|
19. fejezet: Epilógus
 ...
Apu, mondj egy mesét!
Ó a vasárnap. Harry imádta a vasárnapokat. Ez kivételesen olyan nap volt, mikor nem kellett hajnalok hajnalán felkelni, és dolgozni menni, otthon hagyva a családot. Ilyenkor lehetett szundikálni egy kicsit tovább és Harry ezt minden egyes vasárnap ki is használta. Ginny pedig jólelkű feleségként hagyta férjurát tovább lustálkodni, hiszen tudta, mennyire kimerítő munka Harrynek auror parancsnokként dolgozni.
Most is, mint mindig, Harry még az ágyban feküdt, mikor Ginny felkelt, hogy elkészítse a reggelit. Mielőtt kilépett volna az ajtón, végignézett 33 évesen is eszméletlenül vonzó férjén. Mi tagadás: az aurori szakma tényleg jó kondícióban tartotta Harryt. És az előző éjszaka ezt elég rendesen be is bizonyította. A fürdőkádban és a házastársi ágyban egyaránt.
Ginny kisétált a szobából és a konyha felé vette az irányt, aminek az ajtajában majdnem beleütközött Matthew-ba. A csíkos pizsamás, vörös hajú illető bocsánatkérően nézett fel anyjára.
- Matthew Alexander Potter! Miért van az, hogy te minden reggelt a konyhában kezdesz? – csóválta a fejét Ginny. – Ezúttal mit dézsmáltál meg?
- Csak egy kis aszalt szilvát ettem, anyu – felelte a kisfiú bűnbánóan. – Ne haragudj!
- Na jó – simogatta meg fia fejét az anya. – De akkor ma reggelire nem kapsz kakaót. Tudod jól, hogy az aszalt szilva, meg a kakaó együtt nem tesz túl jót a pocidnak.
- Igen, tudom – forgatta meg barna szemeit a kisfiú. – Apu alszik még? – váltott témát gyorsan Matthew.
- Igen – bólintott Ginny. – Szóval mondd meg az öcséidnek, hogy csendesebben játszanak odafent.
- Jó – bólogatott Matthew és felszaladt a lépcsőn.
Matthew volt a legidősebb a hármas ikrek közül, őt követte Daniel, akivel egypetéjű ikrek voltak, a legkésőbb pedig Graham érkezett meg, aki vörös hajú bátyjaival ellentétben Harry szakasztott másaként fekete hajjal és zöld szemekkel rendelkezett.
Az ikrek császármetszéssel jöttek a világra és közülük is Graham született a legkisebb súllyal és egy rövid ideig veszélyben is volt az élete, de aztán erős Potter lévén túlvészelte a nehéz időszakot. Talán ezért nevezte el őt Harry egy kétszeres, brit Forma 1-es világbajnokról, Graham Hillről. Igen. Ginny is tudott arról a buta fogadásról bátyja és férje között, de nem akart belefolyni a férfiak ügyeibe főleg azok után, hogy Matthew-nak és Danielnek ő, Ginny válaszhatott nevet. Bár Ron nagyon erősködött, hogy a másik két fiú is Forma 1-es pilótáról kapja a nevét, Harry szépen, finoman felvilágosította barátját: arról volt szó, hogy csupán egy gyermekét nevezi el autóversenyzőről. Ron kelletlenül bár, de beletörődött a dologba.
Szóval Matthew Alexander, Daniel Robert és Graham Sirius érkezésével bizony Lily és Ginny kisebbségbe kerültek. A családban férfiuralom volt. Ez nagyon sokáig így is maradt, de egy idő után szerencsére az arányok javultak.
*****
Harryt még a kávé hívogató illata sem tudta felkelteni az ágyból. Egyszerűen túl fárasztó hét állt mögötte ahhoz, hogy képes legyen otthagyni a puha párnákat. Szaladgálás és gyerekzsivaj hallatszott a folyosóról. A jelek szerint az ikrek megint háborút rendeztek abból, hogy kié legyen a fürdőszoba.
Harry egy halk nyögéssel a másik oldalára hengeredett és magára húzta a takarót. Mikor azonban egy apró kis kéz megrángatta a pizsamája ujját, álmosan kinyitotta a szemét. Ugyanolyan álmos, de kék szempár nézett vissza rá, sűrű, fekete szempillák mögül.
- Apuci! Álmos vagyok, és a fiúk nem hagynak aludni. Nagyon hangosak.
Harry elmosolyodott és felült az ágyon. Kinyújtotta a kezét, hogy ölbe kapja a hosszú, fekete hajú kislányt.
- Hát igen! Ők nem értékelik annyira az alvás örömeit, mint mi ketten, ugye Rosaline?
A kislány bólintott. Harry újra lefeküdt, de ezúttal a mellkasára húzta a gyereket is, majd csak ezután jött a takaró. Rosaline szemei újra becsukódtak és a négyéves kislány szépen lassan elaludt. Most, hogy Lily már a Roxfortban töltötte az év nagy részét, Rosaline lett az egyetlen kislány, aki állandóan az apja közelében tartózkodott. A fiúk már nem igényeltek annyi törődést, mint a lányok. Persze rengetegszer kviddicseztek Harryvel és imádták apjuk beszámolóit az újabb és újabb izgalmas aurori küldetésekről. Mégis Rosaline volt az, aki minden egyes pillanatot kihasznált, hogy az apukájával lehessen.
Harry imádta ezeket a perceket. Rosaline olyan szeretettel és csodálattal tudott mindig ránézni, hogy a férfi szíve megtelt melegséggel és boldogsággal. Lehetett bármilyen fárasztó is a napja, ha Rosaline elébe szaladt este és egy puszit nyomott az arcára máris elmúlt a fáradtsága.
Azonban egy dologtól Harry már most tartott, ahogy a lányos apukák általában aggódni szoktak e miatt. A fiúk. Csak rá kellett néznie Rosaline-re és már most látta, hogy a jövőben biztos minden fiút az ujja köré fog csavarni. Akárcsak Lily, Rosaline is gyönyörű kislány volt. De míg az idősebbik leányzó vörös hajával és zöld szemeivel keltette már most fel a fiúk érdeklődését a Roxfortban, addig a fiatalabbik kék szemeivel (amit a Weasley ágról örökölt valahogyan) és hosszú fekete hajával kápráztatott el mindenkit.
És Harryt már most a frász kerülgette, mivel kislánya kerek-perec kijelentette három nappal ezelőtt, hogy ő bizony Tristan Malfoy felesége lesz egyszer. A szintén négy éves, szőke hajú kisfiú ugyan eddig nem mutatott különösebb érdeklődést Rosaline iránt, de ami késik, nem múlik, és ha Harry a saját példájából indult ki, már egyáltalán nem tűnt bíztatónak a helyzet. Egy Malfoy és egy Potter. Ne adja az ég!
Tristan, Draco és Elanor egy szem fiacskája volt. Mikor a szőke mardekáros elkezdett járni a barna hajú szépséggel, még mindenki azt gondolta: ez is csak egy futó kaland lesz. Aztán egyre tovább húzódott a viszony és most már hat évnél tartott. Igaz, a pár Tristan érkezése ellenére sem házasodott össze, hanem megmaradt az élettársi viszonynál, de a boldogság és a szerelem, mégis tapintható volt a kis családban.
- És ha ez megvan, kit érdekel egy ostoba papír? – szokta mondani Elanor.
Bár Draco az utóbbi időben a póker partik alkalmával már jó párszor megpedzegette, hogy megkéri Elanor kezét, hogy mégiscsak hivatalos legyen minden.
Mikor már a palacsinta íncsiklandó illata szűrődött be a szobába, Rosaline megmozdult. Felemelte álmos kis fejét apja mellkasáról és vágyakozva nézett az ajtó felé.
- Látom, az álmosság már elmúlt – mosolygott Harry. – Éhes vagy?
- Igen – bólogatott a kislány. – Gyere apu! Menjünk!
Rosaline megvárta, míg édesapja köntöst húz, majd kézen fogta és szaladni kezdett a konyha felé. Nem sokkal a lépcső előtt találkoztak össze James-szel és Grahammel, akik már át is öltöztek.
- Szia apu! – köszönt Graham. – Mikor megyünk Darienékért?
- Türelem, fiam! – kócolta össze fia amúgy is kusza haját Harry. – Először reggeli, aztán rendrakás és csak utána megyünk az unokatestvéreitekért. Ron bácsi és Hermione néni csak délután utaznak el.
Hermione és Ron kettesben szerették volna tölteni egy pár napot, így úgy döntöttek, hogy elutaznak Párizsba. Ilyen esetekben általában vagy a nagyszülők, vagy Harryék vigyáztak a gyerekekre, de mivel Mollyéknál most Bill és Fleur vendégeskedtek, a lurkók a Potter családhoz kerültek.
Ilene és Darien, Ron legkisebb gyermekei voltak. Az ikrek és Briana már egy ideje a Roxfortban tanultak. Harry mindig szívesen vigyázott barátai csemetéire, ugyanis imádta, ha gyerekek veszik körül. Ilene és Darien pedig igazán jól neveltek voltak, nem volt velük sok probléma.
Mikor Harry három gyermekével belépett a konyhába nevetve tapasztalta, hogy Matthew és Daniel már rég az asztalnál ülnek, és lekvárt kennek a palacsintájukra. Ginny éppen Rosaline-nek szeletelte fel az édes reggelit.
- Szép jó reggelt mindenkinek! – köszönt hangosan Harry, majd odasétált a feleségéhez, hogy hosszan megcsókolja.
- Fúúú! Ne má’! – fintorgott Matthew. – Ne csináljátok már ezt! Ez olyan gusztustalan.
Rosaline és James kuncogni kezdtek, Ginny pedig halkan megdorgálta fiát.
- Vigyázz, hogy mit beszélsz, Matthew!
- Ugyan már hagyd, Ginny! – vette védelmébe fiát Harry és leült az ikrekkel szemben. – Majd ha ő is talál egy olyan szép kislányt, mint én téged, akkor majd én is azt fogom mondani neki, hogy: Fúj! Hagyd abba fiam!
Ezúttal a teljes Potter család hahotában tört ki, Matthew pedig paprikapiros arccal valami olyasmit kezdett el motyogni az orra alatt, hogy neki bizony nem fog megtetszeni egyetlen egy lány sem. Mindenki asztalhoz ült, Harry pedig a kezébe vette a Hírverőt, amit immár Luna és Nathaniel közösen szerkesztettek.
A szőke hajú hollóhátas nő édesapja halála után hagyta ott a minisztériumi munkát és vette át a családi vállalkozást. Mostanra Nathaniel segítségének hála, a Hírverő a második legnagyobb példányszámban eladott újság lett a Reggeli Próféta mögött. Nagyot lendített a lapeladáson, hogy egyedül ebben az újságban jelent meg az az exluzív fotósorozat, ami a Roxforti hódítókról készült három évvel ezelőtt. A Hódítók gálája annak idején rengeteg párt összehozott. Luna és Nathaniel is közéjük tartoztak. Immár négy éve voltak házasok és két gyermekük is született: Izabelle és a most nyolc hónapos Margaret.
A hódítok immár véglegesen révbe értek – mondhatnánk. Egyikük azonban még mindig nem találta meg a helyét és ez Chris Branwen volt. Az egykori kviddics szupersztár a világkupa elvesztését követően, eltűnt a süllyesztőben, és azóta is alig lehetett róla hallani valamit. Minden esetre egy kapcsolata sem tartott hosszú ideig, ráadásul egyszer egy elég csúnya átok is eltalálta, aminek köszönhetően megsérült a lába és a mai napig sántikálva járt. Harry bármennyire is próbált, nem tudott együtt érezni vele. És ezzel még nagyon sokan voltak így…
*****
Harry épp befejezett egy beszélgetést Nathaniellel arról, hogy idén vajon melyik külföldi Forma 1-es versenyre menjenek el (tavaly Monaco-ban voltak), mikor meghallotta a zajt. Egy hatalmas durranás jött a nappaliból. Mikor benyitott a szobába, a gyerekek mind rémülten néztek rá. James kezében egy zöld színű ruhafoszlány volt, arca olyan vörös volt, mintha most futotta volna meg a maratont.
- Mi történt? – lépett előre Harry.
- James túl nagyra akarta felfújni a lufit és az kilyukadt – felelte Darien.
- Felfújtad a lufit? – térdelt le fia elé Harry. – Miért nem vártál meg? Egy pálcamozdulattal felfújtam volna neked.
- De ki akartam próbálni – válaszolta elszontyolodva James. – Nem gondoltam, hogy ez lesz a vége.
- Mi történt? – rontott be Ginny is a nappaliba egy nagy tálca forró csokoládéval a kezében. – Zajt hallottam.
- Semmi vészes! – legyintett Harry. – James csak kidurrantott egy lufit. Ennyi az egész.
Miután minden kézbe került egy-egy csésze, a Potter család és vendégei elhelyezkedtek a kanapén, a fotelokban és a párnákon. Ginny nekidöntötte a fejét Harry vállának, Rosaline pedig befészkelte magát apukája ölébe. Ha a tökéletességet lehetne definiálni, Harry biztos ezt a helyzetet hozná fel példának. Hét gyermek csücsült a szobában és várakozóan tekintettek rá. Egy gyönyörű nő ült mellette, akit immár tizenöt éve a feleségének mondhat. Lily vérbeli Potterként és Weasley-ként a griffendélben tanul immár harmadik éve. Lehet ennél szebb az élet?
Rosaline felnézett az édesapjára és kérlelő hangon megszólalt. Azon a hangon, aminek Harry sosem tudott ellenállni.
- Apu, mondj egy mesét!
Harry letette a csészét a dohányzóasztalra a kanapé mellett és elgondolkozott. Egy pár pillanat után már elmosolyodott és Ginnyre kacsintott.
- Na jó! Mesélek – mondta. – Volt egyszer egy csodaszép boszorkányhercegnő, akit Ginevrának hívtak…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
