Tizenegy �v. Ennyi telt az�ta, hogy itt hagytam a Roxfortot. Furcsa �rz�s visszat�rni ide. F�leg �gy, hogy nem tanulni, hanem tan�tani j�v�k ide. Igen, igen. Tan�tani. �n. B�b�jtant. Nem azt mondom, hogy nem tudok tan�tani, egyszer�en csak alig hiszem el, hogy van v�gre munk�m. Ugyanis az elm�lt tizenegy �vben nem volt. Nem az �n hib�mb�l, t�nyleg. Csak amikor meghallott�k, hogy van egy l�nyom, valahogy m�r senki sem akart alkalmazni… Legal�bb m�r �rtem, hogy anya mi�rt nem dolgozott soha.

�s mivel munk�t nem kaptam, �gy tanultam. J�rtam gy�gy�t�k�pz�be. Tanultam egy csom�m�s dolgot, mert ugyeb�r, volt r� id�m.
�s ugye itt a l�nyom, Daphnie. Az egyetlen, aki miatt m�g �lek. Az egyetlen, ami r� eml�keztet. R�, akit sosem tudtam elfelejteni. De hogy is tudtam volna, mikor, ha a l�nyom szem�be n�zek, olyan lenne, mintha az �v�t l�tn�m?!

Daphnie hasonl�t r�, sok mindenben. Egyed�l a haja nem olyan sz�n�, mint az apj��. N�ha sz�k�bb, n�ha v�r�sesebb, n�ha m�zsz�n�. �ltal�ban a sz�k�nek egy sokkal m�lyebb, v�r�ses �rnyalata jellemzi. V�ltoz�, �pp �gy, mint a kedve. Nagyon makacs l�ny, �s egy�ltal�n nem buta, b�r hogy is lehetne, aki k�t ilyen sz�l� gyermeke?

Persze, amint anya r�k�rdezett, Ron els� dolga volt el�js�golni, hogy kivel j�rtam abban az id�ben. Anya tajt�kzott. Nem volt k�pes elhinni, hogy �n igenis meg akarom tartani Draco gyerek�t. Hogy egy�ltal�n szeretem. Azt hitte, valamit itatott velem, hogy vele legyek. Meg volt r�la gy�z�dve, hogy �n m�g akkor is titkon Harryt szerettem. Pedig ez nem volt igaz. Elmes�ltem neki, mi t�rt�nt. J�, nem sz�r�l sz�ra, az�rt kihagytam egyes r�szleteket…

Azt hiszem, siker�lt az eg�sz csal�dnak megb�k�lnie a helyzettel, mire megsz�letett a l�nyom. Megk�rtem �ket, hogy senkinek se mondj�k el Daphnie sz�let�s�t, se azt, hogy �n hol vagyok.
A keresztel�t is sz�k csal�di k�rben tartottuk, ha lehet ilyet mondani a mi csal�dunkr�l… Daphnie keresztapja Harry lett. Igen, �. Sokat seg�tett nekem a terhess�g alatt. Meg �gy egy�ltal�n. R�j�ttem, hogy sokkal jobb bar�t, ha �pp nem j�runk. Lemondott arr�l, hogy megv�ltoztasson, �s tal�n �gy lett a legjobb. M�r nem veszeksz�nk. � az egyetlen ember, akinek b�rmit, b�rmir�l elmondhatok. Meghallgat, ha tud, tan�csot ad. N�ha nagyon tudom szeretni �t, de szigor�an csak bar�ti alapon.

Ron �s Hermione imm�r egy p�r, most v�rj�k a m�sodik bab�jukat. Rose az anyj�ra hasonl�t. Rem�lem, a fi� sem fog az apj�ra �tni. Harry �s Luna is �sszeh�zasodott. Luna most terhes. Egy h�napon bel�l b�rmikor sz�lhet. Rem�lem Harrynek lesz lelkiereje v�gigv�rni a sz�l�st, �s nem ront be a kell�s k�zep�n, mivel Luna nem mondja el neki, milyen nem� a baba.

Harry volt az, aki felaj�nlotta az �ll�st. Persze, tizenegy �ve pr�b�l seg�teni nekem, mindenf�le m�don, �n m�gsem fogadtam el m�g egyetlen �ll�saj�nlat�t sem. De most, hogy Daphnie is a Roxfortba fog j�rni, nem l�tom akad�ly�t, hogy ide j�jjek. Igaz�b�l a l�nyomt�l sem akarok elszakadni.

T�l sok id�t t�lt�tt�nk mi ketten k�l�n egym�st�l. �lland�an tanultam, �ton voltam. Szinte nem is l�ttam �t. Csak az ut�bbi n�h�ny �vben lett�nk elv�laszthatatlanok. Nem voltam ott, amikor kimondta az els� szav�t, sem akkor, amikor l�bra �llt. Szeretn�k mindent bep�tolni.

Alig van p�r tan�r a kast�lyban, mikor meg�rkez�nk, alig egy h�ttel tan�vkezd�s el�tt. Gondolom, m�g mindenki nagyban vak�ci�zik, �s pr�b�l a lehet� legkevesebbet gondolni az elk�vetkezend� id�szakra, amiben csak dolgozatok, rossz di�kok �s ideges�t� szellemek vannak. Meg�rtem �ket. M�gis, alig v�rtam, hogy meg�rkezzem.

A lakoszt�lyom azon a folyos�n van, ahol a t�bbi tan�r� is. Semmiben sem k�l�nb�zik az �v�ikt�l, de p�r b�b�j seg�ts�g�vel m�ris van egy kisebb szoba is. Daphnie lerakja a cuccait, �s k�rben�z.

- Anyu, ez hatalmas. Nekem is ilyenem lesz?
- Nem, te m�sokkal is fogsz osztozni egy szob�n.
- De �n ilyen szob�t akarok.
- Ilyen lesz, csak kisebb. De m�g csak p�r nap m�lva lesz a beoszt�s. Addig te is itt fogsz lakni.
- �s hogy lehet ilyen szob�t kapni?
- Legy�l prefektus, akkor tal�n megjutalmaznak egy ilyennel.
- Mi az a prefektus?
- Egy olyan valaki, aki nagyon sokat tanul, az�rt meg�rdemli, hogy egy ilyen helyen lakjon. De ezt a c�met csak �t�dikes korodban kaphatod meg.
- Csak akkor? Annak meg mi�rtelme? Ha n�gy �ven kereszt�l tanulok, akkor az utols� h�romban lehet csak j� szob�m? Ez annyira nem j�l van megcsin�lva!
- Ennyire nem akarsz semmilyen lak�t�rsat?
- Nem is lesz lak�t�rsam? H�t az �gy nagyon uncsi. Akkor nem is kell ilyen puccos h�l�. M�g elrakn�nak valahova ide, azt�n nem is tudn�k besz�lni a bar�taimmal, csak kilom�terekr�l l�tn�nk egym�st… Nem is fogok tanulni, ha musz�j elk�lt�zn�m.
- �pp ez az. Hogy nem kell, csak ha akarsz, akkor kaphatsz egy lakr�szt, hogy ne zavarjanak a t�bbiek. Att�l m�g nyugodtan tanulhatsz.
- Ezt csak az�rt mondod, mert te is egy csom�t tanult�l.
- Igen. Pontosan.
- J�, de ha griffend�les leszek, akkor b�tornak kell lennem, nem? Nem okosnak?
- De te b�tor is vagy, meg okos is.
- V�g�l is a l�nyod vagyok – mosolyog.

Megmutatom neki a k�rny�ket. A Griffend�l-tornyot, a tantermeket, a konyh�t, a tavat, Hagrid h�z�t. Elbesz�lgetek vele, m�g Daphnie j�tszik valamelyik, Hagrid szerint �rtatlan l�nnyel. Persze, f�l szemmel rajta vagyok a l�nyomon, eml�kszem m�g Hagrid aranyos l�nyeire, amik csak n�h�nyszor akart�k megenni Harry�ket…
Gyorsan telik el az a p�rnap, am�g kettesben lehet�nk. El�rkezik szeptember elseje, vele a Roxfort Expressz. Lek�ld�m Daphnie-t, hagy ismerkedjen. �n m�g teszek, veszek. Azt�n arra leszek figyelmes, hogy el�g k�s� van, kint m�r bes�t�tedett… �n pedig lek�sem a beoszt�st.

Futok a Nagyterembe, h�tha el�rem m�g Daphnie beoszt�s�t. El�sz�r a nagy ajt�n akartam bemenni, azt�n r�j�ttem, hogy tan�r vagyok, nem k�ne m�r az els� nap �gy megjelennem. Besurrantam az egyik oldalajt�n, �s elkaptam Harry agg�d� pillant�s�t. Intettem neki, hogy nincs semmi baj.

Megnyugodtam, m�g csak a P-n�l tartanak. Gyorsan fogynak a nevek, de igaz�n nem tud lek�tni a beoszt�s, t�ls�gosan izgulok a l�nyom�rt. K�rben�zek a termen. N�zem a n�gy asztalt, majd a tan�ri kart. Nem t�rt�nt sok v�ltoz�s, mi�ta elmentem. Persze tudtam, hogy n�h�ny tan�r meghalt, mikor seg�tettek Harrynek a csat�ban, azok k�z�l, akiket ismertem, egyed�l Piton nincs m�r itt. K�v�ncsi vagyok, ki tan�tja a b�jitaltant…

Biccentek Bimb�nak, Trawenleynek, Hagridnak, n�h�ny nem ismert tan�rnak, �s mikor a sor v�g�re �rek, megl�tok egy sz�rke szemp�rt, ami pont olyan, mint a l�nyom�…

- Weasley, Daphne – mondja McGalagony. Elford�tom a pillant�som, �s n�zem a l�nyom, ahogy cseppet sem f�l�nken odabotork�l a sz�khez, �s McGalagony r�rakja a fej�re a Teszlek S�veget. Milyen j�l fog �llni neki a piros-arany kombin�ci�…
Majd meghallom a S�veg hangj�t:
- Mardek�r!

Egyszerre k�t k�rd�, sz�rke szemp�rt is �rzek magamon. Teljesen elfeh�redem. Daphnie pedig ahelyett, hogy a hely�re menne, odarohan hozz�m, �s fennhangon k�rdezi:
- Anyu, minden rendben? Anyu? – k�rdezi. - Harry b�csi, csin�lj valamit anyuval. Lehet, hogy valami baja van. Keresztapu!
Harry idej�n hozz�m, mire a teremben elhalkul minden.

- Ginny, j�l vagy?
- Ezt most komolyan k�rdezed? Te tudtad! Tudtad, hogy itt lesz, hogy l�tni fogja. Mi�rt nem sz�lt�l? – k�rdezem fennhangon.
- Tal�n ezt most nem itt k�ne megbesz�ln�nk.
- �gy �rted, hogy a t�bb mint h�romsz�z di�k nem hallhatja, hogy hogyan �v�lt�m le a fejedet? M�gis hogy gondoltad ezt az eg�szet? Mardek�ros lett a l�nyom! �rted? Mardek�ros! Az �n l�nyom. �vtizedek �ta csak griffend�lesek voltunk, erre j�n egy vadbarom, tudod-hogy-kire-gondolok, �s tess�k. Nem mondtad meg, hogy itt lesz, mert akkor nem v�llaltam volna el a tan�t�st. Csal�dtam benned, Harry. Tudod, hogy mennyit szenvedtem miatta. Tudod, hogy mennyire f�jt. Erre te csak �gy �sszehozod ezt az eg�szet.
- Azt hittem, m�r t�ltetted magad rajta.
- Harry! Te ismersz a legjobban. Nagyon j�l tudod, hogy ez nem �gy van. Az m�g rendben lenne, hogy itt vagyunk, nem kell �lland�an �sszefutnunk, de Daphnie-val mi lesz? Szerinted? – �rj�ng�k.
- Ki a mardek�r h�zvezet� tan�ra?
- H�t… - M�r az arckifejez�s�n l�tom, ki az.
- �, remek. T�nyleg. H�t most mondd meg, norm�lis vagy te? Nem, nem vagy az! Hogy tehetted?
- Ginny, �n csak seg�teni akartam…
- H�t k�sz�n�m. Ut�llak!

Felpattanok, de mivel mindenki engem n�z, m�r m�gsem tartom ezt az eg�szet olyan j� �tletnek. Vissza�l�k.

- Daph, menj a helyedre.
- Biztos?
B�lintok. M�g odamegy a mardek�r asztalhoz, �t n�zik. Legal�bb egy kicsit fell�legezhetek. � nem fogalakozik senkivel, le�l �s engem b�mul.
- Harry… - kezden�m. Valami olyannal folytatn�m, hogy j� lenne tenned valamit a helyzet jav�t�sa �rdek�ben, m�giscsak te vagy az igazgat�.
De nem kell. Meg�rti. Fel�ll, �s hangja, mint egykor Dumbledor�, bet�lti a termet.

- Miel�tt neki kezden�nk a lakom�nak, szeretn�m bemutatni az �j b�b�jtan professzort, Ginevra Weasleyt. �ltal�ban persze nem ilyen, mint most, egyszer�en csak sok s�tit evett, neki ez mindig meg�rt. Persze holnap, tan�r�kon m�r nem ilyen viselked�s lesz t�le tapasztalhat�… Rem�nykedj�nk. – Mosolyog. Mindannyian viccesnek tal�lj�k. �n valahogy nem nevetek. – Teh�t, egy�nk.

Egy falat sem megy le a torkomon. �rzem, hogy n�znek. Nem tudom pontosan kik, a t�ny�romba meredek. Tudom, nem �pp a legszalonk�pesebb bel�p�, �gy �j tan�rk�nt. De meg�l�m Harryt, ha kiker�l�k innen. Hogy tehette? �s pont �?

Mikor v�gz�nk a vacsor�val, elsz�lling�znak a di�kok. Nem is veszem �szre, m�g mindig a t�ny�romat bambulom, mikor valaki megr�zza a v�llamat. Nyugt�zom, hogy �lek, nem haltam bele a vacsor�ba, �s fel�llok. �ppen megfordulok, hogy megk�sz�njem, hogy kibillentett a m�l�z�sb�l, mikor l�tom, hogy velem szemben Draco �ll.

- Besz�ln�nk kell.
Persze, Daphnie is ezt a pillanatot v�lasztja, hogy idej�jj�n.
- Anya, most mi lesz?
Nem sz�lalok meg. Eddig mindketten engem n�ztek, most egym�st. �s csak n�zik, n�zik egym�st. �n pedig rem�lem, hogy nem veszik �szre a hasonl�s�got. Amib�l sajnos annyi van, hogy lehetetlen nem felfedezni legal�bb n�h�nyat. Azt�n mikor megnyugodn�k, hogy tal�n t�nyleg nem lesz semmi baj, Daphnie megsz�lal: - �nnek pont olyan szeme van, mint nekem. Anyu azt mondta, csak apunak van olya szeme, mint amilyen az eny�m.

K�sz, meghaltam. �n ezt nem b�rom. Ez borzaszt�. M�g l�tom, ahogy Draco fel�m fordul, arc�n a tipikus k�rd� tekintet, amit nem sokszor l�ttam m�g t�le. Azt�n �gy d�nt�k, jobb, ha ink�bb el�julok. �gy is teszek.

M�r nem �rzem, hogy eld�ln�k.