A gyeng�lked� helyett a szob�mban t�rek magamhoz. K�r�l�ttem sertepert�lnek n�h�nyan, hallom a hangokat. Majd ahogy a fejem tisztulni kezd, eszembe jut, mi is t�rt�nt. A l�nyom, a beoszt�s, Draco, Harry. Merlinre, Daphnie!

- Azt k�rdeztem, az �n l�nyom?
- Nem, Malfoy, fogalmam sincs, ki�. Sosem mondta el senkinek. S�t, egy�ltal�n nem is besz�l�nk r�la. Ha fel�bred, megk�rdezheted t�le.
- Nem l�ttad azt a gyereket? Az �n szemem. Az �n hangom. Az �n testtart�som. Biztos, hogy az eny�m.
- Malfoy, besz�lj Ginnyvel.
- Harry, ha tudsz valamit…

- Harry – sz�lalok meg. �pp el�g k�nos lehet sz�m�ra ez a besz�lget�s.
- Igen, Gin? – �szreveszik, hogy �bren vagyok, �s fel�m fordul mindkett�.
- Menj ki, besz�lek vele – mondom Harrynek, mik�zben fel�l�k a kanap�n.
- Biztos?
- Szeretn�m megtenni. Hidd el, nem lesz semmi baj.
- Rendben. – Kimegy �s bez�rja maga m�g�tt az ajt�t.

- Weasley, azt hiszem, magyar�zattal tartozol.
- Ki kell, hogy �br�nd�tsalak Draco, de �n nem tartozom neked semmivel.
- Nem? Akkor m�gis ki volt az a Nagyteremben?
- A l�nyom. Ha nem vetted volna �szre, a neve Daphne Weasley. Weasley. Mellesleg, mivel a mardek�rba ker�lt, te leszel a h�zvezet� tan�ra, �gyhogy j� lenne, ha megjegyezn�d a nev�t…
- Az eny�m?
- Mib�l gondolod? – Higgadt vagyok, higgadt vagyok…
- Weasley, tizenegy �ve nem l�ttalak. A l�nyod annyi id�s. Akkoriban j�rtunk. Le is fek�dt�nk p�rszor. Majd nem j�tt�l vissza tanulni. Elt�nt�l a f�ld sz�n�r�l. Erre most felt�nsz egy kisl�nnyal az oldaladon, aki egy cs�ppet hasonl�t r�m. Id�zlek: „�vtizedek �ta csak griffend�lesek voltunk, erre j�n egy vadbarom, tudod-hogy-kire-gondolok, �s tess�k.” Sz�val, val�sz�n�, hogy az apa mardek�ros. �n vagyok az, ugye?
- Draco, m�g ha igazad is lenne, akkor sem mondan�m meg.
- Nem fogok veled kital�l�sdit j�tszani. Ha az �n l�nyom, mi�rt titkoltad ennyi ideig el�lem? M�gis mit k�pzelt�l? Hogy otthagytalak volna? Lehet, hogy nem �r�ltem volna, de elvettelek volna feles�g�l. Megtettem volna.
- Ugyan. Semmi �rtelme nem lett volna…
- Sz�val m�gis az eny�m. Most lebukt�l!
- Draco. – Nyugodt vagyok. �n vagyok a legkisebb h�pihe a h�ban. Nincs semmi bajom. �n csak lebegek, sz�llok. A legkisebb h�pihe… - Nem tartozol semmivel senkinek sem. Hagyd b�k�n a l�nyom, hagyj b�k�n engem. Csak ennyit k�rek. Nem kell megj�tszanod semmit. Daphnie tudja, hogy �n nem sz�ltam neked r�la, m�rmint, hogy az apja nem tudja, hogy l�tezik. Egyed�l ap�mat �s a b�ty�imat hiszi csal�dj�ban �l� f�rfiaknak. Na meg persze Harryt.
- Na, ez a m�sik. Mikor engedtem �n meg, hogy Potter legyen a keresztapja a l�nyomnak?
- Nem kellett az enged�lyed.
- Az �n l�nyom!
- Nem, az eny�m.
- Nem tilthatod meg nekem, hogy l�ssam. Hisz tan�tanom kell �t!
- Nem tiltok meg neked semmit. A l�nyom m�g egy csom� minden m�st is �r�k�lt t�led, nem csak a k�lsej�t. Nem f�ltem t�led, sem att�l, hogy �sszezavarod. � nem olyan, mint �n.
- Mi�rt, t�ged �sszezavartalak?
- Draco, menj aludni. F�radt vagyok. J� lenne, ha magamra hagyn�l.
- Ugye tudod, hogy a szemben l�v� h�l� az eny�m? – vigyorog.
- Igen? – k�rdem unottan.
- Igen.
- H�t ez remek. Akkor nem is kell sokat gyalogolnod.

Fel�llok, �s pr�b�lom kinyitni az ajt�t, hogy ki tudjam k�ldeni. A felkel�ssel is probl�m�im akadnak, nemhogy az ajt� kinyit�s�val. Elbotork�lok oda, majd lenyomom a kilincset. Semmi. Meg sem mozdul. R�j�v�k, hogy csak nem lehetek ilyen b�na. Azt�n arra is, hogy b�b�jtant j�ttem tan�tani. Megfogom a p�lc�m �s r�mutatok az ajt�ra. Elsorolok n�h�ny ellen b�b�jt, majd suttyomban Malfoyt is meg�tkozom, de csak egy kise enyhe rosszull�ttel.
- Szervusz.

Draco pedig szalad. H�t igen, ha j�n a h�nyinger. Norm�lis esetben persze r�gt�n felaj�nlan�k egy kis b�jitalt, ami j� erre az igen ritka �s sok�ig tart� betegs�gre. De persze, a Roxfort B�jital mester�nek mi sz�ks�ge lenne egy egyszer� gy�gy�t� �ltal k�sz�tett f�zetre… Szenvedj csak!

Mivel nem tudok aludni, Dapniera gondolok. Szeg�nyk�m nagyon �ssze lehet zavarodva. Tal�n el kellene mondanom neki, hogy mi is folyik itt. B�r nem hiszem, hogy ennyire le k�ne terhelnem. Az inform�ci�-megoszt�s h�ve vagyok. Egyszerre csak egyet. Hadd em�ssze meg, hogy mardek�ros lett, majd ut�na j�het az, hogy az apja egyben a h�zvezet� tan�ra. Szeg�ny kisl�nyom. �, a ronda mardek�rosok k�z�tt!

Reggel hatalmas karik�kkal a szemem alatt kelek fel, valahogy nem aludtam valami j�l. Lemegyek a Nagyterembe, de hi�ba kutatok a tan�ri asztalon s�ti�rt, nem tal�lok. Odamegyek a griffend�les asztalhoz, de ott sincs. Sorra j�rom a h�zakat, mire megl�tom, hogy Daphnie el�tt van egy �ri�si halom. Hi�ba, anyja l�nya.

- Kicsim, ugye nem gondoltad, hogy mindezt egyed�l eszed meg?
- Nem, hagytam neked is – mosolyog.

Le�l�k mell�, �s elkezd�nk enni. �n csokisat persze.
- L�tom, teljesen egyform�k vagytok – hallom a h�tam m�g�l. – Csokis s�tit reggelire, Ginny? Nem v�ltozt�l!
- J� napot, Malfoy professzor.
- Miss Weasley.

Nem fordulok h�tra. Csak az�rt sem fordulok h�tra. Nem �rdekel.

Egy pillanat. Honnan tudja, hogy mit szoktam reggelizni? �s Ginny?

Mire v�giggondolom, m�r elmegy m�g�l�nk. Megyek a tan�ri asztalhoz �s le�l�k mell�.
- Ginny? Azt mondtad Ginny?
- Tudtommal �gy h�vnak.
- �s mi az, hogy nem v�ltozott a reggeliz�si szok�som? Honnan tudod, hogy mit szoktam enni?
- R�gebben mindig s�tit ett�l reggelire. A csokis volt a kedvenced. Azzal mindig le lehetett nyugtatni t�ged.
- �hhm… - Hallgatok, b�szen hallgatok.
- Meglep�dt�l? – n�z r�m.
- Azon, hogy figyelt�l r�, mit eszem, vagy azon, hogy m�g mindig tudod?
- Azon, hogy odafigyeltem r�d. – Nagyon gyorsan le kell l�pnem innen.
- H�t azon… Most mennem kell, bocs�nat.

���, mi�rt t�rt�nik velem mindig ez? Azt hittem, kin�ttem m�r, hogy minden mondat�t iszom, mint a t�klevet. Azt hittem, m�r nem lehet velem ilyen f�l�nyes. Hogy nem mondhatja meg nekem, hogy mit, hogyan �s mik�pp.

�ra. Nekem �r�m lesz. Merlin szent szak�ll�ra!

Benyitok a b�b�jtanterembe, mire mindenki elhallgat. M�g j�, hogy ezek m�sod�vesek.

- Sz�val, Ginevra Weasley vagyok. Weasley professzornak h�vjatok, ha k�rhetem. Nos, mivel ez az �v – �s egyben az �letem - els� tan�r�ja, v�laszthattok, hogy mir�l szeretn�tek tanulni.

Mikor senki nem mond semmit, �jra kezdem.

- J�, gondolom, a tegnap esti szerepl�sem miatt nem akar velem senki sem sz�ba �llni. H�t legyen. Viszont tudnotok kell, hogy nekem teljes m�rt�kben igazam volt. Potter igazgat� �r hazudott nekem valamiben. Vagyis nem hazudott, csak eltitkolt el�lem valamit. Mert tudnotok kell, hogy mi nagyon r�gen ismerj�k egym�st. T�bb mint tizen�t �ve. Szinte csal�dtag n�lunk. Sz�val minden jogom megvan r�, hogy m�rges legyek. Persze, ez r�tok nem vonatkozik. T�letek csak pontokat fogok levonni, vagy b�ntet�munk�ra k�ldelek titeket, ha rosszak vagytok. Nem fogok ord�tani veletek, meg�g�rem.

- Nem tanulhatn�nk esetleg… - k�rdezi egy kissr�c. H�t ennyire nem �rdekel senkit sem a mag�n�letem? Felh�bor�t�!

Na, nem baj, m�r csak hatszor kell el�adnom ugyanezt, �s akkor tal�n nem fognak d�h�ng� �r�ltnek n�zni.

Mire eb�delni kell menni, azt hiszem, eg�sz j�l elleszek itt. Persze, a heted�ves mardek�r-griffend�l csoportnak volt b�r a k�p�n… Nem nagyon akart�k abbahagyni a k�rdez�sk�d�st, ami �ltal�ban r�lam �s Harryr�l sz�lt. H�t ezeket nem zavarja, hogy Luna terhes? Hogy Harry�k boldog h�zass�gban �lnek?

- Szia, Daph. – Az egyik folyos�n futunk �ssze.
- Szia anyu.
- Milyen volt az els� napod? – k�rdezt�k egyszerre. Hagyom, hogy el�sz�r � feleljen.
- Megk�rdezt�k, hogy �pelm�j� vagy-e. Hogy ki nekem a keresztapu, bocs, Potter igazgat�. Meg egy csom� m�s dolgot. De a l�nyok nagyon aranyosak voltak a szob�mban. Tudod, csak n�gyen vagyunk az �vfolyamban mardek�rosok. Egy�bk�nt nagyon j� volt eddig. �s neked?
- Szint�gy, persze, nem ilyen ny�ltan.
- Nem vagy megijedve egy kicsit sem? Tudod, Mardek�r, gonosz var�zsl�k, meg ilyenek…
- H�t, el�sz�r tal�n. De azt�n el�jult�l, akkor r�d figyeltem, azt�n meg j�ttek a fi�k, hogy mi t�rt�nt. Sajn�ltak, hogy ilyen elmebeteg sz�l�m van. Erre kaptak t�lem n�h�ny �rt�st, de semmi komoly. Az�ta m�r kib�k�lt�nk.
- Kit�l tanultad azokat az �rt�sokat?
- H�t George b�csi�kt�l.
- �, az mindj�rt m�s… - Ez�rt m�g kapni fognak az ikrek. – Folytasd csak.
- Sz�val, keresztapu besz�lt velem. Mondta, hogy nem olyan rossz dolog a Mardek�rban. �t is majdnem oda osztotta a s�veg. Az�ta m�r megnyugodtam. Mondta azt is, hogy mi�ta itt van, nincs olyan nagy ellent�t a h�zak k�z�tt. Meg azt is, hogy a Mardek�rba ravasz �s okos gyerekek ker�lnek, �s �n pont ilyen vagyok…
- Akkor nincs semmi baj?
- Ugyan. Szeretem a z�ldet. J�l megy a hajamhoz.
- Milyen �r�id voltak ma?
- Eddig volt rep�l�stan. Keresztapu tartotta – nem megy nekem ez a Potter igazgat� -, teljesen �gy tan�t itt is, mint otthon. Azt�n volt gy�gyn�v�nytanom, meg b�jitaltan. Anyu, Malfoy professzor rengeteget k�rdezett t�lem. Eg�sz �r�n csak �n besz�ltem. M�g j�, hogy elolvastam a m�lt h�ten a b�jitaltank�nyv p�r fejezet�t. Teljesen r�m volt sz�llva. B�r, �ra v�ge fel� m�r mosolygott r�m. �rdekes volt.
- �s miket k�rdezett t�led?
- Mindenf�l�t. �r�n f�leg b�jitallal kapcsolatosokat, de azt�n �ra ut�n megk�rdezte, hogy hogyan j�ttem ide, hogy te mit csin�lt�l eddig, ki nekem keresztapu, meg ilyenek. Csak olyan volt, mintha ismert volna engem. Azt�n megjegyezte, hogy olyan a modorom, mint a tied. Ti ismert�tek egym�st r�gebben?
- Draco f�l�ttem j�rt egy �vvel. Harry �vfolyamt�rsa volt.
- Draco. Draco Malfoy. Draco Malfoy professzor. J�l hangzik. �gy fogom h�vni a fiamat. M�rmint ha lesz. Draco. M�g j�, hogy asszoci�l a Dapn�val.
Te j� Merlin! Azt hiszem, itt az id�. - Azt hiszem, mondanom kell neked valamit, kicsim. Lehet, hogy nagyon meg fogsz lep�dni, de szeretn�m, ha tudn�d. El�sz�r is, bocs�natot kell k�rnem t�led.