Ginny arra ébredt, hogy a napfény élesen világít a szemhéján keresztül. Egy kis nyöszörgő hang kíséretében nagyot nyújtózott, aztán felült az ágyban és körbenézett. Ismeretlen volt neki a szoba, az ágy; azt sem értette, hogy miért meztelen és hogy miért süt a nap ennyire bántóan.

Aztán mikor meglátta a belépő szőke fiút, eszébe jutott az előző éjszaka, a szeretkezésük minden egyes pillanata. Az őt megrohanó emlékek pirulásra késztették. Draco észrevette, hogy a lány már ébren van.

- Jó reggelt, álomszuszék! Nem vagy éhes?

- Jó reggelt! Mennyi az idő? – hagyta figyelmen kívül a neki feltett kérdést.

- 11 múlt, ideje volt már, hogy felkelj. És a reggelinek is ideje lenne már, úgyhogy öltözködj és induljunk.

- A szüleid mit fognak szólni, ha itt találnak?

Draco csak a szemét forgatta a kérdésre, de mikor látta, hogy a lány nem mozdul az ágyból, válaszolt neki.

- Apám üzleti úton van, csak holnap jön haza. Anyám meg addig elvonult. Végre van ideje foglalkozni magával egy kicsit, nem hiszem, hogy ma kidugja az orrát a szobájából. Úgyhogy nem kell félned, senki nem fog meglátni. És most öltözz!           

Ginny rámosolygott, majd egy gyors tisztítóbűbáj után magára kapta a ruháit. Kicsit lemaradva indult meg a fiú után, így legalább volt alkalma megfigyelni, még ha csak hátulról is. A haja jól rendezettnek tűnt, nem úgy, mint éjjel, miután jól összetúrta a nagy hévben. Fehér ing volt rajta, ami sejttette az izmok mozgását; a szűk, natúr színű nadrág feszült a formás fenéken és combokon.

Ginny érezte, hogy a vágy újra éledezni kezd benne, főleg, mikor a fiú hátrafordult, és így láthatta az ezüstös szemeket is. Pár sietős lépéssel a fiú előtt termett, majd a szájára szorította a sajátját. A csók hevében még a foguk is összekoccant, mire mindketten elmosolyodtak. Mikor szétváltak, Draco folytatta volna az utat, de Ginny nem mozdult, csak megrovón nézett rá.

- Most mi van? Nem vagy éhes?

- De, csak nem reggelire – mosolygott a lány továbbra is. – Most rád éhezem.

- Nem volt elég az éjjel nyújtott szolgáltatásom?

- Nem ismered te még Ginny Weasleyt. Én telhetetlen vagyok. Majd megtapasztalod.

Azzal behúzta a legközelebbi ajtón. A szoba, amibe érkeztek ugyanolyan nagy és impozáns volt, mint Draco szobája. Hasonló volt az elrendezése, csak itt helyet kapott egy nagy ébenfa dolgozóasztal is. Viszont őt most leginkább az ágy érdekelte. El is kezdte húzni felé a fiút, de az megmakacsolta magát.

- Talán ebben a szobában nem kéne…

- Miért? – kérdezte incselkedve a lány.

- Mert ez az apám szobája. Nem hiszem, hogy örülne neki, ha az ő ágyában csinálnánk.

- Azt mondtad, nincs itthon. Sose tudja meg.

A fiú még mindig nem akart megmozdulni, de Ginny bevetette az utolsó lapját.

- Vagy talán félsz?

- Úgy nézek ki, mint aki fél?

- Igen, egészen úgy nézel ki. Pedig sokkal jobb dolgokat is csinálhatnánk, ahelyett, hogy itt győzködlek.

            Ezt már ő sem tűrhette tovább. Egy nagy ugrással a lány előtt termett és megcsókolta. A csók közben az ágyig hátráltak, de a fiú vonakodott még egy pillanatig.

- Nem félek! – mondta, inkább a saját meggyőzésére. A következő pillanatban Ginny már ráhúzta a fekete baldachinos ágyra. Vadul csókolták egymást, szaggatták a ruhát a másikról. Nagyon hamar meztelenek lettek mindketten.

            Most nem sokat foglalkoztak az előjátékkal; mindketten készen álltak az újbóli aktusra. Draco végigsimított párszor a lány csatakos ölén, de a követelőző sóhajok hatására abbahagyta a kényeztetést, és egyetlen hosszú lökéssel behatolt. Mindkettejükből elégedett sóhaj tört ki.

Ginny a következő pillanatban átlendült, hogy most ő kerüljön felülre. Megtámaszkodott a fiú válla felett és vad mozgásba kezdett. Nem csak ki-be, hanem körkörösen is izgattatta magát a fiúval. Az egyre hevesebb ténykedés közben néha odahajoltak egymáshoz egy-egy rövidke csók erejéig; nem akarták hosszú nyalakodással húzni az időt.

Ginny egyre hangosabb sóhajai miatt nem hallhatták a díszes mahagóni ajtó nyílódását, majd a belépő ember halk neszelését.

Lucius Malfoy először a pálcája után kapott a hangokat kutatva, de mikor megtalálta a forrást, eltette a mágikus fadarabot és halk köhintéssel próbálta felhívni magára a figyelmet. Persze a két fiatal túl elfoglalt volt ahhoz, hogy ilyen apróságra felfigyeljen. A férfi közelebb sétált az ágyhoz, és felcsóválva újra, most már hangosabban megköszörülte a torkát.

Ez a hang már eljutott Draco füléig, rémülten vette észre, hogy apja áll a fejük fölött és őket nézi. Ginny még nem fogta fel a jelenlétet, csak Draco megállására tekintett fel a szőke fiúra. A falfehér arc és a kitágult tekintet eljutott végre az agyáig és a fiú által nézett helyhez fordult. Ő egészen más reakciót produkált: az egész arca vörösre váltott, szinte egybeolvadt a hajával.

A rajtakapottak hebegve próbáltak magyarázatot adni, de nem jött ki hang a torkukon. Végül Lucius megunta a némajátékot.

- Draco! Mit jelentsen ez?

A fiú még mindig nem volt ura a hangjának, úgyhogy Ginny próbált meg válaszolni a feltett kérdésre.

- Hát… pont itt… kapott el minket a hév.

A szőke férfi tekintetét fiáról a válaszolóra irányította, aki – ha ez lehetséges – még vörösebb lett. A szemébe néző szürke szempár izzott – talán a haragtól…

- És úgy gondoltátok, hogy az én ágyam pont megfelelő lesz a vágyaitok kielégítésére?

Erre már Ginny sem tudott hirtelen válaszolni, úgyhogy segélykérően pillantott az alatta fekvő szőkeségre. Meglepve vette észre, hogy a fiú szemében még mindig ég a vágy, a hímvesszője még mindig keményen meredezik benne. Visszanézett a várakozó Luciusra, és pimasz hangon kimondta az első dolgot, ami eszébe jutott.

- Esetleg csatlakozhat, ha gondolja.

Mikor elhagyta a száját a mondat, már tisztában volt vele, hogy valószínűleg most egy szép kis ártást fog kapni, de ehelyett a férfi csak kicsatolta a köpenyét és hagyta, hogy a földre csússzon.

- Akkor folytassátok csak.

Egy ideig mindketten értetlenül bámulták a vetkőző férfit, aztán a vágy újra felkapta a fejét bennük és folytatták a ki-be siklást.

            Közben Lucius megszabadult maradék ruhájától, majd feltérdelt melléjük az ágyra. Ginny ahogy oldalra nézett rögtön a látóterébe került a férfi szerszáma. Megbűvölten nézte a meredező hímtagot, aztán rájött, hogy most cselekedni kéne, nem csak tátani a száját az izmos test látványától. Kezébe vette, megsimogatta, majd közelebb húzva magához a szájába fogadta a férfit. Közben alulról érezte Draco lökéseit is. Az együttes kéj szinte az eszét vette.

Lucius sem tétlenkedett tovább; megmarkolta a lány mellét, ujjaival izgatta az ágaskodó bimbókat. A vörös hajú lány pedig nem bírta tovább a kényeztetést, kieresztette szájából a férfi vesszejét, mielőtt véletlenül kárt tenne benne, és sikítva élvezett el.

            Míg a lány megnyugodott kissé, Lucius a háta mögé került. A remegés csillapodta után újabb kényeztetésbe kezdett. Elhúzta a vörös hajtömeget a lány hátáról, a tarkójába csókolt, finoman beleharapott. Ginny még nem is tért teljesen magához, de érezte, hogy ha a két férfi így folytatja, hamarosan megint ráborul majd a gyönyör.

Draco a kezeit a lány derekára téve késztette újbóli mozgásra. Most lassabban ringatóztak egymás ölében.

            Lucius otthagyta a tarkó puha bőrét, és a gerinc vonalán haladt tovább lefelé, mígnem elért a fenék vágatáig. Az idősebb férfi aztán felegyenesedett, és sokatmondóan a fia szemébe nézett, aki erre csak egy apró bólintással válaszolt. Ginny figyelmét persze nem kerülte el a kis közjáték; érdeklődve tekintgetett az egyik szürkés szempárból a másikba, de választ nem kapott. Aztán rájött, hogy a férfi mit tervez.

Lucius még párszor végigsimított a fenekén, majd az egyik ujjával a hátsó bejárat környékét kezdte ingerelni. A lány először megijedt az ismeretlen tapogatástól, de a vágy olyan erősen munkált már benne, hogy minden félelmét elmosta.

A férfi kívülről ingerelte még egy ideig, de aztán az ujja félig eltűnt a lány fenekében. Ginny felsikoltott a kéjes-fájdalmas érzéstől, de nem tiltakozott ellene. A következő lökéssel már az egész ujj eltűnt benne. Lucius belülről ingerelte, hagyta, hogy szokja az ismeretlen feszítő érzést. Eközben Draco továbbra is lelkesen irányította a mozgást alatta.

            Mikor Lucius úgy ítélte, hogy Ginny felkészült a befogadásra, kihúzta az ujját és a farkával nyomult a bejárathoz. Draco megérezhette, hogy mire készül az apja, mert abbahagyta a mozgást. A férfi apránként, kis lökésekkel haladt csak előre, hogy a lány szokhassa a méretet, de addigra ő már úgy fel volt izgulva, hogy szinte nem is érezte a behatolás fájdalmát. Lucius jól előkészítette az utat magának.

Mikor a teljes hossza bent volt a lányban, várt még pár pillanatig mielőbb megkezdte a lassú mozgást. Ezzel egy időben Draco is folytatta a saját ténykedését.

Ginny mindkét járatát szűkebbnek érezte így; teljesen eltelítette a két hímtag. Először felváltva mozogtak benne; amikor Draco kijjebb húzta magát, Lucius akkor döfött mélyen a hátsójába, de egy idő után váltottak és egyszerre eresztették mélyen magukat a lányba, aki már folyamatosan sikítozott a kéjtől.

Draco is ismerkedett az újdonsággal, hogy még egy test lökéseit is érzékeli, a másik hímvesszőt is érzi a lányban. Tudta, hogy már nem bírja sokáig, és apja zihálásából sejtette, hogy a szűk hátsó járat őt is hamarosan a mennyekbe repíti. Még pár lökés, és Draco hörögve élvezett el, aztán ahogy Ginny megérezte magában a fiú lüktetését, ő is némán rálépett az ismerős útra – a gyönyör beléfojtotta az összes feltörni készülő hangot. Aztán ahogy az izmai összehúzódtak Lucius farka körül, őt is elérte a beteljesülés és a lányra nehezedve hagyta, hogy átjárja az egész testét a kielégülés. Ginny közéjük szorulva várta, hogy elüljön az utolsó remegés a testében.

            Ahogy Lucius végre legördült róla, ő is lemászott Dracóról és pihegve elterült az ágyon. Így feküdtek egy darabig, majd, mikor már helyreállt a légzése, Lucius felkönyökölt és szemrehányóan Dracóra nézett.

- Fiam, úgy tudom, hogy ma délután jelenésed van a Greengrass házban. Ideje lenne készülődnöd, nem?

A fiú bólintott, aztán a lányra pillantott. A férfi követte a tekintetét.

- Miss Weasleyt majd este hazakíséred, addig csak elszórakoztatjuk majd egymást valahogy.

A vörös hajú felkapta a fejét a mondatra; a férfi szemében a már látott, csábító csillogást fedezte fel. És eszébe sem jutott tiltakozni.