|
10. fejezet: Harcias oroszlánok
 ...
Sokan italokkal hűsítették magukat a nagy izgalmakat követően, de voltak olyanok is, akik a szépen feldíszített kertet választották. A zenekar egy halk jazz számba kezdett, mire párok szálingóztak a táncparkettre. Köztük volt Ron és Hermione, valamint Harry és Ginny is. Chris Branwent már egy fél órája nem látta senki, de egy feltűnően csinos szőke nővel tűnt el.
Ginny Harry vállain pihentette a fejét, és táncoló testvérét nézte. Ronon látszott, hogy borzasztóan örül, és Hermione arca is valami földöntúli boldogságtól ragyogott. Ginny felsóhajtott.
- Hermione gyönyörű ma este, igaz? – nézett le feleségére Harry. – Csak úgy ragyog.
- Igen – bólintott Ginny. – Jól áll neki a kismamaság.
- Szóval te is tudod!
- Gondolod, hogy van olyan, amit Hermione ne mondana el nekem? – vonta fel a szemöldökét Ginny. – A második hónap végén jár és július 22.-re van kiírva.
- A mázlisták! – csóválta a fejét Harry. – Nekik mindig szép időben születnek a gyerekeik. Michael és Lewis májusban, Briana júniusban, most pedig júliusi lesz a jövevény. Nálunk meg Lily októberi, James meg februári.
- Ez miért probléma? – nézett kíváncsian a férfira Ginny. – Ha a következő gyerekünk januári lenne, akkor el sem fogadnád?
- Jaj dehogynem! – védekezett Harry. – Igazából nem is a hónap a problémám.
- Hanem mi?
- Hogy nekik… itt ez az új gyerek. Már a negyedik. Nekünk meg csak kettő van. Kettő, akiket imádok, de… Úgy szeretnék… Úgy szeretnék még gyerekeket! Azt szeretném, ha sikoltoznának, ha széttépnék a könyveket, ha éjszakánként felébresztenének a sírásukkal… Mindegy! Csak lennének! Sokan.
- Szóval… szeretnél még? – nézett mélyen Harry szemébe a felesége. – Szeretnél még gyerekeket?
- Hogyne – bólintott Harry. – Mindig is nagy családot szerettem volna: szerető feleséggel és sok gyerekkel. Olyanokkal, akiket szerethetek, és akik engem is szeretnek. Hogy érezzem, hogy szükségük van rám, hogy gondoskodhassak róluk. Szeretném tudni, hogy fontos vagyok és nem azért, mert én mentettem meg az embereket Voldemorttól, hanem mert férj vagyok és apa. Lehet, hogy önzőség!
- Nem – rázta a fejét Ginny, és gyengéden a kezeibe fogta Harry arcát. – Nem az. Egyáltalán nem. Tőled egész kiskorodban megtagadták a szeretetet. Nem csoda, hogy most annyira vágysz utána. Tudom, hogy sosem lennél önző, mert neked nemcsak arra van szükséged, hogy szeretet kapj, hanem arra is, hogy adhass. Látom, hogy bánsz a gyerekekkel. Nemcsak a sajátjaiddal, hanem másokkal is. Kedves vagy velük, gyöngéd, megértő. Életemben nem láttam még ilyet: megnyílnak előtted, ösztönösen bíznak benned és ez nagy dolog. Csodálatosan bánsz velük, és amikor gyerekkel látlak téged, minden egyes alkalommal egyre jobban növekedik a szerelmem irántad.
- Akkor ezek szerint te is szeretnél még gyereket?
- Nem is tudod, mióta vártam már arra, hogy kimond. Igen, szeretnék, nagyon!
- Akkor ezt megbeszéltük.
Szorosan egymáshoz simulva táncoltak tovább. Harry érezte a Ginnyből sugárzó szerelmet és vágyat. Kedvese minden egyes lélegzetvétele arról árulkodott, hogy ez a közelség már nem elég neki.
- Harry csókolj meg! – kérte halkan.
- Itt? A táncparkett kellős közepén állunk. Mindenki meg fog látni!
- És van mit titkolnunk? – nézett homályos tekintettel férjére Ginny. – A szerelmünk senki előtt sem titok.
- Ez igaz!
Csókjuk gyöngéd volt, mégis érzelemmel teli. Harry nyelve játékosan végigjárta a jól ismert utat Ginny szájában. Tudta jól, hol simogassa, hol becézgesse a feleségét. Harry már a csóknak is mestere volt, hát még…
- Nem úgy tűnik, mint aki nagyon el lenne keseredve, hogy veszített! – dőlt neki a székének Julian.
- Miért? Veszített? – fonta össze a karját Nathaniel. – Nem hinném!
- Hát ha engem is ilyen nő vigasztalna, mint amilyen Harryt, nekem sem lenne okom panaszra – ismerte el a fekete szemű varázsló.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy Chris nője nem gyönyörű?
- Dehogynem az! De ez más! Ez szerelem. Nem kaphatod meg minden utcasarkon. És én ezt irigylem Harrytől. De… ha valaki, hát ő megérdemli!
*****
Az árverést este tízre hirdették meg és addig bizony már csak tizenkettő perc volt hátra. Az izgalom tapintható volt, még Ginny is gondolta, igénybe veszi a mosdót, hogy lehűtse magát. Már épp visszatérőben volt, mikor a folyosón eléállt egy alak. A nő már messziről tudta, hogy az a valaki nem Harry. Nem is tévedett. Mikor közelebb ért a férfihoz, kiderült, hogy nem más áll előtte, mint Chris Branwen.
- Szép jó estét! – köszönt a barna hajú férfi. – Egy ilyen szép hölgy egyedül sétál a folyosón? Hova tűnt a férje?
- A mosdóba egyedül is el tudok menni, Mr. Branwen! – húzta ki magát Ginny. – És most ha megbocsát!
- Hova siet ennyire? – lépett elé Chris. – Még van idő az árverésig.
- És azt az időt szeretném a férjemmel tölteni. Szóval…
- Miért sietsz annyira hozzá? – lépett egyre közelebb Branwen. – Hiszen itt vagyok én!
- Igen. És ön közel sem annyira tökéletes társaság, mint Harry.
- Nem értem, hogy egy ilyen nő, mint te, miért ódzkodik a kalandtól? Mit ad meg neked az a Harry, amit én nem tudok?
- Sok mindent – vágta rá Ginny. – Például szeretet.
- Én izzó szenvedélyt adnék neked!
- Harry azt is megadja.
- Kalandot is?
- Igen.
Chris keze már vészesen közel járt Ginny karjához és a nő nem tudott tovább hátrálni. Beleütközött a falba.
- Miért vagy hűséges egy ilyen emberhez? Miért nem kóstolsz bele valami másba?
- Utoljára kérem, hagyjon békén!
- Ugyan!
Chris már épp megérintette volna Ginny arcát, mikor egy újabb hang harsant, amire mindketten összerezzentek.
- Próbáld meg, Branwen és nem élsz tovább!
Chris megpördült a tengelye körül és egy pálcát tartó Harry Potterrel találta szemben magát. Harry szemei szikrákat szórtak, keze mégsem remegett.
- Ha hozzáérsz a feleségemhez, nem fog érdekelni a nyilvánosság, és itt helyben fojtalak meg!
- Jól van, na! – lépett el Ginnytől Chris. – Nem eszik olyan forrón a kását! Csak beszélgettünk!
- Beszélgettünk, mi? Na azt kötve hiszem! Kotródj innen, Branwen, mielőtt elvesztem a türelmem!
- Oké! Oké! – A férfi arcán látszott, hogy rájött: Harryvel szemben nincs semmi esélye. – Már itt sem vagyok!
Mikor a férfi odébbállt, Harry leeresztette a pálcát és Ginnyhez sétált.
- Szép volt! – bújt oda Harryhez a nő. – Tényleg szép!
- El akart csábítani! Azt hittem megfojtom!
- Igen, vettem észre! Érj hozzá a nőmhöz és meghalsz! Nagyon-nagyon harcias voltál Harry!
- Meg is öltem volna! – ölelte át hitvesét Harry. – Egyetlen férfi sem érhet hozzád az engedélyem nélkül. Főleg nem az ilyen Branwen félék!
- Miért is nem érhet hozzám egy férfi sem az engedélyed nélkül? – kíváncsiskodott Ginny.
- Lássuk csak! Talán azért, mert az enyém vagy! Az enyém és senki másé!
- Ejha! Nézd a harcias kis oroszlánt! Nem viszed te véletlenül túlzásba?
- Nem – felelte rekedten Harry és megcsókolta Ginnyt.
Ezt a csókot nem lehetett összehasonlítani az előzővel. Az szerelmes volt, ez pedig tele volt szenvedéllyel. Harry immár nem kért engedélyt, és a nyelve azonnal megtalálta az utat Ginny ajkai között a nő szájába. Egészen a falig hátráltak. Harry ajkai rögtön felesége nyakára vándoroltak, míg a nő férje hajába túrt. Még jó, hogy sörétségbe borult a folyosó, különben eléggé arcpirító látvány tárult volna az arra sétálók szeme elé.
Harry jobb lábával Ginny combjai közé férkőzött és kezei a zöld ruha alá tévedtek, hogy ott a formás lábakat simogassák. Ginny hátravetette a fejét, úgy élvezve a kényeztetést. Ahogy Harry újra ránézett azokkal az észvesztő zöld szemeivel, a nő egyenesen úgy érezte, elégeti a férfi iránt érzett szenvedély.
- Ó Harry! – sóhajtotta. – Harry!
A férfi újra megcsókolta. Amikor már mindketten úgy érezték, kénytelenek lesznek egy üres termet keresni, hogy vágyaik kielégülést nyerjenek, valaki megköszörülte a torkát.
- Khm! Harry!
Az említett azonnal elválasztotta ajkait Ginnyétől és a hang irányába fordult. Ron állt ott, eléggé különös arckifejezéssel, a füle tövéig vörösen. Harry rájött, hogy még mindig ugyanabban a pozícióban állnak, mint az előbb, így gyorsan elengedte a feleségét, és Ginny is lefejtette a lábát Harry csípőjéről.
- Bocs, hogy megzavarom a… khm… anatómiaórátokat, de… Harry! Mindjárt kezdődik az árverés.
Azzal sarkon fordult és szinte végigszáguldott a folyosón. Harry tátott szájjal nézett utána, Ginny viszont elnevette magát. Ez a férjet is visszarántotta a valóságba és a nőhöz fordult.
- Ne aggódj! – súgta Ginny. – Ha hazaértünk, folytatjuk!
- Azt remélem is! – mosolyodott el Harry. – Már alig várom!
Ginny újra átkarolta Harry nyakát és még egy búcsúcsókot adott férjének.
- Hála neked – mondta – most megint mehetek vissza a mosdóba megigazítani a sminkem, de ígérem, mire kezdődik az árverés, visszaérek!
- Az nagyon jó lesz! – sóhajtotta Harry és egy pillanatra behunyta a szemét. – Nélküled nem fogom tudni végigcsinálni!
- Dehogynem! – bíztatta Ginny. – Aki az előbb ilyen harcias oroszlán volt, ettől sem riadhat meg!
- Azért nagyon remélem, hogy Branwen nem sok galleonért fog elkelni! – lépett hátra Harry és a hajába túrt, ami biztos jele volt az idegességnek. – Egy szemét alak!
- Az hát! – tette csípőre a kezét Ginny. – Ha azok a nők, akik rá szavaztak, tudnák, milyen ember is valójában, most te lennél Mr. Legtökéletesebb és nem ő!
- Én megelégszem a legszexibb apuka címével. Jó ez így! És amíg neked és Lilynek én vagyok a „legszebb” férfi, addig nincs semmi gond, mert életem két legfontosabb nőjének a véleménye számít igazán.
*****
Harry útközben a nagyterem felé, belebotlott az egyik sarkon várakozó Ronra. A sógora zsebre tett kézzel álldogált és mikor észrevette barátját, fenyegetően megrázta felé a mutatóujját.
- Ezt még egyszer meg ne lássam!
- Mit is? – sétált el barátja mellett Harry.
- Azt hogy nyilvánosan enyelegsz a húgommal!
- Jaj Ron! – rázta a fejét a zöld szemű mágus. – Ha már ez felháborít, akkor ami előtte történt, hogy fel fog!
- Miért? – loholt utána Ron. – Mi történt?
- Chris Branwen megpróbálta őt lecsapni a kezemről.
- Micsoda? – kiáltotta Ron.
- El akarta csábítani Ginnyt!
Ron úgy reagált, ahogy azt Harry várta. Előrántotta a pálcáját és hátrafordult. Vélhetően azért, hogy megkeresse Branwent.
- Hol az a gazember? Most megölöm!
- Nyugi Ron! – ragadta meg barátja karját Harry. – Már én intézkedtem! Elvégre Ginny már hozzám tartozik!
- Elintézted? – állt meg Ron. – Hogyan?
- Tömören megfogalmazva: úgy meg lett fenyegetve, hogy soha többet nem megy Ginny egy méteres közelébe sem.
- Oh! – eresztette le a pálcáját Ron. – Akkor jó!
A két barát elindult vissza a nagyterembe, hogy bátran szembenézzenek a rájuk váró borzalmas eseménnyel. Mielőtt azonban beléptek volna a helyiségbe, Ron még rászólt a sógorára:
- Igazítsd meg a ruhádat, haver és töröld le a rúzsfoltokat is! Ordít rólad, hogy mi történt az előbb!
Harry elvigyorodott. Mikor beléptek a nagyterembe, már mindketten tökéletesen, roxforti hódítókként néztek ki. Jöhetett az árverés!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
