Dumbledore meghalt. Harry Potter vállára nehezedett a teher, hogy megállítsa Voldemortot. Eddig is ő benne remélték az emberek a megváltást, de most már csak is kizárólag benne bíztak meg 100%-ig. Ezért sokan segíteni szeretnének neki abban (többek között a barátai), hogy túltegye magát ezen az eseten, hogy régi igazgatója elment. Persze ezt egyesek ki is használják, hogy most ilyen könnyen befolyásolható a Kiválasztott, pl. a Mágiaügyi Minisztérium. Megpróbálják a maguk oldalára állítani, hogy a minisztérium döntései mellett álljon, hogy azokat hangoztassa. De olyanok is akadnak, akik együtt éreznek vagy esetleg hasonló cipőben, járnak a fiúval. Nem kellett sok idő, míg végül Harry is rájött ezekre, és elhatározta, hogy ez így nem mehet tovább, így a saját érdekében elkezdett tanulni, hiszen Dumbledore is ezt akarná, hogy minél inkább felkészültebb legyen a végső ütközetnél.

Amióta vége lett a tanévnek, és rájött minderre, azóta csak ezt teszi. Mit sem foglalkozik nevelőszülei ijedtségével, akik nem tudták, de valószínűleg sejtették, hogy mit tesz a fiú. Most is éppen ezt csinálta. Tanult, amíg az álom el nem raggatta magával.

Azt álmodta, hogy Dursley-ék rajtakapták, méghozzá akkor, amikor épp egy égő, hatalmas kardot forgatott a levegőben, non-verbálisan, ami, ha illetéktelenszemély jön be a szobába, azt megtámadja. Mondanom sem kell, hogy mi történt, Petúnia néni éppen azért akart szólni, hogy elmennek a házból, és hogy addig el ne merészeljen szökni. Ám amikor meglátta a kardot, ami fenyegetően közeledett felé, egy sikoly hagyta el a száját. Erre Vernon bácsi és Dudlye felrohant a lépcsőn, és mikor ők is oda érkeztek a nyitott szobaajtóhoz, rémülten látták, hogy immár három kard, tart az ő irányukba. Már éppen menekülni akartak, amikor 1 cm-re az orruktól megálltak a kések, és a padlóba fúródtak. Harry csak vigyorgott, és úgy kérdezte: „Mit akartok?”. Erre Petúnia néni elájult. Utána pedig Dudlye rémülten bújt apja háta mögé. A félelemből és a döbbenetből először Vernon bácsi tért magához.

-         Mit képzelsz te nyavalyás?! Mégis mit műveltél AZ ÉN HÁZAMBAN!!!!!! MAJDNEM MEGÖLTÉL MINKET, TE FÉLESZŰ ELMEBETEG!!!!!!!!!!!!!!!! - ordított magából kikelve Vernon bácsi, akin már meg is jelent a vészjósló jel, mi szerint a halántékánál, erősen láthatóvá vált egy ér.

-         Semmi közöd ahhoz, hogy mit, te nyavalyás, kövér mugli!!!– mondta teljesen nyugodtan Harry.

-         Hogy merészelsz...

-         Ccccc! – ciccegett a fiú varázspálcáját a férfire szegezve, mire Vernon bácsin azonnal úrrá lett a félelem.

-         HAH! Úgysem mersz itthon varázsolni! Hiszen akkor kicsapnak abból az isten nyilából!!!! – mondta, tettetet nyugalommal.

-         Azaz „isten nyila” már nem az iskolám!!!!!!

-         Ez a mondat úgy érte Vernon Dursleyt, mint egy hidegzuhany.

-         Ezt meg hogy érted???? – kérdezte.

-         Ez nem a te dolgod! NEM megyek vissza abba az iskolába, és kész!

-         MICSODA???!!! – kérdezte most a kábulatból felébredt Petúnia néni.

-         Hhhh... – sóhajtott egy nagyot Harry!

-         Te kvibli vagy igaz? Mert akkor figyelj!

Azzal, varázspálcájával intett, és kimondott magában egy szót „Legilimens!”. Ekkor Petúnia Dursley agyában egész gondolatok fergetege jelent meg.

Harry és Dumbledore a barlangban, az inferiusok, Piton kimondja Dumbledorera az Adava Kedavrát, a harcot a halálfalókkal, azt, amint Harryt félájultan cipeli el Hagrid az igazgató holtestéhez, és ott megtalálja a hamis horxrukszot, amint McGalagonnyal beszél az igazgatói irodában, a temetés és végül a miniszterrel folytatott beszélgetése. A néni rémülten meredt maga elé. Nem tudta, hogy ami történt, az megtörtént-e, vagy csak hallucináció volt.

- Nem, nem, ez nem történhetett meg! És mi van, ha igen? Úgy néz rám Harry a zöld szemeivel, mintha tudná, hogy mit láttam, vagy álmodtam –gondolja a néni.

De mintha a fiú egyszerre megértette, hallotta volna, mi jár nagynénje fejében.

-         Nem, nem, hallucináltál nénikém. Mind az a valóság volt, amit láttál!

Ekkor hirtelen egy ablak csapódásra riadt fel.

 „Csak egy hülye álom volt. Vajon hány óra lehet?” – gondolta, mivel már megint az igazgatótól örökölt könyvei fölé görnyedve ébredt fel.

„Mindig ez van! Lehet, hogy jobb lenne, ha ezen túl sohase feküdnék le, és egész nap csak tanulnék, mint Hermione. Ha ezt hallaná Ron...” Ekkor furcsa érzés töltötte el. Hiányoztak barátai, de tudta, hogy mellette nem lennének biztonságban. Hiszen a jóslat miatt ő állandó veszélyben van, és azt viszont nem akarta, hogy ebbe ők is belekeveredjenek. Aggodalom, féltés és hiányérzet. Röviden ezek és még sok más érzés kavargott benne, pl.: bosszúvágy, tudásszomj, de volt még egy valami, ami mindegyik közül a legerősebb volt benne, és az nem volt más, mint a szerelem. Igen, szerette Ginny Weasleyt, és a hiánya nagyon elkeserítette őt. Ugyanakkor kicsit örült is, hogy biztonságban tudhatja kedvesét.

Miután ezt végig gondolta, megint elkezdte tanulmányozni az ölében lévő vastag kötetet. Meglepődött benne, amikor meglátta, hogy mi áll benne: Tárgyak irányítása behatolók ellen, non-verbálisan, egyszerű tárgyak átalakítása fegyverekké szintén nv.-an. Ekkor lenézett a paplanra, melyen ott hevert szépen egymás mellé készítve 3 db. hegyes üvegszilánk. Amikor belenézett, meglátott benne valamit, valami barnát, ami melegen csillogott rá. Mintha bíztatta volna, hogy próbálja ki! Harry azt hitte először, hogy csak képzelődik, mivel az elmúlt napokban nem igazán aludt sokat, de rájött, hogy ez nem valószínű. Ugyanis ezek az üvegszilánkok az Oda-vissza tükörből származnak, amit annak idején még Siriustól kapott.

„De hát ez nem lehet! Siriusnak barna szemei voltak, de nem ilyenek, és ő különben is meghalt...   Ezek a szemek... olyan ismerősek...”

Ám nem merenghetett el ezen túl sokat, mivel a nyitott ablakon keresztül szinte bezuhant Pulipinty, Ron kicsi, és elég öreg baglya. Harry rögtön felpattant, mivel tudta, hogy mi áll Ron levelében: az, hogy hogyan fog eljutni az Odúba, a Weasley család otthonába. Izgatottan vette le a megviselt bagoly lábáról a levelet, és az után, amikor ezt megtette, adott az állatnak enni. A levélben ez állt:

Kedves Harry!

Az esküvő helyszínére Holdsáp, a mi „legkisebb” barátunk és még pár ember fog elkísérni. A randevúnk akkor lesz, mikor eljön a te időd, amikor te is nagy leszel!

Mindent szóban! Hermione üdvözöl!

Ron

U.I.: Ginny azt üzeni, hogy hiányzol neki.

„Hát ez remek! Még itt dekkolhatok... 1 hétig!!!!!!! Közben lefogadom, hogy ők meg tök jól szórakoznak Kettesben. Legalább ők kettesben lehetnek! Ginny! Istenem, de hiányzol! És én is neki. Legalább egy dolog van, amiért érdemes várnom.”

Amint ezt végig gondolta, rögtön meg is bánta, mivel rájött, hogy barátai is nagyon hiányoznak neki. De ugyan akkor félt is attól ami 8 nap múlva vár rá. Mivel tudta, hogy Bill és Flur esküvője előtt 1 nappal fogják elvinni a Privet Drive-ról. Másnap lesz az esküvő, és utána ő, Ron és Hermione elindulnak a horcruxok felfedezésére.

Azt mondják: az ember az ismeretlentől fél. Esetünkben, ez beigazolódott. A fiú, nem tudta, hogy mi vár rá. Félt, az ismeretlentől.

---