|
3. fejezet:
 ...
Ott álltam a tér közepén az Erósz-szobornál. Patrick és a vakarcsok sehol. Oké, egy nem túl kezdő nagybácsi, tíz perc késés az első nem hivatalos randiról? Oké…
De 15?!
- DE ÉN MÁR MENNI AKAROOOK! – visított egy ismerős hang valahonnan.
- Akkor is megvárjuk. – válaszolt egy erőszakos kislányhang. Felvont szemöldökkel kinéztem a szobor mögül. Hát ki van ott?
- Sziasztok… - köszöntem zavartan. – Itt voltam… a másik oldalon.
- Ó.. Tényleg? Nos.. Akkor… - hebegett Patrick.
- Hagyjátok csak. Inkább menjünk, mert még fel kell készülnöd.
- Igen, Patricknak készülnie kéne, nem pedig csajoznia. – morgott Dan.
- Daniel! – visított Sarah.
- Még mindig nem tud belenyugodni abba, hogy nem Harry Potter volt a csokibékájához.
- Ó.
- Mindenáron ugrálni akart rajta.
- Ó! Mi ez, valami anti-Harry bojkott? – vigyorogtam.
- Nem… Ugyan. Danre néha rájön a 10 éve.
- Oké… Csak azért, mert Harry…
- PATRIIICK DAN ELVETTE A CSOKIBÉKÁMAT!
- Csak megnézem a kártyáját!
- Ne akarj egyhamar kölyköt Ginny. – mosolygott Patrick, és beterelt minket valami sikátorba. – Tudod, hova kell menni?
- Igen, persze. Megyek Sarah-val, rendben?
Patrick bólintott. Megfogta Dan kezét, nagy levegőt vett, és intett.
- Na, gyere Sarah, hopponálunk egy nagyot.
A stadion már jócskán meg volt telve, mikor odaértünk.
- Jézusom… Rohannom kell, Ginny, Sarah, Dan… Vigyázzatok magatokra.
A gyerekek Patrick nyakába ugrottak, és sok szerencsét kívántak neki. Én csak mosolyogtam… Bár szívem szerint akkora „sok szerencsét smaci”-t adtam volna neki, hogy csak na.
- Sok szerencsét Patrick.
- Köszönöm.
- Mikor kezdik már? – türelmetlenkedett Dan a jobbomon. Körülbelül nyolcadszorra kérdezte meg , úgyhogy kezdett elegem lenni.
- Kérsz csokibékát? – kérdeztem.
- AHA!
- Kezdik! – szólt izgatottan Sarah. Az írek kezdtek, , Patrickkel az élen repültek be. Csodálatos műsort vágtak le, pont, mint tíz évvel azelőtt…
Valakik csak akkor értek oda , és ültek be a helyükre. Egy tök magas vörös, és egy tök magas fekete… HARRY? RON?
- Basszameg! – káromkodtam el magam, mire Sarah (pedig halk voltam) elkerekedett szemmel nézett rám.
- Dan? Sarah? Keresünk egy másik helyet…
- De miért?
- Mert… Mert innen nem látok rendesen.
- De hát a…
- Gyerünk!
Ha ügyes voltam, Harry nem vett észre. Az voltam. Add, hogy az voltam!
Egy órával később:
- HAMILTON ELKAPTA A CIKESZT!!!!
- Nem is számítottam másra, de azért lelkesen felpattantam a helyemről, és sikítottam egy akkorát, de akkorát…
Lerohantunk az öltözőhöz, hogy minél előbb gratulálhassunk Patrickéknek. Ő is rán gondolhatott elsőnek, mert át sem öltözött, úgy futottunk össze. A nyakába ugrottam, ő pedig egy kicsit sem volt meglepve.
- Gratulálok! Baromi jó voltál! Amúgy, ár régen megnéztem magamnak, tök szexi az a mozdulatot, ahogyan elkapod a cikeszt…
Patrick fülig pirult, és nyögött egy „köszi”-t. Elengedtem, és néztem, ahogyan Patricket ellepik a gyerekek.
- Ginny?
- Már megint basszameg.
- Ő… szia! – fordultam hátra zavartan. – Műsorváltozás volt, a csajok nem értek rá, és már nem tudtalak felhívni, szóval hová máshova jöttem, mint a világ másik végére az Írország-Brazília mérkőzésre…
Harry felvonta a szemöldökét, de nem látszott, hogy gyanakszik.
- Ja. Mi meg úgy gondoltuk megnézzük ezt a meccset, és szólunk Hamiltonnak, hogy aztán készüljön az angolokra.
- Okés, bogaram... – feleltem, majd mikor elmentek, felsóhajtottam.
- Várj csak… De hiszen ti jártok Potterrel, nem? – kérdezte Patrick.
A francba, a francba, a francba, a francba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
