! �s ez egy bizonyos fokon igaz is, csak az a gond, hogy mint bar�tot, �s nem, mint n�t!

�- Igen, de azt akkor sem �rdemli meg!

�- �n is tudom! Csak annyira sajn�lom! Azt hiszem, � t�nyleg szeret, de �g�rem, mindenk�ppen le fogom neki mondani, amint lehet�s�gem lesz r�! Most biztosan nagyon agg�dik, de nektek is meg kell �rtenetek! Nem hagyhatom �ket itt, mikor… - �s akkor megint esz�be jutott, hogy a fia b�rmelyik percben meghalhat.

�- Harry! M�g nem mondtad el, hogy mi t�rt�nt! Mi az, hogy meghalhat a fiad? �s honnan tudod, hogy fi� lesz?

�- Ez csak egy olyan meg�rz�s! �s onnan tudom, hogy az orvos azt mondta. Azt, hogy Ginnyvel semmi komolyabb baj nincs a k�m�n k�v�l. Persze nagyon le van gyeng�lve, de kap vitaminokat �s minden m�st. Viszont azt mondt�k, hogy ahhoz, hogy a baba is rendesen fejl�dj�n, Ginnynek fel k�ne �brednie.

�- Harry! Annyira sajn�lom! – sop�nkodott a n�.

�- Hermione! Hagyd m�r abba! – ripakodott r� a f�rje, akit�l ez nagyon is szokatlan volt. – Harry! Te, pedig ne izgulj! Ginny is �s a baba is j�l lesz! �s most menj�nk vissza, �s n�zz�k meg �t!

�- Ok�! – mondta Hermione, aki m�g mindig az im�nt t�rt�ntek k�bulat�ban volt

Mindh�rman szinte egy h�rpint�sre itt�k meg a k�v�jukat, azt�n elindultak vissza. �tjuk a hatalmas el�csarnokon kereszt�l vezetett.

M�r a k�zep�n�l j�rtak, mikor valaki hangosan sik�tott:

�- Apa! – ord�totta. Harry automatikusan megfordult a hangra, de mire felm�rte volna, hogy mi t�rt�nt, csak azt �rezte, hogy valaki a nyak�ba ugrott.

�Nem �rzett m�st maga k�r�l, csak a szorosan �lel� karokat, �s a fekete hajzuhatagot, amit�l semmi m�st nem l�tott.

�- Apa! Szia Apa! – nevetg�lte a l�nya. Harry elengedte �s lerakta a f�ldre, hogy alaposabban szem�gyre vegye a v�ratlan embereket, de f�leg a l�ny�t.

Szinte semmit sem v�ltozott a legut�bbi tal�lkoz�suk �ta, tal�n egy kicsit magasabb lett, �s a haja hosszabb, de semmi m�s.

�- Szia, kicsim! – �dv�z�lte az apja is, majd miut�n adott leguggolt hozz�, adott neki egy puszit is.

�- Mit csin�lsz te itt? – �rdekl�d�tt.

�- Anyuk�dat l�togatom meg! – mondta, majd hallott egy k�h�g� hangot is maga m�g�tt. – �, persze! Majdnem elfelejtettem! Sophie, �dv�z�ld Hermione n�nik�det, �s Ron b�csik�dat! – mondta, majd mikor fel�j�k tolta a l�ny�t, l�tta, hogy Ron egy kicsit zavarba j�tt a „Ron b�csi” sz�t�l. Harry erre kicsit elmosolyodott, majd visszafordult a t�bbiekhez, akik Sophie-val egy�tt j�ttek.

Ott volt a m�g eddig nem l�tott Giselle n�ni. Legal�bb is �gy k�vetkeztetett Harry.� �s vele m�g k�t vele k�r�lbel�l egykor�, nagyon csinos l�ny.

�- �hm… - Egy kicsit zavarban volt. – Harry Potter vagyok – mutatkozott be.

�- Giselle Binoche. N�lam lakik Ginny. �r�l�k, hogy megismerhetlek! Nagyon sokat hallottam m�r r�lad, f�leg Ginnyt�l, �s Sophie-t�l! – mutatkozott be az a n� is, akit Harry helyesen Giselle-nek �t�lt.

�- �n Claire Lippman vagyok! Ginny egyik legjobb bar�tn�je, �s mellesleg az oszt�lyt�rsa.

�- �rvendek! – r�zott vele is kezet Harry.

�- �n Charlotte Fr�res vagyok, �s szint�n Ginny bar�tn�je, �s oszt�lyt�rsa.

�- Nagyon �rvendek!

�- Mi nem k�l�nben! – mosolygott Claire, akinek �gy t�nt, nagyon tetszik Harry.

�- Harry! Besz�lhetn�k veled? – szak�totta meg a k�nos csendet Giselle.

�- Persze!

�- N�gyszemk�zt, ha lehet! – mondta. – Ne haragudjatok l�nyok! De…

�- Semmi gond, Giselle! Mi addig megismerked�nk Ginny testv�r�vel! Gyere, Claire! – r�ncig�lta el a bar�tn��t onnan, aki m�r lassan elkezdett fl�rt�lni Harryvel. Miut�n elmentek, Giselle m�g egy ideig Harry arc�t f�rk�szte, �s mikor meg akart sz�lalni, akkor Harry is gyorsan k�zbe sz�lt:

�- Nagyon k�sz�n�m, Madame Binoche, hogy vigy�zott a csal�domra! – h�l�lkodott Harry, �s a szem�ben l�tsz�dott, hogy �szint�n besz�l.

�- K�rlek, Harry, nyugodtan tegezz! – m�g mindig mosolygott.

�- K�sz�n�m, Madam… iz�… Giselle!

�- K�rlek! �s semmi sz�ks�g megk…

�- De igen! – ellenkezett vele a f�rfi. – Nagyon h�l�s vagyok, hogy helyettem is vigy�zt�l r�juk! Tudom, ez az �n feladatom lett volna, de…

�- De te a vil�got mentetted! – fejezte be a mondatot Harry helyett. - �n meg�rtelek Ginnyvel szemben, nyugalom!

�- Szeretn�lek valahogy k�rp�tolni! Hiszen hat �vig szinte mindent te fizett�l! Hadd fizessek �rte valamit!

�- Harry Potter! – sz�lt hangosan a n�. –Ne hogy egy kn�tot is merj nekem fizetni! Hogy k�pzeled, hogy elad� vagyok!

�- �n nem… dehogy… csak, gondoltam… - habogta a f�rfi zavar�ban. – Sajn�lom!

�- Semmi gond! Hidd el, �n mindent sz�vb�l adtam Ginnynek! A sok k�z�l Molly volt nekem a kedvenc unokah�gom, szeretn�k mindent megadni a l�ny�nak. R�ad�sul, nekem m�g saj�t gyerekem sincs. Ginny olyan nekem, mint a l�nyom! �s miut�n meghalta f�rjem, Isten nyugosztalja! �r�ltem, hogy nem egyed�l maradtam abban a hatalmas h�zban, �s volt, akivel foglakozhattam, �s akinek megadhattam mindent! Ink�bb �n tartozok k�sz�nettel!

�- ���… akkor azt hiszem, kvittek vagyunk! – mosolygott Harry.

�- Persze! Minden rendben! – veregette v�llon Harryt. Majd Ron�k fel� fordult. – Hermione! – mondta hangosan, majd kit�rta a karjait, �s meg�lelte a n�t.

�- Szia Giselle! Hogy vagy? – k�rdezte Mio, miut�n elv�ltak.

�- K�sz�n�m j�l, a helyzethez k�pest! – mondat egy fanyar mosoly k�s�ret�ben. – �s te? �r�l�k, hogy megkaptad a levelemet, �s ilyen gyorsan ide j�ttetek!

�- �n is j�l vagyok! �s hadd mutassam be a f�rjemet! Giselle, � itt Ron, a f�rjem. Ron, � itt Giselle. De az�rt csak eml�keztek egym�sra, hiszen csak rokonok vagytok!

�- �n eml�kszem, persze, b�r, hogy te eml�kezn�l r�m, Ron, azt k�tlem! Legut�bb �t �ves korodban tal�lkoztunk! – mondta mosolyogva, majd meg�lelte unoka�ccs�t. Ron egy picit zavarban volt.

�- �n is �r�l�k, hogy l�tlak! B�r t�nyleg nem nagyon eml�kezek r�d –felelte.

�- Semmi gond! Hermione! K�rdezhetek valamit?

�- Persze! Mondd csak nyugodtan!

�- Harry, megn�s�lt? Ugye nem? – k�rdezte rem�nykedve. Harry ek�zben visszament a l�ny�hoz, �s most vele besz�lgetett.

�- Jaj, Giselle! Sajnos igen! Harry is, �s Ginny is annyira makacs! Mit tehettem volna m�g?! �gy is lelkiismeret furdal�som volta lev�l miatt!

�- Micsoda? – h�borodott fel a n�. – Magadat hib�ztatod?!

�- Giselle! Neked is be kell l�tnod, hogyha nem �rom meg azt a levelet, akkor ez minden nem t�rt�nik meg!

�- Hermione! N�zz csak r�juk! – mutatott Harry�kre. – Ha nem �rod meg azt a levelet, akkor most Ginny otthon tanulna, Sophie a bar�tn�j�vel j�tszana, m�g Harry a lakodalm�n t�ncolna. �s tudom, hogy Ginny most k�m�ban van, de fel fog �bredni, mert tudja, hogy nem bujk�lhat a bajok el�l, �s akkor majd boldogak lesznek! �gyhogy emiatt ne legyen lelkifurdal�sod!

�- Tudom, hogy igazad van! �s sajn�lom, csak…

�- Nincs csak! Ginny fel fog �bredni, �s akkor majd egy hatalmas boldog csal�d lesz bel�l�k! – n�zte m�g mindig Harry�ket. – Jut eszembe! Nem �rtana megl�togatni Ginnyt, hisz az�rt vagyunk itt!

�- Mi is visszamegy�nk! – b�lintott Harry.

Mind a heten elindultak a 32-es l�pcs� fel�. Hermione tov�bbra is Giselle-lel besz�lgetett, Harry Sophie-val j�tszott, m�g Claire pr�b�lt min�l k�zelebb ker�lni hozz�, �s Ron pedig �l�nken t�rsalgott Lott�val.

Mikor meg�rkeztek a 426-os szob�ba, �gy d�nt�ttek, hogy nem egyszerre mennek be. El�sz�r Harry �s Sophie, mintha egy nagy boldog csal�d lenn�nek, �s majd csak ut�nuk a t�bbiek.

Mikor Harry m�r �pp benyitott volna, a h�ta m�g�l egy francia akcentussal besz�l� f�rfi �v�lt�tt r�.

�- Vigy�zzon! S�rg�s! Le�llt a n� sz�ve!