- Egy randi! Egyetlen randi a győztes jutalma.

A mondat még most is ott csengett Draco Malfoy fülében, miközben a barna hajú szépség mellett ballagott. Egy randi a Roxfort legmagasabb tornyában, ott, ahol az asztronómia órákat tartották.

Draconak határozott tervei voltak az estével kapcsolatban. Egy ilyen gyönyörű nőt, mint Elanor, nem szabad futni hagyni! A szőke férfi biztosra vette, hogy a nő rövid időn belül az ő ágyában végzi, a mardekárzöld selyempárnák között. Egy vacsorát végigülni sport volt Draco számára. Sport, ami a kívánt nő elcsábítását jelenti.

- Megszólalunk egyáltalán – kezdte Malfoy -, vagy síri csöndben vonulunk végig a kastélyon?
- Valóban szükség van beszédre? – sétált tovább Elanor. – Önnél úgysem az számít.
- Miért ne számítana?
- Mert önnél csak a lepedőakrobatika áll az első helyen. Jól tudom?
- Nem – rázta a fejét Draco. – Egyáltalán nem. Most biztos azt gondolja, hogy egy olyan férfinak, mint nekem, csak a szex számít. De ez nem igaz!

- Netán kell a körítés is? – folytatta a csipkelődést Elanor. – Kell a beszéd, hogy bebizonyítsa saját magának mennyire ellenállhatatlan?
- Beszéd nélkül a randevúzás nem ér semmit.
- Most ezt ugye a csábításra értette? Beszéd nélkül nem megy a csábítás.
- Ö… való igaz. A kommunikáció az emberi kapcsolatok velejárója.
- Még az olyan expressz kapcsolatoké is, mint amilyenek az önéi?
- Expressz?
- Expressz – magyarázta Elanor. – Vagyis gyors. Jön és megy!

Tusé! – gondolta Draco. Ennek a nőnek aztán felvágták a nyelvét. Nem hasonlított egyik nőhöz sem, akit eddig ismert. Látszott rajta, hogy nem fog egyetlen mozdulatára a karjaiba omlani, mint a többiek. Ennek a nőnek a meghódítása kihívás volt és Draco szerette a kihívásokat. Nézte, ahogy Elanor kecsesen sétál felfelé a lépcsőn. A ruhája szabadon hagyta a hátát és a vállait, és látni lehetett a gyönyörű hófehér bőrt. Káprázatos.

- Miért baj az, hogy a gyors kapcsolatok híve vagyok? – loholt a nő után Draco.
- Ezt ugye most nem kérdezi komolyan?
- Eddig egy nő sem panaszkodott rám.
- Persze hogy nem. – rázta meg szép fejét a nő. – De csak azért, mert eddig nagyrészt olyan nőket választott magának, akik önhöz hasonló gondolkodásúak.
- Ez nem igaz!
- Mondom nagyrészt – hangsúlyozta Elanor. – Vannak kivételek. Sajnos… - tette hozzá, hogy csak ő hallja.

Szép, két személyre megterített asztal várta őket a torony legfelsőbb szobájában. Hatalmas ablak engedte be a csillagok és a hold fényét, így világításnak elég volt az egy szál gyertya, ami az asztalon állt. Nem sokkal odébb egy dívány feküdt, mellette egy apró asztallal, gramofonnal a tetején.

Tökéletes! – gondolta Draco. – Zene, csillagok, dívány. Tökéletes kellékek a csábításhoz.

- Eszünk? – kérdezte Elanor. – Mert bevallom, én nagyon éhes vagyok.

Draco udvariasan kihúzta Elanornak a széket, majd ő maga is leült a nővel szemben. Vörösbort töltött mindkettőjüknek. Az asztalon egy tál spagetti állt, ami Draco egyetlen pálcaérintésére a tányérjukba került.

- Szóval Mr. Malfoy! – kezdte Elanor és tésztát csavart a villájára. – Mennyire van megelégedve az eredményével?
- Szólíts Draconak, kérlek!
- Rendben, Draco! A kérdés ugyanaz.
- Mi vagy te? Riporter?
- Csak kíváncsi. – felelte Elanor. – Nagyon érdekel, milyen érzés volt elveszíteni a Mr. Legtökéletesebb címet annak, aki olyan biztos volt a győzelmében?

- Nem tagadom, hogy utálok veszíteni. De főleg akkor utálok, ha olyasvalakitől kapok ki, mint Harry Potter.
- De hát azt nyilatkoztad, elástátok a csatabárdot!
- Ez igaz. De körülbelül itt meg is állt a dolog. Sosem kedveltem Pottert. Mindig ismert volt és a figyelem középpontjában állt.
- De nem tehetett róla.
- Tudom – kortyolt a borába Draco. – De gyerekkoromban ezt akkor sem tudtam megbocsátani neki. Most már benőtt a fejem lágya, de most már a sok rossz élmény az, ami megakadályozza, hogy barátkozzunk.

- Lehet, hogy nem rögtön a barátságra kéne hajtani – elmélkedett Elanor és letette a villáját. – Talán elég lenne a haverság. Azzal talán mindketten elégedettek lennétek!
- Talán – bólogatott Draco.

Elfogyott a vacsora és gyertya már félig le is égett. Szerencsére a borosüveg folyton újratöltötte magát. Draco bárhogy igyekezett közelebbi kapcsolatba kerülni Elanorral, újra és újra falba ütközött.
A nő udvarias volt vele, de minden közeledését visszautasította. Nem engedte, hogy megérintse a karját, hogy a vállára tegye a kezét, semmit. És mindezek ellenére Draco úgy érezte, nem lombozódik le. Sőt! Élvezi a nő társaságát. Beszélgettek egész este. Draco olyan dolgokat mondott el Elanornak, amit eddig egy nőnek sem.

- Muszáj ezt megkérdeznem! – kezdte magabiztosan a nő és leült a kanapéra. – Miért vagy ilyen a nőkkel? Miért bújsz mindig álarc mögé? Te más vagy! Mégis összetöröd a nők szívét.
- Ez nem igaz. A nők élvezik a társaságomat.
- Neked már annyira természetes, hogy a nők nagy része is ugyanúgy megelégszik egy egy-, vagy többéjszakás kalanddal veled, hogy észre sem veszed, hogy nem minden nő ilyen. És annak a kevés nőnek a szívét egy életre tönkre teszed, mikor elhagyod őket.

- Erre nem gondoltam sose!
- Ahogy a szívtiprók általában nem gondolnak rá. Mennek egyik nőtől a másikhoz. Minden éjjel más fekszik az ágyukban. Aztán egyszer csak rájönnek, hogy megöregedtek, és egyedül vannak. Azt hiszed, te is mindig ilyen fiatal és jóképű leszel?

Súlyos szavak voltak ezek. Draco le kellett hogy üljön a nő mellé. Mennyire igaz! Ahogy Elanorra nézett, rá kellett jönnie, hogy eddigi élete valóban nem volt túl tartalmas. Szinte egy olyan élményt sem tudott felhozni, ami egy életre szólt volna. A kalandjait már rég elfelejtette. Tényleg! Miért is ilyen ő valójában?

- Mondd csak! – kezdte Draco. – Ha ilyen negatív véleménnyel vagy rólam, miért licitáltál rám?
- Két oka is volt – dőlt hátra a nő. – Az egyik: te voltál a hódítók közül a legérdekesebb, másrészt imádom a nehéz eseteket.

- Én lettem volna a legérdekesebb? – hökkent meg Draco. – Miért?
- Branwen egy beképzelt tahó, aki el van telve saját magával. Undorító! Finnegan tipikus ír, ráadásul foglalt. Nincs benne semmi új! Goldstein tényleg okos, de éppen ezért unalmas is. Nem lehetne a hétköznapi dolgokról beszélni vele, anélkül, hogy ne kerülne szóba a tudomány. Harry Potter egy borzasztóan kedves és bátor férfi. Biztosan udvariasan el tudtunk volna beszélgetni egymással, de… De őt meghagytam inkább a feleségének. Roub…

- Egy pillanat! – szólt közbe Draco. – Meghagytad a feleségének? Ezt nem értem!
- Jaj tényleg! Te nem tudhatod! Volt ott velünk egy szürke köpenyes nő, aki nem volt más, mint Ginny Potter. Tudtam, hogy ez esetben senkinek sem lesz esélye és nagyon romantikusnak és nagylelkűnek tartottam, hogy Ginny annak ellenére licitál a férjére, hogy minden nap láthatja.

- Az a csaj már akkor Potter után kajtatott, mikor még épp csak elkezdte az iskolát! – emlékezett vissza Draco. – Baromi idegesítő volt kezdetben. Aztán hatodikra csinos kis csaj lett belőle!

Draco töltött mindkettőjüknek egy újabb pohár bort, majd elindította a gramofont. Halk zene töltötte be a toronyszobát.

- Szóval! Roublardnél tartottál.
- Ó igen! – bólintott Elanor és letette a poharát. – Roublard jóképű férfi, de… szóval Juliant ismerem, mint a rossz pénzt, mert egy évfolyamba, ráadásul egy házba is jártunk a Roxfortban.
- Melyik házba jártál?
- A Hollóhátba – felelte Elanor.
- Ne végre! – sóhajtott Draco. – Valamit megtudok rólad!
- Miért baj az, hogy keveset árulok el magamról?
- Mert te szinte mindent tudsz már rólam, én viszont szinte semmit rólad! Ez így nem fair!

Elanor elmosolyodott és zöldeskék szeme vidáman megcsillant. Gyönyörűek a szemei! – gondolta Draco.

- Nos! Ez talán azért van, mert egy olyan típusú férfival szemben, mint te, a tartózkodó magatartás a helyénvaló.
- Miért is? – kérdezte a férfi.
- Egyszerű. Kíváncsivá teszlek. Nem fogsz tudni rólam mindent és ez zavarni fog. Újra akarsz velem találkozni, hogy több mindent tudj meg rólam.
- Eddig… nagyon… logikus – ismerte el a szőke férfi. – És… igaz is.
- A több randi lehetőséget ad mindkettőnknek arra, hogy mindent megtudjunk a másikról, és így talán kialakulhat köztünk egy mélyebb, hosszantartó kapcsolat.

- Szóval tényleg komolyan tetszem neked! – kiáltotta büszkén Draco.
- Sosem mondtam, hogy nincs így.

Egymásra néztek. Draco majdnem fejbe kólintotta magát, amiért eddig nem vette észre. A nő nemcsak érdeklődve néz rá, hanem mint férfira is. Annak ellenére, hogy egész este csipkelődött vele és visszautasította őt, mégis vonzódott hozzá. Okos nő és szép. Miért nem találkozott eddig egy ilyennel sem?

- Tényleg szereted a nehéz eseteket? – kérdezte pár másodperccel később a férfi.
- Imádom a nehéz eseteket – válaszolta Elanor.
- De velem tényleg nehéz dolgot lesz. Mardekáros vagyok: ravasz, néha öntelt, a szarkazmusom pedig határtalan.

- Dr. House is szarkasztikus, mégis imádom.
- Ki az a Dr. House? – értetlenkedett Draco.
- Mugli sorozat… hosszú… Majd talán egyszer elmesélem!
- Ajánlom is!

Elanor felállt és ugyanígy tett Draco is. A gyertya már majdnem leégett, ami annak a jele volt, hogy lassan indulniuk kéne.

- Akkor! Találkozunk még? – kérdezte Draco.
- Küldj egy baglyot és megbeszéljük! De ha nem küldesz – mosolyodott el ravaszul Elanor -, akkor én foglak zargatni!

- Küldök baglyot! – nevetett fel Draco. – De csak egy feltétellel!
- És mi lenne az? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét Elanor.
- Ha hagyod, hogy most megcsókoljalak! Erre vágytam egész este.
- Tényleg? – mosolygott még mindig a nő és közelebb lépett Dracohoz. – Akkor rajta!