Harry a Privet Drive-on töltött utolsó napjait a pakolásnak, és a tanulásnak szentelte. Kiderült, hogy a pakolás nem is lesz olyan egyszerű, mint azt gondolta. Ugyanis az összes holmija szanaszét volt a szobában. Először nincs szüksége varázsolnia, és egyébként se szabadna, hiszen még nem töltötte be a 17-et. De később viszont belátta, hogy igenis van.

-         Meg aztán már úgyis varázsoltam a nyáron!- gondolta.

Mikor már az utolsó dolgot, egy Dumbledoretól származó könyvet tette be az utazóládájába, hirtelen kicsúszott belőle egy aprócska kis pergamen.

A cetlin ez állt:

Amikor eljön az idő, csak gondolj rám, és én segítek neked. Mindig is szerettem az emlékeket, és remélem, te sem becsülöd őket alább. Itt rálelsz minden válaszra! Ne feled szavam Harry, a szeretet mindennél erősebb! Megérdemled az igazságot! Ne veszítsd el a fejed, mikor megtudod, amit kell, légy bátor, s cselekedj úgy, ahogy apád és anyád fiának illik!

Remélem, rá lelsz a titokra: Albus Dumbledore

Harry elsőre nem értett mindent.

„Mindig is szerettem az emlékeket...” Vajon mit jelent ez?? „...és remélem, te sem becsülöd őket alább.” És vajon ez mit jelenthet??- gondolta.

Ekkor eszébe jutott valami.

„U.I.: Szeretem a Sav-A-Júj cukrot.

-         Mi az, hogy szereti a Sav-A-Júj cukrot? - értetlenkedet Ron, aki Harry válla fölött szintén elolvasta a levelet.

-         Ez a jelszó, amire beenged a szobája előtt őrködő kőszörny – magyarázta fojtott hangon Harry.”

„Mi van, ha ez is valami ilyesmire utal. Mondjuk, hogy egy emlékben van meg az összes kérdésemre a válasz. Állj! De Dumbledore honnan tudhatná, hogy nekem mi volt az, amit meg akartam volna kérdezni tőle?... Na mindegy!!!”

De kíváncsisága sokkal nagyobb volt értetlenségénél. Fogta a könyvet, és kinyitotta. Az üres volt. Ám ekkor eszébe jutott Denem-naplója.

„Lehet, hogy Dumbledorenak volt 1 horxrusja? Nem, az kizárt! Dumbledore nem ölne!! Nem ő SOHA! De Grindevaldot mégis csak megölte! Nem! Ő azért, hogy hallhatatlan legyen, SOHA se ölne! Ez eléggé szar ötlet volt! De, ha nem is horxrus, hanem csak egy olyan búbájjal van ellátva, amitől nem látható, csak ha tinta ér hozzá...”

Erre az ötletre, leült az íróasztalhoz, és letette rá a könyvet. Ezután pennát és tintát keresett. Remegő kézzel ismét kinyitotta a könyvet, mivel az becsukódott. De ekkor történt valami. Véletlenül a kisujjával súrolta az első lapot, mire azon Dumbledore szálkás betűi jelentek meg. A másik oldal viszont teljesen üres volt, ahogy a többi úgyszintén. Harry elképedt. Nem tinta kellet ahhoz, hogy megjelenjenek a betűk, hanem az, hogy ő megérintse. Letette a pennát, és olvasni kezdett. A könyvben először is az állt, hogy az ex-igazgató őszinte elismerését nyújtja Harrynek, hogy rájött a levél tartalmára. Azt is elmondta neki, hogy nem lehetett úgy fogalmaznia, hogy azt más is megértse, hiszen az, ami ebben a könyvben áll, az csak is rá vonatkozik. Természetesen, ezt megoszthatja Hermionéval és Ronnal, de ezt nem, muszáj. Ezen a ponton emlékeztette Harryt, az előző évi beszélgetésükre, melyben ő maga fejtette ki, hogy nem zárkózhat magába.

„Ez a könyv olyan embernek jelenik meg, aki igazán bátor. Ezt még a nagyapámtól kaptam annak idején, családi örökség. Ezért kellet ezt a kis üzenetet így megírnom. Nem kételkedtem a bátorságodban Harry, de az elővigyázatosság kedvéért azért szórtam rá egy olyan varázslatot, ami hogy ha hozzá érsz, fel fedi magát.”

Továbbá azt is elmondta neki, hogy ezeken, a könyveken kívül még mást is hagyott rá, csak azt a minisztérium lefoglalta. Ez nem más volt, mint Griffendél Godrik kardja.

„Nyugodj meg Harry! Aggodalomra semmi ok, hiszen a Mágiaügyi Minisztérium csak egy hitvány másolatot őriz. Az igazit csak te kérheted, hiszen a süveg csak annak adja, aki méltó rá. Így a minisztérium nem vehette el az igazit. Ha szükséged van rá, csak koncentrálj erősen a süvegre, és kérd meg, hogy küldje el. Ami persze a legfontosabb: ne félj!

Most azonban szeretnék egy sokkal fontosabb dolgot mondani neked. Ha jól sejtem, mostanra már magad is rájöttél, hogy egy emléket tartogatok a számodra. Ebben az emlékben számtalan hasznos, fontos és lényeges információt találsz. Az emléket a Privet Drive-on rejtettem el. Ha van egy kis szerencsém, akkor ezt a könyvet még akkor megtalálod, mielőtt elhagynád a nénikéd házát. Már pedig azt hiszem, hogy lesz annyi szerencsém, mivel az idővel is jól gazdálkodok. Az emlék 0-15-36. Remélem, ebből rájössz a titok nyitjára. És még mielőtt elfelejteném! Az emléket Merengő hiányával is meg tudod nézni: öntsd a 2. oldal közepére. Hosszúság, magasság, mélység! Ne feledd!

Üdv. egyenlőre: Albus Dumbledore”

Mikor Harry befejezte az olvasást, abban a pillanatban eltűnt a könyvből az összes betű. Ám ekkor hirtelen érzett valamit. Valami megfoghatatlan energiát. Ez az energia nem volt más, mint a mágia! Azt hitte, hogy a „naplóból” ered az erő, de tévedett!.....

---

U.I.: Tudom, hogy szemét vok. egy kicsit, hogy éppen most hagyom abba.. de hát ez van!!!! És köszönöm a bíztatást mindenkinek!