� �jf�lre j�rt az id�. Az Od� kertje kihalt �s csendes volt ezen a k�sei �r�n. Csillagok pettyezt�k az eget, s p�sztoruk, a Hold bevil�g�totta a hossz�, t�glalap alak� ter�letet. Igaz, ezt csak a sok id�t meg�lt f�k engedt�k sejtetni, melyek �gy �rizt�k az udvar k�t oldal�t, mintha ez volna a k�ldet�s�k. H�v�s sz�l suhant �t, k�rbe�lelve a t�rzs�ket, megfodroztatva a leveleiket.

�

� Az egyik szomor�f�z alatt �ll� fi� szint�n �rezte a sz�l j�t�kos kedv�t, hisz’ az �pp az � haj�t t�ncoltatta. Felkapta, elengedte, �gy m�g k�cosabb� t�ve az am�gy is borzas tincseket.

�

�- �lvezd, am�g teheted – sz�lt egy hang a fej�ben. – Nem fogod t�l�lni.

�- De igen! – v�gott vissza egy m�sik.

�- Tudod, mire v�llalkozt�l. De tiszt�ban vagy vele, mi a V�gzeted?

�- „Nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik…”

�- Pontosan. Szerinted, kinek a gy�zelm�vel fog z�rulni ez a csata?

�- Nem vesz�thetek! Meg kell �t �ln�m…!

�- De k�pes vagy-e r�? Ez a legf�bb k�rd�s.

�- Nem… Igen… Nem… Nem…

�

� A fi� halk nyikorg�st hallott.

�- Ki lehet az?

Egy karcs� �rny�k vet�lt a h�z fal�ra a Hold sugar�nak keresztt�z�ben. Skarl�t haj�n egy pillanatra megcsillant a sejtelmes f�ny…

�- Nem… Mit keres itt?

�

� A fi� hitetlenkedve b�multa a helyet, azonban a jelen�s m�r elt�nt. Tekintet�t v�gigfutatta a f�kon. Pont vele szemben t�maszkodott egy t�lgynek a l�ny, �s �t n�zte. Legal�bbis a fi� �gy gondolta. A l�nyt ugyanis eltakarta a lombhullat� s�t�t szilluetje, �gy csak a k�rvonalait l�tta. Pech�re a Hold most �ppen oda s�t�tt, ahol � �csorgott. M�r es�lye sem volt elrejt�zni, tal�n nem is akart. Laz�n, f�l v�llal nekid�lt a f�znek.

�

Ha nem lett volna tiszt�ban vele, hogy a l�ny alig huszon�t l�p�snyire �ll t�le, bizony�ra felki�lt a meglepet�st�l. �gy viszont csak a rem�ny hagyta el. Tudta, hogy nem k�nny� f�b�l faragt�k, m�gis jobban �r�lt volna, ha nem l�p ki az �rny�kb�l, az �gen J�r� nem vonja be kecses alakj�t ez�st�s ragyog�s�val, a sz�l nem f�jdog�lja a haj�t…

Vagy m�gsem?

�

�gy szerette n�zni �t. �gy szeretett a selymes, v�r�s hajzuhatagon v�gigsim�tani. �gy szerette ajk�t �rinteni. �gy szerette… ezt a t�nem�nyt.

�

De nem tehette. Ezernyi k�ts�g hull�mzott �t rajta. Lassan teljesen elfordult a vil�gt�l, az emberekt�l, a bar�ts�gt�l… Nem hagyta, hogy a sz�ve elterelje az esz�t a szerelem fel�… Nem.

�

�- Mi�rt teszed ezt? – A t�nd�r halkan �s nyugodtan tette fel a k�rd�st, de a fekete haj� fi� ki�rezte bel�le a mardos� keser�s�get.

�- Hogy mi�rt teszem ezt, Ginny? M�g k�rded? El kell puszt�tanom Voldemort horcruxait, meg kell �ln�m �t, ehhez el kell hagynom a r�gi �letemet, el kell szakadnom a bar�taimt�l…

- Csss… - Ginny gyeng�den a fi� ajkaira tette az ujj�t. – Harry, ismerlek. Tudom, hogy �gyse nyugszol, am�g nem vad�szhatsz Voldemortra.* Hisz’, eml�kszel. Egyszer m�r mondtam. De azt nem �rtem, mi�rt kell ezen az �ton n�lk�l�nk v�gigmenned.

�- Voldemort engem akar. Ha nincs velem senki…

�- Ha nincs veled senki, �sszeroppansz e rettenetes teher alatt! Hogy tervezed Voldemort legy�z�s�t? Elhagyatottan, betegen, egyed�l k�sz�lsz el� j�rulni? Mert ez lesz, ha ell�ksz minket magadt�l.

B�r Ginny nem besz�lt hangosan, Harryt megr�m�tette a hangj�ban cseng� hidegs�g.

�- Nem szeretn�lek titeket vesz�lybe sodorni, �rtsd meg! Ha egy�tt vagyunk, �s Voldemort elkap, ti is a kezei k�z� ker�lt�k! Nem �rdekel, mit csin�l velem, de azt nem engedem, hogy titeket is b�ntson! Sz�momra ti jelentitek a csal�dot! Ha valamelyik�t�k meghal, �n… �n azt nem �ln�m t�l!

Harry lehajtotta a fej�t, de Ginny megfogta az �ll�t, �s k�nyszer�tette, hogy a szem�be n�zzen. A f�lelem bek�lt�z�tt Harry lelk�be, amikor megl�tta a sz�m�ra oly’ kedves, meleg, barna tekintetben kavarg� haragot, f�jdalmat, k�ts�gbees�st… szerelmet.

�

�- Harry James Potter – kezdte Ginny v�rfagyaszt�an. – Mit gondolsz, ha te halsz meg, azt mi t�l�ln�nk?

Egy k�rd�s, egy v�lasz. �m, az ut�bbi v�ratott mag�ra. Harry nem volt k�pes egy �rtelmes mondatot kiny�gni.

�- Tudod, mi a bajod? – folytatta a l�ny. - Kit�rt�l a hitedb�l. Hitetetlen vagy.

�

� A fi� fej�ben csup�n egy gondolat �v�lt�tt. Mi�rt? Mi�rt?! Mi�rt tudja ilyen pontosan megfogalmazni, mit �rzek?! Mi�rt?!

A l�ny elmosolyodott.

�- �n hiszek benned.

�

� Harry hirtelen megcs�kolta Ginnyt, szorosan �lelte, kez�vel belesim�tott a skarl�t hajzuhatagba.

Ginny Harry nyaka k�r� fonta a karjait, �s belet�rt a fekete tincsekbe.

Mind a ketten belemosolyogtak a cs�kba. Harry egyetlen sz�t suttogott:

�- K�sz�n�m.

�

�

�

V�ge

�

�

*Harry Potter �s a F�lv�r Herceg, 614. oldal

�