- Ginny, értsd meg, ezt már nem bírom elviselni. Nem tudlak elviselni. Egyszerűen kiborítasz.
- Mégis mit képzelsz magadról? Még, hogy kiborítalak! Én! Nézz magadra! Mennyit hallgattam az agyrémeidet, a nyávogásodat, a sirámaidat, de sosem mondtam, hogy idegesítesz. Most pedig el akarsz dobni magadtól?!
- Igen, pontosan ezt a akarom. Szakítok!
- De ezt nem teheted, Harry. Én szeretlek. Nem hagyhatsz csak így el!
- Ginny, már nem tudsz érdekelni. Lassan már egy fél órája veszekszünk, hagyjuk abba ezt az egészet, hidd el, sokkal jobb lesz neked is!
- Úgysem mersz elhagyni!
- Dehogynem. Még a bátyád is azt tanácsolta, hogy lépjek tovább.
- A bátyám? Mikor hallgattál te Ronra velem kapcsolatban?
- Ginny, vége. Fogadd el! – Ezzel kiment a teremből.

Álltam még ott egy darabig, csak úgy, magam elé bámulva, és azon gondolkoztam, hogy juthattam idáig. Hisz nem is olyan rég még annyira boldog voltam vele. Most pedig elhagy. A szemétláda. Pedig nagyon elnéző voltam vele szemben. Úgy szerettem. Szeretem most is. Egyáltalán nem érdemli meg.
Megölöm magam. Igen. Nem dobhat el csak így. Nekem ő a mindenem. Annyira szeretem, hogy az már fáj. Sokkal jobb lesz nekem halottként. Nem kell majd ostoba fiúkkal foglalkoznom, akik nem értékelik a párkapcsolatunkért tett erőfeszítéseimet. Mindent megtettem azért, hogy ez a kapcsolat működjön. Mindent. Hisz, másodikos korom óta erre várok. Azóta vagyok belezúgva. Érte élek. Most pedig elhagy. Szakít velem. Már semmi értelme nincs az életemnek.

Kimegyek a folyosóra. Csak néhány diákot látok, akik a Nagyterem felé szaladnak. Nehogy már éhen haljanak szegénykék. Hogy sajnálom őket. Bezzeg nekem nem ilyen kis pitiáner problémáim vannak, mint nekik, nekem igenis eget rengető problémám van. Végül is, még senki sem szakított velem. Soha.
Inkább imádkozom. Óóó, uram Merlin, küldj nekem egy lényt, mely átkaival kioltja gyötrelmes életem!
Imám meghallgatásra talált, mert a legközelebbi sarkon megpillantom a mardekáros bandát. Talán nem kellett volna ennyire akarnom ezt a dolgot, de ha már itt vagyok, akkor szembenézek ezekkel. Mi több, inkább én provokálom őket, talán jobb kedvem lesz tőle. Igen, a halálom előtt az akarom, hogy jó kedvem legyen!
- Juj, mutissátok a tetkóitokat, annyira felnőttesek, na, lécci, lécci. Nagyon szexis lehet az a kígyó. – Ha már úgyis mindenki azt hiszi, hogy tök hülye vagyok, csak azért, mert Lunával barátkozom, íme, indokot is adtam nekik erre.
Ismerős szőke üstök válik ki valahonnan a közepéből a tömegnek.
- Nocsak, a legifjabb Weasley-ivadék. Neked nem Potter nyakán kéne csüngened?
Mintha nem is vette volna észre a legelső mondatomat, úgy kérdezte tőlem. Hát legyen. Akkor legyen személyes a dolog.
- Malfoy, ebéd óta nem láttalak. Hiányoltam a társaságod. Mondd csak, mindig ilyen szőke volt a hajad? Délelőtt még mintha más árnyalatú lett volna… Áá, tudom. Festetni voltál!
- Hé, a Malfoyoknak mindig is szőke hajuk volt, nem szorulunk festésre.
- Hát persze. Ezt mondd meg apádnak is. Láttam múltkor néhány hozzávalót venni a szőkítőhöz.
- Mit tudsz te az apámról, te véráruló ribanc?!
- Ó, ez most fájt, Malfoy. Valami ütősebbet vártam volna tőled. De lehet, hogy Harrynek tartogatod magad ilyen téren? – Hmm. Milyen okos vagyok. Ezek a kétértelmű megjegyzések… Nem vagyok ribanc. Egyáltalán nem.
- Érzékeny pontodra érintettem, Weasley? Mondd csak, mennyiért bújsz ágyba valakivel?
- Malfoy, te az életben nem tudnál annyit fizetni, hogy egyáltalán hozzád érjek. Mert gondolom, ez most egy ajánlattétel volt. – Mosolygok. Végül is, van miért. Legalább jól megszívatom ezt a köcsögöt. Legyen ebben a napban valami jó is.

- Menjetek innen – súgta oda a mardekárosoknak. Mindenki nagyon gyorsan lelépett.
- Úúú, Malfoy, kettesben veled egy folyosón. Most kellene elkezdenem félni?
- Te hülye cafka, ajánlanám, hogy félj, de ahhoz túl hülye vagy.
- Haha, és, ha nem fogadnám meg az ajánlatod? – Kívül olyan lehetek, mint aki a részeg. Velem szemben egy Draco Malfoy, aki a talárja alatt már biztosan rám szegezi a pálcáját, miközben én kacarászom.
- Akkor úgy megátkozlak, hogy nem kelsz fel többé erről a földről. - Fenyegetően mondta, nem mintha nem pont erre vártam volna már egy ideje.
- És ha semmi másra nem vágyom, mint, hogy megtedd?
- Tessék?!
- Elismétlem Malfoy. Lassan, hogy az a szöszi agyad is megértse. Azt akarom, hogy ölj meg.
- Miért tenném? – kérdezte az első döbbenet elmúlása után.
- Mert utálsz. Mert bántani akarod Harryt. Fájdalmat akarsz okozni neki. Rajtam keresztül pedig megteheted. Ezért megteszed.
- Pottert még megölném, de miért pazarolnék rád időt?
- Malfoy, milyen válogatós lettél egyszeriben. Ha nem vetted volna észre most kínáltam fel egy remek alkalmat, hogy visszavághass Harrynek. Akkor? Mire vársz még?
- Miért akarsz meghalni?
- Közöd?
- Ha már megöllek, legalább tudjam, hogy miért ajánlod fel.
- Ez így túl hülyén hangzik a szádból. Nem malfoyos. Felajánlom neked, hogy megölhetsz. Vedd úgy, hogy megkérlek rá.
- Megkérsz, hogy megöljelek?
- Igen. Így jobb lesz mindenkinek.
- Mégis kinek?
- Nekem.
- És mi van a hős szerelmeddel? Ő már nem is számít?
- Malfoy, ha Harryt érdekelné, mi van velem, akkor most itt lenne.
- Nocsak Weasley, elhagytak? Téged, a cédát? Ilyen se történt még veled, mi? Ezért akarod, hogy megöljelek? Ezért? Csak, mert Ragyásfejű azt mondta, nem kér a szolgáltatásaidból tovább?
- Nem mintha közöd lenne hozzá Malfoy, de még nem feküdtem le vele, ha erre gondolsz. Vedd úgy, hogy halálom előtt gyóntam neked. Na, készen állok.
- Nem öllek meg – mondta egyhangúan.
- Tessék!?
- Nincs rá okom. Sokkal jobban szenvedsz, ha azzal a tudattal kell élned, hogy kidobtak. Megmentem-a-világot Potternek pedig nem hiányoznál, ha jól értem. Szóval ezzel sem érnék el semmit. Használhatatlan vagy.

És ott hagyott. Elsétált mellettem, lefordult a folyosón és otthagyott. Úúúgy utálom.
Lecsúszom a fal mentén és elkezdek zokogni. Lehet, hogy igaza van? És nemcsak neki, de akkor Harrynek is? Lehet, hogy tényleg így van? Nyafogós vagyok, egy szemét ribanc, aki semmire sem jó? Tényleg így lenne?
Nem, én nem vagyok ilyen. Nem lehetek ilyen. Mégis jobb lenne, ha meghalnék. Nem okoznék több gondot senkinek sem. Talán itt lenne az ideje, hogy elmenjek. Úgysem hiányoznék senkinek sem.
Olyan agonizálós kedvem van. Kéne egy kés, vagy valami. Jaj, de hülye vagyok, van nálam pálca. Hogy is kell ezzel vágni? Áá, majd megkérdezem Lavendert, ő úgyis többször csinálta már. Főleg, mikor Ron elhagyta… Az idióta bátyám. Ezért még megfizet, hogy mondhat olyat, hogy Harry hagyjon el engem?! Hogy? Ha legközelebb találkozom vele, kegyes leszek, és elmondom neki, hogy a ronda rézszínű haja miatt nem akar vele járni senki, meg azért, mert teli szájjal eszik, meg úgy egyáltalán. Ő túlságosan hülye egy párkapcsolathoz.
Beviharzok a klubhelységbe, majd fel a szobámba. Néha tudom értékelni, hogy mindegyik szobatársam stréber. Most is a könyvtárban lehetnek, mert itt nincsenek, az tuti. Lavendert sem találom. Kész katasztrófa ez a nap. Nem baj, van holnap. És tudom, mit fogok tenni holnap. Bosszút állok Harryn. Tudom hogyan, kivel és miképpen. Csak a kivitelezés lesz egy csöppet nehéz. De nem gond, megoldom. Végül is, mi sem egyszerűbb, mint meggyőzni Draco Malfoyt, hogy járjon velem?!