Lily Potter nagyadag fekete kormot, hamut �s el�gett perny�t sodort ki mag�val a m�rv�nymint�s k�vezetre, ahogy v�r�s �st�k�t kiss� lehajtva kil�pett a kandall�b�l. M�r csak n�h�ny r�pke perc volt h�tra a hivatali munkaid� megkezd�s�ig, ennek ellen�re az Auror Parancsnoks�g els�t�t�tett, k�zponti t�rgyal�term�ben m�g n�ma csend honolt, mintha az egy�bk�nt ott dolgoz� var�zsl�k �s boszork�k bojkott�lt�k volna ezt a hideg, �s szomork�s �szi reggelt…

Lily k�rben�zett a magas, hossz�k�s helyis�gben, melyet k�kesen dereng� f�nnyel vontak be az el�z� este �gve hagyott, lebeg� jelz�m�csesek. Szinte nyoma sem volt annak, hogy az aurorok az eg�sz �jszak�t itt t�lt�tt�k, csak n�h�ny teljesen �res pergamen �s egy �t�tt – kopott, rozsd�s mal�cia mutat� �rv�lkodott mag�nyosan a terem v�g�ben tal�lhat� kis t�rol�n, de ezeken k�v�l egyetlen �rulkod� jel sem maradt. Furcs�nak �s f�lelmetesnek t�nt a kihalt terem, �s a kisebb irod�khoz vezet�, keskeny parav�nsor…

Lily csal�dottan vette tudom�sul, hogy val�sz�n�leg az �desapja, Harry is – aki nem mellesleg az Auror Parancsnoks�g vezet�je - a rejtelmes, �ji esem�nyek helysz�n�n lehet, valahol London egyik lepusztult k�lv�ros�ban. Az ifj� boszork�ny �gy joggal gyan�totta, hogy m�g hossz� �r�kon kereszt�l nem fog megtudni semmi �rdemlegeset sem a t�rt�ntekr�l.

Nem sokkal k�s�bb, Lily halk, kotor�sz�snak t�n� neszt hallott az �tj�r� kapu fel�l. Odal�pett, �s sz�lesre t�rta a nyikorg� ajt�t. A ny�l�son egy megb�v�lt, pap�rrep�l�szer� t�rgy libbent be, egyenesen Lily kez�be pottyanva. A v�r�s boszorka azonnal kibontotta a meggy�r�d�tt, cakkozott sz�l� pergament, s izgatottan olvasni kezdte a l�that�lag sebt�ben r�firkantott sorokat.

„Kicsi Lily!

Arra k�rlek, hogy halad�ktalanul keresd fel Hermione irod�j�t, �s v�rj ott a k�vetkez� utas�t�somig. Mindent elmondok majd szem�lyesen, amint visszat�rt�nk a Parancsnoks�gra. L�gy sz�ves k�ldj baglyot az �desany�dnak, hogy mindannyian j�l vagyunk. Sajnos nem volt m�r alkalmam r�, hogy �rtes�tsem. Ne agg�dj, �s f�leg ne t�gy semmit sem az enged�lyem n�lk�l! L�gy j�!

�lel,
Ap�d”

Lily d�h�sen �sszegy�rte a r�vidke �zenetet, - f�leg a „Kicsi Lily” megsz�l�t�s �s a „L�gy j�” parancs miatt lett meglehet�sen paprik�s - majd halkan szitkoz�dva, kelletlen�l engedelmeskedett az apai akaratnak. El�sz�r is s�rg�s baglyot post�zott a Torn�d�k belv�rosi kviddicsp�ly�j�ra Ginnynek, majd elhagyva a hideg, k�ksz�nben �sz� termet, a keresztanyja hivatala fel� vette az ir�nyt. Siet�sen, szinte futva haladt v�gig a Miniszt�rium hossz� csarnok�n, egy pillanatra lass�tott csup�n, amikor elrohant a l�gyan csobog� M�gikus Testv�ris�g K�tja mellett.


Hermione Weasley m�gia�gyi miniszt�riumbeli irod�ja t�gas volt, �s meglep�en vil�gos. A hatalmas, rombuszalak� ablakokon szinte bez�dult a k�s� okt�beri napf�ny, megcsillanva a s�t�tbarna t�lgyfa b�torokon. A s�rg�ra festett falakat a padl�t�l eg�szen a plafonig magas polcok takart�k, melyeken szoros sorba rendezve, b�rk�t�sbe burkolt lexikonokat, �s var�zsjoggal foglalkoz� k�nyveket t�roltak. Az �r�asztalon halomba pakolva vaskos iratk�tegek hevertek, v�rva, hogy elolvass�k �ket. Az ajt� felett egy a h�ziman�k jogai�rt k�zd� mozgalmat, a MAJOM – t hirdet� poszter f�gg�tt, s mellette n�h�ny mozg� alakos f�nyk�p l�gott al�, melyek a Potter �s a n�pes Weasley fam�lia tagjait �br�zolt�k…

Lily t�relmetlen�l t�bl�bolt Hermione irod�j�ban. M�r hossz� �r�k �ta v�rta, hogy r�nyissa v�gre valaki az ajt�t, de nagyon �gy t�nt, hogy teljesen megfeledkeztek r�la. Nem igaz�n �rtette, hogy mit keres itt, a Nemzetk�zi Var�zsjogi Hivatalban, hiszen �gy �rezte, hogy ebben a szent pillanatban neki is a t�bbi auror mellett lenne a helye. A fiatal b�b�jos azt bizton �ll�thatta, hogy egy�ltal�n nem �gy k�pzelte el �lete legels� munkanapj�t… bez�rva a n�gy fal k�z�, egyed�l, m�g odakint ki tudja milyen fontos, �s sz�rny� dolgok t�rt�nnek… V�g�l unalm�ban le�lt Hermione dolgoz�asztal�hoz. Er�s k�sztet�st �rzett r�, hogy belet�rjon az ott tornyosul�, v�lhet�leg var�zsl�t�rv�ny tervezeteket rejt� akt�kba, azt�n m�gis meggondolta mag�t. Aranybarna tekintete az asztalon fel�ll�tott, d�szes kov�csoltvas keretbe foglalt fot�ra vet�d�tt, melyen m�g gyermekk�nt b�tyjaival �s unokatestv�reivel egy�tt felh�tlen�l, boldogan vigyorognak bele a m�gikus kamer�ba… Hosszasan b�multa a k�pen a j�t�ksepr�j�vel hadon�sz� Albust, az egym�s feje f�l�tt szam�rf�let mutat� Rose – t �s Hug�t, v�g�l �nmag�t id�sebb b�tyja James biztons�got ny�jt�, �lel� karjaiban.

Lilyt nosztalgi�z� m�l�z�s�b�l hangos, hat�rozott kopog�s zaja t�r�tette mag�hoz.
- Tess�k! – sz�lt a v�r�s haj� boszorka, s �r�mmel, �rdekl�dve figyelte, hogy ki lehet az, akinek v�gre esz�be jutott, hogy � itt senyved ebben a Merlin – verte helyis�gben. Megd�bbent� m�don azonban, az ajt�ban nem Hermione, nem Harry, se nem az auror k�l�n�tm�ny valamely tagja, hanem egy fiatal, ez�stsz�ke haj� var�zsl� �llt, akire Lily m�g iskol�s �veib�l eml�kezett…

- Szia! A nevem Scorpius Malfoy! – mutatkozott be az eleg�ns, suhog�, fekete tal�rba �lt�z�tt m�gus, sz�les – kedves mosollyal - Mrs. Weasley - t keresem! Ne haragudj, de esetleg meg tudn�d mondani, hogy merre tal�lom �jdons�lt f�n�kasszonyomat? – Scorpius h�v�s, sz�rke pillant�sa szinte r�tapadt a l�ny selymesen hull�mz�, �g�v�r�s tincseire… Lily feln�zett a fi�ra, Scorpius csak ekkor ismerte meg a boszork�t. Egy pillanat erej�ig meglepett arckifejez�s �lt von�saira, majd �jra flegma f�lmosolyra h�z�dtak v�kony ajkai.
- T�nyleg te vagy az, Potter? Lily Potter, a sz�prem�ny� auror �jonc, szem�lyesen? – h�zta fel k�rd�en a szem�ld�k�t Scorpius, s tov�bbra is szemtelen�l legeltette vetk�ztet� tekintet�t Lily alacsony, m�gis ar�nyos alakj�n.
Szemei v�gigfutottak a l�ny apr� szepl�kkel tark�tott, sz�p arc�n, n�isen telt keblein, derek�n, majd illetlen�l hossz� m�sodpercekig meg�llapodtak a r�vid, fekete selyemruha �s a t�sark� b�rcsizma k�z�tt kivillan� form�s combjain �s t�rd�n. �vek teltek el mi�ta nem l�tt�k egym�st, de Scorpius k�nytelen volt mag�ban meg�llap�tani, hogy Lily k�lsej�nek k�l�n�sen j�t tett a m�l� id�… Nem mintha nem lett volna mindig is elb�v�l� l�ny… persze Scorpius soha nem felejthette el, hogy a boszork�ny vezet�k neve t�rt�netesen Potter…
- Igen, �n vagyok! Megk�rdezhetem, hogy mit keresel te itt a keresztany�m irod�j�ban, Malfoy? – k�rdezte Lily enyhe p�rral az arc�n. Lily �s Scorpius nem voltak kimondottan j�ban a Roxfortban, hiszen a kast�ly magas falait�l k�r�lv�ve, a k�lcs�n�s ellens�gesked�s szinte k�telez�nek sz�m�tott a Potter �s a Weasley gyerekek, valamint a legifjabb Malfoy csemete k�z�tt…
- H�tr�bb a durrfark� szurcs�kokkal, Potter. Lehet, hogy nem tartott�k fontosnak, hogy beavassanak t�ged a v�ltoz�sokba, de… m�t�l �n vagyok Mrs. Hermione Weasley asszisztense - k�z�lte Scorpius nem leplezett cinizmussal a hangj�ban, s b�szk�n kih�zta mag�t.
- �rtem – v�laszolt a boszorka sz�kszav�an, majd rezzen�stelen arccal m�g hozz�tette. – Nos, mint l�tod Hermione m�g nem �rkezett meg, �gyhogy am�g k�nytelenek vagyunk v�rni r�, foglald el magad valami cs�ndes sz�rakoz�ssal, ha k�rhetlek, mert ha megengeded, �n most olvasn�k. - Lily felh�zott orral a polchoz l�pett, �s szinte oda sem figyelve, tal�lomra levett r�la egy s�lyos, z�ldbor�t�s�, ez�sttel nyomott k�nyvet. Beporosodott szerzem�ny�vel visszahuppant a nem t�l k�nyelmes �l�alkalmatoss�gra, l�bait hanyagul keresztbetette az intarziamint�s �r�asztal m�g�tt, �s gyorsan fel�t�tte a lapokat…

Scorpius nem b�rta meg�llni, p�r�s, sz�rk�s tekintete akaratlanul is, �jra �s �jra Lily karcs� v�dlij�ra szegez�d�tt. Lily l�that�lag teljesen �tadta mag�t a kezeiben tartott irom�ny var�zs�nak, �gyhogy m�g n�h�ny nagyon lassan m�l� �ra m�lva sem vetett �gyet az asztalon hossz� ujjaival nyugtatanul kopogtat�, sz�szi m�gusra. M�r d�l is elm�lt, mikor Scorpius v�gre megt�rte a k�nos cs�ndet.
- J�l sejtem, Potter, hogy le�tkozod a fejem a hely�r�l, ha mer�szelem megk�rdezni, hogy milyen olvasm�nyba mer�lt�l bele ennyire? – Lily feln�zett a fi� arc�ra, majd sug�rz�an elvigyorodott, mint egy kisboszi, akinek �pp valami cs�ntalans�gon j�r az esze…
- Nagyon �rdekes k�nyv. Lehet, hogy m�r te is tal�lkozt�l vele, hiszen neked az ilyesmi �gymond esti mese lehetett gyerekkorodban – v�gott elgondolkoz� �br�zatot Lily. – Az a c�me, hogy A hal�lfal�k l�lektana… avagy hogyan l�gy a S�t�t Nagy�r k�vet�je… V�rj csak, egyes var�zsl�csal�dok t�rt�net�r�l is olvashatunk ebben a m�ben… J�, n�zd, csak nem egy ismer�s n�v?... Malfoy.
- Nagyon viccesnek hiszed magad… hmm? Igazam van, Potter? K�pzeld, az ap�m m�r egy�vesen az �tkez�asztal k�r�l kergetett, sz�vemre szegezett p�lc�val, ha nem gyilkol�sztam mindennap f�lv�reket, �s v�r�rul�kat, �gyhogy j� lesz, ha vigy�zol velem! – pr�selte ki Scorpius d�h�sen fogai k�z�tt a szavakat, s k�zben minduntalan kereste l�ny csillog� pillant�s�t. Lily nem felelt, csak sz�tlanul, kiss� sz�gyenkezve elford�totta a fej�t.

Az futott �t a l�ny agy�n, hogy most tal�n t�ls�gosan is messzire ment, �s, hogy nem kellett volna hagynia, hogy az el��t�letei �s a r�gi, csal�di ber�gz�d�s ir�ny�ts�k a viselked�s�t. Igaz, hogy a m�gus egy hidegv�r� �s ideges�t�en arrog�ns. Nagyk�p�, b�szke a nev�re �s az aranyv�r�s�g�re… egy igazi Malfoy… De a tekintet�ben m�gis volt valami megfoghatatlanul cs�b�t�, �s k�zben gyermekien �rtatlan. Olyan tiszta, mint egy m�ly t� h�bor�tatlan, sz�rk�sk�k v�zt�kre. Bele lehet veszni ezekbe a h�v�s, jegesen perzsel� szemekbe…
Lily zavar�ban �pp valami frapp�nsat, �s az eddigiekn�l kev�sb� s�rt�t szeretett volna v�laszolni a magas var�zsl�nak, de valahogy bent rekedtek a szavak. Vett egy nagy leveg�t, hogy megsz�lalhasson, de ekkor v�ratlanul a folyos� fel�l d�ng�, koppan� l�ptek �s tal�rsuhog�s zaja �t�tte meg mindkett�j�k f�l�t…

- Szia Lily, Dr�g�m! �, Mr. Malfoy – l�pett be az irod�j�ba Hermione, f�rje Ron Weasley, Harry Potter, valamint n�h�ny id�sebb, v�lhet�en magas rang� auror �s m�giajogtud�s t�rsas�g�ban. Hermione bar�ts�gos mosollyal k�sz�nt�tte Scorpiust, aki ezt m�lt�s�gteljes fejb�lint�ssal viszonozta. Lily megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, ahogy megl�tta az �rkez�ket.
- Harry Potter – fogott kezet Harry Scorpiussal. - L�tom, m�r megismerkedtetek – m�rte v�gig kerek szem�vege m�g�l l�ny�t, �s a Malfoy fi�t. Persze azonnal konstat�lta mag�ban, amit m�r akkor is, amikor el�sz�r l�tta Scorpiust, hogy a fi� legal�bb olyan szembet�n�en hasonl�t Drac�ra, mint amennyire k�z�ps� gyermeke, Albus �re�…
- Igen – v�gta r� a k�t fiatal b�b�jos egyszerre, k�nyesen ker�lve az egym�s k�z�tti szemkontaktust, majd Lily cs�p�sen hozz�tette. – Volt r� alkalmunk, mivel �let�nk els� munkanapj�n magunkra hagytatok minket, �gy nem nagyon volt m�s v�laszt�sunk, minthogy egy�tt t�lts�k a d�lel�tt�t.
- H�t, igen, elismerem, hogy nem ez volt a legjobb megold�s, de egyszer�en m�r nem tudtunk titeket �rtes�teni. Mindenki mozg�s�tva lett. Aki csak el�rhet� volt, azt kivez�nyelt�k a helysz�nre. M�g egyszer eln�z�st k�r�nk! – v�laszolt Hermione.
- Apa az�rt felkelthetett volna, mikor riasztott�k. De neki ugye esz�be sem jutott, hogy a l�nya is auror, �s tal�n j� �tlet lenne, ha v�gre �l�ben is l�thatna egy akci�t. – duzzogott Lily, vill�ml� pillant�sokat k�ldve a s�t�thaj� var�zsl� fel�.
- Nem hiszem, hogy egy �jjeli helysz�nel�ssel kellene kezdened a feketem�gus vad�szatot, Lily – adta meg a feleletet nyugodt hangon Harry. Lily �pp azzal szeretett volna visszav�gni, hogy m�r mi�rt ne lenne j� �tlet, ha egyszer � is v�gzett auror, de bele sem kezdhetett j�l eltervezett, sz�mon k�r� monol�gj�ba. Az apja v�ratlanul egy igencsak meglep� bejelent�st tett. - De van egy j� h�rem sz�modra, �s term�szetesen Mr. Malfoy sz�m�ra is. – Hermione ekkor lopva �sszen�zett Harryvel �s Ronnal.
- Teh�t hallottatok arr�l, ami az �jszaka t�rt�nt… London k�lv�ros�ban meg�ltek egy id�s �s a Miniszt�rium �ltal sz�mon tartott, egykori hal�lfal�t. A neve tal�n ismer�s lehet… Yaxley – kezdett bele a magyar�zatba a rakonc�tlan, barna tincseit most laza kontyban visel� Hermione. Scorpius borzongva �sszerezzent Yaxley nev�nek hallat�n, hiszen nagyon is sokat tudott a s�t�t var�zsl�r�l, m�ghozz� megboldogult nagyapj�t�l, Luciust�l. Lily �rdekl�dve figyelt keresztanyj�ra, kiv�ncsi volt, mi�rt kellett az a kiss� rejt�lyesre sikeredett bevezet�. - Szinte semmit sem tudunk a k�r�lm�nyekr�l �s a mi�rtekr�l, csak azt, hogy val�sz�n�leg a gyilkos �tokkal �lt�k meg, �s hogy egy alulj�r�ban tal�lt�k meg a var�zsl� holttest�t. A gaztev�k nem hagytak maguk ut�n haszn�lhat�, vizsg�lhat� nyomokat. Egyel�re ennyit tudunk, semmi t�bbet.
- Mr. Potter, nem azt mondta az el�bb, hogy van egy j� h�re sz�munkra? Nem igaz�n �rtem, hogy egy gyilkoss�gban mi lehet a j� h�r? – tette fel a k�rd�st homlokr�ncolva Scorpius.
- De igen, Mr. Malfoy. Val�ban ezt mondtam, �s azonnal azt is megtudja, hogy mi�rt – v�laszolt Harry, mire a magas fi� k�zbev�gott.
- Scorpius… ha k�rhetem, Uram. Csak Scorpius.
- K�sz�n�m… Scorpius – b�lintott Harry. – Kingsley Shacklebolt Miniszter �r �gy d�nt�tt, term�szetesen Mrs. Weasley – el �s velem egyet�rt�sben, hogy… beseg�thettek a nyomoz�sba.
- M�rmint, �gy �rted… Scorpius �s �n? – n�zett Lily �rtetlen�l az apj�ra, majd a hozz� hasonl�an led�bbent Scorpiusra. – Azt akarod mondani, hogy mind a ketten r�szt vehet�nk a tettesek ut�ni kutat�sban majd ebben a hal�lfal� – gyilkoss�gi �gyben?
- Pontosan �gy van – felelt Lilynek az apja, majd hozz�tette. – Persze, minden lehets�ges seg�ts�get megkaptok a koll�g�kt�l. Szeretn�m, ha a nyomoz�s �rdemi r�sz�t ti v�gezn�tek, �gy az �sszes l�nyeges mozzanatot �s folyamatot megismerhetitek, ami csak el�fordulhat egy ilyen nehezen megoldhat� eset kapcs�n. �s csak hogy tiszt�zzuk a legelej�n, a nyomoz�st �n vezetem, �n d�nt�k minden apr� r�szletben, az utas�t�sokat is t�lem kapj�tok. Nem t�r�k meg semmilyen mag�nakci�t, viszont elv�rom, hogy mindig a parancsaim szerint tegy�tek a dolgotokat. - Lily tudta ezek a figyelmeztet� szavak els�sorban neki sz�lnak, s mag�ban m�r el�re tartott t�le, hogy ebben a tekintetben nem fog tudni megfelelni az apai elv�r�soknak. - Amennyire csak lehet, igyekszem majd szabad kezet adni nektek. Ha b�rmilyen k�rd�s mer�lne fel bennetek az �ggyel kapcsolatban, k�rlek, forduljatok bizalommal hozz�m vagy Hermion�hoz.
- Rem�lem, mindketten tudj�tok, milyen fontos, hogy a Miniszt�rium min�l hamarabb felder�tse ezt a gyilkoss�got, �s k�zre ker�tse a tettes var�zsl�kat vagy boszork�nyokat. M�g ma k�l�nkiad�sban, c�mlap h�rk�nt hozz�k le Yaxley hal�l�t a Reggeli Pr�f�t�ban �s a H�rver�ben, ebben biztos vagyok – sz�lalt meg Lily keresztapja, a szint�n aurork�nt dolgoz� Ron Weasley.
- Ez �gy igaz! – helyeselt elsz�nt arccal Hermione – Mindenk�ppen gyorsan kell l�pn�nk, mert a var�zsvil�g egy�rtelm�en ezt v�rja el t�l�nk. �s m�g valami… val�sz�n�leg az elk�vet�k is r�gi hal�lfal�k lehetnek, �s mint j�l tudj�tok, nem Yaxley� az els� gyilkos �tokkal s�jtott holtest, ami az ut�bbi id�ben rejt�lyekkel �vezve el�ker�lt.

Lily sejtette, hogy Hermione att�l tart, a sz�ban forg� var�zsb�nt�nyek esetleg egy nagyobb horderej� megmozdul�s, vagy valami gonosz terv szerves r�szei lehetnek. Mintha att�l f�lne, hogy a s�t�t oldal h�vei �jra munk�lkodni kezdenek majd, �s hogy vesz�lybe ker�lhet mindaz, ami�rt Harryvel �s a f�rj�vel k�zd�ttek, szinte m�r gyermekkorukt�l, �s amit feln�ttk�nt fel�p�tettek a var�zsvil�g b�k�j�nek �rdek�ben. Lily tiszt�n eml�kezett r�, hogy az anyja reggeli k�zben hasonl�an s�t�t �s borong�s gondolatokat fogalmazott meg…
- Nos, akkor, sz�m�tunk r�tok – mosolygott Hermione Lilyre �s Scorpiusra. - Ne feledj�tek, lehet, hogy olyan var�zsl�kr�l van sz�, akik t�bbet tudnak a s�t�t m�gi�r�l, mint ti. Tudom, hogy mindketten j�l k�pzettek, �s t�k�letesen felk�sz�ltek vagytok, m�gis arra k�rlek titeket, hogy legyetek nagyon �vatosak.
- Igaza van Hermion�nak. Ahogy egy kedves, r�gi professzorom mondan�, lankadatlan �bers�g! – folytatta Harry az agg�d�s sz�lte j� tan�csok sor�t, majd smaragd pillant�s�t, Lily Ginny�re eml�keztet�, t�zes tekintet�be f�rta, mintha ezzel azt akarn� kider�teni, hogy a l�ny el�gedett – e a hirtelen j�tt lehet�s�ggel. – Most megmutathatj�tok, hogy mire vagytok k�pesek. �n b�zom bennetek – biccentett Harry most Scorpius fel�.

Az ifj� m�gus �sszeszor�tott ajkakkal, elgondolkoz� arckifejez�ssel �llt az aurorok �s a var�zsjog�szok gy�r�j�ben. Maga sem tudta megmagyar�zni, hogy mi�rt, de egyre csak egy megfoghatatlan, rossz �rz�s ker�lgette, mintha egy komor, fekete felh� lebegne a feje felett… Vajon lehets�ges az, hogy ehhez a kegyetlen gyilkoss�ghoz – vagy esetleg a kor�bbi balj�s esetekhez – k�ze van az � fedhetetlen �s p�ratlanul el�kel� csal�dj�nak? Nem volt titok el�tte a Malfoy – kl�n el�t�rt�nete, mindent tudott a felmen�i, k�zt�k a sz�lei �s a nagysz�lei k�nosan elhallgatott hal�lfal� m�ltj�r�l. Lehet, hogy Lily Potternek igaza volt, amikor nem is olyan burkoltan utalt valami ilyesmire, pedig csak k�m�letlen�l sz�rni akart egyet rajta?


Draco a z�ld selyemf�gg�ny�k m�g�tt megb�jva, kib�mult a Miniszt�rium elb�v�lt parkj�ra, �s k�zben sz�rakozottan p�rgette v�kony ujjai k�z�tt a var�zsp�lc�j�t. �lvezte a kora d�lut�n hallgatag, �szies nyugalm�t, s igaz�b�l nem is terhelte az agy�t semmif�le komoly �s bor�s gondolattal. Pedig tudta, hogy b�ven lenne min morfond�roznia, de Draco Malfoy menek�lt m�g a saj�t meg�rz�sei el�l is…
- Mr. Malfoy, megbocs�t egy pillanatra? – nyitott be az iroda ajtaj�n a kopasz, fekete b�r� M�gia�gyi Miniszter, nyom�ban egy fiatal, gazellatermet� boszork�nnyal.
- Term�szetesen Mr. Shacklebolt. F�radjanak csak nyugodtan beljebb! – invit�lta be a hirtelensz�ke var�zsl� a helyis�gbe a vend�geit.
- Engedje meg, k�rem, hogy bemutassam �nnek leg�jabb munkat�rsunkat – d�rm�gte a j�l megtermett Miniszter. - Ez az elb�v�l�en gy�ny�r� h�lgy itt mellettem, Miss Perla Vraiemount. Mint bizony�ra �rtes�lt r�la, Miss Vraiemount az �n asszisztensek�nt fog tev�kenykedni Miniszt�riumunkban.
- �, hogyne – v�laszolt Draco. – Draco Malfoy. �r�l�k, hogy megismerhetem Kisasszony. Csupa j�t hallottam m�r mag�r�l –
- R�szemr�l a szerencse Mr. Malfoy. Rem�lem, nem okozok majd �nnek csal�d�st. Tudja, szeretn�m, ha val�ban a seg�ts�g�re lehetn�k – villantotta ki Perla szab�lyos, h�feh�r gy�ngyfogsor�t, s kez�t Draco fel� ny�jtotta.
- Biztos vagyok benne, hogy remek�l fogunk tudni egy�ttm�k�dni. Az �n�letrajza �s az aj�nl� levelei alapj�n keresve se tal�lhattunk volna �nn�l jobb p�ly�z�t erre a poz�ci�ra – felelte a m�gus t�le szokatlan udvariass�ggal �s kedvess�ggel.

Draco a k�telez� formalit�sok megt�tele k�zben, tet�t�l talpig, alaposan megn�zhette mag�nak a sz�p arc� boszork�t. Perla der�kban karcs�s�tott, orgona lila szat�ntal�rt viselt, mely finom red�kben gy�r�dve k�vette n�ies, szemreval� domborulatait. F�nyl�, s�t�tbarna haja hossz� b�rsonyf�tyolk�nt omlott v�llaira, �s kir�lyn�i tart�sa szinte m�gnesk�nt vonzotta a tekinteteket. A n�t vizslatva, Drac�nak az a furcsa k�nyszerk�pzete t�madt – ami id�vel azt�n meggy�z�d�s�v� v�lt – hogy m�r r�gr�l ismeri Perl�t, csak arra nem tudott r�j�nni, hogy honnan… F�leg abban lett egyre biztosabb, hogy ezekkel, a hossz� pill�kkal keretezett, mandulav�g�s� szemekkel, ezzel a s�t�t, m�lyrehat� pillant�ssal m�r tal�lkozott a m�ltban…