�

-�������� Ne, Harry, ne!!! – sik�totta Ginny, de a hal�lfal� nem engedte le a p�lc�t. – K�rlek… ink�bb engem! Hagyja… hagyja �t!!! – Ginny �sszer�ndult a k�nt�l, arc�n patakokban folytak a k�nnyek �s � a f�ld�n t�rdelt �sszeg�rnyedve.

Arca piszkos, ruh�ja szakadt, nyak�n hossz� seb h�z�dott. A csukly�s hal�lfal� most elr�ntotta a p�lc�t �s Ginny remegve, zih�lva, zokogva n�zett fel r�.

-�������������� Na? Most m�r besz�lsz, kisl�ny? – k�rdezte a csukly�s, s szeme gonoszan villant. – Besz�lsz, vagy folytatom!

-�������������� K�ny�rg�m…! – susogta Ginny. – �n sem tudom, hol van, Bellatrix Lestrange!

-�������������� Nem? – Bellatrix levette a csukly�t, fekete szeme csillogott. – �gy l�tszik, m�s eszk�zh�z kell folyamodnom…!

-�������������� Hagyd, Bellatrix! – harsant m�g�tte egy �les, gonosz hang. – Majd meg�lheted, de el�bb kiszedem bel�le, hol van Potter! – mondta Voldemort nagy�r.

-�������������� Voldemort! – sziszegte Ginny �s felpattant, d�he er�t adott neki. De vasl�ncai m�lyen b�r�be nyom�dtak, s neki kiserkent a v�re. – Te… te…! Meg�llek! Meg�llek! – rik�csolta Ginny. – Meg�lted… meg�lted �t!!

-�������������� �n �ltem meg Thomas Kell-t, bel�tom m�r, hiba volt. Tal�n �t jobban szereted mint a neves Potter-t?

-�������������� Te sosem �rted meg ezt! – vetette oda neki Ginny �s szeme most b�tran villogott. – Sosem fog szeretni!

-�������������� Szeretni? Haha! Nem kell nekem holmi szeretet! Te kellesz nekem!

-�������������� Soha! Nem fogok besz�lni!!

-�������������� Dehogynem! – Voldemort felemelte a p�lc�j�t. – Legiliment! – ki�ltotta.

Ginny-nek mintha felhasadt volna a feje. �rezte, hogy Voldemort bet�r az elm�j�be. Miel�tt elindult, � is gyakorolta kicsit az okklumenci�t. El�g er�s v�delmet tudott fel�p�teni maga k�r�, de a S�t�t Nagy�rnak ez meg se kottyant.

Ginny a roxforti t� sz�l�n �llt �s a vizet b�multa. Harry-re gondolt. A fi� gy�ny�r� z�ld szem�re.

-�������������� Harry… - suttogta �s hirtelen eleredtek a k�nnyei. – Hol lehetsz? Gyere vissza, k�rlek!! K�ny�rg�k!

-�������������� Ne s�rj! – mondta neki egy hang a h�ta m�g�tt. – Thomas vagyok. Thomas Kell. Ginny…

-�������������� Thomas? – k�rdezte Ginny �s feln�zett a magas fi�ra, akit m�r l�tott a nagyteremben �s n�zte is, milyen j�k�p�. Nem volt bel� szerelmes, de most felt�rt bel�le valami. K�zelebb l�pett a sz�ke sr�choz.

-�������������� Ginny… Szeretlek! – suttogta Thomas �s mag�hoz h�zta a l�nyt, aki nem ellenkezett, pedig Harry-t szerette.

-�������������� �n… �n…! – mondta Ginny, de nem fejezhette be, mert Thomas megcs�kolta. Ginny is �t�lelte egy pillanatra, mint egy vigaszt ny�jt� any�t, �m hirtelen elt�volodott t�le �s megr�zta a fej�t. – Nem, nem… nem szabad…!

-�������������� Ginny… K�rlek!

-�������������� Nem, Thomas! – n�zett r� a l�ny. – �n Harry Potter-el j�rok! Csak �…

-�������������� L�tod? Potter nincs itt! Nem is foglalkozik veled!

-�������������� De igen, csak � most elment…

-�������������� Hova? Hova ment? – k�rdezte moh�n Thomas.

-�������������� �n… nem mond… Nem, ehhez semmi k�z�d, Voldemort! – ki�ltotta �s egy hirtelen l�k�s kiz�rta a fej�b�l Voldemortot.

-�������������� Hm, Ginny! – nevetett kaj�nul Voldemort, b�r alig tudta leplezni d�h�t. – Ki ez a Thomas? Az �ldozatom, tudom, de r�szedr�l… szeret�, Ginny?

-�������������� Nem! – ki�ltotta Ginny �s �jra potyogni kezdtek szem�b�l a k�nnyek. – �… � csak…!

-�������������� Csak? Hiszen �gy b�ntott, hogy a S�t�t Nagy�r meg�lte, Ginnyke! – g�nyol�dott Bellatrix.

-�������������� A sz�d, Bellatrix! – ki�ltott r� Voldemort. – M�r megint j�r! Nincs kedve elmenni valahov� az arcodr�l? – mondta g�nyosan. – Jobban n�zn�l ki sz�j n�lk�l! – �s m�r emelte is a p�lc�t.

-�������������� Ne, uram! – mondta Bellatrix, azzal feltette a csukly�t �s h�trah�z�dott.

-�������������� Az�rt. Te meg, Weasley, holnapig d�ntsd el, mit akarsz, holnapig! – azzal a S�t�t Nagy�r megp�rd�lt sark�n �s elt�nt az �jszak�ban.� ��������

�