- Ezek tutira terveznek valamit – jelentette ki Ron két felülés között.

- Kik? – kérdezte vissza Harry, abbahagyva a karerősítő gyakorlatot.

- A nejeink! Mit gondolsz kikről beszélek?

- És mit gondolsz, mi lehet az?

- Gőzöm sincs, de Hermione túl kedves volt velem az utóbbi pár napban. Ginny nem udvarolt körül téged?

- Ami azt illeti, tegnap este…

- Állj! – emelte fel a karját Ron. – Nem akarom hallani, mit műveltek a húgommal!

- Merlin szerelmére Ron! Mikor hagyod már abba?

- Soha! – felelte a vörös hajú férfi. – Hiába kilenc éve a feleséged, mégis az én kishúgom! Nem vagyok hajlandó végighallgatni, ahogy elmeséled, hogyan enyelegsz vele az ágyban!

- De tegnap nem is az ágyban…

- Azt mondtam elég!

Harry vállat vont és elővett két súlyzót, hogy tovább folytassa a gyakorlatot. Az auror parancsnokság edzőtermében tartózkodtak, és a szokásos napi rutin részeként egy órát edzettek. Rengeteg eszköz állt itt az aurorok rendelkezésére, hogy jó formában tartsák magukat. Még egy úszómedence is állt a szomszédos csarnokban.

- Minden esetre nagyon remélem, hogy minél hamarabb megtudjuk! – ült fel megint Ron. – Nem szeretném, hogy megint olyan váratlanul érjen, mint tíz évvel ezelőtt az a verseny.

- Annyit tudok, hogy a jótékonysági bállal kapcsolatos, amit Lunáék szerveznek. Viszont a nőket ismerve, tuti, hogy mi is részesei leszünk a dolognak!

- Ez elég valószínű! – bólintott rá Ron.

- Na és mond csak! – kérdezte később a zuhanyzóban Ron. – Mutat a kis James valamilyen mágikus képességeket?

- Naná! – tekerte magára a köntöst Harry. – A múltkor például kékre festette azt a kanárisárga kardigánt, amit édesanyád kötött neki.

- Kanárisárga??? Akkor megértem a kishavert.

- Lily pedig napról napra szebb lesz! – büszkélkedett Harry. – Azt hiszem pár év múlva nagyon kell rá vigyáznom.

- Kapós kiscsaj lesz, az tény! – nevette Ron.

- Istenem! Ha olyan szép lesz, mint az anyja sok álmatlan éjszakám lesz, mire megtalálja az igazit!

- Ne nézzünk ennyire előre! – nyugtatta Ron. – Lehet, hogy rögtön elsőre beletrafál, mint az anyja!

- Ginny sem trafált bele rögtön elsőre! – érvelt Harry.

- Már ne is haragudj, haver, de ki volt beléd szerelmes már tíz éves kora óta?

- Az csak kislányos rajongás volt – javította ki Harry és elővette az öltözőszekrényéből a ruháit. – Rajongott értem, mert én voltam a híres Harry Potter. És utána, járt másokkal is!

- De sohasem mondott le igazán rólad!

- Honnan tudod?

- A húgom. Olyanokat tudnék róla mesélni, amiket még te sem tudsz. Mindig te voltál számára az ideál. Ahogy ő fogalmazott sokszor: az „álomherceg”…

- Álomherceg? – hökkent meg Harry.

- Az – bólintott Ron.

- Ezt sose mesélte!

- Mondtam, hogy tudok olyat, amit te nem!

- Tehát azt akarod mondani, hogy Ginny… Ginny számára én voltam…

- Te voltál az, akihez férjhez akart menni kilenc éves kora óta! – vágta rá Ron.

- Micsoda? – Harry arcára tömény sokk ült ki. – A feleségem akart lenni már kilenc éves kora óta?

- Igen. Anno mindig a te történeted volt a kedvenc esti meséje, és mindig azt mondta apának, hogy egyszer hozzád fog feleségül menni. Emlékszem sokat is nevettünk szegénykén.

- Ez nagyon érdekes! – mosolyodott el ravaszul Harry. – Borzasztóan érdekes!

- Harry! Kérlek, ne áruld el, hogy tőlem tudod! – kérte Ron. – Amikor feleségül ment hozzád, a lelkünkre kötötte, hogy ezt nem mondjuk el neked! Meg fog ölni, ha megtudja, hogy elkotyogtam a titkát!

- Gondoltál volna erre akkor, amikor fecsegtél! – mosolygott még mindig gonoszul Harry és suhogó talárban kivonult az öltözőből.

- Harry!!!

*****

Maga a megtestesült tekintély. Így lehetett jellemezni Harry Pottert. Az alapjában véve visszahúzódó, szerény férfi egy csapásra megváltozott, ahogy belebújt az aurori talárba. Tekintélyt parancsoló, magabiztos emberré vált, akinek nemhogy egy egyszerű alkalmazott, de még maga a miniszter se mert nagyon ellent mondani.

Ezért nem akarta Ginny megkörnyékezni férjét akkor, amikor a minisztériumban dolgozott. Egy dolog volt meggyőzni Harry Pottert a férjet, és másik Harry Pottert, az aurort. A második lényegesen keményebb dió volt, mint az első. Ám most nem volt más választása: muszáj volt beszélnie a férjével. Bekopogott az irodájába és mikor megkapta az igenlő választ, belépett. Harry az asztalánál ült, abban a borzasztóan dögös, fekete, bordó szegéjű talárban és épp az aznapi jelentésköteget tanulmányozta.

- Szia drágám! – köszönt Ginny.

- Szia! – Harry felállt és az asztalt megkerülve odalépett a feleségéhez, hogy átölelje. – Mit keresel te itt?

- Beszédem van veled!

Ám Ginny hirtelen mindent elfelejtett, amint férje erős karjai a dereka köré fonódtak. És azok a széles vállak! Nem tudta nem rájuk hajtani a fejét.

A fene! – gondolta Ginny. – Hogy lehet, hogy nem ő nyerte meg anno a legizmosabb vállak kategóriát?

- Szóval miért is jöttél? – suttogta a fülébe Harry.

- Őőő! – ennél értelmesebbet nem nagyon tudott kinyögni.

Kilenc év! Merlin és minden varázslók szerelmére! Kilenc éve házasok és Harry még mindig olyan hatással van rá, mint az első pillanatban.

- Most zuhanyoztál? – kérdezte végül Ginny.

- Igen. Együtt edzettünk Ronnal.

- De ugye – nézett fel a férjére Ginny. – nem zuhanyoztatok együtt?

Harry arca egy pillanat alatt olyan piros lett, mint egy érett paradicsom.

- Haha! Naggyon vicces, Ginny!

- Ami azt illeti, tényleg az – mosolygott a nő. – De most komolyan! Érzem rajtad, hogy friss vagy. Friss és nagyon szexi.

- Komolyan?

- Igen. És ha nem lennénk ilyen nyilvános helyen, rögtön letépném rólad ezt dögös kis talárt.

- És a nyilvános hely, mikor akadályozott meg, hogy letépd rólam a ruhát? – vonta fel a szemöldökét Harry.

- Ne provokálj, Harry!

Nevettek. Harry újra leült a székbe, az ölébe húzta Ginnyt és végre megcsókolta. Ez a tevékenység jó pár percig elhúzódott, szóval Harry némi késéssel tudta csak megkérdezni, ami már kezdettől fogva foglalkoztatta:

- Szóval. Miért is vagy itt?

- Mondd csak, Harry! Mit szólnál egy újabb versenyhez?

*****

- Nem! Abszolúte ki van zárva! – kiáltotta Ron.

- Ugyan már, drágám! – csitította Hermione. – Jó hecc lesz!

- Persze! – dühöngött Ron. – Nektek igen, de nekünk nem.

- Jaj, Ron! Most legalább itt lesz az új lehetőség, hogy legyőzd Harryt!

Hermione remélte, hogy itt érzékeny pontra tapintott, de csalódnia kellett. Ron csak legyintett egyet.

- Harryt sosem fogom tudni legyőzni!

- Nocsak Ron! Feladod? – döbbent meg Hermione.

- Nem. Csak reális vagyok. Mondd meg őszintén, Mione! Szerinted, van esélyem Mr. Tökély, Mr. Megmentő és Mr. Oroszlánszívű Auror mellett?

- Szerintem, igen! – válaszolta őszintén a nő.

Hallgattak. Ron csak bámulta a feleségét, majd megvonta a vállát.

- Ez most igent, jelent? – kérdezte kíváncsian Hermione.

- Az azt jelenti, hogy meggondolom!

- Ron! Drágám! – lépett oda a férjéhez Hermione. Átölelte és egy puszit nyomott az arcára. – Gondolj a gyerekekre! Csak jót cselekszel!

*****

- Akkor sem! – csapott az asztalra Harry. – Ha akarod, elmegyek arra a bálra, és egy csomó pénzt adományozok, de nem veszek részt még egyszer egy ilyen versenyen!

- A te adományodból nem folyna be annyi összeg, mintha miattad adományoznának az emberek! – érvelt Ginny.

- Nem érdekel! Ennyit tehetek! Azt hiszem, rengeteg áldozatot hoztam már a varázslóvilágért! Olyan nagy kérés, hogy kapjak egy kis nyugalmat?

- Már volt részed nyugalomban, az elmúlt kilenc évben! És ez a verseny sem tartana sokáig! Csak két és fél hónapot kéne kibírnod!

- Az épp elég! – morogta Harry. – Nem akarom Ginny! Értsd meg!

- Rendben! – sóhajtott csalódottan a nő és az ajtóhoz lépett. – De legalább megpróbáltam. Mennem kell, mert anya vigyáz Jamesre. Este találkozunk! Szia!

Ginny kilépett a folyosóra és megindult az aula felé. Már jó pár métert haladhatott, mikor a háta mögött kivágódott egy ajtó, és egy kiáltás harsant.

- Ginny!

A boszorkány megpördült és látta, amint férje futva közeledik felé.

- Te most feladtad? – kérdezte Harry, mikor odaért Ginnyhez. Nem lihegett. Egy igazi aurornak ez a kis futás meg se kottyan.

- Szerinted mégis mit csináltam? – nézett ártatlanul Harryre a felesége. – Ha nem akarod, akkor nem. Nem szeretnélek kényszeríteni!

- De te nem szoktad feladni!

- Figyelj, Harry! Nekem nem éri meg, hogy emiatt összevesszünk! Ha te nem akarod, akkor ezt el kell fogadnom. Van még elég hódító rajtad kívül. Majdcsak megoldjuk valahogy!

Rövid csókot lehelt Harry ajkaira, majd újra megfordult, hogy belépjen az egyik liftbe. Már épp csukódott a felvonó ajtaja, mikor Harry betette a lábát a küszöbre, így az ajtó nyitva maradt.

- Ginny! – szólt. – Hidd el, hogy nem azért nem vállalom, mert nem akarok segíteni! Egyszerűen csak elég volt a csillogásból.

- Elhiszem, Harry! Nem kell mentegetőznöd. – A boszorkány hátralépett, hogy beengedje a férjét. – Nekem kéne elnézést kérnem! Nem lett volna szabad megkérnem téged, hiszen tudom, mennyire utálod. Csak úgy magával ragadott a lelkesedés, hogy ez teljesen kiment a fejemből.

- Semmi baj! – suttogta Harry és homlokát, Ginny homlokához támasztotta. A lift ajtaja közben becsukódott. – De azért meglepett, hogy ilyen könnyen feladtad!

- Ki mondta, hogy feladtam?

- Ginny!

*****

- Nos? – kérdezte aznap este Lavender. – Hogy álltok a meggyőzéssel?

- Én haladok – felelte Hermione. – Szerintem Ron belemegy!

- És te Ginny?

- Nem vagyok benne biztos! De arra mind felkészültünk, hogy Harry nehezebb dió lesz. Minden esetre nem fogok kétségbe esni, ha nem vállalja el. Megmarad az én Mr. Tökélyemnek!

- Mi tettük, Mr. Tökéllyé! – durcáskodott Parvati.

- Tévedés! Harry mindig is tökéletes volt. Nekem. Az, hogy ti észrevettétek, már más tészta – tárta szét a karját Ginny, és a többiek nem tudtak ezzel vitatkozni. – Szóval! Ki Draco Malfoy új barátnője?