Harry szinte ugyanakkor egy m�sik h�z nappalij�ban tal�lta mag�t, egy olyan h�zban, ahol az ut�bbi id�ben nagyon sokat volt.

Juliette ugyanis az apj�val �lt, �s �gy volt, hogy majd az esk�v�je ut�n Harryhez k�lt�zik a Grimmauld t�rre.

A korom fekete haj� f�rfi kil�pett a kandall�b�l, leporolta mag�t, majd az ablakhoz s�t�lt. A lak�sb�l gy�ny�r� kil�t�s volt a Temz�re, �s majdnem szemben volt a Tower. Azt�n vett egy m�ly l�legzetet.

 - Juliette! Mr McKellen! Hol vannak? �n vagyok az, Harry? – kiab�lt, mire k�t alak j�tt ki az egyik szob�b�l, ami az eb�dl� volt.

 - Harry! Jaj de j�, hogy megvagy! – ugrott a nyak�ba a feles�ge.

 - Juliette! Minden rendben! De musz�j lenne besz�ln�nk!

 - Potter! El�ruln�d, hol a f�szkes fen�ben volt�l, mert vizsg�n biztos, nem! – vonta k�rd�re az �j ap�sa.

 - ���… Mr McKellen! Igen… nem… iz�… - hebegte. – Honnan tudja?

 - Nem mindegy?! Am�gy meg odaj�tt az esk�v�re a f�n�k�d, hogy gratul�ljon neked! Nos?

 - ���… sajn�lom, de ezt el�bb Juliette-tel kell megbesz�lnem.

 - Apa, �s k�ztem semmi titok nincs! Mondhatod! – h�z�dott el t�le a n�.

 - �n nem hiszem, hogy �gy k�ne…

 - Harry! Ha m�r volt pof�d otthagyni az esk�v�nk kell�s k�zep�n, akkor legal�bb norm�lis magyar�zatot adj!

 - Juliette… Nem lehetne…

 - Nem lehetne! Halljam, hol volt�l! – mondta d�h�sen.

 - De menj�nk be a szob�dba… - pr�b�lta elker�lni, hogy az apja is megtudja. Legal�bbis ne egyidej�leg Juliette-tel.

 - Nem megy�nk sehov�! Ny�gd m�r ki!

 - H�t, j�! – hajtotta le a fej�t. – Franciaorsz�gban.

 - M�gis minek? – lep�d�tt meg.

 - Te elment�l Franciaorsz�gba, am�g a l�nyom, a te feles�ged meg Roxmortsban v�rt r�d?! – h�borgott az ap�sa.

 - Mr McKellen… Hadd, besz�ljem ezt meg n�gyszemk�zt Juliette-tel…

 - Nem! – sz�lt hat�rozottan a n�.

 - Figyelj, kicsim! Lehet, hogy jobb is, ha ti besz�litek meg ketten. Elv�gre most m�r h�zasok vagytok! �n addig elmegyek a Foltozott �stbe, �s iszom valamit. Majd j�v�k valamikor. Sziasztok! – b�cs�zott, majd dehoppan�lt.

 - Na most m�r ketten vagyunk! Elmondan�d v�gre, hogy minek kellett elmenned neked Franciaorsz�gba Ronnal �s Hermion�val a lagzink kell�s k�zep�n?

 - Juliette! K�rlek, �lj le, mert ennek el�zm�nye is van. �s szeretn�m elmondani!

 - Rendben, le�l�k! De meg ne pr�b�lj hazudni! – engedett, majd az egyik, nappaliban l�v� fotelba le�lt.

 - Nem fogok. Na, akkor fogjunk bele – kezdte halkan, �s m�lyen belen�zett a n� k�k szemeibe. – Eml�kszel Ginnyre?

 - Ron h�g�ra?

 - R� – b�lintott. – Nem hiszem, hogy tudod, de mi hat �ve j�rtunk.

 - Tudtam. Mrs Weasley mes�lte egyszer. De azt mondta, hogy szak�tottatok, �s csak valami tiniszerelem volt.

 - T�vedett.

 - Nem szak�tottatok?

 - De hat�rozottan. Illetve �n szak�tottam vele, mire � Franciaorsz�gba k�lt�z�tt. De egy�ltal�n nem volt tiniszerelem.

 - H�t?

 - �n nagyon szerettem, �s � is engem. M�g el is jegyeztem, �s azt mondtam neki, ha v�ge a h�bor�nak, akkor leveszem.

 - Micsoda? Big�mista vagy? – �juldozott.

 - Mi?! Ja, nem. Mint mondtam, elk�lt�z�tt Franciaorsz�gba, m�g a h�bor� alatt, �s az�ta nem igaz�n besz�lgett�nk.

 - �s ennek mi k�ze van ahhoz, hogy elt�nt�l? V�rj… n�la volt�l... Franciaorsz�gban? – rakta �ssze, mire a f�rfi csak b�lintott. – Te…

 - V�rj! M�g miel�tt elmondan�l mindennek, m�g n�h�ny dolgot el kell, mondjak.

 - Hallgatlak! – mondta sz�r�san.

 - Mikor szak�tottam Ginnyvel, az �gy k�r�lbel�l augusztus v�ge lehetett. Mi m�r akkor mindenkinek sz�ltunk Hermion�val �s Ronnal, hogy nem megy�nk vissza a Roxfortba, mire � minden �ron vel�nk akart j�nni.

 - Te meg h�sszerelmes l�v�n nem akartad vesz�lybe sodorni, mi? Ez�rt szak�tott�l vele?

 - Hidd el, ha Ginnyvel szak�tok, att�l m�g nem t�rt volna jobb bel�t�sra, �s �tl�tott volna rajtam.

 - H�t? – Juliette-et egyre jobban �rdekelte a t�rt�net, tekintve, hogy soha senki nem mes�lt neki Harry m�ltj�r�l, legal�bbis nem ennyire r�szletesen. Vagy aki tudta, mi t�rt�nt, az egy�ltal�n semmit nem mondott r�la.

 - Egyszer t�rt�nt valami. Ginny bejelentette, hogy terhes.

 - Micsoda?! – k�pedt el. – Az a kis… - fojtott el egy szitkot. – Avval akart mag�hoz l�ncolni!

 - Juliette! Ne �t�lj els�re! Ginny sosem akart volna �gy k�nyszer�teni semmire! Egyszer�en terhes lett, aminek mindketten az okoz�i �s hib�sai vagyunk.

 - �s megsz�lte?

 - Igen.

 - �s a sz�lei tudnak r�la?

 - Nem, mert mikor bejelentette, akkor szak�tottam vele. El�g sok dolgot mondtam neki. Ez�rt ment el, �s nem besz�l vele. A l�nyomr�l is csak akkor kaptam h�rt, mikor megsz�letett, az�ta semmit.

 - �risten! Harry, figyelj! �n elfogadom, hogy van egy l�nyod, �s majd valahogy megoldjuk! Egy�tt mindent megoldunk! De mi�rt nem mondtad hamarabb? – �llt fel, �s odas�t�lt Harryhez, hogy �t�lelje.

 - Juliette! M�g nincs v�ge a t�rt�netnek. K�rlek, hadd mondjam v�gig! – tolta el mag�t�l, mire az vissza�lt eredeti hely�re.

 - Mi van m�g?

 - A h�bor� ut�n pr�b�ltam besz�lni vele, �s elmondani az igazat, hogy nem �gy gondoltam, meg m�g mindig szeretem. �s k�rtem, hogy j�jjenek vissza Sophie-val Londonba.

 - �s visszaj�tt?

 - Nem, �s a leveleimet sem olvassa el. Azt�n Hermione tan�cs�ra hagytam, hadd gondolkozzon. Azt�n mikor febru�rban elment�nk s�elni, teljesen v�letlen�l � is ott volt.

 - Tess�k?

 - Igen, �n t�nyleg nem sz�moltam vele. Csak ki akartam szell�ztetni a fejemet! �s te is tal�lkozt�l vele.

 - Mikor?

 - Eml�kszel arra a n�re, akivel �ssze�tk�ztem, mikor s�elni ment�nk?

 - Az � volt?

 - �, �s a l�nyom, aki mellette �llt.

 - Akkor az�rt hasonl�tott r�d annyira!

 - Minden bizonnyal – b�lintott Harry.

 - �s akkor besz�lt�l vele?

 - H�t, el�sz�r k�ldtem neki vir�got.

 - Amit �n kaptam? – Juliette-nek gyorsan j�rt az agya.

 - Igen. Visszak�ldte.

 - �rtem. �s azt�n?

 - Ut�na tal�lkoztam Sophie-val, �s besz�lgett�nk. Azt�n kieszelt egy tervet, hogy besz�lhessek Ginnyvel. Tudta, hogy �n vagyok az apja – mondta, l�tva, hogy Juliette k�zbe akar sz�lni. – Ami bev�lt.

 - Amikor nem aludt�l a szob�dba?

 - Igen, Ginnyvel voltam – hajtotta le a fej�t.

 - Lefek�dtetek?

 - Igen, de r�gt�n ut�na meg is b�nta, �s elment. Egyetlen egy lev�llel. Azt�n r� �gy egy h�napra a bar�tn�i �rtak egy levelet, hogy Ginny megint terhes.

 - Hogy micsoda? M�r megint? �n meg�l�m!

 - Juliette! Hadd mondjam v�gig! Azut�n elmentem hozz�, �s k�rd�re vontam, de azt mondta, hogy az a gyerek nem az eny�m.

 -H�l’Istennek! – s�hajtott.

 - �s azt is mondta, hogy am�g Sophie nem t�lti be a tizenhetet, addig nem l�thatom. �pp ez�rt d�nt�ttem �gy, hogy magamhoz veszem, �s �n fogom nevelni.

 - Harry! �n mindenben t�mogatlak!

 - Elmentem a b�r�s�gra, �s megk�rdeztem, hogy ez mik�nt lehets�ges. Azt mondt�k, csak ha n�s vagyok…

 - Micsoda? Egy eszk�z voltam? Egy eszk�z, ahhoz hogy a gyerekedet nevelhesd?! – ord�totta.

 - Juliette! Nagyon sajn�lom!

 - Sajn�lod?! Sajn�lod?! Erre kellettem neked?

 - Juliette, hallgass meg! Igen, sajnos egy r�szem csak az�rt vettelek el, mert �n akartam nevelni Sophie-t, de a m�sik r�szem t�nyleg szeretett.

 - Mint bar�tot, igaz?

 - Igen.

 - �s azt el�ruln�d, hogy hova t�nt�l tegnap este, vagy van m�g titkod?

 - Van. Tegnap kider�lt, hogy Ginny terhes, illetve ezt m�r tudtuk, csak hogy az �n ikreimmel terhes.

 - Tess�k?  Ugye ezt nem mondod komolyan?

 - N�zd, Juliette! �n szeretem Ginnyt, �s ha majd fel�bred…

 - Fel�bred?

 - K�m�ban van.

 - H�t, ezt nagyon sajn�lom! – mondta g�nyosan.

 - Tudom, hogy d�h�s vagy. De be kell l�tnod, ez �gysem m�k�d�tt volna…

 - Te el akarsz v�lni?

 - H�t, szerintem, ez lenne a term�szetes. Tudom, ezt sz�rny� hallanod, de �n mindig is Ginnyt szerettem. �s nem sok� h�rom gyerekem lesz t�le…

 - H�t ne k�pzeld, hogy fogom hagyni, hogy csak �gy itt hagyj, mint egy j�t�kot! Nem fogsz olyan k�nnyen elv�lni t�lem! – fenyeget�z�tt.

 - Juliette…

 - Az �n csal�dommal nem lehet j�tszani! Ha elvett�l, az �letre sz�l! Nem fogunk elv�lni!

 - Juliette, ennek semmi �rtelme! Nem szeretlek, �s te is hamar ki fogsz heverni!

 - Persze! T�ged sosem �rdekelt, mit �rzek �n!

 - Ez nem igaz!

 - Oh! Dehogyis nem! Arra voltam neked j�, hogy bemutathass a b�r�s�gon, mint t�rv�nyes feles�ged, �s keresztbetehess annak a n�szem�lynek!

 - Sajn�lom…

 - �n szeretlek! �s k�zdeni fogok �rted!

 - Ennek semmi �rtelme!

 -Lehet, de nem fogok �gy v�gig menni az utc�n, mint a n�, akit a nagy Harry Potter elvett egy napra! Ne is k�pzeld!

 - Juliette, mi�rt kell ez? – k�rdezte halkan a f�rfi. A legkev�sb� sz�m�tott erre a reakci�ra a mindig csendes �s nyugodt n�t�l.

 - Mondtam m�r, �n szertelek! �s nem fogom hagyni, hogy itt hagyj! K�zdeni fogok a h�zass�gom�rt. Az utols� v�remig!

 - Juliette…

 - Harry! V�gre megvagy! – sz�lt izgatottan egy n� a kandall�b�l.

 - Hermione! – mondta elcsukl�an a m�sik n�.

 - Sajn�lom, hogy f�lbe szak�tottalak, de nagyon fontos dolog t�rt�nt!

 - Ugye semmi rossz? – k�rdezte agg�dva.

 - Nem, nem kell agg�dni! A legjobb! Fel�bredt! V�gre fel�bredt! – �js�golta vid�man. – Hupsz! – kapta a kez�t a sz�ja el�. – Tudja?

 - Igen, tudok! Mindent! Sz�val fel�bredt? Nagyszer�, akkor �n most el fogok vele besz�lgetni! – mondta keser�en.

 - Micsoda?! – n�zett gyorsan r� Harry. – Nem, Juliette! Elhiszem, hogy ut�lsz! De nem m�sz oda! Meg ne pr�b�ld!

 - Nem akad�lyozhatsz meg! – v�gott vissza.

 - Harry! Menj be hozz�, majd �n addig itt maradok vele – suttogta Hermione, majd odament Juliette-hez. – Juliette, mi t�rt�nt? – k�rdezte figyelem elterel�sk�pp.

 - Hogy mi t�rt�nt?! Az t�rt�nt, hogy ez itt… - mutatott arra a helyre, ahol egy pillanattal kor�bban m�g Harry �llt. – Hol van? Hova ment�l, Harry Potter! – ki�ltozott.

 - Juliette, nyugodj meg! – nyugtatgatta Hermione.

K�zben Harry, am�g a feles�ge bar�tn�j�re figyelt gyorsan elhoppan�lt a Szent Mung�ba. Onnan pedig a hoppan�l�si helyhez �rv�n elment a Szent Frigyesbe. Ott gyorsan felszalad a 32-es l�pcs�n, �s egyenesen v�gigszaladt a folyos�n, am�g el nem �rte Ginny szob�j�t.

Ott meg�llt, �s hallotta azt a sok hangot, ami a szob�b�l sz�r�d�tt ki.

Hallotta a Weasley-h�zasp�rt, az ikreket, Giselle-t, Sophie-t, �s Ginnyt is. Harrynek gomb�c n�tt a tork�ba, de vett egy m�ly l�legzetet, �s lenyelte. Majd er�t vett mag�n �s benyitott.

J�l sejtette, szinte az eg�sz Weasley csal�d ott volt, Ginny franciaorsz�gi bar�tai, �s a l�nya.

 - Harry! Gyere, dr�g�m! Ginny fel�bredt! Rem�lt�k, hogy Hermione megtal�l! � hol van? – k�rdezte Molly.

 - Nem sok� � is j�n – v�laszolta, de a tekintet�t nem vette le az �gyon fekv�, enyh�n s�padt, v�r�s haj� n�r�l.

 - Harry – hallotta a halk hangj�t.

 - Ginny! Mikor �bredt�l fel? – k�rdezte. Nem akarta elhinni, hogy �lete szerelme v�gre fel�bredt, �s nem is �v�lt�zik vele.

 - �gy egy �r�ja, mikor Fred valami h�lye viccet mes�lt – t�j�koztatta Bill.

 - Nem is h�lye! – ellenkezett az ikerp�r egyike. – Az a vicc, hogy a nyuszika megy az erd�ben…

 - Fred! – ki�ltottak szinte egyszerre r�.

 - J�, majd k�s�bb elmondom! – forgatta a szemeit. – Am�gy, Harry! J� nagy csib�sz vagy te! Nem is mondtad, hogy nagyb�csit csin�lsz bel�l�nk! – vigyorogta George-dzsal egy�tt.

 - Bizony! Nagyon huncut kisfi� vagy! – vigyorogta a m�sik.

 - Na, fi�k, el�g legyen! – szidta le �ket az apjuk. – Menj�nk ki! Azt hiszem, van mir�l besz�lgetni�k! – n�zett a l�ny�ra, majd Harryre. – J� sz�rakoz�st! – kacsintott, majd kituszkolta a n�pes t�rsas�got az ajt�n.

Harry egy ideig idegesen n�zte a n�t, �s a n� is zavartan f�szkel�d�tt az �gyban.

 - Ginny! Figyelj… - kezdte a f�rfi, de a n� k�zbesz�lt.

 - Nem, Harry! Hadd besz�ljek �n, �s hallgass v�gig! – mondta suttog�an. – K�rlek, �lj le! – mutatott arra a sz�kre az �gya mellett, amin Harry az �jszak�t t�lt�tte.

A f�rfi engedelmeskedett Ginny k�r�s�nek. Le�lt, majd k�v�ncsian f�rk�szte a k�t csokibarna szemet.

 - Valamit nem mondtam el – kezdte. – Azt m�r tudod, hogy terhes vagyok, de akkor azt mondtam, hogy nem te vagy az apja…

 - Ginny! Tudom, hogy �n vagyok az apja! Hermione elmondta! De �n is hadd mondjak neked valamit, amit val�sz�n�leg nem tudsz. Ikreket v�rsz!

 - Micsoda? – �lt fel hirtelen az �gyon, majd egy kicsit megsz�d�lt.

 - Ginny, fek�dj vissza! Nem vagy m�g annyira j�l!

 - Ikreket? – suttogta, mik�zben a f�rfi visszatuszkolta az �gyba, �s betakargatta.

 - Igen, ikrek lesznek. Ezt mondta az orvos, valamilyen Sheelds, vagy kicsoda.

 - Claudia az orvosom?! �n azt hittem, Kevin!

 - Nem mindegy?

 - De, ne haragudj! Sz�val tudod, hogy lesz m�g k�t gyerek�nk.

 - Igen.

 - �s mi�ta vagy itt?

 - Nem igaz�n tudom, azt hiszem �jf�l k�r�l kaphattunk egy levelet Giselle-t�l.

 - �s mi�rt vagy d�sztal�rban?

 - Ezt majd k�s�bb! Hogy �rzed magad?

 - Jobban. Tudod, mikor megkaptam Hermion�t�l azt a levelet, nagyon megijedtem. Azt hittem, hogy elvesz�telek. Be kell, valljam, hogy sosem sz�ntelek meg szeretni, csak nagyon megb�ntott�l, meg vissza akartam v�gni, amiatt, amit tett�l. De azt�n mikor a hegyekben tal�lkoztunk, akkor r�j�ttem, hogy nem b�rok n�lk�led �lni.

 - Akkor mi�rt hagyt�l �gy ott?

 - Annyira sajn�lom, Harry! De nagyon f�ltem. Azut�n, az �jszaka ut�n �gy �reztem magam, mint hat �ve, �s nagyon megijedtem, hogy ugyanaz fog t�rt�nni.

 - Ginny, �g�rem, hogy nem fog!

 - �s amikor olvastam Mio level�t, r�j�ttem, hogyha tov�bb j�tszom a j�ghercegn�t, akkor sosem leszek boldog. El akartam menni hozz�d, de azt�n el�jultam, vagy valami ilyesmi t�rt�nt.

 - K�m�ba est�l. Kevin szerint ez valami v�dekez�se az agyadnak, valami olyasmi, mint amikor a strucc a homokba dugja a fej�t!

 - Semmit sem hallottam, csak �reztem dolgokat. �reztem, mikor itt volt�l. Akkor �reztem a szerelmed, �s az aggodalmat. Azt�n azt is �reztem, mikor any��k itt voltak. Fel akartam �bredni, �s siker�lt.

 - El se hiszed, hogy mennyire �r�l�k neki! Azt hittem, sosem �bredsz fel!

 - Meg kell, mondjam, egy ideig �n sem akartam fel�bredni! De azt�n eszembe jutott Sophie, �s a baba, vagyis a bab�k. Komolyan ikrek lesznek? – M�g mindig nem hitte el.

 - T�nyleg – mosolygott Harry.

 - Annyira �r�l�k neki! Az m�r h�rom gyerek! Ajaj, el kell k�lt�zn�m Giselle-t�l, mert annyi gyerekkel nem nagyon fogok elf�rni ott. Keresnem kell egy m�sik h�zat.

 - Ginny, mit sz�ln�l a Grimmauld t�rhez? – k�rdezte Harry.

 - Grimmauld t�r? Az Lyon k�zpontj�ban van, mert a k�lv�rosban m�g nem tal�lkoztam vele, de nem hiszem, hogy j� lenne, mert szeretek a foly�parton s�t�lni, olyan… - Ginny hirtelen elhallgatott, mert meg�rtette, hogy mit akart a f�rfi. – K�lt�zzek vissza Londonba?

 - H�t… Nem akarlak k�telezni r�, de ott rengeteg szoba van, meg ott van a csal�dod is, �s…

 - �s te is k�zelebb lenn�l – fejezte be a mondatot.

 - Ginny, �n m�g mindig ugyan�gy szeretlek, mint hat �ve!

 - �n is szeretlek, Harry! – felelte, majd k�zelebb hajolt a n�h�z, �s ajkaival lassan meg�rintette a m�sik�t, majd egy ideig a m�sikra hajolva maradtak, �s sok�ig cs�kol�ztak.

V�g�l a n� hagyta abba.

 - Harry! Any��k, hogy fogadt�k? Mert err�l m�g nem nagyon tudtunk besz�lni.

 - �n mondtam el nekik, mindent. Ma reggel. De ne izgulj! – mondta, mikor megl�tta a n� szemeiben villan� ijedts�get. – Egy�ltal�n nem haragudtak. S�t! Nagyon tetszett nekik Sophie!

 - Jaj, annyira �r�l�k! Mostan�ban egyre t�bbet gondolkoztam, hogy elmondom nekik, de annyira f�ltem, hogy majd kitagadnak, vagy nem tudom, hogy mit tesznek!

 - Jaj, szerelemem! Emiatt… - de hirtelen elakadt, miut�n felfogta, hogy mit is mondott.

 - Azt mondtad, szerelmem? – csillogott Ginny szeme.

 - Azt hallottad? – vigyorgott.

 - Azt. �s nagyon �r�ltem neki, szerelmem! – mondta, majd mag�hoz h�zta, �s �jra megcs�kolta.

 - Azt hittem, hogy sosem fogsz megbocs�tani nekem! – mondta, egy perccel k�s�bb, amikor elengedt�k egym�st.

 - M�r akkor megbocs�tottam, mikor elk�ldt�l. Felfogtam, hogy mi�rt tetted. Tudtam, hogy minden az�rt volt, hogy megv�dj. Csak f�jt, hogy fel�ldoztad magad a h�bor��rt.

 - Nekem is. El se hiszed, mennyire szenvedtem, hogy nem tudok r�latok semmit. Azt�n mikor �rt�l, hogy megsz�letett, �s k�ldt�l r�la egy fot�t, �gy �reztem, hogy nem �rdekel a h�bor�, �s azonnal odarohanok hozz�d. De nem lehetett, att�l fogva minden pillanatot azzal t�lt�ttem, hogy meg�ljem Voldemortot, hogy v�gre egy�tt lehess�nk!

- �n meg elutas�tottalak… Annyira sajn�lom!
- Nem kell! Most m�r �r�kre egy�tt lesz�nk! �g�rem! – majd �jra megcs�kolta.
- Nagyon szeretlek, Harry! – suttogta.
- �n is! – Azt�n sok�ig cs�kol�ztak, v�g�l Ginny szak�totta meg. �s k�v�ncsian n�zett Harry szem�be.
- Harry! Valamit nem besz�lt�nk meg. Az esk�v�…
- Ginny! Figyelj… - kezdte f�jdalmasan, de ebben a pillanatban valaki hatalmas hanggal z�gott be a szob�ba.
- Harry James Potter! – mondta szinte ordib�lva. – Hogy volt�l k�pes engem ott hagyni csak �gy! M�g nem fejeztem be a mondand�mat! Megmondtam, nem fogom engedni, hogy ott hagyj… - de nem tudta befejezni, mert ekkor l�tta meg, hogy hol �l Harry, �s kinek a kez�t fogja.
- Juliette! Hogy jutott�l ide? – k�rdezte.
- Juliette? Milyen Juliette? – k�rdezte naivan Ginny.
- Milyen Juliette?! – nevetett keser�en a n�. – Hadd, mutatkozzam be! �n vagyok Juliette Potter. Te biztosan Ginny vagy? – n�zett a z �gyban fekv� n�re, akit megint az �jul�s ker�lgetett.