1. �j ismerets�g

�lmosan l�ptem ki a h�l�mb�l, eg�sz kor�n volt ahhoz, hogy �res legyen a klubhelyis�g. Nagyokat pislogtam, ahogy k�rbetekintettem a szob�ban, s szemem megakadt egy kicsiny t�rgyon. Boldogan l�legeztem fel… h�t m�gis megvan! Lesiettem az asztalk�hoz, ahol a napl�mat felejtettem, majd felkaptam, �s szorosan magamhoz �leltem a kis k�nyvet.
– Mit keresel itt hajnalok hajnal�n, Wilson?
– Semmi k�z�d hozz� – fordultam a hang ir�ny�ba, s tekintetem megakadt magas alakj�n: barna test�n, fekete haj�n �s mandulav�g�s� szemein, melyek arany barn�n csillogtak.
– Huh, milyen morcos vagy ma. Pedig te �ltal�ban megh�zod magad �s tanulsz �s tanulsz... – G�nyos mosoly jelent meg ajkai k�r�l, �s m�lyen belen�zett tengerk�k szemembe.
– Neked sem �rtana n�ha, Zambini! – grimaszoltam, majd pr�b�ltam megker�lni, kev�s sikerrel.
– Tudod, n�ha elgondolkodom, hogy te hogyan ker�lhett�l a mi h�zunkba: te m�s vagy, mint a t�bbi l�ny – cs�v�lta meg a fej�t.
– A s�veg ide osztott, �s k�sz. �m azt hiszem, az utols� mondatodat b�knak sz�ntad, sz�val k�sz�n�m, igaz�n kedves vagy – k�ldtem fel� egy b�jos mosolyt, s csak ekkor vettem �szre, hogy mennyire k�zel volt az arcunk egym�shoz. Kicsit el is pirultam, mikor a tekintet�nk tal�lkozott.
– Annak vetted? T�ved�sben vagy, Wilson...
– M�r majdnem megijedtem, hogy komolyan gondolod! �s most h�l�s lenn�k, ha elengedn�l. Van jobb dolgom is, mint veled csevegni – b�ktem ki nagy nehezen, ahogy szem�ben felfigyeltem visszat�kr�z�d� alakomra.
– Nekem is van jobb dolgom, j�, hogy mondod! – M�r majdnem fell�legeztem, mikor meg�reztem meleg ajkait az ajkaimon. R�gt�n el akartam tasz�tani, de m�r k�s� volt, abbahagyta. Legsz�vesebben felk�peltem volna, mikor hangos nevet�sbe kezdett, �s elkurjantotta mag�t.
– Meg volt a csaj, Draco!
A d�bbenett�l meg se tudtam sz�lalni. Mindig is tudtam, hogy Zambini �s t�rsai maguk az �rd�g�k, de az�rt ez nekem is sok volt. A kezem mag�t�l mozdult meg �s csapott le Blaise helyes arc�ra, aminek k�vetkezt�ben tenyerem nyoma piros foltk�nt vil�g�tott b�r�n.
– SOHA NE MER�SZELJ HOZZ�M �RNI, EGYETLEN UJJAL SEM! – s�v�tettem fel�, ak�rcsak egy f�ria. Meg�rdemelte! Azzal ell�ktem, hogy ne legyen �tban, �s elviharzottam Malfoy mellett, aki �gy vigyorgott, mintha megnyerte volna a h�zkup�t.

Mit k�pzel ez? Ki �? A sz� szoros �rtelm�ben berontottam a h�l�ba, amivel fel�bresztettem a l�nyokat. Pansy elkezdett vinnyogni, hogy ha rajta m�lna, kicsapna a sulib�l az ilyen viselked�s�rt, azonban v�laszra se m�ltatva, morcosan ugrottam az �gyamba. Kate kidugta fej�t a paplan al�l a szemk�zti fekv�helyn�l.
– Mi a baj, Holly? – N�zett r�m bar�tn�m.
– Zambini – morogtam. – �s Malfoy, csak hogy kerek legyen a vil�g! – ki�ltottam fel savany�an.
– Mi bajod van az �n Draco cic�mmal?
– Nem �rdekes, Pansy – legyintettem le a r�kak�p�t, s elkezdtem j�tszani egyik sz�ke tincsemmel, mikor egy kisl�ny rontott be a szob�nkba. Mindenki meg�tk�zve n�zett r�, m�g � v�r�s�d� fejjel az �gyamhoz l�pett.
– Ezt Blaise Zambini k�ldi neked – ny�jtott fel�m egy pergament. Kicsit elgondolkodtam, majd habozva ugyan, de elfogadtam, s a kisl�ny gyorsan kisietett a h�l�b�l. A kezemben megforgattam a levelet. Kate, Rita meg Anna pedig – �s v�g�l Pansy is – odaj�ttek az �gyamhoz, hogy bele n�zhessenek a <b>mag�n</b> levelembe, amiben csup�n ennyi �llt:

Blaise Zambini �s Draco Malfoy �ldozata volt�l. K�rj�k, l�gy oly’ kedves, �s ne bomb�zz majd szerelmes levelekkel �s egy�b kellemetlen dolgokkal: csak egy cs�k volt. Meg�rt�sedet k�sz�nj�k.
�dv: B. Zambini �s D. Malfoy

D�h�ngve t�ptem sz�t a levelet, s f�j� – igen f�j� – sz�vvel konstat�ltam, hogy nekem t�bb volt egy cs�kn�l. Ah! Nem foglalkozom vele, �s k�sz. Nem t�r�dve a l�nyok k�rd� pillant�saival, kiszaladtam a szob�nkb�l.
M�r �sszegy�lt p�r di�k a klubhelyis�gben. Szombat l�v�n sokan k�s�bb keltek. Gyorsan �tv�gtam a klubhelyis�gen, �s p�r perc m�lva megnyugodva vettem tudom�sul, hogy siker�lt tal�lnom egy �res folyos�t.

�m, �gy l�tszik, �n is t�vedhetek, mert egyszer csak megjelent �. M�r nem volt id�m elb�jni, �s �n ott, a folyos� k�zep�n dermedtem meg… Blaise pedig egyre csak j�tt �s j�tt fel�m. Z�ld pulcsit viselt farmerrel, s nyak�ban ott l�gott a mardek�ros s�l. Az el�z� tal�lkoz�sunk alkalm�val nem figyeltem meg az �lt�z�k�t, j�l n�zett ki, nem is tagadhattam. Blaise el�m �llt �s kuncogott. �desen nevetett.
– Nem is sejtettem, hogy ilyen hamar tal�lkozunk �jra, Wilson.
– �n nem is akartam veled tal�lkozni, �s csup�n a v�letlennek k�sz�nhet�, hogy egym�sba futottunk – sziszegtem a fogaim k�z�tt.
– T�vedsz! – Azzal k�zelebb l�pett hozz�m, annyira, hogy az ajka s�rolta az ajkaimat.
Majd hirtelen megker�lt, �s els�t�lt… volna, ha nem ki�ltok ut�na.
– Nehogy azt hidd, hogy att�l a cs�kt�l a l�baid el� olvadok! �n vagyok az utols� l�ny ezen a f�ld�n, aki bel�d szeretne! – � erre csak a v�lla f�l�tt h�tran�zett.
– �lmodozz csak! – Azzal elsietett a m�sik ir�nyba. Legsz�vesebben ut�na sz�ltam volna, de m�gsem tettem, helyette lehajtott fejjel elindultam a nagyterem fel�. Ott gyorsan megreggeliztem, mik�zben nagyon er�sen pr�b�ltam nem arra gondolni, hogy Malfoy �s a t�bbiek rajtam nevetnek.

Ha valaki nem tudn�, Draco �s Blaise l�trehozott egy band�t, az MMLK-t, ami annyit tesz: „Megkapunk Minden L�nyt Kommand�”. �s, mint kider�lt, �n is rajta voltam a list�n. H�t nem remek?!

D�h�sen lecsaptam a vill�mat a r�ntott�mba, s azzal a lend�lettel fel�lltam az asztalt�l �s elindultam a park fel�. Annyira siettem, hogy nekifutottam valakinek. Mindketten a f�v�n k�t�tt�nk ki.
– Bocsi – sz�laltunk meg egyszerre.
– Semmi gond! – mosolygott r�m kedvesen. Most, hogy jobban szem�gyre vettem v�r�s haj�t, z�ldes szemeit, szepl�s arc�t, illetve v�kony, �m izmos testalkat�t, meg kellett �llap�tanom, hogy nagyon helyes fi�ba �tk�ztem.
– Ha m�r �gy �ssze�tk�zt�nk, akkor bemutatkozom, hisz az ember nem mindig tal�lkozik ilyen csinos l�nnyal. – Elpirultam, pedig nagyon igyekeztem nem �gy tenni, majd miut�n mindketten fel�lltunk a f�ldr�l, kezet ny�jtott.
– Fred vagyok, Fred Weasley! – Elfogadtam a jobbot.
– Holly Wilson.
– Sz�p neved van.
– K�sz! Rengeteget halottam r�lad �s az ikertestv�redr�l… Elk�peszt�k vagytok! Csak gratul�lni tudok nektek – nevettem r� pajkosan.
– Ez igaz�n h�zelg�, Holly. Tudod mit? Ha gondolod, egyszer mondjuk, megmutathatn�m a leg�jabb cuccainkat. Mit sz�lsz hozz�?
– Remek�l hangzik. – Egy pillanatra levettem szememet leg�jabb bar�tomr�l, mikor felt�nt Blaise alakja. – Bocsi, de mennem kell. – vettem egyenesen a mardek�ros fi� fel� az ir�nyt.
– M�gis mi a f�szkes Szent Merlint besz�lgett�l azzal a v�r�rul�val?
– Ne mer�szeld �gy h�vni! – ki�ltottam r�.
– �gy h�vom, ahogy akarom!
– Csak hiszed!
– � nem tartozik k�z�nk: NEM bar�tkozhatsz vele! – Megragadta a kezeimet, mag�hoz h�zta �ket, �s a mellkas�hoz nyomta. – Te hozz�m tartozol, �s nem egy koszos Weasleyhez! – suttogta a f�lembe elhal� hangon.
– Eressz! Te… te �r�lt vagy! – kir�ntottam a karomat az er�s szor�t�sb�l, �s h�tat ford�tottam neki. Most vettem �szre, hogy mennyi ember �llt k�r�l�tt�nk, �l�k�n vele, aki meg�tk�zve n�zett le r�m.

„Hallott�tok Wilsont?”…„Megv�dte Weasley-t!”…„Biztos j�rnak, de akkor, mit akart t�le Zambini?”
Ezek �s ehhez hasonl�k keringtek a leveg�ben. �n d�h�mben az els� l�ny WC-be rohantam be, ahol �sszekuporodtam, �s eg�szen eb�dig nem j�ttem ki onnan.