Epilógus
-
Kora este Ginny hazahoppanált a szőke fiúval – az ő segítsége is kellett, hogy épségben kijuthasson a birtok védőkorlátján - , és ahogy belépett a Grimmauld téri ház ajtaján, rögtön szembetalálkozott Harryvel. A fiú megkönnyebbülten rámosolygott.
- Szia! Már hiányoltunk. Reméltem, hogy nem esett semmi bajod. Hol voltál?
A lány arcát enyhe pír futotta el a kérdésre, majd csak egy sejtelmes választ adott.
- Az maradjon az én kis titkom, Harry.
A smaragdszemű átölelte a lány vállát és a csillogó tekintetet látva végre ő is lelkiismeret-furdalás nélkül gondolhatott az elmúlt két hétre.
|