Szaporán dobogó szívvel léptem be a lakásunk ajtaján, és már beleéltem magam, hogy leülök a kandalló elé, és álmodozom…

- Szia Ginny.

 Harry volt az, az étkezőből.

- Te.. itthon? Ilyen korán?

- Korán? Kilenc óra lesz. Tudtommal ma hétig voltál.

 Ajaj… valamit elfelejtettem…

- Nem beszélve arról, hogy ma reggel beszéltük meg, hogy együtt készítünk vacsorát ma este.

 A számba haraptam.

- Készíthetünk! – feleltem nagy vigyorogva.

 Harry felsóhajtott.

- Merre voltál?

- Hyde Park.

- Egyedül?

 Értetlenül néztem rá.

- Hagyjuk. Na gyere ide – mondta, és megölelt. – Mi volt ma?

- Semmi érdekes – toltam el magam tőle – megyek, átöltözöm.

 De Harry megfogta a vállam.

Kínos csend következett.

- Valami.. baj van? – kérdezte.

 A szemébe néztem, és ezt mondtam: Semmi! És még elvigyorodni is volt képem.

A következő munkanapon különös arckifejezéssel indultam munkába. Kíváncsi voltam, vajon mikor, és hogyan „néz majd be” Patrick.

 Furcsamód egyáltalán nem lepődtem meg, mikor egy nagy csokor Százszorszép állt az asztalomon. Claire kíváncsian tekintgetett a mellékelt boríték felé.

- Kitől kaptad? – szegezte nekem a kérdést.

- Nem hinném, hogy rád tartozik.

- Pottertől, mi?  Nézd, Ginny. Értem én, hogy nem akarod a magánéletedet átadni a sajtónak, de ez, hogy egy idióta interjún sem jelentek meg, már kész röhej! Miért nem vállalod, hogy jártok? Egy olyan híresség, mint Potter…

- Vállalom Claire. – válaszoltam higgadt hangon, egy olyan pillantás kíséretében, amitől Claire inkább befogta a száját.

A borítékban mindössze egy keményebb lap volt…  Egy jegy az Írország-Brazília bajnoki selejtezőre… Ha Patrick csapata megnyeri, az azt jelenti, hogy bejutnak a legjobb 20-ba…

Igen! És még egy apró kis cetli mellette:

Kedves Ginny!

Bocs, de nem volt időm megvárni téged. Ha ráérsz szombaton, eljöhetnél drukkolni a meccsre. Nem muszáj… Mondd meg nyugodtan ha nincs kedved hozzá. Mindenesetre én szombaton délben várlak a Piccadilly Circuson. Hidd el, meg fogsz találni. (keresd Sarah vörös tincseit, azokat nem lehet nem észrevenni!) Várlak:                                      P. D. H.

A kérdés már csak az, hogy mit mondjak Harrynek, hol leszek szombaton? Mondjam az igazat, vagy… „Menjek el barátnőzni”? Talán egyszerűbb, ha kitalálok valamit.

Igen. Akkor így gondoltam…