Harry automatikusan h�tr�bb l�pett, �s �rtetlen�l n�zett a Ginnyhez besz�guld� orvosokhoz.

�- Mi… mi… Mi t�rt�nt? – ny�gte ki v�g�l zavar�ban.

�- Apa! Mi van any�val? – k�rdezte nyugtalanul Sophie, mik�zben Harry �rezte, hogy megszor�tja a kez�t.

�- Gyere, kicsim! – j�tt oda Hermione, �s elvezette a holts�padt Harryt�l.

�- Eln�z�st, mi t�rt�nt? - K�rdezte Harry az egyik feh�r k�penyes n�t�l, aki �pp akkor l�pett ki a k�rteremb�l.

�- Ha velem j�n, akkor elmondom! – mondta gyorsan, mik�zben egy pillanatra sem �llt meg.

�- Persze! Megyek! – felelte, majd ut�na rohant.

�- �n Claudia Sheelds vagyok, az oszt�ly f�gy�gy�t�ja. �s �n? – n�zett Harryre, mik�zben folyamatosan rohantak tov�bb.

�- ���... �n Harry Potter vagyok! – mutatkozott be.

�- �s a H�lggyel rokoni viszonyban �llnak?

�- ���… nem.

�- Akkor sajnos semmit nem mondhatok!

�- Illetve �n vagyok a v�leg�nye, azt hiszem. �s a gyerekeinek az apja! – vil�gos�totta fel.

�- �rtem! Nos, ez esetben c�lszer�bb lenne az irod�mban besz�ln�nk. Rendben?

�- Hogyne! – v�laszolt, majd n�h�ny pillanat m�lva el is �rtek a folyos� v�g�re, ahol egy nagy fekete ajt�n egy t�bl�cska �llt. „Claudia Sheelds; Oszt�lyvezet�”

Miut�n bementek, a n� hellyel k�n�lta a f�rfit, majd � is le�lt, �s el�h�zott a fi�kj�b�l egy nagy fekete, b�rk�t�ses noteszt, amiben keresg�lni kezdett.

Harry cs�ndben �lt, �s idegesen t�rdelte a kez�t, de sz�lni nem mert. A n� feln�zett, majd egy f�m lapocsk�t is el�h�zott, hozz� egy r�zsz�n� tollat, amivel szorgalmasan k�rm�lni kezdett. Mikor befejezte, lerakta, �s Harryre n�zett.

�- Nos, Mr Potter! Ny�lv�n gondolhatja, hogy nem az�rt h�vtam ide, hogy autogramot k�rjek mag�t�l! – mosolygott.

�- Aha… - mondta zavar�ban, de neki egy�ltal�n nem volt kedve mosolyogni. A szerelme ott fekszik bent egy szob�ban, �s amit a legut�bb hallott r�la, az az volt, �hogy le�llt a sz�ve.

�- Sz�val! Azt ny�lv�n tudja, hogy Ginny terhes, ugye?

�- Igen.

�- �s azt is tudja, hogy ikreket v�r?

�- Micsoda? – kapta fel a fej�t Harry.

�- Sz�val nem – b�lintott a n�.

�- Ikreket?

�- Igen. Sajnos igen, ami m�g jobban megbonyol�tja a helyzetet. Az ikerterhess�g mindig t�bb vesz�llyel j�r, mint az, amikor a magzat egyke.

�- Ginny tudja?

�- Nem hiszem. Legal�bbis az el�zetes k�rt�rt�neti lapj�n semmi olyan nem szerepelt, hogy valamif�le immunrendszer er�s�t�sre is j�rt volna. M�rpedig az ikres anyuk�kn�l ez bev�lt m�dszer.

�- De j�l van? – k�rdezte s�padtan.

�- Persze! Sajnos egy nagy f�lre�rt�s t�rt�nt! Valami t�rt�nt a Ginny szob�j�ban, �s ennek k�vetkezt�ben a sz�vm�k�d�st figyel� b�b�j megsz�nt.

�- Akkor �l m�g, ugye?

�- Persze! Le sem �llt a sz�ve, csak egy hiba volt! Minden rendben! Mind a h�rm�jukkal!

�- H�l’Istennek! – s�hajtott egy nagyot. – De akkor mir�l akart velem besz�lni?

�- Kevin, azaz Cooper gy�gy�t� azt mondta, hogy �n feltehet�leg tud valamit Ginny �llapot�r�l. Igaz ez?

�- Azt hiszem igen. Igaz�b�l minden egy f�lre�rt�sen alapul! �n �s Ginny el�g r�g �ta �ssze vagyunk veszve. �gy k�t h�napja megl�togattam itt Franciaorsz�gban, mert nem akarta elmondani nekem, hogy t�lem terhes megint. �s akkor azt mondta, hogy a baba, illetve a bab�k nem az eny�mek. �n meg csal�dotts�gomban megk�rtem egy m�sik n� kez�t. �s a bar�tom feles�ge, aki mellesleg Ginny s�gorn�je is, �rt neki egy levelet, hogy megakad�lyozza az esk�v�met. �s Giselle szerint, � Ginny nagyn�nje, akin�l lakik, akkor �jult el, amikor elolvasta ezt a levelet. Az�ta itt fekszik – fejezte be a t�rt�net�t Harry.

�- Huh! Bonyolult �let�k van, nem mondom! Azt hiszem, megtal�ltuk a trauma forr�s�t!

�- De fel fog �p�lni? – aggodalmaskodott.

�- Nem tudom, Mr Potter! Ha csak a saj�t �let�r�l volna sz�, akkor azt mondan�m, minden bizonnyal igen. De �gy, hogy az a k�t kicsi baba elsz�vja az �sszes energi�j�t, nagyon neh�z lesz! Ginnynek mindenk�ppen fel k�ne �brednie, min�l hamarabb! Ez nem csak neki, hanem a bab�kra is k�ros!

�- Tudok valamit seg�teni? – aj�nlkozott.

�- Azt hiszem igen. Nem szoktunk ilyet csin�lni, de ez esetben musz�j lesz! Feloldjuk az � eset�ben a l�togat�si tilalmat �jszak�ra is �s mindenkorra. Keresse meg azokat az embereket, akik Ginnyhez k�zel �llnak, �s fel tudj�k �t vid�tani. Besz�ljenek hozz� sokat, �s nyugtass�k meg! Ha j�l sejtem, beteg�nk mindent hall, csak makacskodik. �n ide h�vtam Eur�pa legjobb pszichol�gus�t, aki ilyen esetekkel foglakozik. Sajnos el�g messze van. Magyarorsz�gon. De szerencs�re el�g j� viszonyt �polunk, �gyhogy lehet, hogy este m�r itt is lesz!

�- K�sz�n�m! Egy�bk�nt Ginny t�nyleg nagyon makacs. Mindig ilyen volt! El�g neh�z meggy�zni valamir�l! – helyeselt. – Akkor �n megyek is, �s felder�tem az embereket!

�- Rendben! Viszl�t! – b�cs�zott.

�-Viszl�t, �s mindent k�sz�n�k! – k�sz�nt el Harry is.

Harry kiment a szob�b�l, �s elindult vissza fel� a t�bbiekhez. N�h�ny perc m�lva meg is tal�lta �ket, �s az arcukat eln�zve �k is r�j�hettek, hogy Ginnynek egyszer sem �llt le a sz�ve.

�- Harry! Mit mondtak? Mi t�rt�nt? – rohant el�je Hermione. Sophie Giselle n�ni mellett �llt, m�g Ron fel-al� j�rk�lt a folyos�n.

�- Nyugalom! Azt mondt�k, hogy egy hiba t�rt�nt, �s ez�rt hitt�k azt, hogy Ginnynek le�llt a sz�ve. Semmi nem t�rt�nt a sz�v�vel – hangs�lyozta az utols� sz�t.

�- Mert m�ssal igen?

�- Igen. Az agy�val. Olyan makacs, hogy nem akar fel�bredni! Pedig most m�r dupla annyi oka lenne r�!

�- Dupla? – vonta fel a szem�ld�k�t Ron.

�- Igen. Ginny ikreket v�r. Te tudtad, Giselle? – fordult a n�h�z.

�- Nem, �s szerintem Ginny se. T�nyleg ikrei lesznek?

�- Igen. Legal�bb is a gy�gy�t�ja szerint.

�- H�t, �n most bemegyek! �s addig �v�lt�z�k vele, am�g fel nem �bred! – heveskedett Ron. – Az �n unoka�ccseimmel nem fog �gy b�nni!

�- �llj meg, Ron! Nem m�sz sehov�! – parancsolta Harry. – A gy�gy�t� azt is mondta, hogy tudunk neki seg�teni.

�- M�gis hogyan?- sz�lalt meg el�sz�r Charlotte, aki eddig csendben hallgatta a csal�dot.

�- Az a n� azt mondta, hogy abban tudunk neki seg�teni, hogyha mellette vagyunk, �s b�ztatjuk, hogy �rdemes visszat�rnie. �s azt, hogy hozzunk min�l t�bb olyan embert, akit nagyon szeret, �s aki fel tudja �t vid�tani.

�- Kikre gondolsz? – k�rdezte Hermione.

�- �gy gondoltam, hogy Giselle, te megkeresel mindenkit, akit Ginny sz�vesen tudna maga k�r�l. �s �n is visszamegyek Angli�ba. Van m�g n�h�ny elint�zni val�m, illetve musz�j lesz ezeket elmondani a sz�leinek.

�- Veled megy�nk, Harry! – aj�nlotta fel Hermione.

�- Egyik�t�k, azt nem b�nom. De valakinek itt kell maradnia, hogy vigy�zzon Ginnyre.

�- �n maradok – mondta a legfiatalabb Weasley fi�.

�- Vigy�k magunkkal Sophie-t – mondta a feles�ge.

�- Minek? – k�rdezt�k k�rusban.

�- Ha az any�d meg tal�ln� fojtani Harryt, akkor legyen mivel megv�deni! – magyar�zta.

�- J� �tlet! – b�logatott az eml�tett. – Sophie! Volna kedved megismerni anyuk�d anyuk�j�t? – fordult a l�ny�hoz.

�- Nan�! – vigyorgott. – Mikor megy�nk?

�- Nem sok�. Giselle, elengeded vel�nk Sophie-t?

�- Te vagy az apja! – hagyta r�. – De Ginnynek te mondod el, �n m�r �gy is �pp el�gg� bajban vagyok, mert ideh�vtalak titeket! Ha fel�bred, akkor le fogja ord�tani a fejemet!

�- Ha fel�bred, akkor az �n fejemet fogja leord�tani. Csak �bredne m�r fel! – s�hajtott szomor�an.

�- Harry! Biztosan fel fog �bredni! – nyugtatgatt�k t�bben is.

Harry�k v�gre bemehettek Ginnyhez, de ez a l�togat�s el�g r�vidre siker�lt. Gyorsan elb�cs�ztak t�le, majd Hermione, Sophie �s Harry az el�csarnokb�l Londonba hoppan�ltak. Pontosabban a Szent Mung� el�csarnok�ba. Ugyanis k�t Ispot�ly, ak�rmilyen messze is legyenek egym�st�l, �s hi�ba az orsz�gok k�zti hat�roknak, el lehet hoppan�lni. Itt be�lltak egy-egy kandall�ba, Harry persze Sophie-val egy�tt, majd az Od�ba mentek.

Egym�s ut�n �rkeztek oda. El�bb Hermione, azt�n Harry�k.

A Weasley-h�zasp�r a konyh�ban �lt, �s a reggelij�ket fogyasztott�k.

�- Harry! Hermione! Hol voltatok? – vonta �ket felel�ss�gre Molly, k�sz�n�s helyett. – �s hol van Ron? �s ki ez a kisl�ny?

�- Harry! Juliette azt mondta, hogy a sz�lein�l lesz. Gyorsan menj �rte!

�- Molly! Arthur! Sajnos el kell mondanunk n�h�ny dolgot, aminek nem biztos, hogy �r�lni fogtok – vette �t a sz�t Hermione.

�- Mi t�rt�nt? Csak nem Ronnal… - k�rdezte s�padtan Mrs Weasley.

�- Nem, ne agg�dj! Ronnak semmi baja! Viszont, Ginny.

�- Mi van Ginnyvel? �s honnan tudj�tok? Mi van vele? Mondj�tok m�r!

�- Mrs Weasley! K�rem, nyugodjon meg, �s �lj�n le! Ginny egyel�re j�l van. Franciaorsz�gban van. A Szent Frigyes Ispot�lyban fekszik, �s k�m�ban van! De j�l van! �s az�rt is j�tt�nk, hogy visszak�s�rjenek minket oda, de el�tte, musz�j n�h�ny dolgot elmes�lnem. K�rem, hallgassanak v�gig! Ut�na majd r��rnek ut�lni! – hadarta el gyorsan a f�rfi.

�- Ut�lni? Mi t�rt�nt?

�- Molly, dr�g�m! Hagyd! Hagy besz�ljen Harry! Mondd! – sz�lt, �s egy sz�kre mutatott, amire Harry azonnal le is �lt.

Sophie Hermione �l�ben foglalt helyet, aki a Harry melletti sz�ken �lt.

�- H�t – kezdett bele – hat �ve, mikor h�bor� volt, akkor valamit nem mondtunk el Ginnyvel. Szerett�k egym�st, �s j�rtunk is. De csak titokban. Nem tudott senki sem r�la, csak Hermione �s Ron.

�- �s az eg�sz Rend! – mosolygott Arthur. – Les�lt r�latok. Csak az�rt nem sz�ltunk, mert arra v�rtunk, mikor jelentitek be – mondta Harry �rtetlen arc�t l�tva. – Csod�lkoztunk is, mikor nem j�tt vissza a h�bor� ut�n, meg amikor bejelentetted az esk�v�d. Azt�n r�j�tt�nk, hogy bizony�ra feln�ttetek �s ez csak egy tiniszerelem volt.

�- T�vedtetek! Illetve akkor t�nyleg j�rtunk, de nem volt tiniszerelem. Eml�keznek, minden�ron meg akartam gy�zni, hogy a h�bor� idej�re menjen el Franciaorsz�gba?

�- Persze. �s az�ta se �rtj�k, hogy siker�lt! – b�logatott Molly. – De k�sz�nj�k! Nem b�rtam volna ki, ha meghal.

�- Nem is tudj�k, milyen �rat fizettem ez�rt. Sz�val, egyszer, m�g aznap, mikor elutazott, bejelentett valamit. Terhes volt.

�- Hogy mi? – �juldozott a n�.

�- Harry! Ez�rt te vagy a felel�s?

�- Arthur! Hadd mondja v�gig! – kelt Harry v�delm�re Hermione.

�- K�sz – b�lintott a l�nynak. – Higgy�k el, engem is meglepett. Nagyon szerettem Ginnyt, �s a mai napig szeretem, de akkor ez a baba felv�llalhatatlan lett volna. �s �gy Ginny m�g nagyobb c�lpontot jelentett volna Voldemortnak. Ezt nem engedhettem. Ez�rt akkor egy m�g nagyon �sszer� tervet tal�ltam ki, amit ma m�r nagyon b�nok!

�- Mit csin�lt�l? – k�rdezte Molly holts�padtan.

�- Letagadtam – sz�lt szomor�an. – Azt mondtam, amit akkor �gy gondoltam, hogy mondanom kellett. Minden Ginny �rdek�ben volt. Ha nem lett volna h�bor�, akkor abban a pillanatban elveszem, de nagyon f�ltem. Ha valamelyik�knek baja esett volna, akkor abba biztosan belehaltam volna. Ez�rt azt mondtam Ginnynek, hogy nem szeretem, �s hogy nem akarom a gyerek�t. Erre Ginny megs�rt�d�tt, �s Franciaorsz�gba ment. Az�ta nem besz�lt velem, illetve nem nagyon.

�- �s mi lett a gyerekkel? – k�rdezte nagyon halkan Arthur.

�- Mr �s Mrs Weasley! – �llt fel Harry, �s a kez�be vette Sophie-t. – Hadd mutassam be, Sophie-t. Az unok�jukat.

�- Apa, �k anya sz�lei? – k�rdezte halkan a kisl�ny.

�- Igen, kicsim. �k a nagysz�leid.

�- Sophie? – k�rdezte a v�r�s haj� asszony.

�- Igen, Mrs Weasley. � Sophie, a l�nyom.

�- Hagyjuk m�r ezt a Mrs Weasleyt! Hiszen rokonok vagyunk! – mondta k�nnyezve, majd odament hozz�juk, �s meg�lelte �ket.

�- K�sz�n�m, Mrs… iz�… Molly!

�- Szabad? – n�zett Harryre.

�- Kicsim, menj a nagyihoz! – mondta a l�ny�nak, majd �tengedte Mollynak.

�- Szia, Sophie! �n vagyok a nagymam�d! Annyira �r�l�k neked! – mosolyogta.

�- Szia, nagyi! – mondta kiss� bizonytalanul a kisl�ny.

�- Szia, Sophie! �n vagyok a nagypap�d! – mondta vid�man Arthur.

�- Szia, tata! – mondta, majd neki is adott egy puszit.

Harry �s Hermione kiss� szomork�san, de boldogan n�zt�k a tal�lkoz�st.

�- Harry, Ginny? Azt mondtad, k�rh�zban van, mi�rt?

�- Igen, sajnos ennek a bonyolult t�rt�netnek van folytat�sa is. Ami nem �pp vid�m!

�- Mi t�rt�nt?

�- Eml�keztek, mikor febru�r k�rny�k�n Ron, Mio, Juliette �s �n elment�nk Franciaorsz�gba s�elni. Ginny�k is pont ott voltak, ugyanott, ugyanakkor. �n pr�b�ltam kib�k�teni, de hajthatatlan volt. Nem hitt nekem, �s nem tudott megbocs�tani. Viszont az egyik �jszak�n Sophie – itt a l�ny�ra n�zett, akinek erre csak agy vigyor keletkezett az arc�n – bez�rt minket egy eg�sz �jszak�ra a szob�ba. �s, h�t… iz�… mi… - v�r�s�d�tt el.

�- Ok�, �rtj�k! – kuncogta Molly.

�- A l�nyeg, hogy Ginny megint terhes lett. Nekem meg nem sz�lt. Azt�n m�rcius k�rny�k�n kaptam egy levelet, a bar�tn�it�l, hogy terhes. T�lem. Akkor azon nyomban megkerestem, �s veszekedt�nk egy sort. Emiatt vettem el Juliette-t. Mert csak akkor nevelhettem volna �n Sophie-t, ha van egy feles�gem. �s �n nagyon akartam.

�- �s most megint terhes?

�- Igen. �s az esk�v�m el�tt Hermione k�ld�tt neki egy levelet, amiben megk�ri, �ll�tsa le azt , mert ez nem szerelemb�l van. Ekkor �jult el Ginny, illetve esett k�m�ba. Az�ta nem t�r mag�hoz. Err�l �n csak tegnap este szereztem tudom�st, akkor r�gt�n bement�nk hozz�, �s az�ta ott voltam. Ma reggel pedig besz�ltem a gy�gy�t�j�val, aki mondott n�h�ny �j dolgot.

�- De ugye nem rossz?

�- Nem. Kider�lt, hogy Ginny ikreket v�r.

�- Hogy mi? – �jult el majdnem a n�. – Ikreket?

�- H�t, Harry! Gratul�lunk! Te azt�n nem gaty�zol! – nevette Arthur, mire az eml�tett a haja t�v�ig elv�r�s�d�tt.

�- ���…

�- �s mit mondott m�g? – terelte el a t�m�t.

�- Hogy Ginnynek semmi baja, csak a lev�l miatti sokkb�l nem akar fel�bredni. Azt mondt�k, ez csak makacss�g. �s azt aj�nlotta, hogy vigy�nk mindenkit oda, akit szeret, �s besz�ljen hozz� mindenki. T�bbek k�zt ez�rt is mondtam ezeket most el.

�- �s j� lenne, ha min�l t�bb csal�dtag j�nne le. P�ld�ul az ikrek. Vel�k mindig j�ban volt Ginny, �s lehet, hogy �k fel tudn�k �ket annyira vid�tani, hogy felkeljen - folytatta Hermione.

�- Sajnos ez az �llapot a bab�kra n�zve nagyon vesz�lyes! - mondta a fekete haj�.

�- Istenk�m! Akkor mi most megy�nk is �s sz�lunk a t�bbieknek!

�- �n pedig besz�lek Juliette-tel – hajtotta le a fej�t.

�- A Szent Mung�ban tal�lkozunk! – mondta Mione.

�- Nem. Ne v�rjatok r�m! Hermione, te menj vel�k! �n m�g nem tudom, hogy mikorra v�gzek. Menjetek csak oda. Tudod, hol van, �s vidd magaddal Sophie-t is. Kicsim, most visszam�sz anyuhoz – hajolt le a l�ny�hoz -, �s vigy�zz �m r�! – mondta, majd adott neki egy puszit.

�- De siess!

�- �g�rem! – mosolygott.

Azt�n mindenki egyes�vel be�llta a kandall�ba, kiv�ve Hermion�t, aki Sophie-val ment, �s elnyelt �ket a z�ld l�ng.