Ott �lltam a t�r k�zep�n az Er�sz-szoborn�l. Patrick �s a vakarcsok sehol. Ok�, egy nem t�l kezd� nagyb�csi, t�z perc k�s�s az els� nem hivatalos randir�l? Ok�…

De 15?!

- DE �N M�R MENNI AKAROOOK! – vis�tott egy ismer�s hang valahonnan.

- Akkor is megv�rjuk. – v�laszolt egy er�szakos kisl�nyhang. Felvont szem�ld�kkel kin�ztem a szobor m�g�l. H�t ki van ott?

- Sziasztok… - k�sz�ntem zavartan. – Itt voltam… a m�sik oldalon.

- �.. T�nyleg? Nos.. Akkor… - hebegett Patrick.

- Hagyj�tok csak. Ink�bb menj�nk, mert m�g fel kell k�sz�ln�d.

- Igen, Patricknak k�sz�lnie k�ne, nem pedig csajoznia. – morgott Dan.

- Daniel! – vis�tott Sarah.

- M�g mindig nem tud belenyugodni abba, hogy nem Harry Potter volt a csokib�k�j�hoz.

- �.

- Minden�ron ugr�lni akart rajta.

- �! Mi ez, valami anti-Harry bojkott? – vigyorogtam.

- Nem… Ugyan. Danre n�ha r�j�n a 10 �ve.

- Ok�… Csak az�rt, mert Harry…

- PATRIIICK DAN ELVETTE A CSOKIB�K�MAT!

- Csak megn�zem a k�rty�j�t!

- Ne akarj egyhamar k�lyk�t Ginny. – mosolygott Patrick, �s beterelt minket valami sik�torba. – Tudod, hova kell menni?

- Igen, persze. Megyek Sarah-val, rendben?

�Patrick b�lintott. Megfogta Dan kez�t, nagy leveg�t vett, �s intett.

- Na, gyere Sarah, hoppon�lunk egy nagyot.

�

A stadion m�r j�csk�n meg volt telve, mikor oda�rt�nk.

- J�zusom… Rohannom kell, Ginny, Sarah, Dan… Vigy�zzatok magatokra.

�A gyerekek Patrick nyak�ba ugrottak, �s sok szerencs�t k�v�ntak neki. �n csak mosolyogtam… B�r sz�vem szerint akkora „sok szerencs�t smaci”-t adtam volna neki, hogy csak na.

- Sok szerencs�t Patrick.

- K�sz�n�m.

�

- Mikor kezdik m�r? – t�relmetlenkedett Dan a jobbomon. K�r�lbel�l nyolcadszorra k�rdezte meg , �gyhogy kezdett elegem lenni.

- K�rsz csokib�k�t? – k�rdeztem.

- AHA!

- Kezdik! – sz�lt izgatottan Sarah. Az �rek kezdtek, , Patrickkel az �len rep�ltek be. Csod�latos m�sort v�gtak le, pont, mint t�z �vvel azel�tt…

Valakik csak akkor �rtek oda , �s �ltek be a hely�kre. Egy t�k magas v�r�s, �s egy t�k magas fekete… HARRY? RON?

- Basszameg! – k�romkodtam el magam, mire Sarah (pedig halk voltam) elkerekedett szemmel n�zett r�m.

- Dan? Sarah? Keres�nk egy m�sik helyet…

- De mi�rt?

- Mert… Mert innen nem l�tok rendesen.

- De h�t a…

- Gyer�nk!

�Ha �gyes voltam, Harry nem vett �szre. Az voltam. Add, hogy az voltam!

�

Egy �r�val k�s�bb:

�

- HAMILTON ELKAPTA A CIKESZT!!!!

�

- Nem is sz�m�tottam m�sra, de az�rt lelkesen felpattantam a helyemr�l, �s sik�tottam egy akkor�t, de akkor�t…

�

�Lerohantunk az �lt�z�h�z, hogy min�l el�bb gratul�lhassunk Patrick�knek. � is r�n gondolhatott els�nek, mert �t sem �lt�z�tt, �gy futottunk �ssze. A nyak�ba ugrottam, � pedig egy kicsit sem volt meglepve.

- Gratul�lok! Baromi j� volt�l! Am�gy, �r r�gen megn�ztem magamnak, t�k szexi az a mozdulatot, ahogyan elkapod a cikeszt…

�Patrick f�lig pirult, �s ny�g�tt egy „k�szi”-t. Elengedtem, �s n�ztem, ahogyan Patricket ellepik a gyerekek.

- Ginny?

- M�r megint basszameg.

- �… szia! – fordultam h�tra zavartan. – M�sorv�ltoz�s volt, a csajok nem �rtek r�, �s m�r nem tudtalak felh�vni, sz�val hov� m�shova j�ttem, mint a vil�g m�sik v�g�re az �rorsz�g-Braz�lia m�rk�z�sre…

�Harry felvonta a szem�ld�k�t, de nem l�tszott, hogy gyanakszik.

- Ja. Mi meg �gy gondoltuk megn�zz�k ezt a meccset, �s sz�lunk Hamiltonnak, hogy azt�n k�sz�lj�n az angolokra.

- Ok�s, bogaram... – feleltem, majd mikor elmentek, fels�hajtottam.

- V�rj csak… De hiszen ti j�rtok Potterrel, nem? – k�rdezte Patrick.

A francba, a francba, a francba, a francba.

�