|
18. fejezet: Az egy néha három
 ...
Visszavágnak a Roxfort hódítói!
~ A legvonzóbb urak megnevezik a legszebb hölgyeket ~
Most, hogy jól tudjuk már, kik a legkívánatosabb urak a társadalmunkban, azt hihetnénk, hogy nem érhet minket több meglepetés. Én is így gondoltam. Aztán amikor tegnap, az újév második napján, felkeresett Harry Potter és a kezembe nyomott egy listát, minden megváltozott.
- Itt az ideje, hogy mi is lépjünk! – mondta akkor.
Való igaz. Léptek is. Tizenöt hódító gyűlt össze, hogy megválasszák társadalmunk legszebb hölgyeit, hasonló szempontok szerint, mint melyekben nem olyan rég ők mérettetek meg. Hogy miért vetemedtek minderre? Újból csak Harry Pottert idézem:
- Amikor először szervezték meg a versenyt, minket is a megkérdezésünk nélkül rángattak bele. Szerintem, belefér, hogy mi is ugyanígy tegyünk.
Mikor elolvastam a listán szereplő neveket, csodálkozva láttam, hogy azon nem egy olyan hölgy is szerepel, akiknek a férjük nem biztos, hogy jó néven venné, ha felesége előnyös tulajdonságait nyilvánosan így kiveséznék.
- Ne aggódjon a férjek miatt, drága Miriel! – mondta akkor Mr. Potter. – Mind beleegyezésüket adták.
Nos igen. Látva, hogy a lista magával Ginevra Potterrel kezdődik, egyáltalán nem meglepő Mr. Potter nyugalma. A szóban forgó úr, egy elegáns köpenysuhintással odébbáll, magamra hagyva engem azzal a feladattal, hogy a nyilvánosság elé tárjam szavazásuk eredményét, mely minden bizonnyal egyeseket meg fog rázni.
A Roxforti Hódítók annyi változtatást hajtottak végre az eredeti szabályokban, hogy ők nem egy győztest hirdettek minden kategóriában, hanem összeállítottak egy listát, melyen a név mellett feltüntették ki, miért érdemelte ki előkelő pozícióját, szerény személyemet bízva meg a körítés kitalálásával.
Ginevra Potter: Igazi, belevaló nőszemély. Főleg a temperamentuma, ami oly hasonló káprázatos, vörös hajához az, ami megbolondítja a férfiakat. Az sem válik hátrányára, hogy két gyerek után is megőrizte tökéletes alakját. Humoros, szépen öltözködik, magával ragadó a mosolya. Egyetlen hibája az, hogy férjezett. Sok-sok férfi nagy bánatára.
Celine Magdeburg: A szőke énekesnő mivel mással bűvölhetné el a férfinemet, mint a hangjával? Egyetlen egy koncert sem múlt el úgy, hogy ne telt volna meg a szőke szépség öltözője virágcsokrokkal. És mindennek a tetejében a hölgy elég dekoratív ahhoz, hogy olyan férfiak figyelmét is felhívja magára, mint a mágiaügyi miniszter…
Luna Lovegood: A szintén szőke minisztériumi alkalmazott, állandó optimizmusával férkőzött a hódítók kegyeibe. „Mellette az embernek mindig jókedve lesz, még akkor is, ha odakint szakad az eső.” Nem lehet tudni, kinek a véleménye ez a vonzó urak közül, de van szerencsém személyesen is ismerni Lovegood kisasszonyt, és igazat kell adnom neki.
Katey Simons: Ha ő belibeg egy terembe, minden férfi felkapja a fejét. Hogy miért? Hatalmas, babakék szemeivel az írónő kitűnik mindegyik hölgy közül. Ráadásul a hosszú lábai sem jelentenének hátrányt, ha el akarna csábítani egy férfit. Csakhogy az urak nagy sajnálatára, ő a saját nemét részesíti előnyben.
Hermione Weasley: Egyértelműen a hihetetlen intellektusával vívta ki helyét a hódítók listáján. Sokan úgy ismerik, mint az örök eminens iskolaelsőt, aki kényesen betart minden szabályt. Hermione az évek során azonban sokat lazult és most már okos, szép, jó háziasszonyként tartják számon a barátok, aki mindig kész elsütni egy-két poént.
Elanor Lloyd: Kékeszöld szemei bilincsbe verik a férfiakat. Ha Harry Potternek vannak a legigézőbb szemei az urak között, akkor ugyanez a cím a nőknél Elanort illeti. Állítólag eddig őt még egy férfinak sem sikerült megigéznie. De ami késik, nem múlik.
Fay Elton: Nos igen. Elérkeztünk ahhoz a hölgyhöz, amikor még a nős hódítók is kénytelenek voltak fejet hajtani a felett a tény felett, hogy bizony a boszorkányok között Fay-nek vannak a legtökéletesebb keblei. Bizony ostromolják is a hölgyet elég sokan, de ő egyelőre még nem választott hódolót magának.
Lavender Brown: Naná hogy nem hagyták ki őt sem a sorból! A hölgy, aki a Roxforti hódítók verseny ötletgazdája. Cserfes szájú, merész és híres mesteri főztjeiről. És ahogy a mondás is tartja: a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út…
És a cikk folytatódott tovább, még legalább egy oldalon keresztül, ám ekkor egy olyan dühös kiáltás harsant fel a Potter házban, hogy még az ablakok is beleremegtek:
- Harry James Potter! Hogy voltál képes?
Szinte percre pontosan ugyanebben az időben – hiszen a Reggeli Prófétánál igyekeznek időben kiszállítani az összes példányt – az ország több lakásában is felhangzottak hasonló kiáltások. Persze azért arra is adódott példa, hogy valaki elégedetten elmosolyodott, vagy elismerően füttyentett, néhányan pedig csalódottan sóhajtottak.
Ginevra Potter olyan dühös lett, hogy kitépte a lapot az újságból, papírgalacsint gyűrt belőle és keresztül hajította a szobán, telibe találva a hóbaglyot, Hedviget. A madár rémülten szállt fel az állványáról és biztonságos helyre menekült az egyik szekrény tetejére.
Ginny átcsörtetett a konyhába, ahol kitöltött magának egy csésze kamillateát, ami mindig megnyugtatta. Alighogy leült volna a székre, kopogtattak a bejárati ajtón. Hermione érkezett látogatóba, az ő kezében is ott volt az újság.
- Te is olvastad? – kérdezte.
Ginny bólintott. A két nő visszasétált a konyhába és a háziasszony Hermionénak is töltött a teából. Újra nekiálltak elolvasni az újságcikket. Mire a végére értek, már azért megjelent egy halvány mosoly az arcukon, a cikk utolsó bekezdése okán:
Bár most már Önök is tudják, hogy mely hölgyek a legszebbek legvonzóbb férfijaink szerint, le kell szögezni azt is, hogy a hódítók közül sokan már megtalálták álmaik asszonyát. Azokat a hölgyeket, akiket ők a legszebbnek tartanak a világon, mindenféle statisztikát és véleményt figyelmen kívül hagyva…
- Tudod, ha nem biggyesztették volna oda ezt az utolsó két mondatot, még lehet, hogy meg is fojtanám Ront ezért az egészért – morogta a teájába Hermione.
- Én azért szóvá teszem Harrynek. Nincs az az Isten, hogy ezt megússza egyetlen szóváltás nélkül.
- Azért én sem hagyom annyiban! De ha logikusan gondolkodok, végül is megérdemeltük ezt az egészet. Mi is annak idején a megkérdezésük nélkül rángattuk bele őket a versenybe. Most ők még egész diszkréten vettek elégtételt rajtunk. Valljuk be, hogy azért megérdemeltük ezt a revansot.
- Talán igazad van – ismerte be Ginny. – De azért Fay Eltonért akkor is megkapja a magáét. Még hogy a legszebb keblek…
Hermione kuncogott, majd kiitta a teája maradékát és lassan felállt.
- Én most már megyek – mondta. – Még össze kell pakolnom a nappalit, mert az ikrek tegnap csatateret rendeztek belőle.
- Nekem is mennem kell – nyújtózkodott Ginny. – El kell mennem a Mungóba! A gyógyító visszarendelt valamiért.
- De ugye nincs baj a kicsivel? – ijedt meg Hermione.
- Nem, dehogy – rázta a fejét a vörös hajú nő. – Azt üzenték, nincs baj. Egyszerűen csak mondani akarnak valamit. Ennyi.
- Hm. Azért majd meséld el, mi történt!
- Feltétlenül – mosolyodott el Ginny, majd a két nő elbúcsúzott egymástól.
*****
Harry Potter óvatosan lépett a házba aznap este, mikor a Prófétában megjelent az a bizonyos cikk. Órákat dolgoztak a többi tizennégy hódítóval azon a listán és őszintén remélte, hogy a többség meg lesz elégedve az eredménnyel. Persze képtelenség mindenkinek tetsző sorrendet felállítani, de Harry kifejezetten büszkének érezte magát.
Mindenesetre tapasztalt férjként Harry tudta, hogy Ginnyvel jó lesz vigyáznia, mert ha nem elég óvatos, könnyen fejbe találhatja egy váza, vagy egy könyv. Amikor belépett a nappaliba, döbbenten tapasztalta, hogy gyermekei nem fogadják őt. Lily mindig rohant üdvözölni édesapját, mikor hazaért, de most még csak az apró léptek neszét sem lehetett hallani az emeletről.
Talán Mollyéknál vannak! – gondolta Harry. – Már rég jártak a nagyszülőknél.
Óvatosan felakasztotta a köpenyét az egyik fogasra, majd a konyha felé vette az irányt, ahonnan mennyei illatok szűrődtek ki. Úgy tűnt, mégsem olyan vészes a helyzet, ha Ginny képes őt ilyen finom vacsorával meglepni. Óvatosan bekukkantott a helyiségbe. Felesége háttal állt neki és épp felszeletelt uborkát öntött egy nagy salátástálba. Harry finom léptekkel megközelítette a nőt, és mielőtt még az észrevehette volna férjét, gyorsan átölelte a derekát.
- Szia Édes! – köszönt halkan Harry, reménykedve abban, hogy hasonlóan kedves választ kap.
- Szia! – köszönt Ginny és gyorsan kibontakozott az ölelésből, hogy leellenőrizze a sütőben lévő csirkét. – Milyen volt a napod?
- Egész tűrhető – felelte csalódottan Harry és leült egy székre. – Bár az év eleji elszámolás tovább húzódott, mint azt gondoltuk.
- Valóban? – fordult hátra Ginny. Hangjában most már érezhető volt a szemrehányás. – De arra futotta a szabadidődből, hogy a haverjaiddal együtt listákat állítsatok össze.
- Szóval olvastad – sóhajtotta Harry.
- Naná, hogy olvastam, Harry! Mégis mit gondoltál? Hogy a bagoly eltéved felénk menet az újsággal? Hogy voltál képes erre?
- Mielőtt még elkezdenél kiabálni, jusson eszedbe, hogy te és a barátnőid sokkal rondábban intéztetek el minket – pattant fel Harry a székből. – Ti sem foglalkoztatok azzal, hogy mit gondolunk erről az egész roxforti hódítós versenyről, csak belerángattatok az egészbe. Semmi jogod nincs felháborodni!
- Én nem azért vagyok felháborodva, mert kitaláltátok ezt a visszavágást – váltott engedékenyebb hangra Ginny. – Engem konkrétan az zavar, hogy Fay Elton melleit tökéletesebbnek találod, mint az enyémet.
- Mi van? – hökkent meg Harry.
- Ti írtátok! Vagy nem olvastad?
Azzal Ginny előkapott egy összegyűrt papírlapot és konyhaasztalra letéve hangosan olvasni kezdte.
Elérkeztünk ahhoz a hölgyhöz, amikor még a nős hódítók is kénytelenek voltak fejet hajtani a felett a tény felett, hogy bizony a boszorkányok között Fay-nek vannak a legtökéletesebb keblei.
- Szóval az én melleim nem is szépek?
Harry nem tehetett mást: elkezdett nevetni. Nem törődve felesége durcás képével, magához ölelte a nőt és a vállain nevetett tovább. Aztán miután eltolta magától, hogy a barna szemekbe nézhessen, mosolyogva válaszolt:
- Számomra a te kebleid legtökéletesebb a világon, drágám. De a többség véleménye ellen nem tehettem semmit. Ez van.
- Ezek szerint nem kell semmit csinálnom a melleimmel?
- Nem, dehogy – nevetett fel Harry. – Úgy tökéletesek, ahogy vannak. Mellesleg úgy is meg fognak egy kicsit nőni a közeljövőben, szóval…
- Perverz vagy Harry! – kacagta Ginny, és játékosan megütögette férje karját. – Nagyon perverz.
- Most miért? – nézett rá ártatlan szemekkel a férje. – Ez volt az egyik legelőnyösebb dolog a terhességeid alatt, ezt még te is bevallottad. Miért ne tetszhetne nekem?
- A terhességről jut eszembe – kapott a téma után Ginny és egy lépést hátra lépett. – Ma voltam a Mungóban, mert visszahívtak.
- Csak nincs valami baj a kicsivel? – Harry szinte ugyanazzal a mondattal reagált, mint Hermione, de az arca lényegesen rémültebb volt. – Ugye nincs baj?
- Nem nincs – rázta a fejét sejtelmesen mosolyogva Ginny. – Ha csak az nem baj, hogy kiderült, nem egészen egy gyerekről van szó.
- Nem egy gyerekről? – döbbent le Harry. – Hanem?
- Egészen pontosan háromról. Három fiúról.
„Ha fiad születik, nevezd el Forma 1-es pilótáról!”
Három fiú. Három! Hármas ikrek. Forma 1. Három fiú. Pilóták neve. Ron és az a nyavalyás fogadás. Bajnokok nevei. Világbajnokok nevei! Ez az! A pokolba Ronnal!
- Hármas ikrek? – kiáltotta Harry. – Juhé!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
