�Itt a december. L�m, ezt is meg�rtem. Pedig ebben az �vben is voltak m�lypontok, s�t vannak, mikor azthiszem, nem �rem meg a k�vetkez� m�sodpercet.

�Legink�bb a munk�mat hib�ztatom, ami abb�l �ll, hogy �l�k az �r�asztalomn�l, k�r�lv�ve unszimpatikus koll�g�kkal, �s megtudom, mi �rdekli a velem egykor� boszork�nyokat legink�bb. Azt�n azok beker�lnek a Boszork�nyok lapja c�m� n�i hetilapba. A Szombati Boszork�ny Magazin f� riv�lisa, teh�t egy gonddal t�bb. K�zvetlen�l mellettem �l Claire, akin�l jobban senkit nem r�hellek a vil�gon. Az�ta gy�l�l�m, hogy egyik nap egy m�regdr�ga Donna Karan farmerben mentem dolgozni, (ugyanis �n �des dr�ga kedvesem aznap elh�vott vacsor�zni) erre Clairecicus, mikor megl�t, megsz�lal a telefonba: H�t, itt egyesek od�ig mer�szkednek, hogy a Tesco-b�l �lt�zk�djenek. R�mes! Nem is tudom, mit keresek �n itt.

�Mikor azt�n v�gre v�ge a munkaid�mnek, akkor sem vagyok t�lzottan boldog : H�napok m�lva kezd�dik a Kviddics Vil�gkupa szezon, �s ez nekem legink�bb azt jelenti, hogy bevonulhatn�k egy kolostorba, akkor sem v�ltozna meg az �letem.

- Ginevra Weasley!

�A f�n�k�m. Arra k�v�ncsi, hogy izzadtam-e magamb�l valami norm�lis cikket.

- Nem.

�Ilyenkor nagyot s�hajt, �s azt mondja: Holnaput�n.

�Ez nem utal�s a muglik a j�v�r�l alkotott k�p�r�l, hanem mind�ssze ennyit jelent: ha holnaput�nig nem k�sz�l�k el egy haszn�lhat� cikkel, szedhetem a s�torf�mat.

�Ezut�n sz�pen �sszepakolom a v�llt�sk�mat, bemutatok a gonoszan vigyorg� Claire-nek, �s kivonulok az �p�letb�l. Igen, k�r�lbel�l �gy volt ez minden nap.

�November v�ge fel� megb�zt�k az egyik koll�gan�met, hogy k�sz�tsen interj�t Patrick Hamilton �r kviddicsj�t�kossal, akinek, hogy �szinte legyek, m�g nem hallottam a nev�t. �ppen k�v�sz�net volt, mikor a recepci�s l�ny felk�s�rte az eml�tettet a f�n�kh�z. Mivel a f�n�k�t �s minket csak egy �vegfal v�laszt el, mindent tiszt�n l�ttunk. Mikor v�gre megjelent, a t�bbiek szimpl�n lefordultak a sz�kr�l, �n meg l�zer m�dj�ra, t�gra nyitottam a szemeim, �s b�multam r�. El�g g�z lehetett, mikor r�nk n�zett. �r�lten helyes pasi volt… De minimum 27 �ves.� Vagy t�bb. El�sz�r az futott �t az agyamon, hogy Ron mit sz�lna, ha egy n�lam egyn�l t�bb �vvel id�sebb pasival megl�tna, de r�gt�n nyakon is sz�rtam magam, hiszen nekem van pasim! De akkor is…

�Olyan.. Magas volt, sz�ke, ilyen… szembel�g�s, k�cos, mint akinek sosincs ideje lev�gatni… Barna boci szemek, �s az az ellen�llhatatlan, irt� �des el�ll� f�l… amit ugye norm�lis esetben nem l�ttam volna, a haja miatt. Mikor elindultam haza, v�gig r� gondoltam. Elk�sz�ntem a recepci�s l�nyt�l, �s kil�ptem volna az ajt�n, erre.. Nekimegyek… Neki.

�Zavartan bocs�natot k�rt, r�mvigyorgott, �s tov�bb�llt. �n meg sz� szerint �tsz�kdeltem a mugli Londonba, de m�g a metr�n is ugr�ndoztam… gondolatban.

�Ut�na napokig repkedtem a boldogs�gt�l, �s csak r� gondoltam, meg a sz�ke haj�ra, meg az el�ll� f�leire meg arra, ahogy mosolygott…

(Persze, ebb�l Harry a vil�gon semmit nem vett �szre.)

�De itt a December, Mr. Hamiltonnak se h�re, se hamva, k�l�nben is, j�n a kar�csony, mikor ak�r m�g rendbe is j�het a kapcsolatom…

��rtam egy cikket a h�lye f�n�k�mnek… ami igaz�b�l az �n lelki vil�gomat t�kr�zte. Arr�l sz�lt, milyen �rz�s egyszerre k�t pasit im�dni… Meg hogy visszat�rnek-e m�g azok az id�k, mint mikor 13-15 �vesen titokban im�dtunk egy-egy fi�t…

�Furcsa m�d, nagyon meg voltak vele el�gedve.

�Este az utam nem az Oxford Street-i el�kel� t�rsash�z 32-es lak�s�ba vezetett, hanem a Hyde Park-i ideiglenes j�gp�ly�hoz. Tudtam, m�r r�g bez�rtak, de nekem mikor gond bejutni b�rhova is!? (mugli helyekre gondolok.)

�Teh�t bementem. Felvettem a t�ncoskorcsoly�t, �s kisiklottam a j�gp�lya. Az sokkal nagyobbnak t�nt, mint szokott. Egyszer k�r�ln�ztem, azt�n ijedten �sszer�zk�dtam, mert valami hiba folyt�n valaki beind�totta a hangsz�r�kat, �gy azt�n a r�di�kat. Ezut�n f�l �r�n kereszt�l forogtam, ugr�ltam, nyolcasokat �rtam le, �s…

- Szia! – sz�lalt meg mellettem egy magas hang.. Egy kisl�ny�. Rettenetesen megijedtem. Egyr�szt az�rt, mert: Egy kisl�ny, akit biztosan keresnek, este, t�k s�t�tben, velem… M�sr�szt, mert… Teljesen �gy n�zett ki, mint �n kisl�nykoromban!

- Szia.. Mit keresel itt ilyen k�s�n? Anyuk�d hol van? Hol laksz? Gyere, hazak�s�rlek.

- Korcsoly�zni szeretn�k, anyuk�m Dublinban van, Dublinban lakom, �s szerintem mostm�r nem is szeretn�l hazak�s�rni. �s mondd csak, t�ged nem v�rnak otthon? – k�rdezte a kisl�ny a hangomat ut�nozva.

�El�sz�r elmosolyodtam, azt�n lehajoltam hozz�.

- Engem nem v�rnak.

�A kisl�ny r�m meresztette barna szemeit.

- De mondd csak, hogy h�vnak?

- Sarah.

- �s kidn�l vagy most?

- A nagyb�ty�mn�l. N�la fogunk kar�csonyozni a b�ty�mmal Dannel, mert anya doktor n�ni, �s egy iskol�ban lesz kar�csonykor, mert nagyon sokan lettek betegek.

- �rtem. �s a nagyb�csid hol lakik?

- Itt Kensingtonban.

�Ha Harry nem �szna a p�nzben, akkor �r�ltem volna, mint majom a fark�nak. Megtal�lni egy nagyb�csi im�dott unokah�g�t, nem besz�lve arr�l, hogy a nagyb�csi London legelitebb z�n�j�ban lakik…

- Oda tudsz menni egyed�l?

- M�r h�t �ves vagyok. Persze, hogy vissza tudok menni.

- De az�rt elk�s�rlek, j�?

�A kisl�ny elgondolkodott.

- El�bb korizzunk, j�?

- Sarah! – ki�ltott fel egy alak a p�lya m�sik fel�n�l.

- � ne. � Dan, a b�ty�m. �

�Az „alak” vill�mgyorsan hozz�nksiklott. Egy kisfi� volt, 10 �v k�r�li. �s nagyon eml�keztetett valakire.

- Sarah, hol volt�l?

- K�rdezz h�ly�t Dan. Neked mi is a neved?

- Ginny. Ginny Weasley.

- Dan, �dv�z�ld a bar�tn�met.

- Szia Ginny. Sarah, el ne merj m�g egyszer �gy t�nni! Most nem otthon vagyunk!

- Nekem London az otthonom Dan. Sokkal men�bb hely, mint Dublin.

- Dan, Sarah! – ki�ltott egy harmadik hang. Tudtam, � a nagyb�csi lesz. Gyorsabban vettem a leveg�t, �s �ssze�ll�tottam magamban egy monol�got, ami majd felment a gazdag nagyb�csi el�tt. Hallottam, hogy k�zelj�tt.

- K�rem ne haragudjon.. �n… Csak idej�tt hozz�m, �s.. Haza akartam k�s�rni, de.. � nem.. �s..

�Megfogta a v�llamat. Mivel h�ttal �lltam, nem tudtam, hogy mi k�vetkezhet…

- Semmi gond.

�Lassan megfordultam. M�g hossz� m�sodpercekig csak a korcsoly�mra mertem n�zni, azt�n sz�pen lassan felemeltem a fejem.� Barna szem.. Hossz� haj.. �s val�sz�n�leg el�ll� f�l…����

- Patrick Hamilton – mondta, �s ny�jtotta fel�m a kez�t. – V�rj csak! Nagyon ismer�s vagy… �s nagyon csinos. Tudom, hogy m�r tal�lkoztunk.

- Ginny Weasley. Boszork�nyok Lapja.

- Komolyan? H�t… ez.. Nagyon �r�l�k, hogy tal�lkoztunk. Tudod… Mindegy. Hagyjuk.

- Ut�lom, ha valaki nem fejezi be, amit akart.

- �n is. Teh�t… �n… Nagyon rem�ltem, hogy m�g tal�lkozunk, mert… Sz�val megtetszett�l nekem. �s.. most j�l elriasztottalak magamt�l, mi?

- Nem.. dehogy.. Szeretem, ha valaki �szinte.

�Csend. Zavartan b�multam le a korcsoly�mra… �s � is az �v�re. Dan �s Sarah k�zben elfog�csk�zgattak, �s ord�tottak, mint a sak�l, de mintha minden zaj megsz�nt volna k�r�l�tt�nk.

- Arra gondoltam… tal�lkozhatn�nk valamikor… Ha van kedved.

- Persze hogy van! A szerkeszt�s�gben mindig megtal�lsz, de mostm�r mennem kell. K�rlek ne haragudj- �s a lehet� legGinnysebben k�sz�ntem el t�le. Megfogtam a s�lj�t, magamhoz h�ztam, �s adtam neki egy puszit… a sz�j�ra.

����������������������������������������������