7. fejezet: Race of champions
...
(Bajnokok csatája)
- FIA! – kiabálta túl a motorzajt Harry. – FIA, nem DIA! - Mi is a FIA tulajdonképpen? – kérdezett vissza Seamus. - Federation Internationale de l’Automobile, vagyis Nemzetközi Automobil Szövetség – kiabálták összhangban Ron és Harry. - Szóval! Az FIA felelős a Forma 1-ért, a Raliért, GP 2-ért, és… - Az összes autósportért Seamus! – üvöltötte Ron. – Az összes autósportért!
Harry, Ron, Seamus, Dean és Roger Davies a Wembley stadion lelátóján ültek, és az autósport lényegét próbálták meg megértetni az ír férfival. Seamus odáig már eljutott, hogy tudta, mi a különbség egy Forma 1-es és egy raliautó között, viszont hogy egy Forma 1-es és egy GP 2-es versenyjárgányt mi különböztet meg egymástól, arról gőze sem volt.
- Nézd inkább a versenyt, Seamus! – mutatott a pályára Harry. – Az érdekesebb.
Az öt varázsló, mint ahogy az már említésre került, a Wembley stadionban ült, a népszerű Race of Champions gálán, amit minden évben megrendezett a FIA (és nem DIA!), és az autósportok minden nagy kiválósága részt vett rajta.
A Forma 1-es holtszezonban, nagydíjjak híján, ezzel is megelégedtek. Bárhol szívesebben voltak most, mint a varázslóvilágban, ahol már a finiséhez érkezett a szavazás.
- El sem hiszem, hogy itt végre békén hagynak! – sóhajtotta Ron. - Azért jöttünk ide! – húzta összébb magán a dzsekijét Harry. – Se varázslótalár, se pálca, csak autózúgás és üvöltözés. - Halleluja az égnek! – morogta a kólájába Dean.
Újabb futam ment le, majd pár perces szünetet hirdettek. A férfiak egyöntetűen amellett szavaztak, hogy elmennek egy-egy pohár forró kávéért. Mikor már az italt szürcsölték (Harry fizetett), nézték meg az eredményjelző táblát, hogy megtudják, melyik lesz a következő futam.
- Juan Pablo Montoya és Marcus Grönholm? - Jaj! – sopánkodott Dean. – Grönholm porig fogja alázni Montoyát! - Talán azért, mert Montoya volt a Forma 1 történetének legnagyobb baklövése! – jött egy hang hátulról.
Harry azon nyomban hátrapördült, mert a hang túlzottan is ismerős volt neki. Nem is tévedett az illető kilétében.
- Wemton! Mi a fenét keresel te itt? - Talán ugyanazt, amit ti – válaszolta szenvtelenül a varázsló. – Menekülök a rajongók elől. - De akkor is! Mit keresel te a Bajnokok csatáján? – lépett Harry mellé Ron. - Ha nem tudnád Weasley, én sportriporter vagyok. - De nem vagy mugli! - Attól még érdekelhet! Téged is érdekel, nem Weasley?
- Oké, oké! Nyugi! – lépett a két varázsló közé Roger. – Ne hogy egymásnak menjetek ennyi ember előtt! - Ugyan! Én nem akartam senkinek neki menni – hátrált Nathaniel. – Egyszerűen csak kifejtettem a véleményemet. - Tényleg! – kapott észbe Dean. – Mi is a bajod Montoyával? - Az, hogy egy nagy tévedés volt. Nem illett a Forma 1-be. - Na látod, ebben egyetértek veled. – Harry kidobta az üres kávéspoharát egy kukába. – Tényleg nem sok vizet zavart.
Láthatóan ez egy kicsit megbékítette Nathanielt, aki végül csatlakozott az öt varázslóhoz, hogy megnézzék a futamot, ahol természetesen Montoya csúfosan kikapott Grönholmtól.
*****
- De anyúúú! – nyafogott Lily. – Én miért nem szavazhatok? - Mert még kicsi vagy, drágám! – simogatta meg lánya haját Ginny. - Persze! – toppantott a gyerek. – Ti mindig ezt mondjátok. Apu is, meg te is! - Apura mégsem szoktál haragudni! – fonta össze a karját a nő. - Mert apu… Mert apu, az apu! Ő sosem szid le engem! – biggyesztette le a száját Lily. – De te igen. - Nem szidtalak le, Lily! – guggolt le a lányához az anyja. – Csak itt most tényleg nem szavazhatsz, mert még nem vagy elég nagy. De egy valamit megígérek. Ketten fogjuk kitölteni a lapot és megbeszéljük, hogy kinek a nevét írjuk be a rublikákba. Jó lesz úgy?
Lily arca felderült és átölte az édesanyját.
- Persze, hogy jó lesz! De én már most tudom, hogy kire szavazok! - Igazán? – vonta fel a szemöldökét Ginny, előre sejtve a választ. – És kire? - Apura! – jelentette ki büszkén a kislány. – Csak apura!
*****
- Mellesleg szép nyilatkozat volt – huppant le Nathaniel Harry mellé. – Profi! - Kösz! A tied se volt semmi! Jól kivágtad magad az utolsó kérdésnél. - Mondtam volna azt, hogy menjetek a fészkes fenébe? – nevetett a férfi. – Ugyan! Akkor aztán tuti lemondhattam volna az összes szavazómról. - Van benne valami!
- Most akkor még egyszer! – fordult barátaihoz Seamus. – Mely sportokat irányítja a DIA? - FIA!!! – kiáltotta egyszerre Nathaniel és Harry.
Itt fulladt nevetésbe a párbeszéd. Még Ron is becsatlakozott, pedig nem túlzottan kedvelte Nathanielt. Harry biztos volt benne, hogy az ellenszenv oka az, hogy Hermione egyszer azt mondta a sportriporterről: sokkal elegánsabban öltözik, mint Ron. Érthető hát, hogy a vörös hajú varázsló megorrolt a férfira, bár Harry is egyet értett barátja feleségével.
Szó, ami szó, Nathaniel sem volt egy ágrólszakadt legény. Ellenkezőleg! Szőke hajához, világoskék szemek társultak. Az a tipikus szőke herceg, fehér lovon figurának lehetett volna nevezni, ha nem a seprűt lovagolta volna meg a ló helyett.
- Mindig összekeverem őket! – panaszkodott Seamus. - Akkor jegyezd már végre meg! – fogta a hasát Ron. - Jól van na! Én még csak most ismerkedem az egésszel! - De ez egyáltalán nem nehéz! - Neked! - Na de most komolyan, Seamus…
- Nem szívesen szakítom félbe a vitájukat uraim! – hajolt előre a hátsó sorból Dean. – De most jön a világbajnokunk, úgyhogy jó lenne, ha odaskubiznátok!
És valóban! A tömeg már hangosan skandálta a nevet, köszöntve Nagy Britannia első Forma 1-es világbajnokát Damon Hill óta: - Hamilton! Hamilton! Hamilton!
Pár pillanatnyi késéssel ugyan, de Ron és Seamus is becsatlakoztak az ordító tömegbe és a vitáról, hogy FIA, vagy DIA, jó időre elfeledkeztek.
*****
- Ma este végre lezárul a szavazás – dőlt hátra Hermione a fotelben. – Már csak a számlálás marad! - De jó, hogy most nekünk nem kell benne részt vennünk! – kapott be egy pralinét Ginny. – Bele is gebednénk! - Ühüm! – bólogatott csukott szemmel Hermione. – De legalább a szavazólapokkal ráértünk az utolsó pillanatig. Ez a szervezők előnye! - Nem mintha túl nehéz lett volna kitölteni! – mosolygott Ginny. - Ezek szerint, - fordult barátnőjéhez Hermione – te minden kategóriában Harryre szavaztál? Megint? - Most nem szavaztam egyedül. Lily segített. - Ó! Akkor már biztos vagyok benne, hogy minden szavazatot Harry kapott! Lily odavan az apjáért!
- Nekem mondod? – állt fel a kanapéról Ginny, hogy kinyújtóztassa egy kicsit magát. – Néha kezdek már féltékeny lenni, mert Lily jobban szereti az apját, mint engem! - Ugyan, Gin! - Tudom, hogy butaság! – ült le megint a nő. – Csak néha jut eszembe.
- Harry szereti a gyerekeket. - Tudom! – bólintott Ginny. – Ezért is szeretném még megajándékozni egy-kettővel. - Szóval akartok még gyerekeket? - Én biztos, és szerintem ő is! Viszont konkrétan még nem került szóba. De most már időszerű lenne, hiszen James is majdnem három éves. Én meg 26 vagyok. - Úgy beszélsz, mintha olyan öreg lennél! – forgatta meg a szemeit Hermione. – Jaj, Ginny!
- Szóval! Te kire is szavaztál? – tért vissza az előző témára Ginny. – Mindenhol Ronra? - Ami azt illeti – hajtotta le a fejét szégyellősen Hermione –, egy kategóriában mást jelöltem. - Na ne! – hitetlenkedett Ginny. - Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek! – nézett barátnőjére kérlelően Hermione. - Csak akkor, ha elárulod ki az és milyen kategóriában! - Harryt jelöltem a legigézőbb szemekre. - Hermione! – nevetett fel Ginny. - Tudom, hogy nem szép dolog tőlem! És hidd el, Ron szemei is nagyon szépek, főleg amikor… szóval amikor… Jaj, ne vigyorogj már! - Főleg amikor kufircolsz a bátyámmal? – kuncogott Ginny. - Én nem akartam ilyen vulgárisan kifejezni magam, de tény, hogy valami hasonlót akartam mondani. - Szóval akkor! – vonta fel a szemöldökét a vörös hajú nő. – Miért is részesíted előnyben az ÉN férjem szemeit a TIED helyett? - Azért – húzta ki magát Hermione -, mert én a tények embere vagyok. És hogy Harry szemei a legigézőbbek, az tény. - Hát tényleg jobb lesz, ha befogom a számat. - Igen – mosolygott mézesmázosan Hermione. – Jobb lesz. - De ne felejtsd el, hogy az adósom vagy! – fenyegette meg játékosan sógornőjét Ginny. - Nem fogom elfelejteni!
*****
- Ez jó kis nap volt! – mosolygott Ron a stadionból kifele jövet. - Jaja! – helyeselt Dean is. – Hamilton nyert és mi meg erre a napra elfelejthettük azt a hülye versenyt. - Ráadásul otthon várnak minket meleg vacsorával – dörzsölte a tenyerét Harry. – Már alig várom! - De jó nektek! – sóhajtott Nathaniel. – Én meg ehetem a mirelithamburgert. - Ez már csak a te hibád, öreg! – mutatott a férfire Ron. – Szerezz magadnak asszonyt, és akkor nem lesz ilyen gondod! - Hogy aztán parancsolgasson nekem? Na azt már nem!
Mikor már elég távolt voltak a tömegtől, a barátok kezet ráztak – Ron és Nathaniel inkább csak összeérintették a tenyerüket -, majd mindenki hazahoppanált.
Ugyanebben a pillanatban a lezárt szavazóládákban pedig már ott volt a hölgyek döntése, hogy kiket tartanak a varázslótársadalom legnagyobb hódítóinak. Egy hét. Egy hét és mindenki meg fogja tudni a titkot.
Egy kis kiegészítés:
1. Tudom, hogy a Race of Champions eredeti jelentése Bajnokok versenye lenne, ám úgy gondoltam ez a fordítás sokkal hangzatosabb.
2. Vegyétek figyelembe, hogy ez a történet a jövőben játszódik, szóval akkor már Lewis Hamilton nyugodtan lehet Forma 1-es világbajnok.
3. Nathaniel életkorát módosítottam 21 évre, ugyanis közbe rájöttem, hogy 19 évesen valaki még nem nagyon lehet tapasztalt sportriporter, még a varázslók világában sem.
|