Miut�n Ron t�vozott, d�bbentem r�, mit is tettem ezzel a vallom�ssal. Hiszen �pp az�rt menek�ltem el, hogy egy olyan helyen �ljem le az �letemet, ahol senki sem tud R�la. Tiszta lappal kezdtem mindent, erre most elrontottam mindent. �s egyben el�rultam a gyenges�gem...

- Kate, veled valami t�rt�nt h�tv�g�n! – ism�telgette Hermione m�snap reggel. – Kivirult�l!
- Ugyan, dehogy, Hermione. Csak j� kedvem van... – tagadtam.
Ezzel siker�lt egy d�lel�tt�t nyerni magamnak, b�k�n hagyott. Eb�d ut�n m�gis megtal�lt...
- Gondolkodtam. �s tudod, Kate, engem nem k�nny� �tverni. Sz�val r�j�ttem a titkodra.
- Nekem nincs titkom – nevettem.
- Ronnal t�rt�nt valami, ugye?
Francba! Hermione olyan okos! Mivel nem v�laszoltam, hallgat�somat igennek vette.
- Tudtam, tudtam! – sikongott.
- Nyugi m�r, Mio! Nem t�rt�nt semmi...
Csak kis�rtam magam a v�ll�n... - tettem hozz� magamban.
- De valami csak t�rt�nt!
- Elh�vott randizni – b�ktem ki nagy nehezen.
- Tudtam, hogy lesz k�ztetek valami! – ki�ltott fel, majd meg�lelt. El�g bamb�n n�zhettem r� – megjegyzem a meglep�d�st�l -, mire felh�borodottan n�zett r�m: - Mi van, m�r meg sem �lelhetem a bar�tn�m?
- A bar�tn�m? – mosolyodtam el. – Nem hittem, hogy a bar�tn�dnek gondolsz.
- Mit gondolt�l, mi�rt veled mentem bulizni?
- Nem volt m�s? – tippeltem, de nagyon cs�ny�n n�zett r�m. – �r�l�k, hogy a bar�tn�dnek tartasz.
Csak b�lintott, �s elment. Sosem fogom meg�rteni...

Z�r�s el�tt azt�n megjelent Ron. Majdnem a nyak�ba ugrottam, �gy hi�nyzott m�r. Eg�sz nap csak r� gondoltam. Azt hiszem, beleszerettem...

Olyan kis szer�ny volt, olyan ellen�llhatatlan, mint mindig. F�loldalas mosollyal k�sz�nt�tt (amit egy�bk�nt im�dok), �s nyomott az arcomra k�t puszit.
- Az�rt j�ttem, hogy megbesz�lj�k a randi r�szleteit. Mit sz�ln�l a szombathoz?
�, az m�g olyan messze van...
- R��rsz?
- Igen...
- Milyen napod volt? – �rdekl�d�tt kedvesen, mintha t�nyleg �rdekeln�, de szerintem csak jobb t�ma h�j�n hozta fel.
- H�t j�... – v�laszoltam les�t�tt szemekkel.
- Haza m�sz, ugye? Elk�s�rhetlek?
- Igen – mosolyogtam r�, de � nem viszonozta.
- Kate, mi a baj? Olyan sz�kszav� vagy.
Most mit mondhattam volna? Tal�n azt, hogy szavak helyett ink�bb cselekedn�k? Nem, az nem Kate lett volna.
- Nem tudom, hogy kezeljem kett�nket, mi�ta elmondtam neked mindent.
- Mindent? Jah... R�la. Figyelj, m�r mondtam, hogy sajn�lom, hogy el kellett mondanod. Emiatt ne �rezd fesz�lyezve magad! Ha nem szeretn�d, �n sosem fogom felhozni t�bbet. Meg�g�rem, j�? – sim�tott v�gig a karomon, mire j�les� borzong�s futott rajtam v�gig.
- Ron, te olyan nagyszer� ember vagy. Hermione annyira bolond, hogy nem t�ged szeret.
Alig mondtam ki, m�r meg is b�ntam. Ron arckifejez�se is megv�ltozott, egyszerre komor lett. Egy l�p�ssel h�tr�bb l�pett, �s ijeszt� cs�ndbe burkol�zott. Magamban szidtam azt a nagy okos fejem, hogy k�pes voltam ilyen bunk� lenni! Hiszen a leg�rz�kenyebb pontra tapintottam...
- Ron, ne haragudj! – pr�b�ltam enyh�teni a hib�m.
� azonban csak megfordult, �s elindult az utc�n.
- V�rj m�r! – ki�ltottam ut�na.
�gy tett, mint aki nem hallja.
- Ron, nem lehetsz ilyen gy�va!
Hirtelen megfordult, �s er�teljes l�p�sekkel k�zel�tett fel�m. Olyan fejet v�gott, hogy kezdtem f�lni, m�g a v�g�n nekem ront. Lef�kezett el�ttem, �s mindk�t kez�vel megragadta a karomat.
- Nem vagyok gy�va! �rted? – r�zott meg kiss�.
Szeme olyan hideg volt, hogy beleborzongtam, pedig meleg volt.
- Neked hogy esne, ha a viszonzatlan szerelmet emlegetn�k el�tted, mikor minden egyes sz� f�j, ha csak a nev�t kimondj�k?
- Ron, �n...
- Mikor l�tod, �s tudod, hogy � m�st szeret, nem t�ged, �s sosem lesz a ti�d... �s mikor v�gre pr�b�lsz v�ltani, elszakadni, �s megismerkedni m�ssal, igen, itt r�d gondolok, Kate...
- Akkor j�v�k �n, �s �rz�ketlen libak�nt felemlegetem... Sajn�lom! Hiszen �pp dics�rtelek! B�knak sz�ntam, nem akartam rosszat, ugyan, Ron, ne rontsuk el, ami olyan j�l indult!
Enyh�lni l�tszott, arc�r�l elt�ntek a harag vonalai. B�tor�t�an r�mosolyogtam, fogadja m�r el a b�kejobbot. Ron azonban nem sz�lt egy sz�t se, csak k�zen fogott, �s elindult velem haza.

El sem tudtam k�pzelni, hova vihet randizni. Eg�sz h�ten ezen t�rtem a fejem, m�g Hermione v�lem�ny�t is megk�rdeztem, mire ezt a v�laszt kaptam:

- Kate, t�lreag�lod ezt a randit. Nem az esk�v�t�kre k�sz�lsz, ez csak egy egyszer� tal�lka. Nem kell ilyen nagy felhajt�s k�r�...

Hah, � mondja! Mintha nem is az a h�sszerelmes Hermione lett volna, aki nemr�g m�g John karjaiban enyelgett az irod�j�ban. L�ttam �n!

Nekem akkor is sokat jelent ez a randi. Erre v�rok, mi�ta... mi�ta �szrevettem, hogy Ron milyen cuki! Meg h�t az�rt is vagyok izgatott, mert nem tudom, mire sz�m�tsak. Vajon Ronnak ez csak egy randi, vagy a randi velem. Biztos nem sz�m�tok neki annyit, mint amennyit � nekem. Hiszen nem is ismer, csak pr�b�lunk k�zelebb ker�lni egym�shoz. T�bb- kevesebb sikerrel, ugyanis ha t�bb k�nos vallom�s kider�l az �letemr�l, vagy m�g egyszer m�lys�gesen megb�ntom (mert nem tudom befogni a lepcses sz�m), b�cs�t inthetek kett�nknek. Ugyan Kate! M�r megint el�re �r�lsz. Csak kis l�ptekkel haladj! De n�ha meg olyan �desen n�z r�m, hogy teljesen elhiszem, hogy akar valamit, �s nem csak egy randi.

P�ntek d�lut�n remeg� hangon k�sz�ntem el Hermion�t�l, aki (legnagyobb �r�m�mre) ell�tott n�h�ny tan�ccsal. Mintha az any�m lenne, komolyan!

- Kate b�rmi t�rt�nj�k, maradj �nmagad! Ron az�rt tal�lkozik veled, mert meg akar ismerni, ez�rt fontos, hogy �szinte l�gy!
- J�.
- Azt�n, lehet�leg ne k�ssetek ki holnap este az �gyban. Egy kapcsolatnak nem tesz j�t, ha m�r r�gt�n az elej�n a dolgok k�zep�be ugrotok.
- K�zt�nk nincs kapcsolat.
- J�, �n tudom, de lehet, hogy a randi v�g�n m�r lesz.
- �rtem.
- Engedd, hogy hazak�s�rjen, ez udvariass�g t�le, �s ne felejtsd el a viszl�t-puszit.
- Hermione...
- Tess�k? – kapta fel a fej�t a t�lzott gondoskod�sb�l.
- �n �rt�kelem mindezt, de nem �letem els� randij�ra megyek. K�szi a tan�csokat, de ezeket an�lk�l is betartan�m, ha nem mondan�d el. Ne hidd, hogy egy elveszett kiscica vagyok ebben a nagyvil�gban.
- J�, bocsi... Csak olyan j� bar�tn�m vagy, nem akarom, hogy csal�dj!
- Te mondtad, hogy Ron nem az a f�rfi, aki m�sokat megb�ntana... – eml�keztettem. Egyet�rt�en b�lintott, majd szoros �lel�sek k�zepette m�g a lelkemre k�t�tt n�h�ny dolgot.

Szombat d�lel�tt m�r teljesen k�sz voltam. Ron d�lut�n h�romra �g�rte mag�t, de �n legsz�vesebben m�r abban a percben elindultam volna. T�relmetlen�l doboltam az ujjaimmal a kanap�m karf�j�n, �s b�multam ki az ablakon. Csod�k csod�j�ra a mai randi el�tt elmaradt a nagy ruhakeres�si- �r�let, a frizura- �s sminkprobl�ma is. Teljesen nyugodt voltam, na j� kicsit t�relmetlen. Fogalmam sem volt, mit kezdjek magammal, �gy a m�lton kezdtem elm�lkedni...

M�g eml�kszem arra a napra, amikor megtudtam, hogy var�zsl� vagyok. Olyan �l�nken �l bennem, mintha tegnap lett volna. Kisl�nyk�nt azt hittem, az �let �gy sz�p ahogy van. Szorgalmasan tanultam, sosem volt r�m panasz. A sz�leim a k�t kez�ket is �sszetehett�k, hogy ilyen l�nyuk van. Tan�rnak k�sz�ltem. Nem igaz�n l�ttam �t, milyen is lehet tan�tani, szerintem csak a hossz� szabads�gok vonzottak, amik a tan�roknak kij�rnak. Sz�leim t�mogatt�k a d�nt�semet, sosem k�rd�jelezt�k meg egy �tletem sem. Boldog �letem volt a var�zstalan emberek k�z�tt, nem is gondoltam, hogy enn�l jobb helyen �lhetn�k. Azonban amikor megismertem ezt a vil�got, a var�zsl�k vil�g�t, tudtam, sosem akarok visszamenni a muglik k�z�.

Eml�kszem, m�r napokkal a tizenegyedik sz�let�snapom el�tt izgatottan v�rtam a megrendez�sre ker�l� bulimat. Eg�sz gyereksereg volt hivatalos, a csupa r�zsasz�n megh�v�kat saj�t kez�leg gy�rtottam t�bb, mint egy tucat bar�tomnak. Anyu is el�k�sz�tett mindent, a habos tort�mon ott d�szelgett a tizenegy feh�r gyertya, amikor csengettek. Izgatottan futottam a bej�rathoz, rem�lve, hogy Lucy j�tt meg, a legjobb bar�tn�m. Alaposan meglep�dtem, amikor az ut�latos szomsz�dunkat fedeztem fel a Johnson felirat� l�bt�rl�nk�n, aki tajt�kzott a d�ht�l. Szavai �gy csengenek a mai napig a f�lemben, mintha most is itt �llna mellettem:
- Any�d itthon van?
Meg sem mertem sz�lalni, csak leg�rb�l� sz�jjal any�hoz szaladtam. A hossz� k�t�nye m�g�tt lop�ztam vissza, �s f�l�sen tekintettem a k�v�r, �sz haj� bany�ra.
- �dv, Mrs. Cole – sz�lt anya.
- El�ruln�, mit keres ez a bagoly a h�zamban? – rik�csolt tov�bb im�dott szomsz�dunk, �s el�re ny�jotta a bal kez�t.
Akkor�t sik�tottam, hogy a h�z is beleremegett. Az a n� k�pes volt, �s megfogott egy baglyot! Anya is h�trah�k�lt, �s udvariasan megk�rdezte:
- Mrs. Cole, honnan gondolja, hogy v�laszt tudok adni erre a k�rd�s�re? Mellesleg... maga k�pes volt megfogni ezt a... ezt a...
- BAGLYOT! – ord�totta az asszony. – Felt�teleztem, hogy maguk valami �rtelmes magyar�zattal szolg�lhatnak, tekintve, hogy az �n L�NY�NAK neve van a bor�t�kon.
- Kate-�? – lep�d�tt meg anyu. �s val�ban, a bagoly l�b�hoz egy lev�l volt k�tve, amit Mrs. Cole gyorsan le is szedett, �s �tny�jtott any�nak.
- T�nyleg az eny�m a lev�l, anyu? – l�ptem el� rejtekemb�l.
- �gy t�nik kicsim... – d�nny�gte. – Mrs. Cole k�sz�n�nk mindent, �s eln�z�st a kellemetlens�g�rt, ami higgye el, nem a mi hib�nk.

H�la istennek Mrs. Cole gyorsan t�vozott, �n pedig a bor�t�kra koncentr�lhattam. Remeg� k�zzel t�ptem fel, �s el�hal�sztam a levelet. Gyorsan v�gigfutottam a sorokat, �s nem hittem a szememnek. Anya k�v�ncsian f�rk�szett engem. A lev�l�rt ny�lt, �s � is elolvasta. Arc�ra fokozatosan �lt a megr�k�ny�d�s, �s egy bugyuta vigyor is.
- Kicsim, valaki nagyon megviccelt t�ged! M�g hogy boszork�ny vagy, �s hogy felv�telt nyert�l a Roxfortba! Badars�g!

Valahol igazat adtam any�nak, hiszen annyira abszurd volt a dolog. M�sr�szr�l viszont izgatott voltam. Mi van, ha m�gis igaz? Val�ban boszork�ny lenn�k? A gondolat, hogy egy olyan iskol�ban tanulhatok, ahol m�gia vesz k�r�l teljesen felajzott. Annyira bele�ltem magam, hogy �szre sem vettem, hogy k�zben apa is elolvasta a levelet.

- 9 �s 3/4. v�g�ny? – nevetett. – Kate, neked is be kell l�tnod, ez butas�g.
- De apu! – Pr�b�ltam valami igaz�n j� �rvet kital�lni. – A baglyok nem sz�ll�tanak leveleket. Azok a galambok! Ez nem lehet tr�fa!

Addig-addig gy�zk�dtem �ket, m�g megengedt�k, hogy levelet �rjak a Roxfortnak, amelyben meger�s�t�st k�rtem boszork�ny mivoltomr�l. R�k�t�ztem a levelet a bagoly l�b�ra, k�zben pedig besz�ltem hozz� (pedig fogalmam sem volt, hogy �rti, amit mondok). Lelk�re k�t�ttem, hogy oda vigye a levelet, ahonnan hozta. �r�m�mben felsikkantottam, amikor a bagoly kisz�llt az ablakon, �s elt�nt a t�volban.

P�r h�nappal k�s�bb, szeptemberben m�r a 9 �s 3/4. v�g�nyon �lltam a Roxfort Express el�tt, �s izgatottan v�rtam a besz�ll�st.

H�t, alaposan elkalandoztam. Alig vettem �szre, amikor csengettek. Izgatottan sikkantottam fel, �s az ajt� fel� sprinteltem. V�gigpillantottam magamon a t�k�rben, vettem egy nagy l�legzetet, �s kinyitottam az ajt�t.