M�snap reggel z�g� fejjel �bredtem, szememet nagyon b�ntotta a f�ny. Gyorsan be is csuktam, de a konyh�b�l fens�ges illatok sz�lling�ztak. Elgondolkodtam. Mennyei falatoz�s vagy �des alv�s az �gyamban. �gyamban, �gyamban... Valami nem stimmelt. R� is j�ttem azonnal, mikor k�rbepillantottam. Szemeim megakadtak egy el�g haszn�ltnak kin�z� als�gaty�n. J�zusom, hol vagyok? Ekkor kezdett derengeni a tegnap �jjel. Michael, � Michael, ezt m�g megkeser�l�d! Idegesen m�sztam ki az �gyb�l, �s a konyha fel� indultam. (M�r amennyire sejtettem, hol lehet. Mentem �n az illatok ut�n!) A konyh�ban Ront tal�ltam – egyed�l. Hermion�ra is sz�m�tottam, meglepett, hogy nincs ott. Ron vid�man k�sz�nt�tt, �s megk�n�lt r�ntott�val. Nagyon �hes voltam, szem�rmetlen�l r�vetettem magam a t�ny�ron l�v� halomra. Ron mosolyogva n�zte kirohan�som, majd megjegyezte, hogy:
- Szexi vagy a p�l�mban.
Ezt csak �gy, semmif�le bejelent�s n�lk�l. A sz�vbaj j�tt r�m, komolyan! Ki is k�ptem a sz�mban l�v� falatot. V�gign�ztem magamon, �s t�nyleg Ron egyik kiny�lt sz�rke p�l�j�ban par�d�ztam. Ekkor jutott eszembe, hogy a hajam is tiszta k�c lehet, a sminkem elken�dve... Ron nem l�that �gy! M�r k�s�!, sz�lt a hang a f�lemben. Te j� isten... Elpirultam, �s k�nomban elnevettem magam. Csak �gy r�zott a kacag�s, melyhez Ron is t�rsult.
- Istenem, azt meghiszem... – pr�szk�ltem. – N�zz csak r�m! K�cos haj, a sminkem elken�d�tt, �s val�ban a TE p�l�dban vagyok.
- Megtarthatod – tette hozz� Ron lezseren, mire mind a ketten felnyer�tett�nk.
- H�t, cs�b�t� az aj�nlat – somolyogtam -, de azt hiszem, ink�bb �t�lt�z�m.
Elindultam a szob�ba, de meg�ll�tott.
- A r�ntott�d! – kiab�lta ut�nam, de nem �rdekelt. El akartam �rni a szob�ba, min�l gyorsabban! M�r a korg� gyomrom se zavart, csak a ruh�im, na meg a f�rd�.

J� f�l �r�val k�s�bb, mikor m�r teljes sz�ps�gemben pomp�ztam (na persze...), visszabotork�ltam a konyh�ba. Ron �ppen valami �js�got olvasott, �s k�v�zott. Mikor megl�tott, felder�lt az arca (nekem meg bukfencezett a gyomrom), �s engem is megk�n�lt. Egy j� er�s fekete mellett t�rtem r� a m�lt est�re...

- Figyelj, Ron... K�sz mindent – kezdtem. – A tegnapi napot...
- Ugyan, semmis�g! – v�laszolta, �s legyintett egyet.
- De t�nyleg. Nem is igaz�n ismersz, m�gis n�lad aludhattam. Sajnos annyira r�szeg voltam, hogy m�g a saj�t lakc�mem sem tudtam megmondani Hermion�nak... – mondtam sajn�lkozva, de Ron nem �gy t�nt, mintha nagyon a terh�re lettem volna.
- H�t, ha nem b�rod az alkoholt, akkor ne igy�l sokat! – aj�nlotta az eset tanuls�gak�nt.
- Nem is akartam! – szabadkoztam, de m�r vissza is sz�vtam volna. R�j�ttem ugyanis, hogy ezzel a h�rom sz�val egy t�rt�net �radat�t ind�tottam el, amit pont NEM Ronnal akarok megosztani. Magamban rim�nkodtam, csak meg ne k�rdezze, meg ne k�rdezze, de k�s� volt:
- Hogy hogy nem akartad? Nem �rtem... – n�zett r�m �szinte k�v�ncsis�ggal.
Innen m�r nem volt vissza�t, el kellett mes�lnem az eg�sz Michael-sztorit. A v�g�n nem szidott le, nem n�zett r�m rosszall�an, csak felnevetett.

- Sz�val leitattak?
- H�t igen, �n is �gy fogalmazn�k helyesen. Ha Hermione nem tal�l r�m a mosd�ban... Rossz belegondolni. �s a v�g�n m�g azt mondtam Michaelnek, hogy k�ldj�n baglyot... A telefonsz�mom �rdekelte ugyanis.
- Te azt mondtad neki, hogy k�ldj�n BAGLYOT? – pr�szk�lte Ron az asztalt csapkodva. – Te vagy a leg�rdekesebb l�ny, akivel valaha tal�lkoztam, Kate! – tette hozz� kipirulva. – �s az egyetlen, aki az �gyamban aludt. Sz�val l�gy b�szke magadra!
Agyam l�zasan j�rt, mint egy motolla.
- Ha �n a te �gyadban aludtam, te hol aludt�l?
- A... kanap�n a nappaliban.
- �h, Ron, �gy sajn�lom t�nyleg, hogy csak �gy „bet�rtem” ide, te meg k�nytelen volt�l ell�tni...
- Kate, mondtam m�r, hogy semmis�g. Ne agg�dj m�r ennyit!

H�l�san megeresztettem fel� egy mosolyt, mik�zben tekintetem a falon l�g� �zl�ses �r�ra k�szott. Ijedtem tapasztaltam, mennyire elszaladt az id�, �s erre hivatkozva gyorsan el is k�sz�ntem Ront�l.

Tekintettel arra, hogy szombat volt, semmi munka, csak �des pihen�s, nem siettem haza. �tk�zben boldogan ford�tottam a tekintetem az �g fel�, olyan gy�ny�r� id� volt, hogy a sz�vem is belesajgott. R��r�sen baktattam az egyik s�t�l�utc�n egy t�lcs�r fagyival a kezemben, �s a kirakatokat n�zegettem. Sajnos nem figyeltem, �s az egyik l�bam megbotlott egy ki�ll� macskak�ben, mire elvesztettem az egyens�lyom. Nem, nem estem el, ami el�g k�nos lett volna, tekintve, hogy szombat d�lel�tt rengetegen m�szk�ltak a v�rosban. Nem, enn�l rosszabb t�rt�nt. A kezem megbillent, �s az eg�sz t�lcs�r fagyit magamra bor�tottam, �ssze-vissza maszatolva ezzel a s�rga fels�met. Term�szetesen nem van�liafagyit ettem. Csokol�d�t. K�pzelhetitek, hogy n�ztem ki, mint akit fentr�l, j� magasr�l ... Sz�mon kics�szott p�r nem �ppen n�ies kifejez�s, mire �szbe kaptam, m�r el�g sokan felfigyeltek r�m. Egy barnahaj� kisfi� messzir�l mutogatott r�m, az anyuk�ja p�l�j�t r�ncig�lta:
- N�zd anyu, a n�ni leette mag�t! – majd kacagni kezdett.
Majd els�llyedtem sz�gyenemben, �s siet�sen t�vedtem.
Otthon ledobtam magamr�l azt az �tkozott fels�t, �s be�lltam a zuhany al�. J� volt le�ztatni magamr�l a m�lt esti mocskot.

H�tf� reggel meglehet�sen j� hangulatban l�ptem be a k�nyvt�rba, �s lepakoltam a cuccom. Hirtelen megjelent m�g�ttem Hermione, amit �n egy er�teljes sikolt�ssal nyugt�ztam. K�pes, �s r�m hozza a fr�szt.
- Na, milyen volt az �jszaka Ronnal? – k�rdezte.
- Tudod j�l, hogy nem egy�tt �jszak�ztunk. �n hulla r�szegen az �gy�ban, � meg a nappaliban.
- �h – sz�lt a szomor� v�lasz. – De csak k�zelebb hozott titeket ez az eg�sz, nem? – �rdekl�d�tt tov�bb.
- H�t reggel megjegyezte, hogy szexi vagyok a p�l�j�ban, ami... – Itt elakadtam, mert egy piros v�szjelz� villogni kezdett a fejemben. KI adta r�m azt a p�l�t? Az ijedts�g ki�lhetett az arcomra is, mert Hermione gyorsan megjegyezte:
- Ne par�zz, �n adtam r�d.
H�la Istennek!
- Sz�val azt mondta, szexi vagy?
- Csak egy kedves megjegyz�s volt. Ink�bb vicces, s�t r�hejes. Szerintem csak g�nyol�dott.
- Ron nem g�nyol�dik. Nem csak veled nem, senkivel.
- Ha te mondod... – motyogtam, �s innent�l kezdve a munk�mra koncentr�ltam.

Azt az�rt m�g hozz�tettem Hermion�nak, hogy soha t�bb� nem megyek el vele bulizni. Visszaki�ltott, hogy szerinte j�l s�ltek el a dolgok. Na persze! V�g�l is, ha belegondolok... Ron nem �t�lt el a dolog miatt... Vagy csak nem merte a szemembe mondani? Lehet... De akkor mi�rt mondta r�m, hogy szexi vagyok? Nem mintha nem esett volna j�l... S�t...! Szebbet nem is k�v�nhattam volna. De mi van, ha csak po�nk�nt �rtette? Nem festhettem valami f�nyesen... Hermione szerint Ron nem g�nyol�dik. �n sem n�zn�m ki bel�le. Igazi kis �des, szeretgetnival� kisfi�nak t�nik, akihez j� odab�jni. �llj le, Kate! Akkor �r�lj, ha van minek. J�l van na... Csak �lmodoztam egy kicsit. Azt szabad, nem?

�ppen hazafel� tartottam, m�r be is z�rtam, minden k�szen volt, hogy nemsok�ra otthon legyek. F�radt voltam, majd leragadt a szemem. Tal�n nem Ronr�l k�ne fant�zi�lgatni �jszaka, �s akkor nem lenn�l egy hulla napk�zben! Dugulj el! Sz�val siet�sen l�pkedtem, m�r �reztem magam k�r�l a meleg vizet, �s a nagy habot, ami otthon v�rt, amikor valaki h�tulr�l megsz�l�tott:
- Kate?
Rekordsebess�ggel fordultam meg, kiss� el is vesz�tettem az egyens�lyom, de nem t�rt�nt semmi elnyal�s. Szerencs�re.
- Ron?
Mert hogy � �llt ott, �s f�loldalas vigyorral vizslatott. Teljesen fellelkes�ltem, hogy l�thatom, hogy egy�ltal�n ig�nyt tart a t�rsas�gomra. M�gsem vet meg, k�nnyebb�ltem meg. B�r nem �rtettem, mit csin�l itt.
- Mit keresel itt? – bukott ki bel�lem, de m�r meg is b�ntam. �gy let�madni szeg�nyt!
- Ezt n�lam felejtetted... – j�tt k�zelebb, �s kiny�jtotta a kez�t.
Nagyon k�s� volt m�r, vagy t�z �ra, Hermione r�m b�zott egy csom� pap�rmunk�t, s�t�t volt, nem l�ttam semmit. Az utcai l�mpa f�nye megvil�g�tott ugyan minket, de mivel az �rny�ka eltakarta a kez�ben tartott valamit, nem tudtam kivenni, mi is az. �sszesz�k�tett szemmel pr�b�ltam felfedni a rejt�lyt, mire megsz�lalt:
- A t�rc�d – mondta magyar�zatk�nt, �s a kezembe nyomta a piros b�r p�nzt�rc�m. �, t�nyleg! �reztem is reggel, hogy valami hi�nyzik, de hogy mi, arra nem j�ttem r�. Nem is volt r� sz�ks�gem aznap, �gy nem vettem �szre a hi�ny�t.

H�l�san mosolyogtam Ronra, �s a t�sk�mba tettem a p�nzt�rc�t. �reztem, hogy mondani akar m�g valamit, zavarban volt. Egyik l�b�r�l a m�sikra l�pett, de nem mondott semmit. K�rd�n n�ztem r�, mire f�ls�hajtott.

- �... A f�nyk�p... – hebegte alig hallhat�an.

El�sz�r nem �rtettem, milyen f�nyk�pr�l besz�l, de hirtelen minden megvil�gosodott. R�la besz�lt. A f�nyk�pr�l a p�nzt�rc�mban. Csak nem f�lt�keny a dr�ga? Mosolyszer� fintorra h�z�dott a sz�m. Ron iszony� zavarban volt. Szerintem f�lt, hogy most leord�tom a fej�t, hiszen BELEN�ZETT a p�nzt�rc�mba, a szem�lyes dolgaim k�z�, az intim szf�r�mba, �s... Na j�, �llj le, Kate! Ez csak egy p�nzt�rca! J�... Pedig j� lett volna leord�tani. �gy azonban csak elpirultam, �s elkezdtem motyogni. Azaz hogy magyar�zkodni. V�rjunk csak, itt nem neki kellene magyar�zkodni?!
- Kate, bocs! – sz�lalt meg hirtelen. – Bocs, hogy felhoztam. Nem lett volna hozz� jogom. Ne haragudj! Nem, nem kell magyar�zkodnod!
- Az a f�nyk�p... – fogtam bele, de �reztem, hogy k�ptelen leszek v�gigmondani.
A s�r�s jelei m�r jelentkeztek, torkomban megjelent az a j�lismert gomb�c, szemeim megteltek k�nnyekkel. Ron is �rezhette ezt, mert �vatosan v�gigsim�tott a karomon.
- Nem kell elmondanod... – suttogta l�gyan, de �n be akartam fejezni. Most m�r tudnia kell! Megr�ztam a fejem, majd a szem�be n�ztem. Valahogy er�t adott a k�zels�ge, �gy h�t folytattam:
- Amikor elmondtad Hermion�nak, hogy szereted, annyira sajn�ltalak. Sajn�ltalak Ron, mert tudtam, mit �rzel. Azaz hogy tudom, milyen, ha elszak�tanak a szerelmedt�l.

K�v�ncsian v�rta a folytat�st, most m�r biztos voltam, hogy be kell fejeznem.

- A szerelem olyan dolog, hogy beleremegsz, ha csak r�gondolsz. Akit szeretsz, az... az egy olyan er�, amit nem vehet t�led senki. Ezt hiszed, de azt�n r�j�ssz, nem �gy van. Egyszer voltam szerelmes. Egyetlen egyszer. �t szerettem. Csakis �t... De elment, �s �n nem tudtam megakad�lyozni. Senki sem tudta. Elment, �s itt hagyott, �s �n nem tudtam, mit kezdjek n�lk�le. Mit tehettem volna, ha tudtam, hogy sosem j�n vissza, hiszen meghalt? Nem volt rem�ny, nem, egy szikr�nyi sem, tudtam, sosem l�tom t�bb�. Ez... Ez az egyetlen f�nyk�pem van r�la, hiszen valahogyan csak �szben kell tartanom az arc�t, nemde? Musz�j, hogy r�pillantsak, k�l�nben f�lek, elveszn�nek az eml�keim... Ez�rt van n�lam ez a f�nyk�p... � nem a szerelmem, csak volt.

Az utols� mondatokn�l m�r nem b�rtam, kit�rt bel�lem a zokog�s.

- Bocs�ss meg... – ny�gtem ki nagy nehezen, �s elfordultam, hogy ne l�ssa legal�bb az arcom.
A k�nnyek meg�ll�thatatlanul folytak le az arcomon, hi�ba akartam abbahagyni a s�r�st. T�vedtem, mikor azt hittem, t�ltettem magam rajta. Az�rt j�ttem Londonba, hogy �j �letet kezdjek, �s �gy t�nt siker�lt is. Eddig. Mindenki visszatartott ett�l a nagy v�ltoz�st�l, elszakad�st�l. De �n kitartottam, mert k�ptelen voltam ott maradni, ahol egykor egy�tt �lt�nk. M�g ha csak r�pke id�ig is. �veknek t�nt, most ha visszan�zek, alig p�r perc.

Hirtelen k�t er�s kezet �reztem a v�llamon, majd, mikor megfordultam, Ront l�ttam. Ott �llt el�ttem, �s az arca olyan f�jdalmas volt, hogy csak m�g rosszabbul �reztem magam. Hol voltak a nevet�r�ncai? A mindig pajkos mosolya? A t�nd�ri, kisfi�s Ron nem volt sehol... Helyette ott �llt el�ttem egy f�rfi. �s ett�l megijedtem kiss�.

Mag�hoz h�zott, �s er�sen meg�lelt. �n meg csak s�rtam tov�bb a karjaiban, el�ztatva �t teljesen. Megv�rta, am�g befejezem, �s csak akkor tolt el kiss� mag�t�l.

- Sajn�lom, hogy felhoztam... – mondta rekedten. – Nem tudtam, �n nem akartam... �, Kate, �gy sajn�lom!
Megr�ztam a fejem.
- Nem kellett volna, hogy �n ezt tudjam. Nem tartozik r�m... – �ml�tt bel�le, �reztem, sosem hagyja abba, ha nem �ll�tom le.
- Nem, semmi baj, Ron. T�nyleg... �gy t�rt�nt, �s k�sz. De most m�r... V�ltsunk, j�?

Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel. Az �j t�ma azonban sehogy sem akart felbukkanni. Feszengve �lldog�ltunk, toporogtunk, nem tudtuk, mit tegy�nk, vagy mit ne.

- Ne mondd el Hermion�nak! – k�rtem halkan.
- Rendben... – lehelte vissza. R�mosolyogtam, hogy valahogy oldjam ezt a r�nk teleped� s�lyos szomor�s�got, amit � h�l�san viszonzott. – Figyelj, Kate, ez most olt�ri nagy butas�g, amit k�rdezni fogok, �s nem ez a legalkalmasabb pillanat, tudom... de m�gis, meg kell, hogy k�rdezzem...
-
Habogott �ssze-vissza a fel�t sem �rtettem, csak azt l�ttam, hogy megint csak zavarban van.
- Sz�val, elj�nn�l velem randizni?
Ilyet is csak Ron tud k�rdezni, miut�n kis�rtam magam a v�ll�n. Na j�, a pul�ver�n. A k�rd�s l�gott a leveg�ben, Ron t�relmesen v�rta a v�laszom. Izgatotts�gomban majdnem kib�ktem nagy vid�man: Igen! Azt�n meggondoltam magam:
- H�t persze – v�laszoltam kedvesen, m�gis szer�nyen, �gy hogy ne mutassam ki azt a m�rhetetlen �r�m�t, amit akkor �reztem.

Ron a lelkemre k�t�tte, hogy majd jelentkezik a r�szletek miatt, majd boldogan biccentett, elk�sz�nt, �s t�vozott.