4. fejezet: Büntetőmunka. Na…….. Ne!
-
Idegesen néztem hol Pitonra, hol a velem szemben álló fiúra.
- De, de…
- Wilson ne akarja, hogy pontot vonjak le a házától! Zambini, maga menjen a helyére és mindkettőjüket várom ezen a héten hat órakor a termem előtt. Érthető? Most pedig folytassák a bájitalfőzést.- dühösen
ültem vissza a padomba. Ez kezd olyan lenni, mint egy rémálom. Mérgesen szeleteltem a cickafarkat. Mikor átadtam Harrynek odasúgta nekem.
- Nem vagy Piton kedvence, ha jól látom.
- Nem hát! –vigyorogtam rá - Egyedül Dracot bírja. Engem nagyon, nagyon nehezen tűr meg a közelében.
- Miért is?
- Tudja a Jó Isten! - halkan kuncogni kezdtem. Harry csak somolygott, majd folytatta a keverést. Belenéztem az üstbe. Szép lila színe volt. Remek, eddig minden jól alakul. Az illata hasonlított a rózsa illatára. Piton elhaladt a padunk előtt. Felhúzta az orrát, és halkan megjegyezte, hogy az egész osztály hallotta.
- Rakjanak bele még rózsaszirmot, ha azt akarják, hogy elég erős szerelmi bájital legyen! Egy-kettő! Mire várnak? Wilson, maga, hogy kerülhetett az én házamba?
- A süveget kérdezze Piton professzor! Szegény, szegény Piton! Ilyen arcot is csak Ő tud vágni.
- Meg lesz… két pont a Mardekártól a szemtelenségéért!
A mellettem ülő fiú nevetett. Én is nevetnék, ha mástól vontak volna le két nyavalyás pontot, de hát mégse! Az óra csöndben folytatódott tovább. Hála Merlinnek, hogy jól sikerült a bájitalunk, és nem kellett több pontot levonni a házamból! Durcásan indultam ki a teremből. Harry és a barátai intettek nekem, visszaintettem. Most van egy lyukasórám. Szórakozottan elindultam a park felé. A hajamat tépte a szél, de nem érdekelt. Ősz van! Szeretem ezt az évszakot, de tényleg! Szeretem, hogy ilyen szeszélyes. Kényelmesen elhelyezkedtem egy tölgyfa alatt, és élveztem, ahogy a nap sugarai simogatják az arcomat. Letekintettem a mellettem lévő táskámra. Ó, még meg sem néztem a Dracotól kapott könyvet. Maga az ajándék kopott volt, mintha már ezer éves lenne. Alig bírtam a címét kisilabizálni: Bölcsességek könyve. Mióta olvas Draco ilyeneket? Óvatosan nyitottam ki. Szemem megakadt egy kis szövegen, az első lapon.
„Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.”
Lao-ce
Megbűvölten néztem a sorokat. Pár perc alatt többet tanultam, mint eddig összesen a mágiatörténelemben. Újra belelapoztam a könyvbe. Először fel sem ismertem a mardekáros fiú kézírását.
Azt szeretném kérdezni, merre húz a lelked és a szíved?
Felismered még, ki jó és ki rossz, vagy a szemedet elhomályosítja a tudatlanság?
(Sárkány)
Újabb idézet következett.
Ne légy szent, ne vezessen téves
Bölcselet, de légy ember.
Matthew Arnold
Összecsuktam a könyvet és gondolataimba mélyedtem, ki írta ezt a könyvet? Mindenesetre hálával tartozom neki. Visszacsúsztattam a könyvet a táskámba, és a következő órámra siettem.
Érdekes, ha az ember gondolatban teljesen máshol jár, mint kellene, nagyon gyorsan megy az idő. Boldogan léptem be a Nagyterembe, Szememmel Dracot kerestem. Nem nehéz kiszúrni a tömegben. Ott ült a rókaképű mellett. Zavaros mosollyal foglaltam helyet szemben vele.
- Draco? - Végre rám figyelt. Szürke szemei furán csillogtak.
- Mondd! - Dobta felém flegmán.
- Köszönöm a könyvet!
- Ugyan! - Legyintett és folytatta a beszélgetést. Gyorsan bekaptam pár falatot, s indultam a büntetőmunkára. Már-már futottam, féltem, hogy elkések, és az nem lenne túl szerencsés! Megálltam Piton ajtaja előtt. Vettem egy nagy levegőt és beléptem.
- Késett! - Fordult felém a denevér.
- Igen, bocsánat tanár úr! –szegtem le bűnbánóan a fejem. Zambini persze jót nevetett rajtam. És Piton rá se szólt! Ez aztán!
- Most, hogy volt kedves Miss Wilson is megérkezni, kezdhetik a büntetőmunkát! - kezével a padokra bökött. - Takarítsák fel! És adják ide a pálcáikat, nem lesz szükségük rá! Kezdjenek hozzá! Ott van két vödör és szivacs. Súroljanak alaposan! Úgy tapasztalom a kétkezi munka, megnyugtatja az idegeket. Szükségük is van rá! Visszajövök ellenőrizni magukat! - Azzal ránk csapta az ajtót. Fintorogva ugyan, de nekikezdtem a padok sikálásának. Szinte az összesen bájital maradékok voltak.
- Gyerünk! Segíts már! Miattad vagyunk ilyen rossz helyzetben!
- Persze, minden az én hibám! Te provokáltad ki! - két lépéssel előttem termett
.
- He? Hogy mit csináltam? - farkasszemet néztünk egymással.
- Tudod te nagyon jól! - fintorgott rám. - Ha Draco nem mondja, hogy jó parti vagy, akkor szóba sem állok veled! - sziszegte felém roppant idegesen.
- Tessék? Hogy mit mondott? - fogtam meg a kezét, ami a szivacson pihent.
- Süket vagy? Nem? Jó akkor most hagyj dolgozni, mert épp elég annyi időt tölteni veled, amibe még nem halok bele! És megköszönném, ha elengednéd a kezem! - Megfagyott végtagokkal álltam neki a takarításnak. Agyamban zakatoltak a gondolatok. Miért? Miért? De válasz nem érkezik. Nem is értem mit vártam tőle! Nem és nem! Gondolataimba mélyedtem és már a harmadik padnál tartottam, mikor hallottam, hogy a távolban Blaise halkan felsóhajt. Egy pillanatra felpillantottam a munkámból. Tekintetünk találkozott. A szomorúság fájdalommal és a dühvel keveredett bennem. Így utólag nem tudnám megmondani, mit is éreztem akkor! Folytattuk a munkát néma csöndben, ami szinte kínzott! Piton három óra múlva tért vissza. Mi kimerülten vettük vissza pálcáinkat és indultunk a klubhelyiség felé. Lépteink nem vertek visszhangot. Sután mondtam ki a jelszót a kőfalnak, ami beengedett minket. Egy szót sem váltottunk, mégis szemünkkel „jó éjszakát” kívántunk egymásnak, és elindultunk a hálónkba. Mikor beléptem a szobánkba a lányok nevetése fogadott. Még Pansy is nevetett. Vidáman sutyorogtak egymással. Fel sem tűntem nekik. Így boldogan élvezhettem ki, hogy szabad a fürdő. Félóra múlva kimerülten zuhantam az ágyamba. És mily érdekes, Rita most szúrta ki, hogy megérkeztem. - Merlin, Te nem szeretsz engem! – Sóhajtottam keservesen, majd az ágyam mellett álló Ritára néztem.
- Holly, milyen volt a büntetőmunka? Megint úgy végeztétek, mint a prof második órája előtt? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Naná! Még csak az hiányozna! - fúrtam be a fejemet a párnámba. Ez a kis mondatocska felkeltette a lányok érdeklődését. - röviden és tömören, szörnyű volt! Hajba kaptam Blaissel! Elégedettek vagytok? Igen? Remek! Jó éjt! - Húztam magamra a takarómat. Többet nem is szóltak hozzám. Helyes! S én szép lassan álomba merültem, ahol nincs se Malfoy se Zambini csak én és egy pihe-puha ágyikó!
Nos, a hét többi részét órákra és büntetőmunkára járással töltöttem. A mardekáros fiú most már csak átnéz rajtam, de legalább nem szól hozzám és csókolgat.
Kissé álmosan ültem le a kedvenc puffomra a kandalló előtt. Ma volt az utolsó büntetőmunka! Későre járt, rajtam kívül szinte csak pár felsős volt még ébren. Persze, holnap hétfő! De engem ez kevésbé zavart. Szemeim gyönyörködtek a tűz táncában. Néha kedvem lenne megérinteni a lángnyelveket. Éreztem, hogy pilláim elnehezültek, és egyre nagyobbakat pislogtam. A tűz engem mindig elálmosít. Szinte varázslat. Elmosolyodtam, napok óta először. Álmosan felballagtam a hálóba, ahol mindenki aludt már. Követtem példájukat, felvettem a pizsamámat és már aludtam is, mint egy kis angyal!
|