Sz�rakozottan piszk�ltam az eb�demet. N�ha fel-felpillantottam �s l�ttam, hogyan nevetg�l a testv�reivel. Ezzel az �n arcomra is mosolyt csalt. Egykedv�en gondoltam vissza az elm�lt napokra: Blaise nagyon meg volt el�gedve mag�val, ami azt illeti, �gy j�rk�lt a folyos�n, mintha � lenne a kis kir�ly. �s ezt persze mindenki elhitte r�la, csak �n nem, akit, �gymond, kitagadtak a h�z�b�l a weasleys megmozdul�s miatt. �reztem, hogy r�m n�zett, felpillantottam, �s tekintet�nk tal�lkozott. Megr�zta a fej�t �s ikertestv�r�re koncentr�lt. Lehajtottam a fejem, tiszt�n eml�keztem, tegnap este, mikor kil�gtam egy „esti s�t�ra” tal�lkoztunk f�l�ton. Eleinte csak n�zt�k egym�st, majd a h�ta m�g�tt megjelent George.
– Ti meg mit csin�ltok itt egy�tt, kettesben, mikor senki sem l�t titeket? Ejnye…
– Semmit. – Azzal megfordultam, �s h�tamban �rezve tekintet�t visszaindultam a kast�ly fel�. Az�ta nem besz�lt�nk egym�ssal, ami nagyon rosszul �rintett. Mikor �sszeismerkedt�nk, �n elhittem, hogy t�nyleg lehet�nk bar�tok, hittem benne, m�g akkor is, mikor megl�ttam Zambinit. Bolond voltam, hogy elhittem, hogy nem fog sz�m�tani, ki melyik h�zban van… Ezek szerint m�gis csak sz�m�t. Eltoltam magam el�l a t�ny�rt, h�nyingerem lett. Saj�t mag�mt�l �s m�sokt�l egyar�nt.
Rita fur�n r�m n�zett, mikor fel�lltam az asztalt�l.
– Minden rendben van veled, Holly? Olyan s�padt vagy mostan�ban.
– Ja, persze, minden sz�p �s j�, mint maga az �let! Bocs, mennem kell. – Halv�nyan r� mosolyogtam, majd kimentem a nagyteremb�l.

– Holly, v�rj! Besz�ln�nk k�ne.
– Fred? – fordultam vissza a foly�son.
– Igen, �n. Sz�val azt szerettem, volna mondani, hogy ne haragudj a b�ty�mra…
– Ki mondta, hogy r� haragszom? – n�ztem z�ld szemeibe.
– H�t �n. Na j�, figyelj, ez nem az �n gondom, hanem a mi�nk, sz�val…
– Nem haragszom – mondtam, majd folytattam az utamat a klubhelyis�g fel�.
– Akkor ez a v�laszod?
– Att�l f�gg, mi a k�rd�s – nevettem r� kac�ran, �s befordultam a kanyarban.
F�radtan huppantam le egy z�ld puffra. Nyugodtan helyezkedni kezdtem, mikor egy kellemes hang �t�tte meg a f�lemet.
– Mi�ta vagy j�ban Weasleyvel?
– Mi�rt is �rdekel ez t�ged?
– Mardek�ros vagy.
– Igen, az vagyok – hangs�lyoztam ki a sz�t. Soha sem �rultam el sz�vesen, melyik h�zba j�rok, mert mindig j�tt az undor �s a len�z�s kever�ke, ezen k�v�l a f�lelem, majd a suttog�s, hogy Voldemort is abba a h�zba j�rt.
– �gy hallom, nem vagy �pp b�szke r�.
– Nem �ppen, de mi�rt is �rdekel t�ged, a „Nagy” Draco Malfoyt, hogy kivel bar�tkozom?
– Mi�rt ne �rdekelhetne? – h�zta fel jobb szem�ld�k�t.– Egy�bk�nt, tess�k, itt ez a k�nyv. Neked sz�nom. Ha kiolvastad, �s tanult�l bel�le, akkor add vissza! – R�m kacsintott, �s t�vozott, mint aki j�l v�gezte dolg�t. Elcsod�lkoztam ezen a fi�n, mindig mutat valami �jat mag�b�l, �s �n folyton meglep�d�m. Most nem volt id�m gondolkodni, ideje �r�kra menni. Gyorsan felszaladtam a h�l�ba �s kihoztam a t�sk�mat, amiben a tank�nyveket tartottam, �s amibe beleraktam Draco k�nyv�t is, majd siet�s l�ptekkel indultam Piton �r�j�ra, noha m�g volt t�z percem, �gy mikor oda�rtem, nem mentem be a terembe. Rajtam k�v�l csak h�rom griffend�les tartoz�dott az ajt� el�tt. Halkan sutyorogtak egym�snak, nem �rtettem egyetlen szavukat sem. Ekkor az egyik fi� fel�m fordult. Olyan, mint Fred, csak kisebb �s szepl�sebb. Visszafordult bar�taihoz, �s �jra csak a susog�st lehetett hallani. Nekid�ltem a hideg falnak, ami az ajt�val szemben volt, �k k�zvetlen az ajt�n�l �lltak. Most a bozontos haj� l�ny is fel�m tekintett, barna szemei k�v�ncsian csillogtak. �s v�g�l a mellette �ll� fi�ra pillantott. Szememmel k�vettem tekintet�t, ami egy fekete haj� �s smaragdz�ld szem� fi�n �llapodott meg. V�kony alkat�, de magas volt, ak�rcsak v�r�s haj� bar�tja.
– Te vagy a Wilson l�ny, ugye? – n�zett r�m k�v�ncsian a kis v�r�s.
– Igen, az lenn�k, de jobban szeretem, ha a keresztnevemen sz�l�tanak.
– J�, nos, t�nyleg igaz, hogy megv�dted Ron b�tyj�t? – k�rdezte a m�sik fi�.
– L�tom, j�l inform�ltak vagytok. Igen, igaz, megv�dtem, mert �gy tartottam helyesnek. – �k csak biccentettek, majd lassan minden di�k meg�rkezett, �s v�g�l gyorsan �rv�nyl� tal�rja k�s�ret�ben megjelent Piton professzor is. A t�meg z�gol�dva foglalt helyet a hideg pinceteremben,s miut�n az utols� di�k is le�l a padj�hoz, a tan�r �r k�rbetekintett, majd p�lc�j�val a t�bl�ra b�k�tt.
– P�rban k�sz�ts�k el a b�jitalt! Mivel dupla�r�nk van, mindenkinek v�geznie kell a m�sodik �ra v�g�ig. Ha valaki nem k�sz�lne el, t�z pontot levonok a h�z�t�l. – A teremben n�ma cs�nd t�madt, mindenki ijedten n�zett a t�rs�ra, kiv�ve azt a barna haj� l�nyt, aki �gy t�nt, el�gedett az oszt�ssal. A fekete haj� fi� volt a p�rja. Nem tudom, honnan, de ismer�snek, t�ntek. Persze, biztos halottam m�r a neveiket, de nem eml�kszem… Ez g�z.
– Wilson, cser�ljen helyet Grangerrel!
– Rendben, tan�r �r! – n�ztem bele Piton fekete szemibe. A helycsere gyorsan meg volt.
– �s eg�sz h�ten �gy �lnek, vil�gos? – tekintet�t v�gig siklatta a termen. – Remek, kezdj�k. – �n a t�rsam fel� fordultam, z�ld szemei engem p�szt�ztak. Csak most t�nt fel a sebhely a homlok�n.
– Te vagy Harry Potter?
– �s ha igen? – n�zett r�m morcosan, nagyon aranyos volt ilyen arccal, meg kell hagyni.
– �r�l�k, hogy megismerhettelek! – Szeg�nynek elakadt a l�legzete, de az�rt b�lintott, �s nekifogtunk a b�jitalnak. �n v�gtam az alapanyagokat, � keverte. M�r a hatodik f�zisban voltunk, mikor v�ge lett az els� �r�nknak. Biccentett, �s elindult a bar�tai fel�. �n kisz�lltam a padb�l �s �rdekl�dve n�ztem Drac�t, aki �ppen egy l�nyt pr�b�lt megf�zni. Jellemz�. Szemem tov�bbsiklott a kis g�r�ny nagy bar�tj�ra, Blaise-re. Laz�n �lt a padj�ban. Kaj�nul elvigyorodott, fel�llt �l�hely�b�l, �s fel�m k�zel�tett, majd meg�llt el�ttem.
– Most m�r Potter is a bar�ti k�r�dbe tartozik? Meddig vagy k�pes egy leveg�t sz�vni vel�k?
– �r�ln�k, ha lesz�lln�l r�lam. Te magad mondtad, hogy csak egy cs�k volt!
– Rendben. – Azzal mag�hoz h�zott, �s ak�rcsak a m�ltkor, megcs�kolt. K�pni-nyelni nem tudtam, annyira meglepett.

– Zambini, Wilson! Roppantm�d �r�ln�k, ha nem az �n �r�mon faln�k egym�st. B�ntet�munka!

B�ntet� munka? Na, ne!


Idegesen n�ztem hol Pitonra, hol a velem szemben �ll� fi�ra.
– De, de…
– Wilson, ne akarja, hogy pontot vonjak le a h�zamt�l! Zambini, maga menjen a hely�re, �s mindkett�j�ket v�rom e h�t minden napj�n, hat �rakor a termem el�tt. �rthet�? Most pedig folytass�k a b�jitalf�z�st.

D�h�sen �ltem vissza a padomba – ez kezd olyan lenni, mint egy r�m�lom –, s m�rgesen szeleteltem a cickafarkat.
– Nem vagy Piton kedvence, ha j�l l�tom – s�gta, mikor �tadtam neki a h�sdarabokat.
– Nem h�t! – vigyorogtam r�. – Egyed�l Drac�t b�rja. Engem nagyon-nagyon nehezen t�r meg a k�zel�ben.
– Mi�rt is?
– Merlin tudja – halkan kuncogni kezdtem. Harry csak somolygott, majd folytatta a kever�st. Belen�ztem az �stbe, s a benne fortyog� b�jitalnak sz�p lila sz�ne volt. Remek, eddig minden j�l alakult, az illata is hasonl�tott a r�zsa illat�ra. Piton, ahogy elhaladt a padunk el�tt, felh�zva az orr�t halkan megjegyezte – persze �gy, hogy az eg�sz oszt�ly hallotta:
– Rakjanak bele m�g r�zsaszirmot, ha azt akarj�k, hogy el�g er�s szerelmi b�jital legyen! Egy-kett�, mire v�rnak? Wilson, maga, hogy ker�lhetett az �n h�zamba?
– A s�veget k�rdezze, professzor! – Szeg�ny, szeg�ny Piton! Ilyen arcot is csak � tud v�gni.
– Meg lesz… Most pedig folytass�k a munk�t!
A mellettem �l� fi� halkan felnevetett, de szerencs�re ezt Piton m�r nem hallotta, vagy nem akarta hallani, s az �ra cs�ndben folytat�dott tov�bb. H�la Merlinnek, j�l siker�lt a b�jitalunk. �ra v�g�n b�cs�z�sk�pp Harry �s a bar�tai intettek nekem, visszaintettem, majd sz�rakozottan a park fel� indultam, ugyanis lyukas�r�m volt.
A hajamat t�pte a sz�l, de nem �rdekelt, hisz �sz volt. Szerettem ezt az �vszakot, de t�nyleg. Szerettem, hogy ilyen szesz�lyes. K�nyelmesen elhelyezkedtem egy t�lgyfa alatt, �s �lveztem, ahogy a nap sugarai simogatj�k az arcomat, mik�zben a sz�l bele-belekap a ruh�mba, bef�rk�zik az anyag al� �s borzongatja a b�r�met. Letekintettem a mellettem l�v� t�sk�mra. M�g meg sem n�ztem a Drac�t�l kapott k�nyvet, �gy azt vettem a kezembe. Kopott volt, mintha m�r ezer �ves lenne, a c�m�t is alig b�rtam kisilabiz�lni: B�lcsess�gek k�nyve. Mi�ta olvas Draco ilyeneket? �vatosan nyitottam ki, s szemem megakadt az els� lapon helyet kap� kis sz�vegen.


„Aki m�sokat ismer, okos.
Aki mag�t ismeri, b�lcs.
Aki m�sokat legy�z, er�s.
Aki �nmag�t legy�zi, h�s.”

Lao-ce


Megb�v�lten n�ztem a sorokat: p�r perc alatt t�bbet tanultam, mint eddig �sszesen a m�giat�rt�nelemben. Tov�bblapozgattam a k�nyvet, s el�sz�r fel sem ismertem a mardek�ros fi� k�z�r�s�t.


Azt szeretn�m k�rdezni, merre h�z a lelked �s a sz�ved?
Felismered m�g, ki j� �s ki rossz, vagy a szemedet elhom�lyos�tja a tudatlans�g?
(S�rk�ny)


�sszecsuktam a k�nyvet �s gondolataimba m�lyedtem. Ki �rta ezt a k�nyvet? B�rki is �rta, h�l�val tartozom neki. Visszacs�sztattam a k�nyvet a t�sk�mba, majd felt�p�szkodva a f�ldr�l kelletlen�l a k�vetkez� �r�mra mentem.


�rdekes: ha az ember gondolatban teljesen m�shol j�r, mint kellene, nagyon gyorsan megy az id�. Boldogan l�ptem be a nagyterembe, szememmel Drac�t keresve, kinek tejf�lsz�ke haj�t nem volt neh�z kisz�rni a t�megben. Ott �lt a r�kak�p� mellett. Elindultam fel�j�k, majd zavart mosollyal foglaltam helyet a fi�val szemben.
– Draco? – sz�l�tottam meg, mire r�m emelte sz�rke tekintet�t, melyben fura csillog�st fedeztem fel.
– Mondd! – s�hajtott flegm�n.
– K�sz�n�m a k�nyvet.
– Ugyan… – legyintett, �s visszafordulva bar�taihoz folytatta a besz�lget�st. Gyorsan bekaptam p�r falatot, s m�r indultam is a b�ntet�munk�ra, m�r-m�r futva, ugyanis f�ltem, hogy elk�sek, ami nem lett volna t�l szerencs�s.

Lihegve f�keztem le Piton ajtaja el�tt, majd nagy leveg�t v�ve h�rom gyors koppint�ssal bel�ptem.
– K�sett – fordult fel�m a denev�r.
– Igen, bocs�nat, tan�r �r – szegtem le b�nb�n�an a fejem. Zambini persze j�t nevetett rajtam, �s Piton r� sem sz�lt! Ez azt�n...
– Most, hogy volt kedves Miss Wilson is meg�rkezni, kezdhetik a b�ntet�munk�t – kez�vel a padokra b�k�tt. – Takar�ts�k le mindet, �s adj�k ide a p�lc�ikat, ugyanis nem lesz sz�ks�g�k r�. Kezdjenek hozz�! Ott van k�t v�d�r �s szivacs. S�roljanak alaposan, �gy tapasztaltam, a k�tkezi munka, megnyugtatja az idegeket, amire szemmel l�that�an sz�ks�g�k van r�. M�g visszaj�v�k ellen�rizni magukat. – Azzal r�nk csapta az ajt�t, �n pedig fintorogva ugyan, de nekikezdtem a r�nk szabott feladatnak. Szinte az �sszesen padon b�jital marad�kok voltak. Undor�t�.
– Gyer�nk, seg�ts m�r! Miattad vagyunk ilyen rossz helyzetben.
– Persze, minden az �n hib�m… Te provok�ltad ki – termett el�ttem k�t l�p�ssel.
– He? – pillantottam r�. – Hogy mit csin�ltam? – n�ztem m�lyen, sz�monk�r�n a szem�be.
– Tudod te nagyon j�l – fintorgott r�m. – Ha Draco nem mondja, hogy j� parti vagy, akkor sz�ba sem �llok veled – sziszegte fel�m roppant idegesen.
– Tess�k? Hogy mit mondott? – fogtam meg a kez�t, ami a szivacson pihent.
– S�ket vagy? Nem, mi? Akkor most hagyj dolgozni, mert �pp el�g annyi id�t t�lteni veled, amibe m�g nem halok bele. �s megk�sz�nn�m, ha elengedn�d a kezem!

�loms�ly�nak �reztem mindenem, ahogy �jra neki�lltam a takar�t�snak. Agyamban pedig sorra zakatoltak a k�rd�sek. Mi�rt? Mi�rt? De v�lasz nem �rkezett. Nem is �rtem, mit v�rtam t�le. Nem �s nem! Gondolataimba m�lyedve takar�tottam m�r a harmadik padot, mikor hallottam, hogy a t�volban Blaise halkan fels�hajt. Felpillantottam, �s a tekintet�nk tal�lkozott. A szomor�s�g f�jdalommal �s a d�hvel keveredett bennem, de �gy ut�lag nem tudn�m pontosan megmondani, mit is �reztem akkor. A munk�t n�ma cs�ndben folytattuk tov�bb, ami szinte k�nzott.
Piton h�rom �ra m�lva t�rt vissza. Mi kimer�lten vett�k vissza p�lc�inkat, �s indultunk a klubhelyis�g fel�. A csendes folyos�n m�g a l�pteink sem vertek visszhangot, a bej�ratot jelent� fal el� �rve pedig sut�n mondtam ki a jelsz�t. Egy sz�t sem v�ltottunk, m�gis szem�nkkel „j� �jszak�t” k�v�ntunk egym�snak, majd elindultunk a h�l�nkba.
Mikor bel�ptem a szob�nkba, a l�nyok nevet�se fogadott. M�g Pansy is nevetett. Vid�man sutyorogtak egym�ssal, fel sem t�ntem nekik, �gy boldogan �lvezhettem ki, hogy szabad a f�rd�.

F�l�ra m�lva kimer�lten zuhantam az �gyamba. �s mily’ �rdekes, Rita most sz�rta ki, hogy meg�rkeztem.
– Merlin, Te nem szeretsz engem! – s�hajtottam keservesen, majd az �gyam mellett �ll� Rit�ra n�ztem.
– Holly, milyen volt a b�ntet�munka? Megint �gy v�gezt�tek, mint a prof m�sodik �r�ja el�tt? – n�zett r�m k�v�ncsi szemekkel.
– Nan�! M�g csak az hi�nyozna! – f�rtam bele a fejemet a p�rn�mba. Ez a kis mondatocska felkeltette a l�nyok �rdekl�d�s�t. – R�viden �s t�m�ren: sz�rny� volt! Hajba kaptam Blaiszel. El�gedettek vagytok? Igen? Remek. J� �jt! – h�ztam magamra a takar�mat. T�bbet nem is sz�ltak hozz�m. Helyes! �n pedig sz�p lassan �lomba mer�ltem, ahol nem volt helye se Malfoynak, se Zambininek, csak nekem �s egy pihe-puha �gyik�nak!


Nos, a h�t t�bbi r�sz�t �r�kra �s b�ntet�munk�ra j�r�ssal t�lt�ttem. A mardek�ros fi� m�r csak egyszer�en �tn�zett rajtam, de legal�bb m�r nem sz�lt hozz�m vagy cs�kolt meg.
Kiss� �lmosan �ltem le a kedvenc puffomra a kandall� el�tt. Aznap volt az utols� b�ntet�munka! K�s�re j�rt, rajtam k�v�l m�r szinte csak p�r fels�s volt �bren. Persze, holnap h�tf�, de engem ez kev�sb� zavart. Szemeim gy�ny�rk�dtek a t�z t�nc�ban. N�ha kedvem lenne meg�rinteni a l�ngnyelveket. �reztem, hogy pill�im elnehez�ltek, �s egyre nagyobbakat pislogtam. A t�z engem mindig el�lmos�t. Szinte var�zslat. Elmosolyodtam, napok �ta el�sz�r. �lmosan felballagtam a h�l�ba, ahol mindenki aludt m�r, s k�vetve p�ld�jukat, felvettem a pizsam�mat, �s szinte belezuhantam a puha �gyba.