Nagyon okos voltam tegnap, hogy nem hagytam magam beler�ngatni megint. Pedig �gy megtettem volna, komolyan. Csak h�t az igazs�g n�ha f�j. J�, ezt is pont �n mondom…

De m�r feln�tt n� vagyok, akire nem hatnak az ilyen sz�p szavak, pont azok, amiket hallani akarok, pont olyanok, amikre m�r olyan r�g v�rtam, pont olyanok, amikr�l mindig �lmodtam. Ugyan, kinek kellenek?

Nekem! Nekem kellenek! Akarom �ket hallani, mindig �s mindenkor.

H�lye Weasley! Nem vagy te norm�lis. Ez itt Draco Malfoy. Az a Draco Malfoy, akit�l gyereked sz�letett. Aki �lland�an leteremtett, b�rmit csin�lt�l. Az, aki �lland�an okosabb volt n�lad. Ez az a Draco Malfoy. Nem az, akit te elk�pzelt�l magadnak az �vek sor�n.

Lemegyek ink�bb reggelizni.

Nem tal�lok sehol sem s�tit, sz�val �gy d�nt�k, le�l�k a tan�ri asztalhoz. Legal�bb legyen olyan benyom�sa a dolognak, mintha enn�k. Beh�zom magam alatt a sz�ket, mire egy adag �tel jelenik meg el�ttem. De nem ak�rmilyen, hanem csokis s�ti! R�gt�n el is kezdek vigyorogni. Azt�n k�rben�zek, h�tha megtal�lom, ki tett velem ilyen j�t.

R�gt�n le is hervad az arcomr�l, mikor belen�zek egy sz�rke szemp�rba. H�lye Malfoy.

Eltolom magam el�l a t�lat, b�r a sz�vem szakad meg. Fel�llok, �s t�ntet�legesen nem n�zek m�g az ir�ny�ba sem a b�jitaltan�rnak.

Alig v�rom, hogy elkezd�djenek az �r�im, hogy legal�bb le tudjam foglalni magam valamivel.

M�g nem is gondolkoztam azon, hogy miket mondott tegnap Draco. �sszezagyv�lt mindenf�l�t. Nem is tudtam k�vetni, hogy mit mi�rt mondott. Gondolom, hogy elrejtett bizonyos inform�ci�t a sz�vegen bel�l, olyan malfoyos, olvass a sorok k�z�tt st�lusban. Na, h�t �n nem tudok olyat. Sz�val, am�g nem mondja meg nekem, hogy mit is akar, addig �n ugyeb�r nem fogok r�j�nni. Pedig �n szeretn�k, �n t�nyleg szeretn�k r�j�nni, hogy mit akar t�lem.

J�, tegnap mondta, hogy el akar venni. Eddig rendben is van. De mi�rt? Csak az�rt, mert van egy l�nyunk, �s a rohadt aranyv�re azt mondatja vele, hogy ez a helyes, mert ugyeb�r aranyv�r� gyermek ne legyen m�r olyan sz�l� mellett, mint �n. Gondolom.

Eb�did�ben megkeresem Harryt.

- Hello.
- Professzor.
- Vicces, Harry.
- Na, hogy mennek a dolgok Drac�val?
- Neked m�r csak �gy Draco?
- N�ha, mikor olyan kedvem van. Egy�bk�nt is �n vagyok az igazgat�. �gy h�vok mindenkit, ahogy akarok. Sz�val, hogy vagytok?
- Nincs olyan, hogy vagyunk. � van, meg �n van. K�t k�l�nb�z� dolog.
- De eddig azt hittem, hogy azt akarod, hogy legyetek. Ketten, csak ti ketten.
- Ha nem t�nt volna fel, van egy l�nyom.
- Akkor h�rman legyetek. Mint csal�d. Egy�bk�nt is tudod, hogy �rtettem.
- Ezt a logik�t Lun�t�l tanultad ugye?
- Jaj, ne is eml�tsd.
- Na, mi t�rt�nt?

- M�g mindig nem tudtam kiszedni bel�le, hogy milyen nem� a baba. Az idegeimre megy, hogy nem tudom. M�g legilimenci�val is pr�b�lkoztam, de csak egyszer, mert ut�na megfenyegetett, hogy nem alszik velem egy �gyban m�g egyszer, ha megpr�b�lom. Itt tartok. Heteken, dehogy, napokon bel�l megsz�letik a gyerekem, �s azt sem tudom, hogy fogj�k h�vni. A gyerekszob�t is z�ldre kellett festeni. Nem r�zsasz�n�re, nem k�kre, z�ldre. Luna m�r be is rendezte. Igaz�n aranyosan n�z ki. De m�r alig v�rom, hogy menj�nk az ispot�lyba, �s l�thassam v�gre mindkett�j�ket egyszerre.

- Ez nagyszer� t�led Harry. Eml�kszem, hogy mikor �n voltam terhes, sokkal jobban izgult�l, mint �n. Csak p�rszor �jult�l el a sz�l�s k�zben. Hallottam kintr�l a puffan�sokat. L�tod, most, hogy egyszer m�r �t�lted, nem lesz olyan borzalmas. Gyorsan meglesz, �s nem lesz semmi baj. K�v�ncsi vagyok, hogy megd�nt�d-e a rekordot. Azt hiszem, h�romszor �jult�l el. Rem�lem, most az�rt kevesebbszer fogsz.
- M�g csak tizenh�t �ves voltam! Nem v�rhattad el t�lem, hogy am�g te bent szenvedsz, �n addig kint �llok, �s nem teszek semmit!
- Igen, helyette tal�lkozt�l n�h�nyszor a padl�val. T�nyleg sokkal jobb id�t�lt�s…
- Sz�val, mi is van Drac�val?
- Tereled a t�m�t?
- Mint ahogy az el�bb te is.
- Semmi nincs. Daphnie tudja, hogy � az apja. �s tetszik neki. A gondolat is, hogy van apja, m�ghozz� ilyen k�zel, �s maga az apja is. Nem tudom, mit k�ne tenni. B�r tal�n az lenne a legokosabb, ha nem sz�ln�k bele.
- Ginny, tudod, hogy fontos vagy nekem. De. Nem hiszem, hogy j� az, amit csin�lsz.
- Mi�rt?
- Mert besz�ltem Drac�val?
- Mikor?
- Ma reggel.
- Oh.
- Bizony, bizony. Mondott n�h�ny dolgot.
- Mint p�ld�ul?
- Hogy nem m�sz hozz�.
- Meg se k�rt!
- De megeml�tette.
- Harry, nem ismered a k�r�lm�nyeket.
- Hogy pontosak legy�nk, ismerem �ket. Tudod, �n vagyok az igazgat�, aki mindent tud. Mit gondolsz, Dumbledore nem tudott mindent, ami az iskol�ban zajlott? Na, most �n vagyok �, fiatalabb kiad�sban.
- �s mit tudsz?
- Mindent.
- Mindent?
- Mindent. Azt, hogy mit besz�lt Daphnieval, hogy mit besz�lt veled, hogy te mit mondt�l neki. �pp hogy csak a gondolataidat nem hallom vele kapcsolatban.
- De ugye, te ezt is meg tudn�d oldani?
- Term�szetesen. De t�bbre tartalak ann�l, mint hogy megpr�b�ljam. Most pedig mondd el, hogy mit is �rzel.

- Mit �rzek? Rendben. De csak neked. El�sz�r is, �j ez az eg�sz helyzet nekem. Nemcsak, hogy itt a l�nyom �s az apja, m�g te is itt szek�lsz, m�r csak Ron �s Hermione hi�nyozna ahhoz, hogy teljes legyen a csal�d… Ha Daphnie nem lenne itt, �gy �rezn�m magam, mint iskol�s koromban. Ugyanolyanok vagytok. Senki sem v�ltozott. M�g ha szeretn�m azt hinni, akkor sem. Draco nem hagy b�k�n, valamilyen indokb�l kifoly�an. �s nagyon ideges�t, hogy mindenf�l�t tud r�lam, hogy kibesz�l a l�nyommal a h�tam m�g�tt, hogy s�tit k�ld nekem reggel. Hogy el akar venni feles�g�l, csak az�rt, mert �gy �rzi helyesnek. A nev�re akarja venni a l�nyom, ugyanebb�l az okb�l kifoly�lag. K�zben pedig �gy viselkedik, mint aki… Nem is tudom, hogy viselkedik. M�r k�tszer nem engedett kimenni a helys�gb�l. M�ltkor pedig meg�lelt. Azt mondta, hogy ne menjek el. Az el�tt pedig zavarban volt. M�g sosem l�ttam zavarban. Aranyos volt – mondom. Harry vigyorog. - Mi van?
- Szerelmes vagy.
- Ezt eddig is tudtuk.
- Nem, �n csak sejtettem. �r�l�k.
- Minek?
- Annak, hogy a keresztl�nyom v�gre norm�lis csal�dot fog kapni.
- Ezt mib�l gondolod?
- Szereted Drac�t, pedig… sz�val nem lehet tudni, mit mi�rt csin�l, de gondolom, hogy j� oka van r�. �s ha Daphnien m�lik, hamarosan menyasszony leszel.
- Dehogy leszek.
- Majd megl�tjuk.
- Harry, ha tudsz valamit…
- Mindent tudok. M�r mondtam.
- Akkor mondd el nekem, hogy mit akar Malfoy.
- Majd el fogja neked mondani. Vagy m�r meg is tette. Csak nem figyelt�l.
- �n mindig figyelek!
- Persze Ginny. Arr�l vagy h�res.
- Most szem�tkedsz velem?
- Tal�n.
- H�t d�g�lj meg Potter!
- �n is szeretlek Ginny.
- Menj az asszonyhoz ink�bb. – Enyh�bben teszem hozz�, miut�n kinyitom az ajt�t. – Puszilom Lun�t.
- �tadom.

Becsukom magam ut�n az igazgat�i iroda ajtaj�t. Kint pedig bele�tk�z�m… na kibe?

- Ginny.
- Draco.
- Pottern�l volt�l?
- L�tsz m�g irod�t a k�zelben?
- K�lt�i k�rd�s akart lenni.
- Igen, n�la voltam, de ha most megbocs�tasz, szeretn�k elmenni eb�delni, ugyanis �hen halok.
- Ha reggel megetted volna, ami a t�ny�rodon volt, akkor tal�n nem kellene �gy sietned. Egy�bk�nt m�r lek�sted.
- Igen? – k�rdezem elkeseredetten.
- Igen. De vitettem le hozz�d egy kicsit.
- Hogy mit csin�lt�l?
- �telt vitettem a szob�dba. Hogy meg ne d�g�lj nekem.
- Igaz�n nem kellett volna Malfoy.
- Vissza a Malfoyhoz?
- Megint rendezgeted az �letem. Senki nem k�rt meg semmire.
- Csak gondoltam, hogy kedves leszek veled.
- Kedves? Te meg a kedvess�g…
- Igenis kedves vagyok olyan emberekkel… akik fontosak nekem.
- Oh, �s �n az vagyok.
- Igen, az vagy. – Ha egy sz�val is t�bbet mond, a nyak�ba vetem magam. El kell t�nn�m. Nagyon, nagyon gyorsan.

- J�, akkor mentem is.
- Ginny…
- Ennem kell. Tudod, most nem k�shetek el az �r�mr�l. Tan�r vagyok.

Meg sem v�rom, hogy mit v�laszol, �gy viharzom el.

Meg kell tanulnom szelekt�lni. Egyes dolgokat csak ki kell rekesztenem a fejemb�l, �s m�ris sokkal jobban �rzem magam. Legyen, mondjuk Malfoy. Az �ssze vele kapcsolatos gondolatot kiz�rom a fejemb�l. �gy. K�r, hogy akkor nem marad semmi sem a fejemben, amire gondolhatn�k.

Meg kell oldanom ezt a dolgot. Min�l el�bb, ann�l jobb. Nem b�rom ezt a sok mindent. Tiszt�znom kell Drac�val mindent, miel�tt bele�r�l�k. Hisz �n m�r egy n� vagyok. Igenis okos n�, akit nem lehet ilyen k�nnyen, mind�ssze p�r sz�val felkavarni. Addig fogom mondogatni magamnak, m�g el nem hiszem. K�r, hogy egy�ltal�n nem hiszek ebben a baroms�gban.

Este besz�lek Drac�val.