Arcomat a nap fel� ford�tottam, �s j�les�en tapasztaltam, hogy sugarai melengetik arcomat. Csend volt. Vagyis, nem teljes csend, hiszen egy park sosem csendes. J�, tal�n �jjel az. M�gis olyan t�k nyugis volt minden. �lt�nk a z�ld f�ben, �s a k�r�l�tt�nk zajl� esem�nyeket figyelt�k. Jobb t�ma h�j�n. Ugyanis mi�ta Ron becsengetett hozz�m, kiss� fesz�lyezett volt a hangulat. Mindketten pr�b�ltuk oldani ezt, de nem ment t�l j�l.

Az eg�sz azzal kezd�d�tt, hogy Ron nem akarta el�rulni, hova is visz. Meglepet�snek sz�nta, de mikor kezdt�nk k�zeledni a park fel�, sz�momra is kezdett megvil�gosodni c�lunk. B�rmennyire is tagadta...

Az azonban el�gedetts�ggel t�lt�tt el, hogy menet k�zben kez�t a tenyerembe cs�sztatta, mik�zben a gy�ny�r� id�j�r�sr�l besz�lt. �n azonban csak a gy�ny�r� szemeire tudtam koncentr�lni...

Ron t�nyleg kitett mag��rt. Senki sem mondhatja, hogy nem tervezte meg el�re a randit, hiszen az egyik nagy f�zfa t�v�ben egy kiter�tett pokr�c v�rt minket egy kis kos�rk�val. Ron vigyorogva megk�n�lt hellyel, majd letelepedett mell�m. Az igazat megvallva annyira meg voltam lepve, hogy semmit sem tudtam mondani. F�lre ne �rts�tek, nekem tetszett ez az eg�sz, de nem egy piknikre sz�m�tottam. Ezt sajnos Ron is �szrevehette:

- Nem tetszik? – biggyesztette le a sz�j�t.
- Jaj, dehogynem! – v�dekeztem.
- Nem erre sz�m�tott�l?
- Az az igazs�g, hogy nem gondolkoztam rajta t�l sokat, hova vihetsz... – Ez f�lig igaz is volt.
- Ez a kedvenc helyem – b�kte ki v�g�l. – Mindig is im�dtam mondjuk a term�szetet. Kicsi koromban, tudod... Istenem miket besz�lek! – nevetett fel zavartan. – Nem trakt�llak ilyenekkel.
- Ugyan, dehogyis! Sz�vesen hallgatlak. S�t, �n k�rlek meg, hogy mes�lj a gyermekkorodr�l. Nem tudok sokat r�lad.
- H�t, hol is kezdjem? – t�prengett. – Tudod, nekem hat testv�rem van.
- Nem mondod?! – d�bbentem le. – �n egyke vagyok, belegondolni sem tudok, milyen lehet, ha testv�red van, h�t ha m�g hat! – nevettem fel.
- H�t... Egy r�szr�l marha ideges�t�, de egyszerre vicces is. Ja, �s sosem vagy egyed�l. Ez a legjobb benne. F�leg, hogy a mi csal�dunk el�g �sszetart�, �s mindenki sz�m�ra van benne hely. Anya mindannyiunkat ugyan�gy szeret. Csod�lom is ez�rt, hogy a t�relm�r�l m�r ne is besz�ljek! K�pzelheted, hat fi� a csal�dban...
- Ha j�l sz�molom, akkor csak egy l�ny testv�red van.
Ron b�lintott.
- Igen. Ginny egy �vvel fiatalabb n�lam. Neki volt a legjobb dolga. Hat b�ty, van aki megv�dje.
- Na meg ideges�tse – tettem hozz�, mire Ron felkacagott.
- Ez ink�bb Fred �s George reszortja. N�lunk �k a csirkefog�k. Nem egy tan�runk �let�t megkeser�tett�k. Ma egy boltot �zemeltetnek az Abszol �ton, amely var�zsvicc t�rgyakkal foglalkozik. Az eg�sz csal�d meglepet�s�re nagyon j�l megy nekik az �zlet. Nem is gondoln� r�luk az ember, hogy ehhez is �rtenek.
- Az emberekr�l n�ha �rdekes dolgok der�lnek ki.
- Ez igaz – b�logatott Ron, majd cs�ndbe burkol�zott. �reztem, hogy itt az �n id�m.
- �n... Sz�val s�rv�r� vagyok... – hajtottam le a fejem.
Ron felkapta a fej�t, �s hitetlenkedve n�zett r�m. K�sz - gondoltam. - Most fog fak�pn�l hagyni, Kate.
Ron azonban valami eg�szen m�st tett. Pontosabban mondott.
- Ne mondd ezt! – k�rt halkan. – Ez a sz� ocsm�ny. Nem szeretn�m a te sz�db�l hallani, mert nagyon eml�keztet valakire, akire sosem akarok t�bb� gondolni.
- �n nem sz�gyellem, Ron. Ha egyszer �gy van – t�rtam sz�t a karom.
- Lehet, hogy �gy van, de van r� m�s sz� is: var�zstalan emberek gyermeke.
- Egyszer�bb a s�rv�r� – mosolyodtam el, mire Ron csak megeresztett egy mosolyt, �s legyintett. – Sz�val a sz�leim muglik.
- Milyen vel�k a kapcsolatod?
- Elmegy. Az az igazs�g, hogy nem tudj�k teljesen meg�rteni az �j �letem. �k nem l�tnak bele ebbe az eg�szbe. Meg�rtem �ket, neh�z lehet.

Magamban azon gondolkodtam, hogy hogyan tudok valakivel az els� randin ilyenekr�l besz�lgetni? Sosem csin�ltam m�g ilyet, �s ha j�l tudom, a nagy k�nyvben sem �rj�k az Els� randi fejezet alatt a Hogyan mutassam be j� sz�nben a csal�domat? r�szleteit. Arr�l nem is besz�lve, mit kaptam volna Hermion�t�l, ha hallotta volna ezt. Azt hiszem, alaposan lekiab�lta volna a fejem. Valahogy �gy:
Kate, meg vagy veszve? Els� randin kit�rulkozni el�tte? Sebezhet�v� teszed magad! Mir�l lesz sz� a m�sodik randin?
F�leimben csengett v�dl� hangja, �s akaratlanul is elmosolyodtam. Ron felkapta a fej�t, �s visszamosolygott.
M�gsem �reztem magam b�n�snek, mivel Ronnal olyan besz�lgetni, mintha m�r �vek �ta ismern�m. Vele minden olyan term�szetes, megszokott, rutinos. Na j�, ez nem teljesen igaz, mert ott �lt�nk kiss� feszengve, fej�nkben �jabb �s �jabb t�ma ut�n kutatva. De �n annyira �lveztem! Az sem zavart volna, ha csak �lt�nk volna ott �r�kon kereszt�l sz�tlanul. Ha csak b�mulhattam volna az az�rk�k szemeit, ha csak egyszer megcs�kolhattam volna, ha csak egyszer meg�lelhettem volna...

Mereng�semb�l Ron z�kkentett ki, egy eleg�ns k�hint�ssel.
�jabb cs�nd k�vetkezett, �gy �reztem, t�bbet nem akarok mes�lni a gyermekkoromr�l. Ron sem firtatta tov�bb, ink�bb a f�sz�lak kit�pked�s�vel foglalatoskodott.

- Nem eml�kszem r�d a Roxfortb�l – sz�lalt meg. – H�ny �vvel j�rt�l alattunk?
- Most a koromat tudakolod, Ron Weasley? – n�ztem r� vigyorogva, mire � elpirult, �s szabadkozni kezdett:
- Dehogy, csak k�v�ncsi voltam, bocs�nat... – motyogta.
- H�rommal – v�laszoltam.
- Fura, mert egy olyan l�nyt, mint te, neh�z nem �szrevenni.
- Te is kit�nsz a v�r�s hajaddal – v�gtam vissza, mire � megr�zta a fej�t.
- Nem �gy �rtettem. Csakis j� �rtelemben, b�knak sz�ntam.
- �. Akkor bocsi.
- Abban az id�ben nem volt sok bar�tn�m.
- Csak Lavender – kacar�sztam.
- Honnan tudsz te r�la? – n�zett r�m elh�lve Ron, mik�zben az arca v�r�sebb lett, mint a hajkoron�ja.
- Att�l, hogy nem a Griffend�lbe j�rtam, m�g volt f�lem. Ron, az eg�sz kast�ly err�l pletyk�lt. Hiszen te vagy Harry Potter legjobb bar�tja.
- Igen, persze – motyogta.
- Most mi van? Nem �gy van?
- De, teljesen, csak... Unom m�r, hogy �n mindig csak Harry Potter bar�tja vagyok. K�ny�rg�m, Ron Weasley h�vnak!
- Csak nem az a baj, hogy � n�pszer�bb volt, mint te? Nocsak Ron, csak nem f�lt�keny vagy? – vigyorogtam r�.
- Nem! Vagyis nem tudom, lehet... – hebegte.
- Hidd el, att�l nem kell tartanod, hogy �n is �tp�rtolok Harry mell�. Szerintem te sokkal �rdekesebb vagy, mint �. Meg j�k�p�bb.

J�zusom, mit mondtam? J�, hogy nem vallok szerelmet neki! Istenem, most el�rultam magam. Ron nem zavartatta mag�t, b�szk�n kih�zta mag�t, val�sz�n�leg tetszett neki a meg�llap�t�som.

- Meg kell hagyni, te sem panaszkodhatsz. Fura, hogy nincs bar�tod.
- H�t tudod, sosem volt szerencs�m a szerelemben. – M�g, tettem hozz� magamban.
F�ltem, hogy most felhozza �t, �s akkor biztos, hogy szem nem maradt volna sz�razon (r�szemr�l tuti!), de Ron tapintatos volt, �s n�h�ny h�mm�g�ssel lez�rta ezt a t�m�t is.

Id�k�zben �szre sem vett�k, hogy elkezdett s�t�tedni, �s h�v�sebb is lett. F�z�san �ssz�bb h�ztam a pul�verem.
- F�zol? – k�rdezte Ron.
B�lintottam.
- J�, akkor menj�nk.
Id�k�zben a park el�gg� ki�r�lt, �gy Ron egy egyszer� p�lcamozdulattal elt�ntette a piknik maradv�nyait. Elindultunk a macskak�vekkel kirakott �ton. T�nyleg el�gg� hideg volt, kiss� dideregtem, mire Ron kez�t ism�t a tenyerembe cs�sztatta. Testemet azonnal �tj�rta a meleg, �s h�l�sa mosolyogtam r�.

- Most megk�rdezn�m, hogy hogy tetszett a randink, de t�ls�gosan f�lek a v�laszt�l – vallotta be.
Felnevettem.
- Ron...
- V�rj! – �ll�tott meg. – K�rlek, l�gy �szinte!
- Ugyan m�r, Ron! Ne f�lj t�lem ennyire! Ha tudni akarod, nagyon tetszett. �gyhogy ne probl�m�zz, hanem gyere, mert hideg van!
Azzal tov�bb h�ztam, � pedig megad�an k�vetett.
- Mikor meg�rkezt�nk a parkba, kiss� meg voltam lepve, nem tudtam, mit keres�nk ott. De minden j�l s�lt el. Ha visszagondolok, nem v�tettem s�lyos hib�kat.
- S�lyos hib�kat? – kacagott fel. – Csak nem valami k�nyvb�l k�sz�lt�l fel?
- Ha Hermion�t k�nyvnek vessz�k...
- J�zusom! Csak nem az idi�ta tan�csaival l�tott el?
- Honnan tudod? – lep�dtem meg.
- H�t, nem ez volt az els� randin, Hermione engem is megtisztelt n�h�ny okoss�g�val a Roxfortban.
- � csak j�t akart. Kedves volt t�le.
S�t�ltunk m�g p�r percig, majd meg�lltunk a lak�som el�tt.
- H�t... – toporgott Ron.
- K�sz�n�k mindent! – mondtam l�gyan, �s m�lyen a szemeibe n�ztem.
- Kellemes d�lut�n volt – �llap�totta meg.
- �h�m – b�logattam, �s �ssz�bb h�ztam a pulcsim.
- Nem akarlak sok�ig feltartani, meg ne f�zz nekem! – mosolyodott el kisfi�san.
- Igen, jobb lesz, ha bemegyek – s�t�ttem le a szemeimet, �s mikor �jra feln�ztem, Ron nagyon k�zel volt. �s ahogy karjai gyeng�n �t�leltek, m�r semmi m�sra nem tudtam koncentr�lni, csak arra, hogy egyre csak k�zeledett �s k�zeledett, �n meg m�r egy�ltal�n nem f�ztam...

A boldogs�gt�l megr�szeg�lve l�ptem be a lak�som ajtaj�n. Ler�gtam a cip�m, �s besz�kdeltem a szob�mba. Ledobtam az �gyra a t�sk�m, �s...
- A�!
J�zusom! Valaki bet�rt a lak�somba! A zsebembe rejtett p�lc�m�rt ny�ltam, amikor:
- Kate, az isten�rt, musz�j ilyen kedvesen fogadnod?
- Hermione, mit keresel itt? Mit keresel a lak�somban? – nyomtam meg az utols� sz�t.
- Mit keresn�k? H�t t�ged! Hogy hogy tudtam bej�nni? - k�rdezett r� a ki nem mondott k�rd�semre. - Mivel adt�l nekem p�tkulcsot, hogy be tudjak j�nni, valami bajod esne, nem volt neh�z dolgom. Annyira k�v�ncsi voltam, hogy nem tudtam ellen�llni a k�s�rt�snek...
- Mir�l fecsegsz? Nem �rtem... – r�ztam meg a fejem.
- A randi r�szleteit akarom! Most!

Arcomon b�gyadt vigyor futott v�gig, mire Hermione �sszeh�zta a szem�ld�k�t.
- Te bed�lt�l neki! Megrend�lt�l, �s m�ris az �v� vagy! Tudtam – s�hajtotta, �s sz�npadiasan h�trad�lt az �gyon.
Hirtelen �jra �l�helyzetbe torn�zta mag�t, felpattant, �s karon ragadott. Egy enyhe l�k�ssel le�ltetett, �s el�m telepedett.
- Mes�lj! – adta ki az utas�t�st.
- Megcs�kolt – suttogtam, �s behunytam a szemem.
- V�gem – �llap�totta meg Hermione.
- Ha tudn�d, milyen j�l cs�kol... – �br�ndoztam tov�bb. – Azt hiszem... beleszerettem...