|
17. fejezet: Összeesküvõk
 ...
Ha az ember megnyer egy versenyt, általában büszke rá. Ha egy kicsit egoista, még henceg is a nyilvánosság előtt és élteti magát. Ha viszont bundázással vádolják meg, inkább befogja a száját és elvonul a média elől. Chris Branwen is így tett. Jobbnak látta, ha nem húz újat még egyszer Harry Potterrel és a Roxforti hódítókkal. Miután kijött Miriel Beneth cikke, az emberek számára egyértelművé vált, hogy Chris nem az a hú de tökéletes férfiú, akinek eddig hitték.
Mindezek ellenére nem vették el tőle a trófeát, hisz nem lehetett rábizonyítani a csalást, így hivatalosan ő maradt az első helyezett, de a közvélemény egyértelműen Harry Pottert tekintette a győztesnek. Draco Malfoy és Ron Weasley pedig egyértelműen méltó társai voltak Harrynek a trónon és az utcákon, kávéházakban, a Roxfortban, a nők és lányok másról sem beszéltek, mint hogy milyen észveszejtően sármos Draco, milyen jó bicepsze van Ronnak és hogy mennyire elbűvölők Harry szemei. Ez, természetesen zavart egyeseket. Egészen pontosan Ginny Pottert és Hermione Weasley-t.
Szó se róla! Mindketten büszkék voltak kedvesükre, az viszont már egyáltalán nem volt szimpatikus, hogy férjük feneke állandó témává vált az emberek körében. A két állapotos hölgyet nagyon érzékenyen érintették a dolgok és Harrynek nem egyszer kellett a kapanapén aludnia egy-egy vitát követően. Aztán rendszerint a következő jelenet zajlott le.
Mikor Harry már vagy hatodszorra fordult meg a kanapén, léptek zaja hallatszott a nappali másik végéből. Mire a varázsló kinyitotta szemét, Ginny már ott is termett a szófa mellett és könnyes szemmel nézett a férjére.
- Ne haragudj, Harry! – szipogta. – Tudom, hogy igazságtalan vagyok veled. Én rángatlak bele ebbe az egészbe, és utána még a nyilvánvaló következményeket sem tudom elviselni. Sajnálom!
Harry most is, mint mindig ilyenkor, lenyelte a csípős választ, ami már nyelve hegyén volt, és gyengéden a karjaiba zárta a feleségét. Két gyerek után már jól tudta, hogy a nők ilyenkor sokkal érzékenyebbek, mint általában és mivel Ginny egyébként is hajlamos volt a hangulatingadozásra, ilyenkor a lehető legjobb bevethető taktika a fegyverletétel volt.
- Semmi baj, szívem! – csitította Harry. – Tudtam én, hogy nem gondolod komolyan! De azért örültem volna, ha hagysz szóhoz jutni!
- Bocsáss meg! – sírta el magát újra Ginny. – Én csak… csak nem szeretném, ha… ha majd ha kövér és még nyűgösebb leszek, akkor rájöjj, hogy nem is vagyok olyan szép, mint most gondolod… és… és…
- Ginny! – mosolyodott el Harry. – Mit mondtam erről a mondatról? Ki ne ejtsd még egyszer a szádon, mert ez butaság. Csak téged szeretlek! Téged és senki mást… illetve… talán van még két személy, akit legalább annyira szeretek, mint téged…
- Igen? – emelte fel a fejét férje mellkasáról a boszorkány. – És kit? – csattant fel.
- Hát – vigyorgott Harry. – Az egyik épp kint áll az ajtó előtt. Igaz, James?
Nyikordult az ajtó és egy csíkos pizsamát viselő kisfiú rontott be a nappaliba. Szemében rémület csillogott és ez elég volt ahhoz, hogy Harry arcáról azonnal lehervadjon a mosoly, és aggodalomnak adja át a helyét.
- Apu! – kiáltotta a kisfiú. – Apu! Apuka félek!
James felmászott a kanapéra és szülei közé préselte magát. Nagy barna szemei elfojtott könnyektől csillogtak és kis kezeivel erősen belemarkolt apja pizsamájába. Ginny finoman simogatni kezdte fia fejét, tudván, hogy ez megnyugtatja a kicsit.
- Mi történt, prücsök? – aggodalmaskodott Harry. – Rosszat álmodtál?
- Igen – bólogatott a kicsi. – Sok csuklyás bácsi jött és bántani akartak Lilyt, meg engem… El akartunk futni, de nem tudtunk, mert elestünk… Jaj apu! Nagyon rossz volt.
- Jól van, kisfiam! – suttogta Ginny. – Most már nincs semmi baj!
- De mi lesz, ha visszajönnek? – görbült sírásra James szája. – Mi lesz?
- Nem jönnek vissza, prücsök! – kapta ölbe fiát Harry. – Megígérem, hogy nem. Most szépen bejössz velünk a szobába, és ott alszol velünk ma éjjel.
- Harry… - kezdett bele figyelmeztetően Ginny. – Már lassan három éves. Le kell szoktatni arról, hogy minden egyes rossz álom után velünk alszik.
- Én egyszer sem bújhattam a szüleim ágyába, ha rossz álmaim volt kiskoromban. Pedig volt belőlük elég – komorodott el Harry arca. – Tagadjam meg a fiamtól is?
- Jaj Harry, dehogy! – sóhajtotta Ginny. – Csak…
- Ráér még rászokni az egyedül alvásra – szorította magához a fiát Harry. – De azt ne kérd tőlem, hogy tétlenül nézzem, ahogy a fiamat gyötrik a rémálmok! Tudom milyen borzalmas érzés átélni egy ilyet. Ha az nyugtatja meg, hogy a közelünkben lehet, hát legyen. Lily is még sokszor jön hozzám!
- Csak azért, mert neked vajból van a szíved – mosolyodott el huncutul Ginny.
- Apunak nincs vajból a szíve! – csattant fel James. – Neki oroszlánszíve van. Ezért fél tőle az összes rosszfiú!
- Honnan ismered te ezt a kifejezést, prücsök? – döbbent meg Harry.
- Anya mondja mindig.
Most Ginnyn volt a sor, hogy lehajtsa a fejét. Harry kuncogni kezdett, majd megfogta felesége kezét és megcsókolta azt.
- Gyertek! – állt fel fiával a karjaiban a férfi. – Bújjunk ágyba!
*****
- Malfoy!
- Weasley!
- Mit keresel te itt? – kérdezte a vörös hajú férfi fekete köpenyes társát.
- Várok valakire, de nem hiszem, hogy ez rád tartozik!
- Ja el is felejtem, hogy a nagy Draco Malfoy a hét minden napján kész a hódításra!
- Te pedig a hét minden napján hajlandó vagy a feleséged kívánságait teljesíteni – replikázott Malfoy. – De most komolyan Weasley! Este tíz órakor, csokifagyiért járod az utcákat?
- Eper.
- Micsoda?
- Mondom eper. Nem csoki, hanem eperfagyi.
- Jaj, Weasley! – nyögte Malfoy. – Reménytelen eset vagy!
- Ha már itt tartunk, akkor te is, Malfoy! – kontrázott Ron, majd összehúzta magán a dzsekit. – Nem én vagyok az, aki még huszonhét évesen sem képes találni magának egy olyan nőt, akivel családot alapíthat.
- Ez nem a te problémád, Weasley! – dőlt hanyagul a falnak Draco. – Mellesleg ha eperfagyit akarsz, van egy éjjel-nappali mugli üzlet az utca végén.
- Mióta vagy te ilyen segítőkész?
- Amióta szeretném, hogy elhúzd végre a csíkot.
- Nocsak-nocsak – mosolyodott el Ron és a zsebéből előhúzott egy zsebórát. – Most már tényleg kíváncsi vagyok, ki lehet az újabb név, aki bekerül a fekete noteszodba!
- Nincs többé notesz – felelte egykedvűen Draco. – Már egy hete kidobtam.
- Mi? – tátotta el a száját Ron. – Te kidobtad a noteszt? Miért?
- Nem hiszem, hogy rád tartozik, Weasley, de ha már ilyen fene kíváncsi vagy… Mostantól csak egy nővel tervezek. Ennyi.
Ron füttyentett egyet. Draco megforgatta a szemét, majd unottan belerúgott egy kavicsba, ami egész az utca túlsó feléig repült.
- Csak nem lettél szerelmes, Draco?
- Pofa be Ron, vagy elárulom a feleségednek, hogy hol is voltál tegnap este valójában!
- Azt nem mernéd! – merevedett meg Ron. – Akkor te is lebuknál, hisz ott voltál!
- Lehet! – vigyorodott el gonoszul Malfoy. – De nem én húzom a rövidebbet.
- Nyavalyás mardekáros!
Ron sarkon fordult és elcsörtetett az utca végébe. Mielőtt azonban belépett volna a boltba, hátrafordult, hogy megnézze, Malfoy ott áll-e még járdán. Ott volt. De most már egy kék köpenyes, barna hajú nő is állt mellette. Ron még így messziről is azonnal felismerte a szépséget és most már kezdte érteni, miért is foglalt állást tegnap este Draco annyiszor mellette. Nézte, amint Malfoy lassan átöleli és megcsókolja boszorkányt. Tényleg szép nő volt ez az Elanor Lloyd.
*****
Mikor már a fia és a felesége is békésen aludtak, Harry kiosont a hálószobából és a nappaliban lévő kandalló felé vette az irányt. Az állóóra már elütötte a tizenegyet. Remek időzítés. Harry beleszórt egy kis port a hamvadó tűzbe, mire azonnal smaragdzöld lángok csaptak a magasba.
- Ron Weasley! – suttogta Harry, majd bedugta a fejét a lángokba.
Takaros kis konyha tárult a szeme elé. Az asztalon egy üres jégkrémes doboz hevert, mellette pedig egy gőzölgő csésze állt, benne tejjel. Remek! – gondolta Harry. – Ronnak itt kell lennie valahol.
- Ron! – szólt Harry. – Ron! – folytatta hangosabban. Kiabálni nem akart, mert félt, hogy felébrednek a háziak. – Ron, a fene egyen meg, hol vagy?
- Jövök már, jövök! – csörtetett ki Ron a kamrából. – Csak fahéjat kerestem a tejbe. Mizújs?
- Ma sikerült beszélnem Miriel Beneth-tel. Azt mondta, felőle mehet a dolog. Csak gondoltam szólok neked.
- Nagyszerű – bólintott Ron és egy csipetnyi fahéjat szórt a csészébe. – Majd megmondom Seamusnak és Dean-nek.
- Oké! Nathanielnek és Draconak én szólok!
- Jut eszembe! – huppant le Ron az egyik székre és szembefordult barátja fejével. – Este találkoztam a jó öreg Malfoy-jal. Nem fogod elhinni, de nagyon úgy néz ki, hogy végre szerelmes.
- Nem mondod!
- De-de! – kortyolt a forró tejbe Ron. – Méghozzá Elanor Lloydba!
- A csajba, aki megnyerte az árverésen?
- Egen.
- Ejha! Akkor most már értem a tegnap esti viselkedését – mosolyodott el Harry.
- Na és hogy viseli Ginny a terhességet? – váltott témát Ron.
- Ugyanúgy, mint tegnap. Ron! Ezt minden egyes alkalommal megkérdezed! – csóválta a fejét Harry. – Ma egy kicsit sírdogált, de utána bejött James, úgyhogy megoldódtak a dolgok. De ami azt illeti, egy kicsit tartok tőle, hogyan fog reagálni a kis tervünkre.
- Nocsak! – vonta fel a szemöldökét Ron. – A nagy Harry Potter megfutamodik?
- Te is tudod, hogy nem erről van szó – rázta meg a fejét Harry. – De Ginny gyereket vár, Hermione is, és félek…
- Félsz, hogy megint heteket töltesz a kanapén?
- Dehogy…
- Ez a veszély mindnyájunkra fent áll. Azonban most megint egyet kell értenem Malfoy-jal: édes a bosszú.
- Nem a kanapétól félek – legyintett Harry. – Ma is majdnem ott aludtam. Én attól tartok, hogy a sokk, amit okozunk nekik, árthat a babának…
- Nem lesz semmi baj, Harry! Ginny és Hermione is elviseltek már nagyobb megrázkódtatást, mialatt gyereket vártak. Megértem, hogy aggódsz a húgomért, de nem lesz gáz!
- Remélem, igazad lesz!
- Ne félj: igazam lesz! – mosolygott Ron.
Harry hátranézett a válla fölött, hogy nem hallgatózik-e valaki a nappaliban, majd visszafordult a barátjához, aki épp akkor rakta a mosogatóba az üres csészét.
- Miriel azt mondta, egy-két nap és kész lesz a kézirat. Akkor elhozza nekem, hogy átolvashassam. Utána mehet a nyomdába.
- Remek! – ült vissza a székbe Ron. – Nagyon helyes!
- Te ezt tényleg ennyire élvezed? – csóválta a fejét Harry.
- Miért? Te nem?
- Ami azt illeti tényleg jó heccnek gondolom, de azért nem kéne annyira beleélned magad! Kíváncsi vagyok, hogy akkor is így fogsz-e vigyorogni, ha majd Hermione rád zúdítja a haragját.
- Amikor az ikreket elneveztük, akkor is kibírtam.
- Az teljesen más tészta! A Lewis és Michael jó hangzású nevek és Hermione okos nő. Meg lehetett győzni arról, hogy jól fognak passzolni a Weasley névhez, utálja bármennyire is a Forma 1-et.
- Ez igaz – bólintott lassan Ron. – De amíg azt elértem… hát… nem volt piskóta. Ha tudnád mennyit fortyogott, amikor közöltem vele, hogy Lewis Hamiltonról és Michael Schumacherről akarom elnevezni a fiaimat…
- Mert csak te lehetsz olyan lökött – vágott közbe türelmetlenül Harry. – Én is szeretem a Forma 1-et, mégsem neveztem el pilótáról a gyerekemet.
- Csupán azért, mert féltél Ginny haragjától.
- Ez nem igaz!
- Dehogynem – dőlt előre Ron. – Te is gondolkodtál rajta, valld be!
- Nem gondolkodtam rajta – felelte Harry és elkezdett egy foltot bámulni a padlón. – Mi értelme van az egésznek? Úgyis csak te, és pár ismerősöd fogja tudni, miért úgy nevezted el a fiad, ahogy…
- De ők tudni fogják!
- Ron most már hagyd abba!
- Oké, oké! – emelte fel a karjait Ron. – Abbahagyom! De még mindig tartom magam ahhoz, hogy eddig csak azért nem próbálkoztál, mert gyáva vagy szembeszállni a feleségeddel.
Ez talált. Semmi sem inzultál annyira egy griffendéles, mint ha kétségbe vonják a bátorságát. Ráadásul Harry Pottert gyávának nevezni, még Ron Weasley-nek is merész húzás volt. Harry smaragdzöld szemei dühösen megvillantak.
- Mi mondtál? – sziszegte?
- Hallottad.
- Nem vagyok gyáva.
- Akkor bizonyítsd be! – mosolygott Ron. – Ha fiad születik, nevezd el Forma 1-es pilótáról! Nem szabok feltételeket, te választhatsz nevet.
- Jó – vágta rá Harry.
- Jó? – csodálkozott Ron. – Ez most komoly?
- Teljesen! Ha születik fiam, egyiküket pilótáról nevezem el, ígérem! Majd megtanulod, kit nevezz te gyávának! Na jóccakát!
Harry feje, Ron elégedett vigyorától kísérve, eltűnt a tűzből. Miközben az auror dühösen vonult fel a hálószobába vezető lépcsőn, eljátszott azzal a gondolattal, hogy szóljon Miriel Beneth-nek, hogy Ront tüntesse fel főkolomposnak az egész ötletért.
- Akkor aztán megkapná a magáét Hermionétól – morogta maga elé.
Aztán amikor bebújt alvó felesége és fia mellé, mégis meggondolta magát. Végül is sok Forma 1-es pilóta él és élt. És azt Ron nem kötötte ki, hogy most élő pilótáról nevezze el a fiát.
- Hm! – mosolygott bele a párnába Harry. – Meglátod, Ron! Olyan neve lesz a fiamnak, hogy még te is befogod majd a szád!
*****
Kilométerekkel arrébb, Miriel Beneth leült az íróasztalához a listával, amit délután kapott Harry Pottertől. Miközben a papírt tanulmányozta, egyre szélesebben mosolygott. Végül elővett egy darab pergament, megmártotta a pennáját a tintásüvegben és lefirkantotta a lapra az első szót:
Visszavágnak…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
