4. fejezet:
...
- Mindent elmagyarázok. – feleltem falfehér arccal, és Harryék után slisszoltam.
- Rohanunk Ginny – szólt Ron, és tényleg sietősen lépkedett. – Nincs kedvünk nyilatkozni, és nekem még egy csomó dolgom...van…
Szerencséjére épp keresték telefonon. Én hátranéztem Patrickék felé, de már eltakarta őket a tömeg…
- Hermione az.
- Potter úr, mit szól ahhoz, hogy az írekkel megküzdeniük a kupáért?
Egy kis idő után így felelt.
- Azt, hogy a brazilokat jobban bírom.
- Harry! – sziszegtem. Már megjelent előttem a címlap:
POTTER, AZ ÍRELLENES
- Egyébként izgulok. Emlékszem arra a régi meccsre, ami után Hamilton megkapta a „lyukaskezű” jelzőt. Elég kínos volt… Nos, mint láthatjuk, mostanában már nem markol levegőt cikesz helyett, de én nem venném rossz néven, ha visszatérne ez az előnyös tulajdonsága.
És ezt a frappáns szöveget mind rögtönözte. Kár, hogy egyáltalán nem volt kedvem mosolyogni rajta. A torkomat valami szemét szúrós valami mardosta…
- Nagy hírem van. Rohanjunk, majd kint elmondom!
Átvágtunk a tömegen, és mire kiértünk, Ron levegő után kapkodva, izgatottan megszólalt
- Hermione terhes lett!
Kifacsartam magamból egy mosolyt, bár elég nehezemre esett. Se kedvem, se erőm nem volt belegondolni, mi is történt. Sikerült épp eléggé… Harry viszont körülbelül 10 percig gratulált. Én megszűntem létezni.
- De nem ez a lényeg.
Nem ez a lényeg. Ron egy igazán ígéretes apuka.
- Hermione kislánykora óta arról álmodik, hogy az anyukája ruhájában fog megházasodni. DE mivel az nyáron már nem fog rámenni, és éveket pedig nem akarunk várni, a jövő héten megházasodunk!
- Még 10 perc gratuláció.
- Nem húzhatnánk végre haza? – kérdeztem. A szemem már feltűnően vörös volt, a hangom is elcsuklott. Ron és Harry csak bámultak rám.
Mikor hazaértünk, berohantam a hálóba, magamra zártam az ajtót, és bőgtem. Bőgtem, bőgtem, bőgtem, bőgtem. Nem elég, hogy teljesen hazavágtam a szerelmi életemet, a degenerált idióta bátyámnak előbb ér révbe az élete, mint nekem, aki elvileg főnyeremény.
Vegyük elölről. Boldog 16 éves boldogan smárol a boldog 17 évessel, egy szadista gyilkos gyengeelméjű hullája felett. Aztán az álompár eléldegél huzamosabb ideig, annak ellenére, hogy én még suliba jártam, de jön egy csúnya szakítás a média közreműködésével. Pár évre rá a pasi megjelenik egy nagy csokor rózsával, meg azzal, hogy majd’ megdöglött nélkülem. Szép csendben újra felmelegszik a kapcsolat. De aztán… Egy téli napon rájövök, hogy rajta kívül van még egy álompasi. Úgy teszek, mintha még mindig szabad lennék, és lelkifurdalás nélkül elmegyek a randira. Ahol megjelenik az a pasi, akivel hivatalosan járok.
- Ginny… - kopogott Harry.
- Gyere.. – nyöszörögtem. Leült mellém az ágyra, és simogatni kezdte a hajamat.
- Akarsz beszélni róla?
.
- Tehát nem. Akkor kitalálom.
- Sok szerencsét.
- Az, hogy az írek legyőzték a brazilokat, tehát esély sincs rá, hogy láthatod González meztelen felsőtestét a meccs után, amit persze úgyse nyertek volna meg, mert…
- Hülye.
- Ahá! Akkor épp ez az. Hogy mi fogunk nyerni. És majd én is letépem magamról a cuccot mint González, és minden csaj láthatja, milyen szexi vagyok.
- Beképzelt…
- De komolyan, édesem, mi a gond?
- Hagyd, úgysem fogom elmondani.
- Akkor… Tehetek valamit?
- Ölelj át, és aludjunk.
- Ha ezt akarod…
És tényleg. Reggelig nem is keltünk fel. Pedig korán feküdtünk le…
Harry még aludt. Én kimásztam mellőle, és elhatároztam, hogy igazán aranyos, még jópofa leszek aznap reggel, hogy eszébe se jusson az előző nap.
Nekiálltam az omlettnek, és közben megérkezett a „Szombati Átok” című szennylap. (Minden hülyeségre előfizettünk.)
Odacsoszogtam a bejárathoz, és épphogy csak egy pillantást vetettem a címlapra… Mint mindig. Nem egyet. Kettőt. És ez pont elég volt… Leejtettem az újságot.
NEM.
Ginny Weasley formás valaga volt a képen, amint Mr. Hamilton markolássza azt, míg Weasley a fülébe súg valamit, addig ők szemérmesen bekarikázták Hamilton kezét.
Ez mind nem volt elég.
Egy gyűrű volt az ujján.
- Harry, mennem kell, ebédre megígérem, hogy visszaérek. Sőt!
Harry nyöszörgött valami válaszfélét, én magamra kaptam a kabátomat, meg egy nadrágot, és kirohantam a bejárati ajtón.
|