- Nos? Hogy állunk? – tette fel a kérdést Parvati a barátnőinek.

- Tömören és velősen szeretnéd? – szegezte neki a kérdést Ginny egy üveg vajsör fölött.

- Csak úgy.

- Harry kivételével mindenkit meggyőztünk.

- Még Draco Malfoyt is? – hökkent meg Lavender.

- Ő volt az egyik első, aki belement – nézte a listáját Susan Bones. – Őszintén szólva: nagyon szeretné legyőzni Harryt.

- Akkor gondolom, nem mondtad el neki, hogy Harry még nem vállalta el.

- Hülyének nézel, Hermione? Persze, hogy nem árultam el!

- Egyszerűen képtelenség, hogy Harry Potter ne vegyen részt ezen a versenyen! – csapott az asztalra Parvati. – Képtelenség és punktum!

- Ezt meg mernéd mondani neki is? – vonta fel a szemöldökét Ginny.

- Nem – hajtotta le a fejét a nő. – Bármit csak azt ne! Ezt a te reszortod!

- Ja! Ahogy általában!

- Nézzétek a jó oldalát! – próbálta javítani a kedélyeket Demelza. – Az összes többi Mr. Tökély elvállalta a szereplést.

- Igen. De a legelső Mr. Tökély nem! – Parvati arcán látszott, hogy ideges. – Az, akivel elindult a sorozat. A teljes első generációra van szükségünk! Ők tették híressé az egészet.

- Csak azért, mert jó időben voltak jó helyen. A háború után.

- Tök mindegy, Ginny! – intette le Lavender. – Háború ide, háború oda Parvatinak igaza van. Szükségünk van Harryre!

- És nem elég az, ha megjelenik? – kérdezte Luna. – Elég nagy szenzáció lenne anélkül is, ha nem indulna. Végtére is: ő Harry Potter.

- Luna! – fordult barátnője felé Parvati. – Én Szombati Boszorkánynál dolgozom, már évek óta és történetesen tudom, hogy egyik példánynak sem volt olyan magas az eladási száma, mint annak, amelyben az első generáció és Harry óriás poszterei voltak benne. A mai napig annak a példánynak az egyik darabja ott van kifüggesztve a főszerkesztő irodájában, olyan büszke rá. És Rita Vitrorról beszélünk, ezt ne felejtsük el! Szóval ezek után szerinted mekkora összeg folyna be az árverésükből? Hm?

- Sok – ismerte be Luna. – Nagyon sok.

- Na erről beszélek!

- Most nem a verseny az elsődleges cél? – kérdezte Pansy értetlenül.

- Nem – felelte Hermione és belekortyolt a töklevébe. – Az most csak másodlagos! Hiszen az árverésből fog befolyni nagyobb összeg.

- Akkor miért rendezzük meg egyáltalán?

- Azért Pansy, mert az embereknek kell a szenzáció! – magyarázta Parvati. – És ez határozottan az.

- Mennyi időnk is van a szavazás indításáig? – kutatott a határidő naplójában Hermione.

- Egy hét.

- Szóval akkor egy heted van, hogy meggyőzd a férjed! – tájékoztatta Ginnyt Parvati.

- Én is tudok még számolni, kösz szépen! Egyébként pedig ne aggódjatok! Még nem vetettem be a titkos fegyvert.

- És mi lenne az? – kapta fel a fejét Hannah, aki eddig csöndben üldögélt a meggylevével.

- Elcsábítod? – találgatott Lavender.

- Azt már próbáltam.

- Isteni vacsorát főzöl neki? – próbálkozott Parvati.

- Megvolt.

- Kizárod a hálószobából?

- Ő… Nem volt rá lehetőség!

- Miért nem? – hajolt előre Hermione.

- Mert aznap éjjel, amikor megtettem, Lilynek éppen rémálma volt.

- Ééés?

- Tudjátok milyen Lily! Ilyenkor csak az apja kell neki! A hős auror apuka, aki nem fél semmitől és az álombeli szörnyek rettegnek tőle.

- Ó!

- De akkor mégis hogy akarod meggyőzni? Várj! – csettintett Parvati. – Tudom már! Szerelmi bájitalt főzöl, és addig kínzod, amíg bele nem megy a szereplésbe.

- Nem! – nevette Ginny. – Dehogy. Ennél sokkal egyszerűbb és még csak a kisujjamat sem kell megmozdítanom.

- Hogy? – csodálkoztak a lányok.

- Ha nem te győzöd meg Harryt, akkor ki? – kérdezte Parvati. – Létezik olyan ember rajtad kívül, akinek nem tud nemet mondani?

- Nekem tud nemet mondani – javította ki Ginny. – De van egy valaki, akinek képtelen.

- Ki? – kérdezték egyszerre a többiek.

Hermione azonban a homlokára csapott.

- Jaj, Ginny! Neked mennyi eszed van!

Az említett személy erre egy ravasz mosollyal válaszolt. A többiek azonban értetlen arccal néztek egymásra.

*****

Harry Potter hosszú napok óta először jutott végre oda, hogy folytassa a félbehagyott könyvét. Leheveredett a kanapéra és olvasni kezdett. Azonban alig lapozott egyet, mikor egy aprócska kéz megragadta az inge ujját és meghúzgálta. Harry kinézett a könyv mögül és egyenesen belenézett kislánya zöld szemébe. Lily egy rózsaszín hálóinget viselt és haja egy szép nagy lófarokba volt kötve.

- Szia angyalom! – mosolyodott el Harry és letette a könyvet az asztalra. – Miért vagy még mindig ébren?

- Anyu azt mondta, még rendet rak a konyhában, és addig fent maradhatok. Ugye nem küldesz ágyba apu?

- Nem – ült fel a varázsló. – Ha anya azt mondta, fent maradhatsz, akkor én sem küldelek el. Na gyere!

Harry felemelte a kislányát a földről és az ölébe ültette. Lily azonnal befészkelte magát édesapja karjai közé, aki jóleső érzéssel dőlt hátra a kanapén.

- Mit csináltál ma, kicsim? – kérdezte a kislányt Harry.

- Fred és George bácsi boltjában voltam.

- És nem égett meg a füled?

- Jaj apu! – nevette a kislány. – Hogy égett volna meg?

- Tudod, a bácsikáidat ismerve még ez megtörténhet.

- Apu!

- Tessék kicsim!

- Neked olyan szép szemeid vannak!

- Pont olyanok, mint a tieid, drágám. Tudod, hogy tőlem örökölted őket.

- Igen. De neked akkor is sokkal szebb szemeid vannak, mint nekem. Főleg azon a képen, amit anyu mutatott nekem nemrég.

- Milyen képen? – kíváncsiskodott Harry, bár sejtett a választ.

- Azon a képen, amin szemüveg nélkül vagy. Még fiatal voltál akkor. Anyu azt mesélte, hogy minden lány szerelmes volt beléd a szemeid miatt.

Harry nem tehetett ellene: elnevette magát. Látni azt, ahogy a kislánya előadja az oly jól ismert történetet, több volt, mint szívmelengető.

- Honnan tudod te, hogy mi az a szerelem, kicsim?

- Apuuu! – húzta ki magát Lily. – Már majdnem hat éves vagyok!

- Ó igen! Az nagyon komoly kor! – bólogatott Harry. – Szóval anyu azt mondta neked, hogy minden lány szerelmes volt belém?

- Igen. És még azt is mesélte, hogy te voltál a legszebb fiú a Roxfortban. Meg is nyerted azt a versenyt.

- Igen, így történt – mosolygott az apa. – Anyukád a mai napig büszke is rám miatta.

- Én is az vagyok – bizonygatta Lily. – De mondd csak, apu! Ha akkor szerepeltél, akkor most miért nem?

- Tessék?

- Anyu mondta, hogy megint megrendezik azt a versenyt, de nem akarsz szerepelni. Miért?

- Jaj Lily! Azért, mert… mert…

- Nem akarsz segíteni az árva gyerekeken? – nézett apjára ártatlanul a kislány. – Azt hittem, te mindenkinek segítesz!

- Öhm…

Ginny már eközben rendbe rakta konyhát és az ajtó mögül figyelte, hogyan próbálja kimagyarázni magát a lányának Harry. Eddig a pillanatig nem volt túl sikeres.

- Apu! Úgy is tudom, hogy te nyernél!

- Úgy gondolod?

- Biztos vagyok benne! – bólintott Lily. – Te vagy a legszebb… a leges legeslegszebb apuka az egééész világon!

Ginny már alig tudta visszatartani a nevetését. A kis Lily aztán tényleg értett hozzá, hogyan vegye le a lábáról az apját.

- Tényleg így gondolod? – mosolyodott el Harry és megcirógatta Lily arcát.

- Igen.

- Óha! Most aztán sikerült zavarba hoznod!

- Mondd, hogy elvállalod, apu! Kérlek!

- Hát…

- Légyszi! Légyszi! Légyszi!

Ginny az ajtó mögül látta, amint Lily megrebegteti a szempilláit, és Harry ellenállása azon nyomban szerteolvad.

- Na jó! – egyezett bele Harry. – Egye fene!

- Elvállalod? – kiáltott fel Lily boldogan. – Tényleg?

- Tényleg – bólintott Harry.

- Jaj, apu! – vetette Harry nyakába magát Lily. – Annyira szeretlek!

- Én is szeretlek téged, kis angyalkám! Én is téged!

*****

Ginny épp megágyazott a hálószobában, mikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó. Nem kellett találgatnia, hogy tudja, ki az.

- Te számító kis… - jött a háta mögül Harry morgása. – Tudtad, hogy nem fogok tudni neki nemem mondani, igaz?

Ginny hátrafordult és ártatlan szemekkel férjére tekintett.

- Neeem! – rázta meg a fejét Harry. – Ez a tekintet még egyszer ma este nem fog bejönni! Nagyon is jól tudom, hogy te küldted Lilyt, hogy próbáljon meggyőzni

- Esküszöm, hogy nem mondtam neki semmi ilyesmit! – emelte fel védekezően a kezeit Ginny.

- Csak azt mesélted el, hogy az apukája nem akar részt venni ezen a versenyen, ahol árva gyerekeken segíthet. Ginny!

- Azt akarod mondani, hogy nem olvasztotta meg a szíved? – vonta fel a szemöldökét Ginny.

- Hát pont ez az! – fonta össze a karjait Harry. – Tudod, hogy mindig megolvasztja a szívem. Imádom a lányom!

- És pont ez az egyik tulajdonság, amit annyira szeretek benned – lépett oda Harryhez a felesége.

- Most, hogy ti aljas kis cselszövők mégiscsak belerángattatok ebbe az egészbe, az a legkevesebb, hogy kiengesztelsz!

- Engeszteljelek ki? – mosolyodott el Ginny. – És hogyan szeretnéd, hogy kiengeszteljek? Süssem meg neked a kedvenc tortádat? Vagy főzzek egy isteni bolognai spagettit, amit annyira szeretsz? Vagy lepjelek meg egy VIP belépővel a brit nagydíjra?

- Ó nem! Ennyire azért nem kell túlbonyolítani! A fürdőkád és a szex tökéletesen megteszi – ölelte magához Harry a feleségét.

- Már megint a fürdőkád? Mindig ugyanolyan sémákban gondolkozol?

- Jó! Akkor legyen a zuhanyzó, utána a kandalló előtti szőnyeg, és végül az ágy.

- Hm! Akkor remélem jó erőben vagy, Harry Potter! Mert ma nem sokat fogsz éjjel aludni!

Harry ravaszul elmosolyodd, és mielőtt megcsókolta volna Ginnyt, még megjegyezte:

- Pontosan ebben reménykedtem!