Harry és Ron egymás mellett álltak, egy függönnyel elkerített részen, a színpad mögött, ahová majd egyesével szólítani fogják őket. Az árverés pár pillanat múlva elkezdődik és természetesen megjósolhatatlan volt, hogy mikor ér véget. Ron és Nathaniel olyan távol próbálták tartani Harryt Christől, amennyire csak lehet, félő volt ugyanis, hogy a fekete hajú varázsló azonnal egy rakás trágyává átkozza Branwent.

- Őszintén remélem, hogy tényleg csak egy egyszerű randi lesz! – dőlt a falnak Seamus. – Parvati megfojt, ha bármi is történik!
- Az ő ötletük volt – érvelt Julian. – Egy szavuk sem lehet.
- Nekem minden esetre tetszik ez az egész árverés dolog! – vágta zsebre a kezét Malfoy. – Főleg, ha még egy csinos kis csaj is lesz az, akivel randizhatok, abszolút nem fogom bánni.

- Persze! – horkantotta Ron. – Téged nem vár otthon egy feleség, mint minket. Könnyen beszélsz!
- Már ne is haragudj, Weasley! De nem az én döntésem volt, hogy megnősülj! Most viseld a következményeit!
- Szerintem boldogabb vagyok, mint te valaha is…

- Csönd! – szólalt meg Harry. – Elkezdték!

Valóban. A színpadra lépett egy férfi, aki túlságosan is hasonlított Lee Jordanre. Mikor Harry jobban megnézte, kiderült, hogy tényleg egykori iskolatársáról van szó.

- Nos, hölgyeim és uraim! De elsősorban hölgyeim! Eljött ez a pillanat is, mikor a legnagyobb hódítók kerülnek porondra, és önök versenyezhetnek, melyiküket szerzik meg maguknak! Egy randi! Egyetlen randi lesz a nyereménye annak, aki megnyeri a licitálást, és egyetlen estét tölthet el álmai hódítójával. És itt kell megjegyeznem egy nagyon fontos dolgot! – Lee figyelmeztetően felemelte a karját és a közönségre nézett. – A hódítók között vannak már foglalt férfiak, akiknek a hölgyei elég rossz néven vennék, ha valami nem odaillő történne a randevún. Szóval szex kizárva!

A terem hahotában tört ki, de azért lehetett hallani egy-két csalódott sóhajt is. Harry mindenhol kereste a nők gyűrűjében Ginnyt, de sehol sem látta. Hol lehet? Mégsem ért még vissza?

- Még valami, mielőtt elkezdenék! – folytatta Lee. – Az árverésen csak és kizárólag hölgyek vehetnek részt, szóval uraim! Most kérem, hátráljanak meg!

Újabb nevetési hullám sodort végig a termen, és még Harryék is kuncogni kezdtek. Egyedül Ron állt értetlenül.

- Miért akarnának férfiak is licitálni? – szegezte a kérdést Harrynek. – Ez nem világos.
- Ugyan már Weasley! – csóválta a fejét Draco. – Szerinted miért? Nem csak a nők körében vagyunk népszerűek!
- Mi van?
- Tudod Ron! – hajolt oda barátjához Harry. – Vannak olyan férfiak, akik… mondjuk úgy… nem a nőket kedvelik.

Csönd. Ronon látszott, hogy próbálja megérteni a dolgot. Aztán pár másodperc múlva láthatóan felfogta, és arca felöltötte a paradicsomszínt.

- Ó! – nyögte. – Már értem!
- Hála Istennek! – morogta Draco. – Komolyan mondom Weasley, nem értem, mi nem volt ebben világos! Nem szólított le soha pasi?
- Engem ugyan nem! – húzta ki magát Ron. – Még csak az kéne!

A hódítók hallgattak. Draco ugyanazzal a magabiztossággal állt a helyén, mint egy másodperccel ezelőtt, Harry arcán viszont enyhe pír jelent meg, és elfordult Rontól. A vörös hajú férfi eltátotta a száját.

- Na ne! Csak azt ne mondjátok… Jesszus Harry! Te is?
- NEM történt semmi! De… Azt nem tagadom, hogy szólított már le férfi… hogy… szóval… Értitek!
- Értjük Potter, értjük! – bólogatott Malfoy. – Tényleg döbbenet, hogy téged még nem bámult meg pasi! Na mindegy! Én ugyan a nőket preferálom, de… azért jót tesz az egómnak, hogy nem csak köztük vagyok népszerű!

- Szentséges kerti törpe! – ripakodott rájuk Seamus. – Fejezzétek már be! Különben semmit sem hallunk mi megy odakint! Branwen már kint van!
- Hogyhogy kint van? – lépett oda a függöny réséhez Harry.
- Úgy, hogy abc sorrendben megyünk! – felelte Seamus.
- Jaj! Akkor mi nagyon a végén leszünk, haver! – fordult barátjához Ron.
- Én abszolút nem bánom! Legalább addigra Ginny biztosan visszaér.

- Te azért nem leszel annyira a végén Harry! – ült le egy székre Nathaniel. – ÉN leszek az utolsó!
- Várjunk csak! – vakarta meg a halántékát Seamus. – Branwen most van kint, utána jövök én, majd… Goldstein, Malfoy, Potter… Roublard, Weasley és Wemton.

- Wíííí! – kiáltotta Ron. – Branwen elkelt! 275 galleonért! Úúú! Nézzétek! Láttam már ennél szebb nőt is!
- De nem is csúnya – torkolta le Harry.
- Valóban nem – adott helyt Malfoy. – De mellei azok nincsenek! Az pedig számít!
- Azért a 275 galleon nem rossz! Azon meg lehet venni… - számolgatott Nathaniel. – Egy kviddics csapat teljes ruházatát. És a kviddics talárok manapság nem olcsóak!
- De nem ám! – bólogatott Ron.

- Seamus Finnegant várjuk a színpadra! – kiáltotta Lee.
- Kéz és lábtörést, haver! – veregette vállon barátját Ron. – Nyomd le Branwent!

Seamusnak végül is kis híján, de mégsem sikerült megelőznie Branwent, 250 galleonért kelt el, és szerencséjére Parvati nyerte meg a licitet, szóval ő biztosan elkerüli kedvese esetleges haragját. Anthony következett a sorban.

- Kezdem úgy érezni magam, mint a malac a disznóvágás előtt! – nézett előre mereven Ron, és megigazította éjkék talárját. – Mekkora tömeg!
- Te maradj csak csöndben! – torkolta le Harry. – Te csak az utolsó előtti leszel, de én… mindjárt jövök!
- Örülj neki, hogy túl leszel rajta! – dünnyögte Ron és odébb állt.

Malfoy lépett Harry mellé a függöny mellett. A férfin a nála már szinte tradicionálisnak számító ezüstös talár volt. Most is éppen nagyban igazgatta, hogy minden tökéletes legyen, ha a színpadra lép.

Anthony megelőzte Seamust 260 galleonnal és most jött Draco Malfoy. Ahogy a színpadra lépett, rögtön csönd borult a teremre.

- Íme, hölgyeim Mr. Legszebb haj és Mr. Leghelyesebb orr! Draco Malfoy első generációs hódító, a legelső versenyen is részt vett. A kikiáltási ár, csakúgy, mint a többieknél, 100 galleon!

- 150!
- 175!
- 200!
- 275!
- 320!

- Ejha! – biccentett Ron. – Már megelőzte Branwent! Nem gondoltam, hogy egyszer fogok örülni Malfoy sikerének, de most igenis örülök!

- 400!
- 400 galleont kínál az a szőke hajú hölgy. Ki ad többet? Senki! 400 először, másodszor…
- 410!
- 410-et kínál az a szép, barna hajú hölgy! 410 először, másodszor… Senki többet? Harmadszor! Draco Malfoy elkelt 410 galleonért!

A barna hajú nőt, aki megnyerte a árverést, odavezették Dracóhoz. El kellett ismernie még a nagy szívtiprónak is, hogy a nyertes igen szép. Hosszú aranybarna haja volt, hozzá zöldeskék szemekkel. Dracónál csupán egy fél fejjel volt alacsonyabb. Szép, egyszerű, türkizkék estélyit viselt.

- Szabad a nevét, kisasszony? – kérdezte udvariasan Lee.
- Elanor Lloyd!
- Akkor Lloyd kisasszony, Draco Malfoy, ma estére az öné! Remélem, egyiküknek sincs kifogása ellenne?

Draco nagyon határozottan rázta a fejét. Esze ágában sem volt hagyni, hogy egy ilyen nő csak úgy elsétáljon mellőle. Karon ragadta és kivezette a teremből…

- Harry Pottert várjuk a színpadra!

Harry nyelt egy nagyot és még utoljára a hajába túrt. Ránézett Ronra, aki bíztatóan felemelte mindkét hüvelykujját, majd felsétált a lépcsőn.

- Ó igen! – vigyorodott el kajánul Lee. – A második legsikeresebb hódító lépett most a színpadra. A szóban forgó úr, auror, méghozzá nem is akármilyen! Ő minden idők első Mr. Tökélye és immár hivatalosan is neki vannak a legigézőbb szemei az országban. De! Fel kell hívnom a hölgyek figyelmét, hogy két gyermekes családapa is, és éppen ezért nem érdemes kikezdeni vele. Mivel azonban ő lett Mr. Leglovagiasabb is, biztos vagyok benne, hogy kellemes estét tölthetnek el a társaságában! Mindannyiunk hősének, Harry Potternek a kikiáltási ára: 100 galleon!

- 250!
- 350!
- 400!
- 500!

Ahogy az összeg kúszott egyre feljebb, Harry igyekezett egyre kisebb ponttá zsugorodni, vajmi kevés sikerrel. Hol van az ő Ginnyje? Mégis magára hagyja? Hiszen megígérte, hogy itt lesz! Most mégsem látja sehol! A nők versengenek érte és különösen egy szürke köpenyes nőnek van esélye. Ő ugyanis eddig minden licit felé emelt.

- 650!
- 675!
- 750!

Ajaj! Ez már tényleg több volt a soknál! Az a köpenyes nőszemély már 800 galleont kínált. Lesz-e valaki, aki még ennél is többet ad?

- 850! – kiáltotta egy csinos, fekete hajú nő.

Csend lett a teremben. Mindenki próbálta megemészteni a magas összeget. Harry már úgy gondolta, itt a vége, pont. Ám ekkor a köpenyes nő belekiabált a csöndbe:

- 1000 galleon!

Többen is levegő után kaptak, Lee pedig kiejtette a kezéből a kalapácsot. Harry érezte, amint kétszeres tempóval kezd verni a szíve, és valahonnan a függöny mögül, több döbbent nyögést is lehetett hallani. Mikor Lee is felszedte végül a kalapácsot a földről, megkérdezte:

- Elnézést, hölgyem! 1000-et mondott?

A nő határozottan bólintott.

- Hát akkor… khm… 1000 galleon először, másodszor… Senki többet?

Nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz több, a sokk ugyanis még mindig ott ült az emberek arcán. Harry nézett jobbra, nézett balra, remélve, hogy Ginny egyszer csak megjelenik és kirángatja ebből a helyzetből. Azonban nem történt semmi és Harry a kalapács koppanására tért magához.

- Harmadszor! Harry Potter elkelt 1000 galleonért!!!

A hatalmas ordibálás közepette, a köpenyes nő felsétált a színpadra és megállt Harry előtt.
Ginny meg fog ölni! – gondolta a férfi. – Ezek után, tuti, hogy kinyír! Istenem segíts!

- Esetleg… megláthatnánk az arcát, hölgyem? – kérdezte halkan Lee.

A tömeg elhallgatott és lélegzet visszafojtva nézett fel a színpadra. Odafent a nő a köpeny csatjához nyúlt és kioldotta azt. Mikor a szürke lepel a földre hullott, többen is felhördültek, Harrynek pedig földbe gyökerezett a lába.

Tűzvörös, földig érő, pánt nélküli ruha, hosszú, égővörös hajzuhatag és cseresznyepiros ajkak. Az előtte álló nő, maga volt a csábítás, mintha csak egy ősi, pogány istennő lett volna. Ahogy a nő közelebb lépett a férfihoz és megragadta a gallérját, elmosolyodott. Harry úgy érezte, a pokolban találkozott egy angyallal.

- Tényleg azt hitted, hagyom, hogy elhalásszanak előlem? – kérdezte a nő.
- Gi… Ginny! – dadogta Harry. – Mi…
- Az enyém vagy, Mr. Potter! Most és mindig! És ha 10 000 galleont is kellett volna fizetni érted, akkor is Én nyertem volna meg ezt az árverést.

Azzal magához rántotta döbbent férjét és mindenki szeme láttára megcsókolta. És Harry Pottert most először nem érdekelte a több száz kíváncsi szempár. Ő már rég a mennyország hetedik kapujában volt.